Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-02-14 / 7. szám

4-ik eldal. KÖZÉRDEK 1914. február 14. 7-ik szám az evre 191'*■ a legszebb gramofon-újdonságok Nagykároly, Nagy piac. Megérkeztek Lilienfeld Sándor Aranyeső, Cigánypimás, Buksi, Cangó stb. Egy lemez ára 2 korona 50 fillér. 3 d.a,ra."b letmez vételnél 300 d-siraTe tiö. ingyen. órás és éksze­rész üzletébe és Marossi G. természetes játéka. Ilyenkor érezzük csak, hogy mennyire lehet, értékelni Vécsei I. tehetségét, drámai erejét. Érzésének páratlan hevével hatja ác szerepének minden jelenetét. Sir, nevet, kacag s ha kell tombol dühében ; arcának minden izma felett akara­tával uralkodik. Csak azt sajnálhatjuk na­gyon, hogy oly ritkán szerezhetünk játéká­ban természetes élvezetet, mert csak ritka darabban jut egyéniségének megfelelő szerep. Hasonló dicséret illeti meg Marossi játé­kát is, akinek egész fizikuma, egyénisége, énje minden darab centrumává teszik őt, aki toronyként emelkedik ki társai között. Sok­szor képességével egyaránt beillik vígjáték vagy operette, népszínmű és dráma főhősé­nek ; mindenütt kifogástalan szinészi talen­tumának adja fénylő bizonyítékát. Ne feledkezzünk meg azonban R. Tóth Józsefnek közvetlen játékáról sem, aki e da­rabban oly természetesen adta a becsipett hadnagy szerepét, hogy a közönség el volt ragadtatva játékával s megelégedéssel gondol bizonyára reá a nem remélt sikerének hatása alatt. Nem véletlen dolog ez, hiszen ő min­den darabban, ha szerepe van, szinpatikus megjelenésével s kielégítő játékával joggal érdemli a tapsot, melyben néha szűk korlá­ták között takarékoskodunk, máskor pazarlók vagyunk elfogultságunkban. Nem akarok praecedeuseket említeni, mert én tudom, a közönség talán" sejti, az illető pedig bizonyára érzi, hogy kire gondolok. E hétnek legsikerültebb napja a február 8-ika volt, midőn d. u. zónában adták némi megcsonkítással a „Oigányprimás“-t, este pedig a közkedvnek és népszerűségnek ör­vendő kedves kis csalogánynak, Bródy Irén­nek jutalomjátékául választott „Szultán“ c. 3 felvonásos eredeti regényes operettet: telt ház előtt. Szelim szultán szeretni vágyik, de nem tudja a valódi szerelmét megtalálni, amiért is szívfájdalmak kínozzák, beteggé teszik. Pályázatot tesz közre, hogy nagyvezérré teszi azt, aki neki oly leányt hoz, akit megszeret, feleségül veszi s egynejüvé lesz érte. Bim- basi, a rettenetes basa magával hurcolja Ro- zelant, a kellemetes Bül-bül basa pedig Délia, görög nőt. Rozelane hazájáért felál­dozza magát, hogy Francziaország számára Szelim szövetségét megnyerje; Delia pedig Rozelane régi szerelmének, Gasztonnak, a francia követnek lesz szerelmese. Kettős há­zassággal ér véget e kellemes zenéjü darab. Ezen operette legfényesebb pontja a virág csokrokkal elhalmozott Bródy Irén volt, őt illeti meg a siker koronája elragadó énekéért, gyönyörű játékáért s méltóságteljes színpadi megjelenéséért. A közönség szűnni nem akaró tapssal fejezte ki szinpatiáját. Soha nem tapasztalhattuk ily mértékben kedvességét, ügyességét s képességét, mint most, midőn telve ambícióval nyújtott játé- kávál majdnem végtelen élvezetet. Nagy hatású sikerének előmozdításában részük van a végtelenül kedves igazgatóné- nak, Salgó Ilonának; a férfi szereplők közül pedig Marossi, Gáspár s V|áradinak, akik ! mindannyian megkapó hűséggel játszották 1 szerepüket. Másik nevezetes s egyben érdekes nap volt a 10-ike, midőn Boros Emilnek, a szat­mári színház tagjának első vendégfelléptével „A farkas“ c. vígjátékot adták. Szerzője Molnár Ferenc, kinek remek müve volt első helyen megemlítve: „Az ördög“, „A farkas“ cimü vígjátékot nagyon sokszor játszották nagy sikerrel és hatással a budapesi Magyar színházban, sőt Bécsben is adták „Das Mär­chen vom Wolf“ címen. Dr. Kelemen ügyvéd felesége Vilma meg­álmodja lánykori szerelmének utolsó levelét, melyben megírja, hogy hosszú szenvedések után ha, mint győztes katona, vagy hires diplomata, vagy mint világhírű művész, vagy mint szegény szolga térjen is vissza, vissza­jön érte s elveszi, ha őt Vilma megvárja. Almának indító oka volt a véletlen találko­zás s azon körülmény, hogy féltékenykedő férje ezen levelet elolvasta előtte. Almából felébred, véletlen következtében találkozik régi szerelmesével ismét, kiben megvalósulva álmát nem látta ; kiábrándul s hü élettársa lesz hitvesi urának. Vécsei