Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-02-28 / 9. szám

li. évfolyam. Pfieüéklet a ..Kozerdek.,-hez 9. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, !9I4. február 28. Felelős szerkesztő SIIVIKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF, JAKAB KÁLMÁN. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szá- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyiittér sora 50 fillér. Érmihályfalva. A z Érmi h ály f al vai Casinó. Érmihályfalva, 1914. febr. 26 Amidőn, nemzeti ujjáébredésünk haj­nalán, a nagy Széchenyi alapvető refoi in­jai között a „Casinó“ megalakításának eszméjével is feltudía. gerjeszteni a ro- konérzósü hazafiak érdeklődését; tudva­levőleg, az az ideális cél lebegett előtte, hogy a szétforgácsolt erőket, egy társa­dalmi intézmény hereiében egyesilse és megvesse az alapját egy olyan egyesület­nek, amely magában foglalja majd mind­azokat a fennkölt gondolkozása embere­ket, akiket a nemzet tespedése fájdalom­mal töltött el, akik az ország vezető férfiait felakarták ébreszteni, lethargikusj álmaikból. — Nehéz idők voltak azok, ! amikor egy lánglelkü, mély érzésű lélek feljajdulása kellett, hogy megtörje azt a közönyt, amely úrrá lett a lelkeken. Politikát űzni, nem volt szabad, de nem is volt tanácsos, a szabad akarat nyilvánulása gúzsba volt nyűgözve,; s mindenki el volt lelve azzal a titkost óhajjal, hogy az eltompult közönyt vala­mivel fel kellene ébreszteni, csak a mód­ját nem tudták eltalálni, hogy mivel. Ámde a nagy ember lelkében feltámadt fénysugár megvilágította az eszmét, a melynek csirája termékeny talajra talált a szivekben s eredménye: a „Casinó“ egyesület megalakulásában nyilvánult. Az elfojtott energia felszabadult, s a tettekre hiva'ott férfiak társadalmilag tömörültek azzal a célzattal, hogy az ország közvé­leményének a szellemi vezetését kezükbe vegyék; a célra vezető helyes eszközök módját megvitassák; irányítsák és hogy mindazokat a hason érzésű egyéneket, akik egymástól elválasztó korlátokkal elszigetelve állottak, de érzésben és gon­dolatban egyformák az egyesület kebelében — egyesitsék. Ez volt, a mai Casinó egyesületeknek a bölcsője. Az ak­kor elhintett mag, azóta izmos, hatalmas fává fejlődött, amelynek terebélyes ágai behálózzák ma már az egész országot, s alig van olyan hely, ahol ne éreznék a társadalmi közeledés szükségét és annak célirányos helyes voltát. Ezek a nemes intentiók vezettek nehány fennkölt gondolkozásu férfiút is, ezelőtt mintegy 14—15 évvel arra, hogy az érmihályfalvai „Casinó“ egyesületet megalkossák. Mint minden kezdetnél, úgy a megalakulás alkalmával, eltűntén itt is, számtalan nehézséggel kellett megküzdeni. Különösen az anyagi eszközök elégtelen- 1 sége okozott sok gondot az intézőségnek. De az egyesület akkori érdemes elnöke: Lovas Sándor nagybirtokos és hűséges munkatársai megtalálták annak is az ár- I kánumát és lelkes készségükkel a C isi- nónkat megalapozták; felépítették s ne­kik köszönhető, hogy az egyesület ma, a modern kor fejlődő i fényeinek megfe­lelő berendezései felszerelt, saját hajlé­kában teljesitheli hivatását. Ámde minden egyesület és minden intézmény amely többek akaratából léte- I sült és áll fenn. hizonyos tekintetben nemcsak a fejlődés törvényének, de a hanyatlás, ingadozó hullámainak is ki van téve a szerint, amit iámogatják, vagy közömbös indolentiáv.al foglalkoznak vele. Constaláhú óhajtom, hogy ami egyesüle­tünk lépésről-lépósre szépen haladt és izmosodott. Ha az előrejutás törekvésé- ! ben néha, elmosódva merültek is fel el­lentétes vélemények, azért az egye­sület fejlődését soha, senki sem akarta megakadályozni és az ellenvélemények a jogos kritika: határain tűi soha sem ter­jedtek és mindig, tiszteletreméltó nemes infentióból—fakadtak. Sajnos, az utóbbi évek gazdasági