Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-17 / 3. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. január 17. 3-ik szám. Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélküf- is: termószethü fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban ; száj­padlás nélküli fogpótlások u. m.: äräflviiiüäic. ftGíGüciKg uSapivgoiv <x vT3SZL* esebb kivitelben. Foghúzás. Fcgíömes. vizsgázott fogtechnikus. szorgalom s munka sikerében. Mi tudunk s akarunk biztatni mindenkit, akit csak a létért való küzdelem heves harca erő­sen megrendített létalapjában az elmúlt esztendőben, mert friss erővel, ujult energiával mindent kioperálhatunk, mit a 13-as esztendő csak elrontott. Ezért köszöntjük mi örömmel a vi­dám csörgösipkás Karnevál herceg bevo­nulását, a hivatalos farsang eljövetelét, mert erősen hisszük, hogy ez az esztendő mindnájunk sebére irt hozott magával s hogy a reménység kizöldülö fája ez év­ben gyümölcsöt is fog hajtani, nemcsak elsárgult kórót. Fel táncra, vigságru, könnyen csüg­gedő, elernyedt lelkek ! Itt az uj esz­tendő, a reménnyel teljes, a megváltó, szenvedéseinktől megszabadító. Higyjünk benne s vegyük fel újra a harcot a lét­ért való nehéz küzdelemben, mert csak bizakodó lélekkel s erős akarattal vívhat­juk ki benne a diadalmat, mely egy bol­dog, kellemes élet jutalmával jár. Eladó részvények. Négy Központi Takarék- pénztári részvény eladó jUiesenbach Mórnál. Színház. A hinetofon. Az emberiség örökös törekvése a tökéle­tesedés oly irányban, hogy magának kényel­met s szórakozást szerezzen nagy emberek elméjének termékei által. Mindig voltak te­hetséggel megáldott elmék a világtörténelem­ben, akik előbbre vitték elődeik találmányait. Alakitó képességükkel elméleti igazságokat párosítva tapasztalati ismerettel fejlesztették őseik technikáját és megszületett hosszú s lassú fejlődés után legújabb korban a mo­dern technika, melynek vívmányai: a fonog­ráf, grammofon, kinemotograf, repülőgép s végre a kinetofon. Még gyermekkoromban, néha-néha úgy nagyvásár alkalmával, vásári bódéban láttam valami furcsa kis gépezetet, melytől közös helyről nagyon sok kétágú gummi cső veze­tett le s akkor olcsó pénzen egy ilyen két fülünkbe dugott kettős ágú csövön hallgat­tam ismeretlen falusi bácsikkal egy sorban a gőpezet által adott, nem a legkellemesebb hangokat, melyek között csak néha-néha ér­tettem meg egy-egy szótagot. Együtt csodál­koztam akkor azokkal a bácsikkal. Akkor még tökéletlen gépezet értelmetlenül adta vissza azokat a hangokai, melyeket már bele beszéltek, vagy énekeltek. E gépezetet fonográfnak hívták, mely tökéletesebbé való tétele óta a grammofon nevét viseli. Feltalálója az amerikai nagy Edison 1877-ben. Készüléke megrögziti, le­írja a hang hullámait az által, hogy ezen hullámok által rezgésbe hozott csillám-lemez­hez erősített, vagy vele fémes összeköttetés­ben álló fémcsucs rezgéseknek megfelelő számé s mélységű gödröket vágjon az e célra alája helyezett lágy anyagú henger vagy I körlapnak spirális barázdáiban. Ezután a hengert vagy a lapot megkeményitik s az előbb már lerajzolt hegy-völgy szerű hullá­mok mélyedésein végig haladó fém tü ma- I gával rángatja a csillám lemezt, ez pedig megfelelő rezgésbe hozza a vele közvetlen érintkezésben álló lógoszlopot úgy, amint a j hangébresztő által az előbb hullámmozgásba hozatott s igy a szülő hang visszaidéztetett, mely emberi fül által érzékelhetővé lesz. Sok kísérlet történt, amig sikerült a feltalálónak szerkezetét annnyira tökéletesíteni, hogy most i már élvezettel hallgathatjuk nagy öblü töl- . csérrel felszerelt gratnmofonnak kellemes í hangját. A grammofonná! tehát hallunk, de nem látunk. Ellenkezőleg áll a dolog a kinematograf- nál, meiy fehér vászonra vetített mozgó­képeivel szemünknek nyújt élvezetet, de j semmit sem hallunk. Az emberi szem gyen­geséget kihasználva nagy számú képek összefüggő sorozata által a mozgást látni j képzeljük a fehér vászon síkjában. Midőn e két világra szóló találmány meg­tette körútját nyugat és kelet összes orszá­gaiban, számtalanok agyában megszületett azon gondolat, hogy e két szerkezet össze­kapcsolása által egy helyen lássunk és hall­junk. Ezen elmés egyesítés dicsősége is Edisont illeti meg, aki páratlan képességeit s találékonyságát egyesítve megalkotta a kinetofont. Igaz ugyan, hogy a kezdet kezdetén áll találmánya még, de lesz idő, midőn ném ■1 I I I I I I Valóságos feltűnést kelt azon ► ■ árleszállítás .........■= melyet ..= a cég a t. vevőközönségnek nyújt. Közismert a cégnek állandó hűséges ve­vőköre által méltányolt azon elve, hogy EÍJ Vigyázat a kékrefestett kirakatra! ____|__ St eib Márton cég ízléses kivitelt és minőségben a legjobbat nyujta. — Figyelmet érdemel az alant fel­sorolt néhány kelmesorozat, mely irány­adóul szolgál és figyelmet ad a cég által eszközölt árleszállításról. 