Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

1914-07-04 / 27. szám

Ns Nagykároly, Í9I4. juiius 4. 27-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK E^MELLÉK SZATMÁR-, BINÄR-, NAJDU- ÉS SZILÁ6Y VÁRMEGYÉRE TERJEDŐ TÁRSADALMI NETILAP. Megjelenik minden szombaton regre!. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adónk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szeikesztö jogosult Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SiMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7‘— kor. félévre 3-50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4.— ko Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36, Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. Szegények vagyunk-e? (S.) Bármelyik nagy; vagy kis lapot ve­gyük elő, bármerre menjünk a sokfelé tagozott társadalomban, mindenütt azon panaszkodnak, mindenütt azon sopánkod­nak, hogy elviselhetetlenül a nagy a drá­gaság, roskasztóan nehéz a megélhetés! Ha a legutóbbi két esztendő esemé­nyeit elgondoljuk, a sopánkodók sóhajait alaposaknak kell feltételeznünk. Mert ami nyomor csak elképzelhető, mind reánk szakad. A balkáni háború megdrágított mindent mindenütt, a sok-sok árvízzé dagadt esőzés, hegyekké halmozódott jég s valáha ritka, ma szinte már megszo­kott villámcsapás elpusztított minden éle­tet, gyümölcsöt, szőlőt, sok-s >k embert is. Tavaly a gazdasági élet mérlege ép o y szomorúan záródott, aminő szomorúnak jez idén ígérkezik. Tehát van ok panaszkodni, van ok keseregni, félni az éhenhalástól. Mert \ igazán elképzelhetetlen még az is, hogy egg gyermektelen házaspár, hogy tud megélni, nemhogy olyan, ahol nagyon szaporán jött a jó Isién áldása. Mégis ezekután is fel kell vetnünk a kérdést: van-e szegénység! ? A sok ked­vezőtlen körülmény és a nehéz gazdasági helyzet azt mondja, hogy igen. Ezzel i szemben a szegénységgel sújtott társadalom viselkedése, életmódja azt hirdeti, hogy nincs ! Ezt az állításunkat igazolja a tapasz­talat, a mindennapi élp', Csak a vasár­napot vesszük! Mert e" a nap, ami­kor az emberek szórakozni szoktak. Mit látunk ilyenkor? Kis korcsmákban, vagy vendéglőben nem lehet helyet kapni. Mindenki rohan a szabadba, a zöldbe, I azaz a vendéglők fehér asztalaihoz. Nőt­len fiatalemberek, sok gyermekes család­apák. És a sok-sok pincér alig győzi hozni a hideg és meleg ételeket, bort, sört, meg a pá'inkát. De nemesek a vendéglők, hanem a mozi, orfeum és más, pénzköltésre igen alkalmas szórakoztató-hely mind mese üzht, mind tömve, mindenütt hull a fil­lér, korona, bankó a vendégek zsebéből. Talán a piacon látszik meg a nyo­mor? Korántsem. A legdrágábbra tarthat­ják az eladók áruikat, akkor is elkapkod­ják, mintha ingyen adnák az árukat. Sehol egy viszonylatban sem látjuk a nyomorgó tömeget, aflemondani tudó tár­sagaimat Sőt, aki visszaakarna húzódni, annak a maga társaskörében feltétlenül kijut a le- és megszólalás, a kritika. Ahol pedig a nyomort csak kiabálják, az élet­mód pedig költekező, ottan nincs szükség arra, hogy a társadalomnak szánakozói legyenek. Ahol jut borra, sörre, pálinkára, ott ne tessék — nyomort kiabálni! Az összes nyári kelmeuj donságokból gyönyörű választékkal szolgál RubletzkyKálmándivatáruházaNagykároly TÁRCZA.-aMWs­Fogadjunk. Irta: Györy József. Huszonhat esztendőt szolgált Bogári La­jos őrmester a cs. és kir. negyvennyolcadik ezred huszadik századánál. Nagy idő ez egy cs. és kir. altiszt életé­ben, kivált akkor, amikor azzal dicsekedhe­tik, hogy nincsen őrmester az ezredben, a kinek a feje annyira gőzölög a haditudomá­nyoktól, mint Bogári uramé. Épp a gyakorlótérről várja haza újoncait Bogári őrmester, hogy a délebéd (katonai műnyelven „menázsi“) után „iskjlát“ tarlson velük és valamiképpen még beleverje egyik másiknak a fejébe azt a hiányt, amelyben még a teoretikus katonai tudományokra nézve szenved. Végre dobpregés jelzi, hogy a század a gyakorlatról hazatérőben van. Csakhamar be is kanyarodik a kaszárnya kapuján és miután még a szolgálatvezető altiszt a mai gyakor­latot illetőleg néhány megjegyzést tesz, el- I hangzik a várva-várt „abréten“ parancs szó és bevonulnak a laktanyába, ki-ki sietvén előbb kézhez keríteni a sajkáját, hogy az ételkiosztásnál az első lehessen. Az egyszerű, de tápláló katonai ebéd után félórái pihenés következvén, Bogári en­nek elteltével a laktanya legnagyobb ter­mébe gyűjti iskolázás céljából a legénysé- ! get. — Nagy az Úristen hatalma — igy szólt ! hozzájuk, — azt azonban még sem tudom mivel érdemeltem meg tőle, hogy éppen en­I gém választott ki arra, hogy ilyen fatuskók- bói faragjak cs. és kir. infanteristákat. Bakos ne röhögjön maga olyan bután, magára szól­nak a biblia ama szavai, hogy sötétség ural­kodik a földön mindenütt, mert a maga fe­jében még a legnagyobb áramú villamos iv- lámpa sem volna képes világosságot terjesz­teni, maga uniformisba bujtatott bivaly- borjú 1 „Vigyázz I“ — parancsnokolt tovább. Nyis­sátok ki a füleiteket és vigyázzatok arra, amit most mondandó vagyok. Azt üzente az őrnagy ur a kapitány urnák, aki pedig a fő­hadnagy ur utján a hadnagy ur által üzeni nekem, hogy holnap szemlét tart fölöttetek. Tudom, hogy ti ártatlanok vagytok abban, hogy eszetek nem ér tovább az orrotok he­gyénél, de ez is az én bajom. No Lubics. ismeri-e kend a trombita jeleket ? — Igen őrmester ur. csűr, vagy kocsi­színre való kapu, LCSÓN ELADÓ 3—4 különböző ajtó, egy spaletes nagy ablak, 3 szeker szalma kazalba a ra­kodóba, csomagoló dobozok különféle nagyságban, kitűnő izű homoki uj- és óborok, 5 éves veres bor 50 literen felül. Hol ? — megmondja a kiadóhivatal Ii»l»uiil4 mai száma 3© oldal terjedelemben jelent meg*.

Next

/
Thumbnails
Contents