válsága, egyesületünk mű­ködésében is érezhető volt, de tudomá­som szerint ez érezhető volt, országszerte másutt is, mert azok a fiatal egyesületek, melyek még mindig a fejlődés nehézsé­geivel bajlódtak, éppen az említett okból stagnálni voltak kénytelenek s nemcsak előre nem haladhattak, de különféle preventív intézkedések által, még véde­kezniük kellett a hanyatlás ; a visszaesés ellen. Ez az átmeneti állapot, — ami helyzetünkben ugyanis, csak is arról le­het sző, — egyesületünk virágzására is árnyékot vetett, de válságról szó sem lehet, s akik ezt hirdették, rosszul voltak informálva és nagyon rossz szolgálatot tettek vele annak az intézménynek, a mely fejlődő városunkban a jövőben, még nagy szerepre van hivatva. A bevételek jelentékeny csökkenése a gazdasági billansot az igaz, kissé meg­zavarta, de korántsem oly mértékben, hogy amiatt az egyesület léte és fennál­lása, a legcsekélyebb mértékben is veszé­lyeztetve volna. Szó sincs róla! Az ag­gódó közvélemény megnyugtatása céljá­ból azt hiszem elég reá mutatnom arra, hogy a két év előtt felvett annuitásos kölcsönből az egyesület régi tartozása convertálva lett s dacára annak, hogy a főbb helyiségek parkettirozása; uj bú­torok és a könyvtár beszerzésére tekin­télyes összeg lett fordítva, az egyesület­nek még mindig 4000 korona betétje I van az Egyesült Takarékpénztárban. Az igaz, hogy a múlt évi bevételek hanyat­lása folytán, a kölcsön törlesztés két részlete még rendezetlen, de a kint levő követelések figyelembe vételével arra is meg van a fedezet. Az évközben felme­rült lolyó számla követelések pedig, ki vannak egyenlítve s igy, önkéntelenül is felmerül annak a kérdése, hogy ilyen vi- 1 szonyok között lehet-e a lappangó hirek szerint egyátalán válságról, vagy az egye­sület feloszlatásáról, — komolyan be­szélni? Azt hiszem, hogy a mondottak után, minden elfogulatlanul gondolkozó I érdeklődő, be fogja látni azt, hogy nem. Efelett tehát nyugodt lélekkel napi rendre is lehetne térni, hanem volna egy aggasztó körülmény észlelhető, mely az I egyesület benső életében minduntalan felüti Hydra fejét, s mely olyan, mint a lázas Paroxismus: megjelenik, megtá- madja az egészséges szervezetet s ha romboló munkáját elvégezte, egy időre ismét eltűnik. Ez a sajnálatos kórtünet pedig abban nyilvánul meg, hogy beliün­ket is megfogott a hagyományos magyar I átok, s némely dologban nem értjük, de ! talán nem is akarjuk egymást — meg­érteni. ügy bizony uraim! ne ottan keres­sük a hibát ahol nincsen, hanem ottan ahol van: magunkban. Emelt fővel, tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy a vezetőség úgy az anyagiakban, mint ér­zelmi tekintetben is, mindig jóakarattal s főleg kellő tapintattal igyekezet az el­lentéteket áthidalni és az egyesület kebe­lében a békés harmóniát fenntartani, i Mint mindenféle dologban, amelyet em­berek végeznek, úgy az egyesület beléle- tében is, merülhettek fel olyan tévedések, amelyek egyeseknek kifogásra adott okot, a körnek pedig hasznára nem válott. Hiszen a tévedés emberi gyarlóság — azoknak a korlátozása, végleges kiküszö­bölése érdekében a tárgyilagos, igazságos ellenvéleményre mindenkor szükség is van, de nem elvonulva és szűk körre szoritva s nem különösen meggyanúsító commentárokkal fűszerezve, mert a gya­nú mindenkor hálás talajra talál a fo­gékony emberi lelkekben, hanem nyilvá­nosan : a választmányi üléseken, vagy a [közgyűlésen, szóval a fórumon, ahol A legjobb Külsőleg és Belsőleg Egyaránt 99 PALMA éé a legbiztosabb hatású háziszer. Próbaüveg 40 fillér. Kapható minden gyógyszer- tárban, drogériában, úgyszintén a készitónél: Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél XDelorecen, HPia.c-'U.tca, 30- 3 ZEPostai szállitasols: naponta "berrao-ent-ve 1^-ä.ld.etneir.

Next

/
Thumbnails
Contents