140 cin. széles cosztüm-kelme 256 fillér. Vigyázat a mrtlesietl uatra! i~ 1111 I____I ItS 14 0 cm. angol cosztüm-kelme 315 fillér. Delain, jól mosható . . . . 49 fillér. Cosmanosi gyapjú minden szinb. 105 fillér. Cosmanosi Piquet-barchet. . . 75 fillér. Több ezer méter creton és barchet mara­dékok félárban. Sok itt fel mm sorolt cikkek mélyen leszállított árban lesznek eladva. Tessék megpróbálni, de vigyá­zat, a kekre festett kirakatra. _ — ~j—|—f—|— férje oldalán, az üres, hétköznapi érzelmeket váltotta ki belőle. Nem ismerte azt a ma­gasztos szenvedélyt, mely az embert félisteni j méltóságra emeli. Sötét fátyol takarta el előle a boldogságot. Már lánykorában hideg, szenvtelen természetű volt s evvel rabolta el a férfiak nyugalmát, eszét. Ezzel a hidegség­gel fegyverezett le minden gáncsoskodótt s ezzel fűzte rabszijra mindazokat, kik forró légkörébe jutottak. Mert hideg külsője tropikus bensőt takart. A hozzáértők megérezték azt a tüzet, mely bensőjében rejtve izzót s mindannyian lángra szerették volna lobbantam azt az isteni szik­rát, mely szive valamely eldugott zugában parázslóit. 0 maga mit sem tudott arról a nagy erő­ről, melylyel szépségén, szobortermetén kívül j a természet megáldotta. Hideg, tartózkodó s j szenvtelen volt, mert senki sem akadt egész | társaságában, ki csak felmelegiteni, még ke- j vésbbó szenvedélyre lobbantam tudta, volna. [ Férjhez ment. A kinálkozók közül a leg-1 megfelelőbbet választotta. De házasságánál■ az érzelmi motívumok mi szerepet sem ját­szottak. Mindegy volt neki, hogy a sok kérői közül, melyiknek esküdjön örök hűséget. Egyik éppenűgy érdekelte, mint a másik, j illetőleg nem érdekelte. De annyi erőt mégis érzett magában, hogy azt a szent esküvést, melyet az oltár előtt tesz jövendő élettársának, híven és becsüle­tesen meg is fogja tartani. Ki hitte volna akkor, hogy a szivkirály mégis csak eljő, hogy egy szép napon Mar­git, a jéghideg márványszobor, tüzet fog s hogy a perje alatt rejtőző szikra lobot vet, hogy egyszerre lángba borítsa eddigi csen­des, hontiszta tűzhelyét. Házasságának negyedik évében ismerte meg Kaibo Tamást. Semmivel sem volt kü- lönbb a többi, társaságában megforduló fiatal embereknél. Sem külső, sem belső tulajdon ságai nem predesztinálták arra, hogy a már -' ványból tüzet csiholjon. Bizonyos, hogy csinos ember volt. Ter­metével is kiemelkedett a többi közül. Kac- kiás bajusszá csókolni való szájat takart, mig szemei tüzes szikrákat hánytak. Arcvonásai­ból az élet öröme s derűje sugárzott. Sokszor énekelt meleg, bariton hangján a társaság mulatságára, de mindezek a tulaj­donságok nem hathattak annyira Margitra, hogy józan eszét, tartózkodását egy csapásra elveszítse. Más fegyverrel ütött rá Karbo. Margit maga vallotta be neki, a gyönyörnek ama éjszakán, midőn kart a karba öltve sétáltak a platánok alatt s suttogásukat csak elfojtott csókjaik zavarták meg. Őszinte szókimondósága volt az, ami Mar- gitot első percben lefegyverezte. Amit a többi asszony Tamásnak hibául rótt fel, ép pen az fogta meg a márványszobrot s vitte,! sodorta feltartóztathatlanul a bukásba, mint fénybogárt a lángba, sorsa. Ez az augusztusi nap forduló pontot je- j lentett életében. Mintha fátyol szakadt volna' le szeméről most kezdett eszméletre térni Most látta csak, hogy eddigi élete elfecsérelt időpocsékolás volt csupán. Igazi életre, ön­tudatra az a szerelem keltette. Hihetetlen rajongással csüngött Tamáson. Az első hosszas küzdelemmel kicsikart talál­kától kezdve, egész a mai napig fokozódó szenvedélylyel ragaszkodott a férfihez, kihez lüktető szive minden csepp vérével vonzó­dott. S mert olyan határtalanul szerette, éppen ezért állott módjában Tamást úgy meg­figyelhetni. Olyan belső látással, mely csu­pán a szerelmeseknek adatott meg. A rajon­gók ezer fülével hallott s ezer szemével lá­tott. Ami mások előtt számba se vehető semmiség lett volna, az előtte mindent je­lentő esemény volt. Tamás még ki sem fe­jezhette gondolatait, aggódó szeme már tekintetéről leolvasta azt. így azután nem is volt olyan csodálatos, ha csakhamar észrevehette, hogy Tamás már nem a régi. Csókjai már nem azok a per­zselő, forró Sanumok, mint ismerettségük első idejében s ha férfiassága mindenképpen igyekezett e sebezhető nyomokat, mely hi­degülő szerelmét mutathatta volna, eltüntetni, a szerelmes asszony előtt rejtegetni nem le­hetett. Margit ez esztendő alatt érte el boldog­ságának tetőpontját, de egyúttal a szenvedé­sek kálváriáját is megjárta. Napról-napra láthatta, mint hidegül el Tamás, érezhette gyengeségét, mellyel e hidegülósi folyamatot nem képes megakadályozni.

Next

/
Thumbnails
Contents