Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-24 / 4. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. január 24. 4-ik szám. Fogászai műerem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélküf- is : természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvhidak, koronák, csapfogak a legmüvészi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus. mentette gyakori eltévelyedéseit is amelyeket sikerült helyreütnie, kiköszörülnie mindenkor élő, őszinte demokratizmusával, amelyel csak gazdasági szakértő volt, aki a társadalom jóllétéért küzdött és ez az akarat nyilatkozik meg — talán önkénytelen — elszólásában is, amellyel feltárja a reális sivárságot: Magyarországon nincs pénz. A magyarnak elsősorban pénzt kell gyűjtenie, hogy ezután összeszedhesse magát . . . És itt . . . itt, ennél a pontnál fa- nyaruan, keserűen el kell mosolyogni, mert ebben az elszólásban ott lappang mégis a lözsér, a gazdag bankái, a tehetős lateiner könnyelmű gesztusa, amely- lyel a kiszipolyozott, kiuzsorázott, vért vesztett, erőhanyatlott népet arra tanitja : hja, barátom, spórolni kell! E nélkül nem lehet megélni! Spórolni kell, hogy pénzt gyüjthessen, takarékoskodni kell, gyűjtenie mert erre nem csak önnek, tisztelt tár sadalom, nemcsak az ön lányainak, akikből anyák nőnek, van szükségük, hanem szükségük van a magyar pénzviszonyoknak is erre a spórolásra, hogy, az egész nemzet vsszaszerezze régi erejét . . . spórolni kell! Dehát miből? Miből?! Ennek a kijelentésnek helye van ott, ahol van pénz arra, hogy félre lehesen tenni belőle. Helye van ott, ahol tőzsdei árfolyamok nem ugrálnak kiszámíthatatlan magasságokból le az örvények mélységébe: helye van ott, ahol általános a társadalmi jóllét vagy csak a nyugodt megélhetés lehetősége deríti mosolyra az arcukat, de most, de nálunk Magyaroszágon ?. . . Most, amikor minden második családnak ako- rára zsugorodott össze a jövedelme, hogy a megélhetés minimális lehetőségeit épen csak biztosítja: most amikor bankbetevők egyre kisebb összegekre redukálják betéteiket és azt is véres verítékkel dolgozzák ki gyermekeik jövője érdekében! Most, amikor minden társadalmi és állami akció, melyet a legnagyobb nyomor enyhítésére indítanak, csődöt mond, mert nincs erre sem pénz, most — spórolni ? í— Miből? . . . * Fenn, valamelyik minisztériumban évek óta fekszik az a Erzsébet-emlékmüre összegyűlt öt-hat miliő, ami szépen kamatozik, nő, esztendőként néhány ezer koronát jövedelmezve egy pár tehetséges szobrásznak, első, második és tizedik dij fejében s a rossz szobrok lehetetlen tömegét termelve. De az senkinek sem jut az eszébe, hogy ebből az öt-hat millióból kórházat, iskolát, jó utat, kultúrpalotát, vagy akármit lehet építeni, megörökítvén vele Erzsébet királynőnk emlékét méltóbb módon minden rossz szobornál és — a magyar nyumoruság öt millió befektetésével sokat, nagyon sokat nyer- a kórház, az iskola vagy a kuíturbalota révén ! Mándy Samu 10.000 koronát küldött Szatmármegyéhez kulturális célra. Mire megy el ez a pénz ? Az árvizsulytotta nép lát belőle egy fillért ? Vagy azok segítése nem szolgája a kulturális célt! Pásztory Árkád turvékonyai nagybirtokos, a bikszádi bazilita rend volt főnöke a hajdudoroghi püspökség javára másfél- milliós alapítványt tett. Ezt, igaz, kultur- célokra. Fog-e ebből a pénzből valamit látni az inségsujtotta nép, amikor még kenyérre valója sincsen? Amikor a elhagyatott községekben egymást követik a szivettépő jelenetek, amikor a népnek annyi összegyűjtött garasa sincsen, hogy végső menedékéhez a kivándorlás sanyaruságához fordulhasson? Akkor mondja Hegedűs Lóránd, a magyar föld, a magyar nép legjobb ösmeröje, egy nekünk ideg. n, szenvtelen miniszternek, hogy ő legye lehetővé, hogy a magyar pénzt gyüjthessen? Ha a mai viszonyok mellett amelyekben a népnek egy fillére sincs télviz idején s egy örökre meddő pályázat beleiül a sok pénzbe, ha a mai viszonyok mellett a burgoisia meg j.udja magát tartóztatni kártyaszenvedé- í lyétől s minden valóban felesleges kiadáVigyázat a kékfestett kirakatra 1 Valóságos feltűnést kelt azon ► árleszállítás melyet a cég a t. vevőközönségnek nyújt. Közismert a cégnek állandó hűséges vevőköre által méltányolt azon elve, hogy Steib Márton cég ízléses kivitelt és minőségben a legjobbat nyujta. — Figyelmet érdemel az alant felsorolt néhány kelmesorozat, mely irányadóul szolgál és figyelmet ad a cég által eszközölt árleszállításról. 