Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-07 / 6. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. február 7. 6-ik szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélköf- is : természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvtiidak. koronák, csapíogak a legmüvészi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömós. vizsgázott fogtechnikus. tézet felügyelő bizottságának tagjai között, mégis a városatyáknak fog kelleni megfizetni, a meggondolatlanul elhelyezett betétet. Van ittmég az epreskerti földvétel ügye is, amelyet nemcsak érdekesség, de kötelesség szempontjából is interpellátió tárgyává kell tenni. Kötelesség ezt megtenni, mert ez a rettenetes ügy felháborító pé'dája annak, hogy a közgyűlés milyen indolentióvai viseltetik a tárgysorozaton szereplő ügyek iránt, ha csak valamelyik érdekelt kilincselése nem zavarja fel a hangulatot. Vagyunk annyira tisztelői a képviselő- testület tagjainak, hogy csak indolentiának minősítjük azt az eljárást, hogy tudomásul vett egy olyan birtok vásárt, amely horribilis, helyesebben tendenciózusan horribilis aránytalan terhet ró a város közönségére és nem fogjuk rá azt, hogy a félelem, tartotta vissza egyeseket attól, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy az ezzel járó adót, a szegény városi polgárság nyakába sózzák. Ezt az indolentiát jóvá kell tenni. Fel kell olvastatni interpellátió keretében a képviselőtestületi gyűlésen az árverési jegyzőkönyvet. Lássa meg a polgárság azt, hogy miként íolvt le az epreskerti földvétel ügye. Mert az ingatlan értéke nem áll arányban a város által érette adott összeggel. Tessék megtámadni a vezetést. Ha a szép szó nem segít erősebb eszközökkel. De, hogy minden tárgyra „dobzseu szóval feleljenek a képviselőtestület tagjai, azt tovább szó nélkül tűrni lehetetlen. A város polgársága tűrt eddig az ideig, de türelme fogytán van. Eljöhet az az idő — talán már közel is van — amikor megmozdul az adófizetők tömege és tiltakozni fog a városnál folyó rendszer ellen. Váljon akkor is az lesz a felelet a városatyák részéről, hogy „dobzse“...? \ ? stsgr Szenzációs újdonság! Royal kávéház ban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tart at ik. Változatos műsor! &5T Belépti-dij nincs A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Pénzintézeti mérleg. A ,, Központi takarékpénztár részvénytársaság Nagykárolyban“ XIX. üzletévéröl szóló jelentését ma vettük kézhez. Az intézet két évtized óta minden tekintetben megfelelt közgazdasági hivatásának, az elmúlt év nehéz pénzviszonyai dacára, hivatásának tudatában, a jogosult igényeket minden tekintetben kielégítette és ügyfeleit a viszonyokhoz alkalmazkodva, a lehető legméltányosabb elbánásban részesítette. A lefolyt pézkrizis alatt visszafizetéseket alig kért ügyfeleitől és ezért a legnagyobb elismerés illeti meg az intézet vezetőségét. A kamattételt, tekintettel adósainak érdekeire, a visszleszámitolási kamattételekhez arányává, alig emelte. Betevőivel szemben, eltekintve, hogy a betét kamatlábat a viszonyokhoz alkalmazkodva, megfelelően felemelte, azok kifizetésénél felmondáshoz egyáltalában nem ragaszkodott és jelentkezés alkalmával a betevők igényéit teljes mértékben kielégítette. Természetes, hogy ilyen körülmények között városunk és környékének betevő közönsége fokozott bizalommal fordul ezen intézethez, mert az igények kielégítésére az egész válság tartama alatt állandóan majdnem 200,000 K készpénzt őrzött a páncélszekrényében. Mérlegének realitása érdekében tudtunkkal évközben is eszközölt leirást és az évi nyereségből leírni javasolt tételek teljesen fedezik a kétes követeléseket, sőt azokból a kedvező idők beálltával számottevő visszafizetések is remél- hetők. A 74,656'08 korona nyereségből bőséges leírásokra 22,545'50 koronát fordított. Részvényeseinek, mint az elmúlt évben 50 II Vigyázat a Kekrefestett kirakatra 1 ^ Valóságos feltűnést kelt azon ^ árleszállítás melyet a cég a t. vevőközönségnek nyújt. Közismert a cégnek állandó hűséges vevőköre által méltányolt azon elve, hogy Steib Márton cég ízléses kivitelt és minőségben a legjobbat nyujta. — Figyelmet érdemel az alant felsorolt néhány kelmesorozat, mely irányadóul szolgál és figyelmet ad a cég által j eszközölt árleszállításról. 140 cm. széles cosztüm-kelme 256 fillér. ’ 140 cm. angol cosztüm-kelme 315 fillér. Delain, jól mosható .... 49 fillér. Cosmanosi gyapjú minden szinb. 105 fillér. Cosmanosi Piquet-barchet. . . 75 fillér. Több ezer méter creton és barchet maradékok félárban. Sok itt fel mm sorolt cikkek mélyen leszállított árban lesznek eladva. Tessék megpróbálni, de vigyázat, a kékre festett kirakatra. ti Vigyázat a Kekrefestett kirakatra! 3 3 B — mely annyira elfogta lelkemet, oly erősen hatott reám, hogy leküzdhetlen vágyat érzek leírására. Vagy ötven-ötvenöt éves lehet a szegény teremtés. Még szinte szépnek nevezhetném, ezt az asszonyt. Kék szeméből olyan jóságos tekintet sugárzott reám, hogy majdnem hihetetlennek tetszett, hogy elmebajos. Ruházata tiszta és meglátszik rajta, hogy figyelmet fordít külsejére. „Csendes őrült“, mondá az orvos s továbh haladt. De ennek az asszonynak a nézése meg- bűvölt s nem akartam beérni ez útbaigazítással. Megálltam s hozzá fzrduttam, hogy megszólítsam. O megelőzött. „A lakodalmamra jött, ugy-e jó uram? Csak tessék úgy tenni, mintha ottan volna. Egy hét gyorsan elmúlik s azután majd bemutatom vőlegényemnek, a hadnagy urnák.“ Mindezt olyan udvariasan, olyan meggyőzően mondta, mintha az ellenkezőjét hinni, képtelenség volna. Az orvos sietett s én otthagytam. Megnéztem az egész lakosztályt, végül pedig megkérdeztem az orvost, mit tud a „hadnagyát váró nőről? Nehány szóval elmondta történetét. Apja köztisztviselő volt. Majd nyugalomba vonult s akkor leánya volt ápolója. Szegényesen, örökösen szükséggel küzdve megéltek valahogy. A szép szőke leány alig került ki a házból. így lett harminc éves, anélkül, hogy férjhez ment volna. Ekkor halt meg édes apja. Mindjárt a temetésről elvitte egy gazdag, beteges nagynénje. Ki örült jobban, hogy egymáshoz kerültek, nehéz volna megmondani. A néninek nem volt senkije s öreg asszony létére boldognak érezte magát, hogy van, aki hűségesen gondját viseli. A leány meg előbb sohasem látott jómódban élt, csinosan öltözködött s többé semmiben sem szenvedett szükséget. Mintha megfiatalodott volna, senkise tartotta volna harminc évesnek. Azután megjött az életkedve is. Öreg nagynénje nem volt rossz asszony. Ha i betegsége nem gyötörte, áldott jó kedélyével szívesen hallgatta húga csevegését és nem ritkán vetette föl a kérdést, vájjon nem gondol férjhezmenetelre ? A leány csak csalfán mosolygott ilyenkor, de nem válaszolt. Bezzeg ha a nagynéni fölkelhetett volna és reggelenként vagy délutánonként a mellékszoba ablakához lopódz- hatott volna — bizony meggyőződnék, hogy nemcsak „öreg ember, nem vén ember“, hanem fiatal nő se vén asszony. Az a fiatal hadnagy ott szemközt se állt hiába az ablaknál órahosszat. A regény legkedvesebb fejezete játszódott le az utcán sürgő-forgó emberek és a robogó kocsik fölött, ott a két szemközt fekvő ablak között, ahol a fiatalság beszól a maga nyelvén, melyet, az öregek már elfelejtettek. És azután — azután a hadnagy ur feljá- rogatott lakásukba s az öreg asszony is megkedvelte. Kaucióra nem volt gond — van hál Istennek az öreg asszonynak elég s örült a szive, hogy húga boldogságát elősegítheti. Mindent rendbe hoztak már, az eljegyzés i napja is ki volt már tűzve. Egyszerre jön a sors és ir egy uj fejezetet, ezzel a fekete I címmel: „Halál“. Hirtelen, váratlanul meghalt az öreg asz- I szony. A hadnagy ur is ott volt a temetésen, sirt keserves könnyeket. A gyász első napjai után azután keresték az öregasszony végrendeletét. Meg is találták a közjegyzőnél. Csakhogy már évek előtti időről kelt, amikor még a leány nem volt nagynénje házánál, Azóta nem rendelkezett újabban — nyilván nem hitte, hogy olyan hamar veszi fel a néhai nevet. Nagy csapás volt. De nagyobb annál, hogy a hadnagy ur el lett helyezve — saját kérelmére talán ? A leány sohase hitte. Időközben a törvény emberei lefoglaltak mindent, a leány egy másik rokonához került, akinél harminc forint nyugdíj mellett megéltek kettecskón. Múlt évben meghalt az a rokona is. így került a szegények házába. Asszonyi hűséggel várja vőlegényét a sinylők házában. Meg fog jönni, bizonyára megjön, hiszen esküdött is rá. Nem fogja megszegni esküjét! Csak környezetében ne lennének ezek a hihetetlen, érzéktelen emberek, akik gúnyosan elfintorítják a szájukat s azután szánalommal elfordulnak tőle! Mikor jön majd a hadnagy ur menyasz- szonyáért a sinylők házába, ki tudja ? Mióta meghallottam e nő történetét, azóta irigy szemmel nézem azokat a boldogokat, akik nyugodtan haladhatnak el az élet tragikuma mellől. Fenyő Márton.
