Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-05-30 / 22. szám
4 AZ OTTHON 1914 Juhnyáj a dobói hegyekben. Itt készül a híres dobói csemege brindza, mely már a külföldön is hírnevet szerzett a magyar terméknek. A londoni és párisi élelmiszer-kiállításon ^aranyéremmel tüntették ki. Három vagy négy évvel ezelőtt a pesti kávéházakban feltűnt egy vak ember, aki a kis fia kíséretében gyűjtött alamizsnát. Elmentek az egyes asztalok mellett és a vak ember könyörgő hangon szólt a kávéházi vendégekhez. — Szerencsétlen világtalan ember vagyok. Legyenek szívesek valamivel segíteni. A szegény vak embert nagyon kevesen segítették. Mert a kávéházban ülő emberek sohasem olyan könyörületesek, mint az utcai járókelők. A vak ember egyszer rájött arra, hogy kár a könyörgést hosszú lére ereszteni. Minek olyan sokat beszélni, mikor az emberek úgyis látják, hogy ő vak ember és rá van utalva a könyöradományokra. Ettől kezdve a kávéházakban a vak ember és a kis ■ fia megálltak az egyes asztalok mellett és köszöntek: — Jónapot kívánok. Aztán addig nem mentek el, amíg nem kaptak valamit. A kávéházi vendég szó nélkül belenyúlt a zsebébe és adott nekik két, négy, sokszor tíz fillért is, de most már nem azért, mintha szíve elfacsarodott volna, hanem tisztán azért, hogy lerázza őket a nyakáról. Azóta a vak ember ezen az alapon járja végig hetenként a maga száz nagyobb kávéházait és évi jövedelme többet kitesz, mint amennyit miniszteri tanácsosok keresnek esztendőnkint. Tessék egy kicsit utána számítani. Pikkoló és uzsonna idején zsúfolva vannak a pesti kávéházak. Majdnem minden vendég ad valamit. Egy kávéház két koronát vagy még ennél is többet hoz az egybegyűlt két, négy, tíz fillérekből. Naponként tizennégy-tizenöt hávéházat látogat a vak ember s az aránylagos napi kereset 25—30 korona között váltakozik. * A konkurrencia Pesten tombol legjobban az európai városok között. Ha itten egy üzlet jól megy, már másnap utánzója akad a boldog vállalkozónak. Az előbb említett vak ember sem aratta le sokáig egyedül a kávéházi jövedelmeket. Konkurrencia hamarosan akadt egy siketnéma fiatalember személyében, aki a kis leánytestvérével járja sorra a kávéházakat, ők is megállnak az asztalok mellett. A kis lány köszön. — Jónapot kívánok. És addig nem távoznak, míg pénzt nem látnak. A siketnéma üzlete is kitünően jövedelmez. Otthon a falon órarend van kifüggesztve a lakásukon, hogy melyik napon, milyen órában, melyik kávéházat kell meglátogatni. # A télen történt egy este, a Nagy-körúton. Itt a járdán egy öreg ember szokott kéregetni. Az öreg koldus jól ismert alakja a pesti utcának. Egyszer egy előkelő hölgy kiszállt az autójából és megkérdezte az öreg koldust, hogy hol lakik. A hölgynek ugyanis megesett a szíve a kéregető öreg emberen és felajánlotta neki, hogy hazaviszi a lakására, befűtteti a szobáját és vacsorával is ellátja. A koldus nem akart mennj. — Na jöjjön csak, — nógatta az úrhölgy — ezeken kivül kap egy forintot is. A koldus erre egészen nyíltan, tipikus pesti csibészőszinteséggel mondotta: — Hova gondol a nagyságos asszony I Hiszen én itt egy félóra alatt megkeresek egy forintot. * Egy újságárús-asszony az Andrássy-úton estefelé pólyába burkolt csecsemőjével a karján szokta kinálgatni a lapokat. Már három éve ott áll a sarkon és senkinek sem jut eszébe arra gondolni, hogy a pólyásbaba már nem akar megnőni. Senkinek sem jut eszébe, hogy az újság- árús asszony kölcsönkéri mindig valamelyik asszony ismerősétől a kis babát, mert így jobban megy az üzlet. * Meg kell még emlékezni az örökké éhező családról is, amelyik a lapokban hirdet állandóan és csak annyit kér a jószívű emberektől, hogy csak egy kis ennivalót küldjenek a lakásra, mert különben mindnyájan éhenhalnak. Sonkák, kalácsok, kolbászok, sütemények, sült csirkék özöne tódul a jószívű emberektől az éhező családhoz. Az éhező család máskülönben kitűnően érzi magát. A közeli utcák egyikében kitünően menő kávémérése és kifőzése van, ahol a sonkák, kalácsok, kolbászok, sütemények és sült csirkék jó áron kerülnek terítékre. * Ezért vannak emberek Pesten, még a nagyon gazdagok között is, akik, mikor koldust látnak az utcán, azt szokták mondani: — Minek adjak? Hiszen több van neki, mint nekem. KEVÉS PÉNZÉRT SOKAT nyerhet, ha vásárol yesti Hazai 6ls6 Takarékpénztári sorsjegyet 1 drb 40 havi K 4 — részletfizetésre 2 „ 40 7 80 5 ,t 40 I „ 19' „ 10 „ 40 37A Hazai sorsjegy legközelebbi húzását már 200.000 korona * főnyereménnyel június hó 5-én tartják. Nyeremények összege évente 1 millió korona. Ha az első részletet lefizeti vagy postautalványon beküldi, kezeihez juttatjuk az azonnali játékjoggal biró nyerőszámokat tartalmazó törv. részletiveket, melynek alapján az összes nyeremények egyedfil a vevőt illetik. A törlesztés befejezésével Ön kézhez kapja az eredeti sorsjegyet, mellyel azután tetszése szerint rendelkezik. Szükség esetén kölcsönt kaphat sorsjegyére vagy bármikor visszavásároljuk a napi áron. Ha pedig megtartja, úgy 62 évig játszik velük, mely idő alatt sorsjegye okvetlenül kisorsoltatik.Minden húzás után a „Magyar Nemzeti Merkur“-t küldjük. Ha a két első részletet egyszerre küldi, a harmadik nyugtát ingyen adjuk. Évente 3 húzás! Június hó 5-én, október hó 5-én és február hó 5-én. Főnyeremények: 400.000,200.000,200.000 K és számos nagy melléknyeremény. NEMZETI TflKBRÉHPÉHZTflR ÉS MNH R-T. Budapest, IV. her., Háro!y-IMt 20. ez. Alaptőke 10 millió korona. tfaynttkBk f«lvát.tnek I
