Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-05-09 / 19. szám

e

AZ OTTHON

1914

Böske kalandjai*

— A gyermekek tavaszából. —

A tavasz pompás új ruhát varrt a fáknak és a bokroknak. Az egyiké haragoszöld, a másiké halovány és hamvas, a szilvafák olyan fehérek, mintha bérmálásra öltöztették volna fel őket, a mandulafáé meg rózsaszínű, mint a tánciskolái tüllruha.

Ebbe' a tavaszi színes világhan elindult a Böske felfedező útra. Ide-oda tipegett a kertben, leszakított egy gyöngyvirágot és beletűzte a hajába, mint ahogy a Klári nénjétől látta, aki már a polgáriba jár. A konyhakertben kihúzott a földből egy ici pici sárgarépát s büszkén gondolta, hogy most már nem kell a piacra menni többé zöldségért, mert ellátja ő a konyhát.

Ment, mendegélt, s egyszerre egy csomó sárga kis libát látott. A baromfiudvarból bújtak át a rácsos kerítésen s mamájuk, az öreg liba nem tudott utánuk jönni.

— Nincsen mamátok — mondta Böske — no majd én leszek a libamama.

Oda állott közéjük s a kis sárga libák körülvették.

— Li-li-li — kiabálták a libuskák Böske felé s az ingecskéje után kapkodtak. Egyikmásik megcsípdeste a mezítelen lábaszárát is.

Böske egyszerre megijedt és sírni kezdett.

— Jaj, megesznek a kis libák ! — kiáltotta hangosan.

A kiabálásra kinyílt a ház ablaka és Böske testvérei ijedten néztek ki rajta.. Az ijedelmük csakhamar hangos nevetésre változott, amikor meglátták, mitől ijedt meg Böske. Biztatták, hogy ne féljen, de hiába, de hiába, Böske nem mert megmozdulni. Végre is Klárikának kellett érte menni, s kiszabadítani a libák közül.

Ugylátszik, Böske nem felejtette el a veszedelmet, mert mikor később a testvérei .kőkockákból várat építettek, megkérdezte:

— Mi lesz belőle ?

— Vár — mondta a Janika.

— Minek ez a vár — kérdezte tovább Böske.

— Hogy az ellenség ne tudjon bemenni.

— Oh, akkor én ebben a várban fogok

lakni ezentúl, — jelentette ki komolyan Böske — mert ide nem tudnak bejönni a libák. t

— Jaj,

megesznek a kis libák*

Tegnap még tavaszi pirkadásban jártam, Zöldülő erdőn, bársony pázsiton. Kergettem játszi álom-pillangókat És hittem benne, hogy elfoghatom.

Tegnap a holdvilágos éjszakában, Illatos fenyőfák alatt,

Dobogó szívvel, mámoros ajakkal, Bár sejtem, nem jössz; Vártalak...

De, ma: szomorú, sápadt az arcom, Ócska rongyok takarják testemet.

Mint száműzött király járok bujdokolva Es elfeledtem az emlékeket.

Ma a szenvedők könnye mind enyém. Ma nem hiszek, ma már nem álmodok. Sötét, fagyos utakon keresztül,

Lassan a sírom felé ballagok.

Júlia.

Oh, akkor én ebben a várban fogok lakni.

. . és Böske testvérei hangos nevetésbe törtek ki.

Az Alkoholellenes egyesületek országos ligája most tartotta közgyűlését, melyen az absztinens egyesületek küldöttei nagyszámban jelentek meg. Neugeboren Emil ország- gyűlési képviselő elnöki megnyitója után Dóczi Imre főtitkár jelentésében behatóan ismertette az alkoholellenes mozgalom jelenlegi állását. Az egyesületek között legtevékenyebb működést fejt ki a Good Templar Rend, amelynek az ország sok városában vannak csoportjai. A társadalmi mozgalomban legfontosabb az ifjúság absztinens nevelése, mert eredményeket csak így érhetünk el. Ebből a szempontból jelentős esemény, hogy a köz- oktatásügyi miniszter a belügyminiszter kérésére az összes állami tanító-, tanítónő- és óvónőképzőkben a Liga által kidolgozott tanterv szerint absztinens előadókkal előadásokat tartatott. A jelentések tudomásulvétele után letárgyalták az alapszabályok módosítását, majd megválasztották a vezetőséget. Elnök lett: Neugeboren Emil országgyűlési képviselő, alelnökok: dr. Fejér Ottó és dr. Kőrösy György, főtitkár: dr. Dóczi Imre, titkár: Kristóf Domokos, számvevő-pénztáros: Lichter Sándor, ellenőrök: Csillag Imre és Dömötör György.

Úgy elnevették magukat erre a gyerekek, hogy a vár összedült. S most már Böske nem tudta hol fog lakni ezentúl, hogy a kis sárga libák meg ne egyék.

TEGNAP ÉS MA.

Tegnap még kacagva remegett az ajkam, Tegnap még büszkén bízva reméltem. Arany trónon ültem, bíboros palástba’. Tegnap még enyém volt az álmok országa.