Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-06-13 / 24. szám

I , IAG 2-ik oldal' KÖZÉRDEK Fogászati műterein Nagykároly, Könyök-utca 11. Bzam. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: tetmészethü fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban; száj- badlás' nélküli fogpótlások u. mi; araüj- hldat koronák, csapfogak, a legmüvészesebb kivitelben. Fohuzás. Fogtömés. László Jenó vizsgázott fogtechnikus. ____ 1914. junius 13.'24-ik szám. a legtöbbször tulszigoru kormány biztos. S a közönség mégis és mindenkor a tanárt okozza a diákon esett szerencsétlen­ségért, a tanárt, akinek vérzett a szive látva növendéke zavarodottságát s azt, hogy szomorú sorsában nem lehet segitsé- g éré. Ne a tanári kart bántalmazzuk, ha­nem kérjük erélyesen az illetékes ténye­zőktől az érettségi vizsga eltörlését s ak­kor bizonyosak lehetünk afellől, hogy ilyentájt a napilapok hírrovata nem fog az öngyilkos kis diákok tragikumától hemzsegni I NAGYKÁROLYI KERESKEDELMI ÉS IPARBANK _______RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.______ Al aptőke: 1.200,000 korona. Tartalékalapok; 492,000 korona. Folyósil ■ váltókölcsönöket bekebe­lezés, értékpapír fedezet vagy ke­zesség mellett. Leszámítolja. iparoSok és k« reskedők tárca váltóit a legjutányo- sabb kamattétellel. Torlesztéses jelzálogkölcsönöket nyújt földbirtokokra a becsérték 500/o-a erejéig 20—50 éves idő­tartamra, a kölcsönkérvénnyel egy­idejűleg beterjesztendő az ingatlan hiteles telekkönyvi kivonata és ka­taszteri birtokive. Vesz éselad. mindennemű tőzs­dei értékpapírt, sorsjegyeket a leg­előnyösebb napi árfolyamon. Takarék és folyószámlái betéteket igen jutányos kamattétel mellett gyümöicsöztet; a tökekamatadót az in­tézet viseli. T ahnrwnlif * mindennemű bank- I^GUUIiyUlil - szerű ügyletet. Közelebbi felvilágosítást készséggel nyújt az intézet Igazgatósága. A sajtó és az iparosság. A sajtó maga az élő nemzet. Amilyen a nemzet, olyan a sajtója és megfordítva a nemzet kívánalmai, úgyszólván összes ólet- nyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó, egészséges lelket képes be­lehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó, a fertőző betegségek egész seregét viszi magá­val és megmételyezi azok lelkét, kiknek szellemi táplálókul szolgál. Nincs könnyebb, mint fogékony lelkeket a hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A nemzet életét visszatükröztető sajtónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringését szabályozni, irányítani. E ha­tás sokszor rendkívüli tevékenységre is fel­tudja a nemzetet riasztani lethargikus álla­potából. A sajtó hatása néha óriási szokott lenni. Hasonlít a ’villámütéshez. Kápráztató fény áraszt, tűzbe hozza a lelkeket s felkorbácsolja sokszor a szenvedélyeket is. A hirlap a mai nap harcosa, de a jövő alapját kósziti elő. Minden egyes nap újabb és újabb tápanyaggal képes gyarapítani a nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályo­zottabb mozgásba és igy öntudatosabb élet­működéshez is juthát. Az 1848 as nagy idők a sajtó egy napi villámütéseinek köszönhe­tők. Ahány eszme csak született akkor az ember agyának gazdag tárházában, az mind a sajtó villámszárnyán indult bóditó útjára. Szabadság ! Egyenlőség 1 Testvériség I Demokrácia. Emberi és politikai jogok! Sza­bad munka, csak szabad házában. Mindezek a jelszavak és törekvések ugyan minek kő szönhetik létüket, ha nem a sajtónak ? Ma már ott állunk, hogy egy nemzet nagysá­gát sajtójának fejlettségéből is képesek va­gyunk megítélni. A hatalmas brit birodalom, Németország, vagy Amerika sajtói gazdaságilag és politi­kailag mily hatalmas országok félelmetes ere­jét rejlik magukban 1 És hogyan állunk a magyar sajtóval ? Örvendetesen kell tapasz­talnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamos fejlődés mutatkozott. Az ország fő­városában elegendő számmal vannak napi, heti és szaksajtóink A vidéki sajtóval — néhányat leszámítva — szomorúan állunk. Nincsenek országos szellemű vidéki lapjaink és ennek okát abban kell találnunk, hogy nincsenek valódi középponti városaink, ahon­nét nem