Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-06-27 / 26. szám

(leteli ti

.4161 se

S1V9

Fiioe_Eno"!ar STin—* 1---------------JPoderft

mmivim

n

psr

rjsi

^zsjmiiqynspU

Fkodén

.öasyn

a

..

IM<

istásl,

y

mwWT

rvii lUKiiyi^1

.im9U«áai\>»w cyAs íó«

Nagykároly, Kereskedelmi és Iparhantopalota.

rimiu

ISi

A A AKAAAAA A

____

CA ."■) -'Irr ini ívűETT^TTN-P^TOTj

• aju^lrn^^

ttMfö

sok, uj js* íéláiUtj,á^,v^^iogx

MfiegJ&töífcv y^^k^köia^oj^bgp^íat;

nwa^cffeg fl?naoj^feisS^r^jjíis y;elüjikt^fó^ részesek mindeu j^ffwiMí ségben, ./öiöiy^n, . k i t ü i i,telésben, J;d $ Halga.

tfefiíbíftoflB*Piö!ll4 SftMbißfliPddÄiSPtal^ osztályrészei ,$z,,. |gnya^ft^1

P.Äii íig9329fn ajönöi-sv Méíyen

$«af JffiflM! e^él^T

#aifm $8 e.ste$^

fordulok, legyenek támogatóink, mikor az e$J(y§§,! a(')Valláserk|ölesn^k^ Aiá'ff^ig^íf fásának az iskolákból való kiküszöbölése el,len vharpQlunk, önök legyga^^^ink, mikor nemzeti

ideáljaink gyalázását kárhoztatjuk s tiltakozunk az ellen, hogy sáros lábbal tagoljanak abban-y^ shléwk^f^bfhelyben Krisztus képe melleit ott vari a száműzött fejedelemnek, a nagy llákóezynak a képéin

Ez a szentély, ami érző szivünk, drága magyar hazánkért aggódó, 'szent- egyházunkért dobogó, mindkettőért lelke- tmstt—.'h.mi-au áivnak sziklaMflfSftSPaláj^fiipQfítAebi ékiüémí- béri jo§ofeii«giÜíi^)(3Blfejáiics#piU«el®J-felr Hisz az emberi jog manapság is az^ erő-Älaj?#lönÄMiv ö8kh00W^

meg dörowgáí SuítlÖu fa? ember ei barJelen századunk uj fársadáMli dogmája. Aki birja mariái ,~Azéia Jmteloni atki az. uealmat

biiirjűi'jiEi'fé & íiögmám -.}é|dtwt6tew ennek érdekében hozzák a paragrafusokat, mert az emberi jog ingatag talaját csak a rendelkezések tömkelegé képes megkötni, úgy ahogy. A francia,r&yplució.tól kezdve napjainkig minden időben látható ez majd minden áilamalakulásnál, a különféle tár- t§§9jf§}fpgikralomra

W^#feánovjjf ivyxjöJÍMsI asíeiid

Azon törvényeknek, paely^k a valláserkölcsi talajt mellőzve készíttetnek, tekintélyét csakis a pénzbírságok, üldözések, erőszakoskodások, börtönök és fegyveres erő fogják biztosíthatni. Nem azért fognak az emberek ehgedélnleskedni, mert belátják, hogy a törvény megtartásával nem jönnek ellenkezésbe a valláserkolcs- csel; hanem igenis azért fognak engedel- rfiéákedhi áz. emberek, mert félnek, rettegnek, féltik életüket, remegnek vagyonukért, rettegnek a szabadságuk elvesz^^atslygü Jh9$& ■ 0Vfi0u9 J

Pedig jaj, háromszorosán "

is

—

jaj,

“Ti

A ■ i.- , ~ ^

mikor a^tömeg^azéft 'ehgeftefimefekedife) mert fél. Anim>m «i iöSoxoaajyt®»«

tw>fefe\ mieffíóa, Ipjp ^pherbpj- y eg|S(Iftüap^ iáAleititdjairiíál^niuaz elszánni- á,maiudéiy]|é kész 'embert, amikor azután- röár ő magá sem képes telteit mérlegéfeiy'1 ftte'ft- ífrrá lelt felette az Őrület. AJ äskör még a’félő ember pompas kas^anntottsaggah tuíf^der- vezni s pokoli módon áll .bosszul,-; 4? engedelmesség a-társadalmi rend álfája és őmé^aj'á, 'dej.fcSak -akko'^4 bői, valláserköicsböl táplálkozik az. Az erkölcs nélküli engedelmesseg ideig ómig él, élete az egynapos kérészek élete. Tudományos nevelés, Jaikus erkölcstan kell, ez^ a- jelszó, ezt-hangoztatják utou-utfélen, pedig kiben a vallásos érzéseknek csak szemeruyije is inogván; :ázi;á jüagájég^- szerü, de • világosan lát^ ér'telniévpl áp látja, egyszerűen éESÖso^ébKnépes szive minden gerjedelrnével érzi-, hogy a hit* bői fakadt erkölcsöt kicserélni laikus erkölcstannal, a vallásos nevelést kicserélni tudományos neveléssel, meddő kísérlet. Ez csak akkor volna lehetséges, ha minden ember szivéből előbb kiölnék ai vah lásos érzelmet, vagyha már éleve kiki a jónak gyakorlásától soha egy pillanatra sem tudna eltántorodni.