I. Boros E. és Marossi G. ossz- hangú játékukkal ismételten bebizonyították képességüket. A vendégszereplő Boros vára­kozáson felüli színpadi technikájával, nagyon kellemes orgánumával s megnyerő megjele­nésével méltó lett a tapsra. Vécsei I. pedig egy nö egész lélektanára tanított meg min­ket szerepével. Marossit már dicsérnem sem kell, dicséri őt játéka. Dicsérnem kellene azonban némi iróniá­val a földszintúalsó páholyok egyikének elég gyakori közönségét magatartásáért. Tapsol sokat, amikor kell, dobálja az összegyürött staniol lemezeket, amikor nem kell s leejti véletlenül a cukros dobozokat, amikor mások a színdarab fejleményébe merültek el. Más alkalommal mások, szünetek alatt a súgó színésznek is dobnak némi. élvezetet; azaz cukrot vagy narancsot. Érdekes ez nagyon, ha az ember megfigyeli őket. Ahány ember vagyis arc, annyiféle lelket látunk, annyiféle szándékát a színházba való jövetelnek. Csak nagyon kevesen jönnek azért, hogy tanulja­nak, mert csak nagyon kevesen értik azt meg, hogy a színház a köznek iskolája s szórakozó helye. M. J. HÍREK. Kuliszák mögül. Distinctie. A napokban ig,en bizonytalan léptekkel állított be az ügyelő, mint aki csak­ugyan beállított. A szeme révedezve állt meg, a nyelve is nehezen forgott és erős alkohol illat terjengett körülötte Az igazgató, aki véletlenül találkozott vele, kegyetlenül ráförmedt: —-■ Hogy néz ki maga ? Maga egy ügyelő ? 1 —■ Ne ... ne .. . nem, dehogy vagyok én ügyelő, én csak egy szegény részeg ember va- gyok. Szólás-mondás. Váiradi Izsó szokása el­lenére borzasztóan savanyu képpel járt föl s alá I a színpadon. — Mi baj, Izsó ? —- kérdezték tőle résztve­vőén. —- A hasam — mondta fájdalmas képpel Izsó. — Tapaszt kellett ragasztanom a ha­samra. — Mi az ördög ? Csak nincs valami baj ? Mi történt a hasaddal ? — A Tóth lyukat beszélt beléje. Egy kis szerep. Szécsi Márton társula­tunk legszilfidebb tagja igen ambiciózus színész, ki mindig a direktort s rendezőket zaklatta, hogy adjanak neki egy jó szerepet, s hiába mindén szabadkozás, nem mulasztja sohasem el kérését megismételni, ha fentiek valamelyikével találkozott. Végre egy újabb találkozásnál, mikor az ifjú Kean megint reklamálta a szerepet, az igazgató igy szólt: — Hát most már lesz, a legközelebbi újdon­ságban az első felvonásban Napoleon lóháton jön be a színpadra. — És én játszom Napóleont ? — 0, dehogy, azt Marossy játssza . . . A zongoraszobából, Már vagy fél óra óta veri a zongorát a karmester Tóthnak és mégsem képes eltalálni a hangot, végre a kar­mester kijön a sodrából: — Mondja, mit keres maga a színészetnél, ha még ezt a pár hangot sem képes eltalálni ? pedig már egy óra óta nyaggatom. — Dehogynem tudom eltalálni, — szól Tóth — az a hiba éppen, hogy a karmester ur nem azt zongorázza, amit én énekelek. A szakái: Lengyel súgónk multkorában alaposan beszeszelve botorkál haza a „Magyar Király“-ból. Otthon kezébe veszi a hajkefét, hogy kuszáit hajfürtjeit rendbe szedje, miután na­gyon pedáns ember s lefekvés előtt mindég gon­dosan kipedri bajuszát s megfésülködik. A haj­keféjének hátlapjára tükör van beillesztve, — abban a hiszemben, hogy a tükörbe néz — el- rőlcönyödve néz a kefe tüskéire. — Ej-ej! morfondíroz magában — ilyen szakállal járni, ezt már magam is restelem, holnap megborotválkozom ! Esküvő. Németh Béla vármegyei aljegyző f. hó 21-én vezeti oltárhoz Járrny András nagy­dobosi földbirtokos leányát Erzsikét. Elhalasztott megyegyülés. ügy látszik csehül állhat a főispán vejének megyei főügyészé való választásának ügye. Erre vM az a körül­mény, hogy a f. hó 19 éré tervezett vármegyei közgyűlést — mint a főispán lepénzelt sajtó­orgánuma írja — bizonytalan időre elnapolták. Az uj gyűlés ideje csak akkor lesz kitűzve, amikor sikerülni fog a bérlőket, trafikusokat, szeszgyárosokat és jegyzőket még alaposabban meggyurni. A kálmándi katli. 'népszövetségi szervezet febr. hó 1-én d. u. 4 órakor tartotta meg, szokásos gyűlését a községi vendéglő nagyter­mében, amely ez alkalommal egészen megtelt népszövetségi tagokkal és érdeklődő közönség­tiTiíiiiB GROSZMAM és MANDEL BAMUZLETE Debrecen, Piac-utca ?£• szám. (A Royal kávéházzal izembe* I Olcsó törlesztéses rr // II 01 2 0 kamatra földbirtokokra, a legelőnyösebb feltételek mellett eszközlünk. Felvilágosítást díj­mentesen adunk.

Next

/
Thumbnails
Contents