Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-05-09 / 19. szám

2-ik oldal 1914. május 9. 19-ik szám ÉRMELLÉK Török Irén és Társa Debrecen, Piac-utca 38. szám. Értesíti a t. közönséget, hogy Női kalap-szalonját áthelyezte Arany János-utca 1 szám aló gjjjr- Piac-utca 38. szám alá, a (Hungáriával szemben). Tavaszi es nyári kalapod! Imre napszámos öreg, düledező háza tűz martaléka lett valószinüleg a rozoga kémény­től gyulladván ki a 100 esztendős szalma­tető. A gazda és családja szőlőmunkára volt s a ház magában maradt, azonban a lakosok dicséretes gyorssasággal megjelentek a vész színhelyén, s az önkéntes tűzoltóságnak bűz gón segítettek az oltásban, s dacára a szeles időnek a tűz lokalizálva lett, sőt a kigyult ház padlása és falai is megmaradtak, csak a szalmatető égett le. Méltán megérdemlik, úgy az önkéntes tűzoltóság, mint a buzgón fáradozó lakosok a dicséretet, a vész elfoj­tása körüli lelkiismeretes közreműködését. Az oltásban kiváló buzgalmat fejtettek ki ifj. Vass Lajos ós Lököl Sándor községi lakosok. Állami iskola ügy. Vasady Lajos kir. tanfel­ügyelő f. hó 12-én érkezik Érmihályfalyára a létesítendő állami iskola épületének kijelölése céljából. Hamis pénzgyártás. Piskolt községben Lő- rincz Sándor, Bacsó Mihály, Kása János és Zagyva György érkörtvélyesi lakosok hamis két koronást hoztak forgalomba. A dolog valahogy a csendőrség fülébe ment, aki nyo­mozni kezdett a dologban, amelynek folya­mán kiderült, hogy a pénzgyártó Lőrincz Sándor érkörtvélyesi lakos és társai csak segédkeztek a pénz forgalomba hozásánál. A vegyes céget feljelentették a szatmári kir. ügyészséghez. Postacsomagok fosztogatói. Tolvaj postakocsisok. Rendkívüli ügyes fogást tett az érmihály- falvai csendőrség. Kiderítette azokat a tettese­ket, akik inár hónapok óla dézsmálják az Ér- mi hál y fal vára érkező postacsomagokat. A va­súti állomáson a posta kezelése közben, hó­napok óta tűnnek el csomagok. A kezeléssel megbízott postai alkalmazottak becsületessége teljesen kizárta azt, hogy a tettes közölük való lett volna és igy a legszorgosabb kutatás és vigyázat sem vezetett eredményre. A csend­őrség vette végre kezébe az ügyet és rövide­sen kiderült, hogy az érmihályfalvai postako­csis fia összejátszva az ottomá yi postakocsis- sal a csomagtolvajok, akik azalatt, mig a postakezelők az átrakást teljesítették, vették el a csomagokat. A két jómadarat a csendőrök feljelentették a kir. ügyészséghez. Elfogott ékszertolvaj. Beckmann Sámuel ér­mihályfalvai órás és ékszerész puritán becsüle­tessége folytán, kitűnő fogást tett az érmihály­falvai csendőrség. Gresku Zsuzsa nyirábrányi illetőségű cseléd, ugyanis több briiliáns ékszert kínált megvételre olcsó pénzért Beckmannál. Az ékszerész gyanúsnak találta a vásárt és nem ment bele a jó üzletbe, de értesítette az ajánlatról a csendőrséget. A járásőrmester faggatóra vette a cselédet a gyűrűk eredete fe­lől, amikor is kiderült, hogy azok lopás utján jutottak birtokába. A cseléd ugyanis Polacsek nagyváradi ékszerésznél szolgált és annál emelte el az ékszereket. Letartóztatták és át­adták a nagyváradi kir. ügyészségnek. Lépre került házi szarka. Rácz Bor­bálát, Nyirábrány község valja magáénak. Szár­mazására nézve Fáraó füstős ivadékához tar­tozik. Foglalkozása? Hát van-e más foglalkozása egy cigányasszonynak, mint a kuruzslás és a lopás. Rácz Borbála ezeknek egy veszedelmes fajtájához tartozik. Átrándult Nyirábrányból Érmihályfalvára, ahol koldulás örve alatt meg­jelent a házaknál és minden elemelhető tár­gyat elvitt magával emlékül. Legutóbb azon­ban rajta veszett mahinacióján, az enyves kezű cigányasszony. Egy tajtekpipát lopott el valakitől. Károsult panaszára a csendőrség