Mindkettő utópia. Jók és rosszak kathegóriái mindig voltak és. lesznek. A

w

&Z5v

ßßj

választék | Olcsó áraki

.1

in

i u,

fi Í9Í19S

nyakkendők, diwat harisnyák, ingek, keM& székekfiwti kosdiakit.'z Gvermekkocsik és cikkéki ^ AHsw » \)9m | -ißdiiaoisid rmLéyabűim ob ; jd'/lolq s tboia

mjwmunüsnöqß

.áöííiri moa ygxj--...,mí ■: ÁS'AvjJr1

ka

p egy nagy lepedő újságot^ hogy eltakarja magát, mintha-a legbazgQbbap o,Lvasna\ Az adópénztárnok nem tudja, mi lelte ma ezeket az embereket. Mindegyiü félrehuzodik a még két társ sem akad a preferánszhoz. Akárkit szólit föl, egy sem akar^ vele kártyázniVégre megunja ezeket a savanyú képeket s ott hagyja őket. Na hiszen, csak várják, mig ő a kaszinóba jön, mikor otthon eltölt- lieti az időt kellemesen, boldogan az ő aranyod kis felesége mellett. _ “ ^ I

— Aha., szalad mar, jegyezte meg Kis Pista, az Ügy védi menekül a tisztességes em- bylély társaságiibÖl. . j

"A .takáfékb|n^Éárl igazgató azt' a gyaíiü- iMt-feiézte ki; ''Bögy Hátha véHkép elszökik.

* ArtibrTkäbä 'Szökik. ne. diTgétmr1— vélikf'h fól)1 felM fleítepA5 sü%étik '^'tüzesebbek. •í^StSSi" sraö^s j

SsuA^^'ki 'jéféHtké"''fÖÍ’? ''Ekén 'megakadnak.

: Slé^kÍüeHJÉh^ÜíedvHiJtó.'-NHszogátják a&-el- lenőrt : i s. » -se9Í Ali

bácsi, hivatalból kellene jelentést tenni. Aláskóp maga is bajba kerül.

De_i& öreg ellenőr csak nyöszörög. Mit jelentsen, ha nem tud semmit? A pénztárban minden rendben van.

— Az ám — felelik rá gúnyosan. — Majd kisüti a vizsgálat.

Most már világos, hogy az ellenőr is ré- ' szes a sikkasztásban, azért nem mer szólni.

\ t V »ii >

a kártyaasztalnál vagy az újságolvasásnál. A legérdekesebb hirek is hatástalan enyésznek el. A mennydörgő korrupciós vezércikkeket senki sem olvassa el. Bánják is azt most. Itt van az ő saját külön korrupciójuk, öerre irányul minden figyelem. Várják az adópénz- -tárnokot. De negyednapja, ötödnapja már, mégsem jön. Nyilván sejti, hogy kutya-: van a kertben, nem mer a-kaszinóba jönni, eáak •bujkál az emberek elől. .ilsnísxgJiij, nobúm - Igaz, hogy mióta .á fiatal menyecske .van otthon, máskor is megesett, hogy nem jött öl'a kaszinóba, ahová azelőtt minden este áöndesen feljáírfeu Déri lehet,o hogy mó# akkor is a rossz lelkiismeretmardostavaz ösztönözte, -högy'kerül je;; a becsületes emberek tekiatg- iétt Az ilyen bujkálás.'iá legerűsfebb bkonyir •^HéWéiiéfíám a ii/jíbJ ddááni raenad txodáh Ezt nem-lehet eloszlatni azzal, ihogypegyr •széf'aztáü‘-1 intőd, vagy diotodnaprar följött a 'kábziri-ótav is. Azzal sem'lohet;leplezni a.doH

t5Sf,vka efféle*fcépmvttatóssat nemdehQt.edámítani a homok-berényi közvéleményt. Mittdeahi 'hídja,*‘liógy:TtóTdöft-' 'komolyabb 9einboK/.volt. ^M.érŐ SéámftáS,! Mrfarigtís- níaffinÓFiaiiafe .tőtó. ■^IHWéikAs, íic^yí'Öbba hag5;jai:amirdnészreveszi, hogy az urak nem hajlandók tréfálhatni vele. Csak kurtán felelnek, ha valamelyikhez hozzá szól s hátat forditnak neki. A járásbiró meg úgy tesz, mintha észre sem venné a barátságos köszönését s hamar fölfognak itt pompázni a sikkasztott pénzen szerzett, báli ruhákíMu^ “ *9’'CS

' 4J;ké;zfelháböröáás névtéleii feíjeleritések- behc nyiláfkb^ii; rnelyéket á félsŐfeb'JH^^í- fjiffc' OTéinte félhjpáknák, ;:dp iammt?egjrre Siü rübben jelentkeznek, a dolgot még sem lehet annyiban hagyni s elrendelik a vizsgálatot. JV-.NöAimsfrmár-kitekerik' a sikkasztók nyakát ^ mondogatják áfe1 -'egész. '"Tlomok- íterényben;— mikor-' megérkezett a rigogáló

tíáí

a kis menyecske nem pompázott a'*kétszáz- husz forintos selyeinlüháHan, hanem otthon ült és Sifö; Az-adól>énztárpt4;JíegX(d lenül káromkodott. Hej^ csah a keze közé kerülne az a gazember, iálűi'Vlfjá«tíette09

Három napig fgvre vi^^.lják a pénztárt,

itfifLMWS1»

a pénztáíhok 'HäzAdii IÍJnA?ie'déH2ÍT Pftmok-Be- 1 rény sie^íffp, ^iíiéjra'tföSffibTrágSHMáÖtt család iránt tiSzMmóDínfejóíHiK‘"A ^öthH'faé, a jágettek a kis menyecskét:

— Oh, édes lelkem, úgy örülünk, hogy azt a csúf pletykát ilyen fényesen meg lehetett cáfolni.

Az urak az adópénztárnok kezét szórón-