Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-05-09 / 19. szám

2 AZ OTTHON 1914 — Ez a régi történet jutott eszembe a tárlaton látott képről — fejezte be elbeszé­lését Péter bácsi, aki, amíg mind jobban nekitüzesedve mesélt, észre sem vette, hogy a fiatalok mind közelebb simulnak egymás­hoz s Pali szerelmes megfeledkezéssel szo­rongatja Kató kezét. Most odavillan a szeme a két összekap­csolódó kézhez. — Hát ti ? . . . — Nagyon szeretjük egymást — mondja Pali és Kató egyszerre, mintha még mindig benne élnének a régi mesében. — Tyű, a mindenit 1 — eszmél fel Péter BRAZÍLIA RENGETEGEIBEN. Mr. T. Roosevelt expedíciója. r. T. Roosevelt, az Amerikai Egye­sült-Államok volt elnöke sohasem pihen. Fajához méltóan, mint a hatalmas köztársaság volt első polgára, éjjel-nappal dolgozik, agitál, küzd minden erejéből nemzete világhatalmi pozí­ciójáért. Amint véget ért a nagy elnökválasztási hadjárat, (melyből, ha nem is mint harmad­szori elnök, — de egy merénylő golyójával bácsi. — Éppen ezeknek kellett ezt elme­sélni. De ki tehet róla, ha ilyenekre csábít ez a veszedelmes tavasz. A tavasz pedig lopva alkonyatba hajlik. A kioszk fölött orgonaillatos misztériumok úsznak. Péter bácsi a múltat lát a vissza­térni, Pali és Kató pedig úgy érzik, hogy még eddig sohasem volt tavasz, csak most.. . ZOfflBHC-LBHR nrnden sz nben. 1 kilogramm 1*50 kor. Minden fatárgy és fal festésére alkal- - más. Színes árjegyzék ingyen. CSIKÓS LÁSZLÓ Budapest, VI., Szondy-u. 22. Ó. vKvttíKKiv:- v> vKHKvii ÍS «# az oldalbordái között — mártírként és radi­kálisan demokratikus elveinek győztes hőse­ként került ki) — rövid pihenés után újra munkához látott. Amúgy amerikaiasan. A yankee az ő Teddy-jétől csak valami szokatlan, rendkívüli dolgot szeret hallani. És az ex-elnök a legnagyobb mértékben ki is elégíti az amerikaiak várakozását. Vagy Afrika rengetegeiben kergeti az oroszlánokat, miközben a Bibliát (lévén a yankee mindenek felett vallásos) és Tacitust tanulmányozza; vagy európai kőrútján az összes művelt nemzetek csodálatát és feje­delmi hódolatát biztosítja magának. Majd lapot szerkeszt, úgy, mint senki más kolle­gája, — kapván az „Outiok“ (Figyelő) c. heti laptól csekély 50,000 dollár (250.000 K) tiszteletdíjat évente. Mostanában pedig ötventagú tudományos expedíciójával Bar­zilia végtelen rengetegeiben bolyong. Csodá­latos ember. Igazi amerikai, aki, mint a világlapok közük is — gondoskodott róla, hogy vakmekrő vállalkozása még jobban izgassa nemzete közvéleményét, — mert alkalmat adott, hogy eltűnésének hírét keltsék. Aki nem látta, nem is tudja elképzelni, hogy mit jelent az igazi amerikaira nézve az izgalom. Életeleme az és a nagy Teddy jól tudja, hogy expedíciójának sikere az átélt kalandok izgalmas beállításától függ. Mert nem szabad ám azt.gondolni, hogy Mr. T. Roosevelt csak szórakozni ment Braziliába. Az amerikai szórakozása a bussines, az üzlet. És az ex-elnök hazájának legna­gyobb szabású üzleti-aqu zitörje. ő biztosí­totta a Panama-csatorna felépülését: odáig már a dollár uralja egész Észak-Amerikát, Mexiko utolsó lázadásait éli a dollár hatalma ellen. Roosevelt most azt mondja: sétáljunk át egy kissé lejebb a két Amerikát összekötő földsávon 1 Nézzük meg, nincs-e valami „jó üzlet“ Brazíliában ! Azonban, ha Roosevelt ezt a nagyfon­tosságú jelszót ilyen szárazon adta volna ki: senki sem törődött volna vállalkozásával. De ő jól ismeri népét és így annak kedve sze­rint rendezte dolgait. Társaságában a mozi­gyárak képviselői, hírlapírók, geológusok és bányászok nagyszerűen .megfértek a miliár- dok kiküldött előőrseinek. Brazília mérhetetlen kincse: kellenek nekik. És ezeknek kikutatásá­hoz és megszerzéséhez a nagy Teddy zseniáli- tása kellett 1 így dolgozik Amerika népe jólétéért és nemzete dicsőségéért. Dr. P. A. BALOG ANDRIS... Balog Andris lehelet írt az anyjának; „Hiába is mentem neki a világnak . . Túri Marosa szemepárja A szívemet szélcibálja; Túri Marosa most üli a kézfogóját, Nélküle én nem élhetek . . . meghalok hát, Isten áldja! A fiára nincsen gondja, Rozmaringot ültessen kend a síromra“. . . . Andris húga a levelet nézi, látja . . . Szegény szive majd megszakad bánatába'. S így olvassa az anyjának : „Beállottam katonának, [lelkem, Jól megy sorom, jól megy dolgom, anyám, Túri Marosát, ej haj! rég elfelejtettem . . . Egyszer majd ha a rozmaring kivirágzóit, Kendhez akkor, édesanyám, haza szállók“. Balog Andris roskadozó, öreg anyja Jó fának a levelét hallja, hallja. Nincs most néki semmi gondja, Andrisnak jól megy a sorja. Míg van most már az öröme, boldogsága, Fittyet hánytak a Túriék Harcsájára, Csak úgy később sóhajtozza néha váltig: „A rozmaring, ej, de soká is virágzik ..." Pártos Szilárd. „Black-Wood‘% Brazília rengetegeinek legértékesebb erdőrészlete.

Next

/
Thumbnails
Contents