140 cm. széles cosztüm-kelme 256 fillér. 140 cm. angol cosztüm-kelme 315 fillér. Delain, jól mosható .... 49 fillér. Cosmanosi gyapjú minden szint). 105 fillér. Cosmanosi Piquet-barchet. . . 75 fillér. Több ezer méter creton és barehet maradékok félárban. Sok itt fel nem sorolt cikkek mélyen leszállított árban lesznek eladva. Tessék megpróbálni, de vigyázat, a kékre festett kirakatra. Vigyázat a kékfestett kirakatra! Menne a Szőke csoda, de férje ura már kijelentette : — Ugyan édesem, hogy mehetne el maga azok közé az emberek közé ? Aki Michel Angelo képeiben gyönyörködhetik, nem megy szobafestőkhöz képet tanulmányozni. Különben én úgy látom, hogy ennek az erőltetett szives vendéglátásnak valami stréber szándéka van. A tanitó arra számit, hogy az ón asszonykám összeköttetése révén, majd kiemelem tanitó uramat a sárfészekből, hogy valami nagy iskolához helyezzem igazgatónak, mert már érzi, hogy pereputtyával nem bir megélni a fizetéséből. Az asszony meg határozottan a pumpolás benyomását teszi rám. Teszi pedig azért, hogy Ön meg lássa a nyomorúságot, kinyissa a tárcáját és oda szórjon a ruhátlan gyermekeknek egykét ezrest. Ezt megteheti maga anélkül, hogy a nyomorúság ez orrfacsarintó szagát tapasztalja, úgy is, hogy postán elküld egykét forintot a jobb sorsra érdemes asszonynak ártatlan gyermekeinek. És a szőke csoda hiába kérlelte, hogy egyszer meglátogatja Pápai Nagy Istvánékat, csökönyös érvei után egyszer aztán gorombán kelt ki a kamarás. — Ugyan — ugyan I Hogy lehet ilyen gyerekes ostobasággal forszírozni egy utazást, amely sem testileg, sem lelkileg nem tenne jót Önnek. Nézze Margit, abban a libasoros faluban nekem valami kellemetlen ismerősöm, Endre;/ Kázmér gróf él, akinek több adóssága van, mint hajaszála, de származására büszkébb, mint a walesi herceg. Ha megtudná, hogy az én feleségem mosogató asszonyok látogatására jár, ide fenn a klubban, az országgyűlésen nem volna maradásom, ez a koldus grót kinézne az úri gőgjével. — De mikor engem keresztanyának hivott az a jó asszony, akinek sorai ma is úgy esik szivemnek, mint az a harmatos, jó illatu virág, melyet tiszta kezek szednek. — Küldje be nekik az ajándékot. Ha ezer koronát mellékel a levélhez Ön nélkül is meg lesz a keresztelő. Ám a szőke csodát nem győzte meg ez az érvelés. Ha igaz az, hogy a kamarás letud rán- dulni minden hónapban ahhoz a nőhöz, akihez valamikor gyöngéd kötelékek fűzték, akiről ő most sem hiszi el, hogy viszonyt ne folytatna Cséffay Tibor cs. és kir. kamarással, akkor ő elmehet ahhoz a harmatos, napsugaras lelkű tiszta asszonyhoz, aki őt hívja, tőle nem irtózik, mint az a másik. Hamarosan aztán; mikor a kamarás újra ! lerándult a régihez, csomagolt és utazott ő I is. Valami édes vágyakozás vitte a faluba. Nem volt híradással, hadd lepje meg Pápai Nagy Istvánékat, annál nagyobb lesz a i meglepetés. Persze arra nem gondolt a naiv, tudatlan asszonyka, hogy megy be ő az állomásról a Szaharán. Valami suttyó gyereket fogadott aztán, aki talicskán betolta a csomagokat, ő meg utána bandukolt Pápai Nagy István lakásáig. A lakás már kívülről meglepte. Az iskolában laktak Pápai Nagy Istváuék, abban a nagy iskolában, melynek nyolc zsalus ablakából kinyílt muskátlik mosolyogtak a léckerítésen át az utcára. A kerítésen belül tea és piros rózsák termő fáinak illata áradt. A kapun belül a tiszta udvar. Nagy eperfa árnyában mosott a tanítónő. Gömbölyű karján feltúrt dologba való blúz, testén egy viseltes szoknya volt, az is olyan csatakos, vizes. Körülötte négy cseresznyétől maszatos pufók gyerek játszott a homokban, majd odébb egy bölcsőben alkalmasint a baba aludt, az a kis pogány, aki még nem volt megkeresztelve. A szőke csoda mihelyt belépett megismerte a régi barátnőt s már messziről kiáltotta : — Adj Isten Ilonkám I A meglepetés, a szégyen pírja öntötte el a tanitóné arcát, ahogy ez a másik, úri asz- szony megjelent. Nem tudott védekezni, mert ez a másik arra a csatakos asszony kebelére omlott és csókolta a védekező száját, — Semmi édesem, semmi. De hol vannak a gyerekek? Nini, itt vannak! És előlépett négy maszatos, pufók gyerek, piszkosok, mint az ördögök, de egész lségesek, mint az eleven élet.