vicinális, hanem országos szellem sugározna ki a környékre. A nemzetállam­ban mindenütt a nemzet országos szellemé­nek kell vezetni és uralkodnia, mert itt a legkisebb község maga a nemzet, illetve az állam partikuláris viszonylatban. Habár he­lyiek legyenek is az ügyek, azoknak orszá­gos szellemtől kell áthatottnak lenniük. A nemzet életének szakadatlan egymásutánban kell lefolynia akár országos, akár helyi vi­szonylatban. Nem lévén erősen kifejlett köz­ponti városaink, nem fejlődhetik erős alapú és országos szellemű vidéki sajtó organum se, mely irányitó befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringésében. Pedig erős vidéki sajtóra számos tekintetben igen nagy szűk- rég nan, mert a fővárosi sajtó nem láthat él minden vidéki ügyet. Erre csak a vidéki sajtó képes, még pedig a nemzetállam köve­telménye szerint, akként, hogy minden helyi ügyet egyszersmind országos oldaláról is vizsgáljon, mennyiben felel meg a nemzet akaratának ? Tagadhatatlan azonban, hogy elismerés illeti úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó har­cosait, kik a nemzet millió ügyének eleven segítői. Minden vérbeli sajtó emberben a nemzetállam testesül meg. És ideális az volna, ha a nemzet minden tagja a sajtó harcosa lenne s mint ilyen a hivatásos, vér­beli újságíró oldala mellé állana. A magyar iparos osztály is érzi és tudja, mily erő rejlik a sajtóban, mert egyik legdere­kabb támogatója volna küzdelmeiben. Szó sincs róla, beszámol ugyan a sajtó az iparosság esetleges mozgalmairól, gyűléseiről, de ez j mind nem elég abhoz, hogy az iparosság j sajtóbeli érdeke ki legyen elégítve. A sajtó-1 nak teljes ambícióval fel kell karolnia az iparügyet, melynek követeléseit önálíó tanul­mánytárgyává kell tenni. Nemcsak az iparos­ság fogja ennek hasznát látni, hanem erösbödést nyer a sajtó is az iparosságban. A Közérdek az iparosság igazi sajtó­orgánuma. Lelkesen karolja fel az iparosság érdekeit mindenkor, de sajnos, éppen az ipa­rosság az, amely lethargikus álmát alussza. Mert egy újabb küzdelem előtt állunk I Gyermekeink betevő falatáról van szó, a melyért lelkesen száll síkra a Közérdek. Támogassuk bajtársaim az érettünk küzdő becsületes szókimondó sajtót. Egy nagykárolyi iparos. Az állam hivatalnokai és a vasárnap. Hat nap teremté Isten a világot, a hetediken pedig megpihent! Minden kor minden nemzete ezen a tényen elmélkedve, az abban rejlő böl­csességből kiindulva szabályozza a vasár­napi munkaszünetet. Abból indulnak ki a nemzetek, hogy az emberi szervezetnek feltétlenül szüksége van pihenésre, szó­rakozásra, változatosságra s az ősi böl­csesség úgy találta, hogy hatnapi munka után rászorul a faradt ember egy napi pihenőre. Hazánkban is rég kísértő, fontos probléma a vasárnapi munkaszünet. Meg­oldásán fáradoznak is eleget, igyekeznek kielégíteni sok-sok ellentétes érdeket. Az állam kétségkívül elég eréllyel igyekezik megvédeni a vasárnapi munka­szünetet a — társadalommal szemben. Pl. a kereskedőnek, az iparosnak nagyon az ujjára néz, nehogy vasárnap haszonhoz jusson a vasárnapi kötelező munkaszünet alatt. Helyes, nagyon jó. Azonban ez az erélyes állam ám igen furcsa színben mutatkozik, mihelyst a maga garasairól, jövedelméről, üzeméről van szó. S ez az, amihez lenne pár szavunk. Ha az állam alkalmazottainak s az s az állami egyedárusággal kereskedők vasárnapját nézzük, bizony sok tekintet­ben gondolkodóba esünk. így a pálinkás és egyébb italmérő helyiségek vígan mű­ködnek. Hát ezeknek nincs mnnkaszüne- tük, ezeknek nem kell a vasárnap?! A dohánytözsdék szintén azt mond­ják, hogy nekik nagyon csonka vasárnap dukál. D. u. 3 óráig lehet nyitva az üz­let. — E két téren azonban más szem­pontok is mérvadók, e kérdéseket nem bántjuk. Azonban ott vannak a szoros értelem­ben vett állami alkalmazottak, akik ezer számra ülnek vagy állanak az állami hi- j vatalok, hatóságok helyiségeiben. Hát az 1 állam ezekel szemben már egy szemér­Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Hú jtú Jer ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchengi-utca 43. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents