Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-31 / 5. szám
1914. január 31. 5-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Megérkeztek “»r'e9!4 a legszebb gramofon-újdonságok Lilienfeld Sándor t\íí££ Nagykároly, Nagypiac. Aranyeső, Cigányprímás, Buksi, Cangó stb. < <40Egy lem8Z ara ^ korona 50 fillér. 3 darab lemez vetemel 300 darab ingyen. kihitelezések fokozását nem tartottuk megengedhetőnek, sőt oda törekedtünk, hogy azt lehelőleg mérsékeljük ; e mellett azonban régi üzletfeleinkkel szemben a legnagyobb körültekintéssel és óvatottsággal jártunk el. Kötelezettségeinknek úgy a betevőkkel, mint a visszleszáinitoló intézetekkel szemben minden fennakadás nélkül eleget tettünk és megnyugvással jelenthetjük, hogy intézetünk a lefolyt nehéz időkben hivatásának minden irányban megfelelt és a gazdasági helyzet jávulásával az intézet további egészséges fejlődését remélhetjük. Különös gondot fordítottunk az elmúlt évben arra is, hogv az intézet érdekeit minden irányban biztosítsuk és kö csöneink jelentékeny részét az elmúlt év folyamán jel- zálogilag is biztosítottuk, úgy, hogy ma már kihelyezéseink 70"/« ft jelzálogilag biztosítva van. Bejelentjük a t. közgyűlésnek azon intézetünk életében fontos momentumot, mely szerint az elmúlt óv folyamán szükségesnek láttuk, hogy a Részteleken évek hosszú sói a óta fennállott fiókintézetünket beszüntessük. Intézetünk ugyanis néhány évvel ezelőtt Szatinárhegyen fiókintézetet létesített és miután Szatmárhegy földrajzi fekvésénél fogva uralja Részteleket és környékét, ennélfogva a részteleki fiókintézet fenntartása feleslegessé vált. A részteleki fiókintézet bevonása az elmúlt, év november havában történt meg, minden legcsekélyebb megrázkódtatás nélkül a mi annál könnyebb volt, mivel intézetünk részteleki érdekeltsége továbbra is az intézet kötelékében maradt. Az intézetnek részvénytőkéje 500,000 K, tartalékjai 69,000 K rúgnak. Betétállomány 508,151-70 K, váltótárca 1.403,809 79 K, jelzálogkölcsön 102,443 K, kötvénykölcsön 68,453 K, értékpapír 99,614 20 K, folyószámla-adósok 125,61206 K, ingatlanok 22,543 62 K. Mint a fentiekből kitűnik, hogy a Nagykárolyig rdődvidéki Takarékpénztárt életképes, rendeltetésének minden ir; nyban teljesen megfelelő pénzintézet ; a pénzválságot szilárdan megállotta, mely az intézet valódi erejének legjobb bizonyítéka; fiókintózetei révén a megyében határozottan gyökerei vannak, uralja Erdőd és Szatmárhegy vidékét és nagy érdeme van abban, hogy ezen vidékek fogalmát városunkban irányította, úgy, hogy a közönség bizalma ezen intézet iránt mindjobban fokozódik. * * * Az első nagykárolyi mügözmalom r.-t. ez évi mérlege dacára a rendkívüli kedvezőtlen üzleti viszonynak 27,698 K 60 f nyereséggel zárult, melynek hovaforditása iránt az igazgatóság és felügyelő-bizottság az alá'cbi jelentést terjeszti a közgyűlés elé: Tartalékalap dotálására fordittassék 5000 korona- Osztalékra 1000 drb részvény után részvényenként ä 20 K-val 20,000 K. Az igazgatóság tiszteletdijára fordittassék 3000 K. A jövő évi nyereményszámlára átvitessék 240 K 56 f. Felesleges bővebben indokolni azt, hogy mi okozta a munka és szorgalom mintaképei által vezetett intézet szerény üzleti eredményét. Sőt elismerésnek adhatunk kifejezést az intézet igazgatósága előtt, hogy ily nehéz körülmények mellett, a gazdasági zavarok dacára is eredményt tudott produkálni. Színházi hét. Mindenkit és mindent megbírálunk, csak a közönséget kiméljük, pedig talán a legjobban reá szolgál arra, hogy tanácsokkal, in- itelraekkel és figyelmeztetésekkel éljünk vele szemben akkor, midőn a modern világ erkölcse és Ízlése átalakulóban van. Ezen I átalakulás szülő tényezői között első helyen I kell említenünk a színházat, mely iskolája I és szórakozó helye legyen az élvezetek után I törekvő nagy közönségnek. Ez megtanulhat ott élni, cselekedni s rosszra való hajlandóságát megerősítheti a rossz szemmel nézett színdarabnak hatása alatt. Nem akarok erkölcsi tanok fejtegetésébe i merülni, hiszen ebben is egyesek más cél> kitűzését vélnék feltalálni, amit gyakran megtesznek egyes komolyabb tartalmú darab előadása közben is, mivel mindenben a nekik megfelelő léhaságotke resik s csak ezzel szemben lesznek fogékonyak, minden más, értékes dolog elkerüli figyelmüket. Ezen kevesekkel szemben azonban vannak olyanok is, akik lelkűk egész belső tartalmával átérzik és átértik a színház nevelő s nemesitő hatását. Sajnos, ilyen egyént is csak nagyon keveset tudnék említeni, pedig: az embereknek lelki táplálókra is van szűk-1 sóge, ha már tesxót naponként táplálja; fel- j téve, ha igaz az, hogy az ember testből és lélekből áll. így tehát csak kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy ilyen lelki táplálékot keresnek, melylyel erősitik érzéküket, nemesítik erkölcsüket s fejlesztik ízlésüket. Legtöbben vannak azonban azok, akik a középuton haladnak és ez gondolható is. E felett nem kell s nem is szabad csodálkoznunk, hiszen az most e tekintetben a világrend, hogy minden komoly és léha tény megtalálja a maga kész emberét minden időben s helyen. De, ha a közönséget ilyen egymás ól elkülönített három csoportba osztottuk, miért ne nézzünk szót a színésznők és színészek között is. Ok ragadják meg sokszor az egyent megjelenésük, hangjuk, táncuk és játékuk által. Ezt teszi mindkét nembeli színész, hiszen szerepűk s rendeltetésük célja közös. A színészek között is megállapíthatjuk a hármas rendet, de kissé talán más szempontok figyelembe vételével. Első csoportba sorozhatjuk pedig azokat, akiket a megélhetés köt a színpadhoz; a második csoportba pedig azokat, akiket a megélhetés köt a színpadhoz. Végre vannak közöttük is olyanok, akik mindkét körülménynek hatása alatt lettok színészekké. Egyiknek sem bűne az, ha világra szóló i színész nem lett, hiszen ehez nemcsak ambíció, hanem rátermettség is szükséges, mely körülmény kizárólag a szervezet birtoka s a vérmérséklet szüleménye. Vérmérsékletet és bizonyos dolgok iránti érzéket pedig csak örökölni lehet s az öröklött tulajdonság a nevelés hatása alatt nemesedik és tökéletesedik ; ha pedig nem neveljük, akkor elvósz, miként a szegre akasztott kard megrozsdá- j sodik, ha nem használják. Ki tudná megmondani, hogy minden művészetnek hány ilyen kardját marja a rozsda ? Nagyon sok szunnyadó lehetség marad veszteg, mert nincs alkalma kitűnni, vagy, ha már alkalma volna is, sokszor az irányt 1 R“4 tiszti! Hauftel Samae! El villany- és gőzerőre berendezett intézetében. téveszti el, vagy pedig anyagi gondok tartják vissza, mely oknál fogva ismét elvész. S így sok vidéki társulatnál találhatnánk olyan szi- nésznő\ vagy színészt, aki becsülettel meg állaná helyét valamely fővárosi színpadon is, de a véletlen, kedvezőtlen sors őt vissza tartja minden tehetsége dacára is. Talán városunkban tartózkodó színészeink között is találhatnánk egyet-kettőt, akikben a rátermettség kicsiny erét felfedezhetnők s kiknek jövőjében fordulat várható, ha ezután is ambícióval fognak a színpadnak élni s fel fogják tudni ébreszteni az illetékes fórumok figyelmét. Úgy ezek, mint a többi színészek naponként próbára teszik erejüket, hogy maguknak a közönség tetszését megszerezzék. E héten is számos különféle jellegű és tartalmú darabot adtak különféle sikerrel s hatással. Lássuk tehát a hét szinházi történetét, melyben csak egy pár szereplőt illetne meg joggal a babér, a többiek pedig csak közreműködtek az előbb említett szereplők sikerének emelésében, amint ez rendesen történni szokott. Minden darabban a főszereplő köré sorakoznak a többiek, de ezek között is lehetne egy érdemsorozatot megállapítani. A múlt hét péntekén a „Támlásszék 10. sz.“-ot adták, mely tényleg énekes bohózat volt minden vonatkozás nélküli tartalommal. Ennek dacára szereplői kitűnő játékkal lepték mely a csekély számú közönséget. Még emelte volna a hatást, ha a zenekar halkabban játszott volna a primadonna énekéhez, vagy pedig inkább megfordítva. De ezt nem teheti s Így egyes szavai sem élvezhetők, sem pedig érthetők nem voltak, mint rendesen minden énekében. Szinrekeriilt kétszer is a „Mozi király“ helyben nagy hatást értek el szereplői. Me-' séje ennek sem mondható nagyon sikerültnek, de zenéje nyújtott némi élvezetet. E darabban talán először éreztük, hogy megérdemli Bródi Irén a tapsot s egy végtelen kedves hölgyikének szegfű csokrát, mely után erős tapsvihar hívta őt a függöny elé. Ugyan ekkor nem szabad megfeledkeznünk Salgó I.—Váradi I. argentinjai tangó tánckettőséről sem, melyet művészetig terjedő ügyességgel iejtettek háromszor a közönségnek szűnni nem akaró tapsára. Salgó Ilonka egy nagyon kedves táncosnő, kinek bátran jövendölhetünk táncában jobb jövőt. Váradi pedig fáradhatatlan férfi, aki szépen táncol, jól ugrik s kitünően lovagol néha zárt helyiségben barátai kedvéért. Ez sem szégyen, sőt dicsőség a közönség előtt mindenütt népszerűséget szerezni. Ugy-e igaz ? Nem hallgathatjuk el Marossinak szereplését sem, aki minden darab középpontja. Sikerrel játszottak még Gáspár és Németh, kiknek játéka emelte a hatást úgy ebben a darabban, mint a „Cigányprimás“-ban, melyet zónában telt ház mellett játszottak. Kedden a „Telefon“ o. négy felvonásos vígjátékot hallgatta végig a közönség téli- kabátban, mert hideg volt s ezt ki is éreztük egy kedves színésznőnk rekedt hangjából. A darab Páris romlott erkölcseit ecseteli erős s néha kissé frivol vonásokban. Játszották még a „Katonadolog“-ot, ez idén már harmadszor s benne táncolták a párisi tangó- táncot. M. J. = Nagykároly, Kölcsei-ui I. ~ a római kath. templom mellett Alapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59.