nyomozni kezdett és kiderült, hogy Rácz Bor­bála volt «. házi szarka, aki eladta a pipát Nádai Kálmánnak. Rácz Borbálát a csendőrök bekísérték az ügyészség fogházába. Nádai ellen orgazdaságért tettek feljelentést. Székelyhid. A it a fába orgotta- virágút tűzzön, illatosat, hogy mámort leheljen, mint a május s fehéret, hogy Hragyogjon sötét fürtjei­nek bársonyából, mint téli éjszakákon a hó. Öltse föl könnyű tavaszi ruháját, a kezét adja ide s jöjjön, járjunk egyet a mezőben. Mert fü­lemüle csattog most a csalitban, az eladó-lányok falusi portáin májfák pántlikáival játszik a puha szellő s a levegő megtelik gyöngyvirág- illattal. Fii kizöldül a sirhanton s a fiatal szivek csodálatos álomvilágban ringatóznak, amely ne­mes és erőteljes s telve van nagy tervek akará­sával, vágyak harsonáitól hangos s töltekezik a termékenység tüzes és mézédes borával. — Köszönitek május, hogy újra eljöttél, te örökszép vagy és soha nem változol!. . . Te nem változol, de én kissé kesernyésen állapítom meg magamban, hogy esztendőim száma egy gyei megint gyarapszik. Mindenki szeret élni, de években szaporodni senki. — Köszöntlek május, mondja bizonynyal az én vizsgálati foglyom is, valahol a székelyhídi járásbíróság cellájában. Bár adnád vissza sza­badságomat, feleségemet, gyermekeimet, házam­nak tisztára sepert tornácát s a mezőt, amelyen ilyenkor munkálkodni szoktam. — Légy üdvöz május, sóhajtja szomorú rab­ságában a magyar is, amely a rügyfakadás idején bilincseitől szeretne szabadulni és sziv- szorongva lesi, vájjon kivirágzik-e ebben az or­szágban még egyszer a szabadság fája. — Bim, bam, köszöntünk május, zsongják a toronyban a harangok az alkonyi órán s a Boldogasszony oltára virágoktól roskadozik. Nem a lármás tömeg felvonulások a téglaszin lobogó alatt, nem dőzsölök, akik boryözös fejjel virrosztotlák át a május első éjszakáját, nem azok ünneplik meg igazán a természet megújho­dását, fűben, fában, viruló virágban. A május igazi örömünnepei a mi kedves tiszta Mária- estéink. S a legszebb, a legkifejezőbb májusi himnusz a lorettói litánia. Ha pedig ezt az állításomat valaki megmosolyogja, ez a fölényes mosolygó csak azok közül való lehet, akik a mi májusi alkonyatunk letényeit nem ismerik. Akik isme- \ rik, tádják, hogy telítve vannak a szüzesség illa ■ tával, az egymást megértő sziveknek áldott sze- retetével, az anyaság költészetével s glóriájával s a családi érzelmek bensőségével s meghittsé­gével. — Kössünk szép koszorút a Szűz Máriá­nak .. . Régi magyar templomi ének ez, igy májusban szokásos s én ezt az orgonaillatu, régi éneket nem itthon tanultam, hanem Ameri­kában, a passaici magyar kóruson. Passaic a magyar nők, a magyar gyári lányok városa. New-Jersey államban. E helyütt én már sok­szor írtam róla. Most arra hoztam föl példának, hogy a lélek szerint keresztény mugyar nő a világ minden részében megmarad Mária hűséges leányának. Azt mondja ez az ének : Udvözlégy Mária, világ csodája, Derűs fényt az édes magyar hazára... Régen nem volt időszerűbb az az óhajtás, amit az énekszöveg kifejez, mint most. Annyi árnyék, annyi ború sötétlik ezen a szegény or­szágon. S olyan átkos járom alatt nyög manap, amelynek lezárására elerötlenedett fiai, mintha I egymagukban elégtelenek volnának. Csak most, amikor itt a május, a megújhodást várjuk, csak most érezzük igazán, mekkora szükségünk van a gondviselés segedelmére s a mi régi, nagy pát- ronánk közbenjárására. . . . Holnap, ha alkonyul, vegye majd szépen kezébe az imakönyvét s a menjen el a tem­plomba . .. Dr. Helvey Lajos. Vasúti misériák Székelyhidon. Üzletvezetőség figyelmébe! (S)Mint előző számunkban is jeleztük Szé­kelyhid állomáson tarthatatlan állapotok ural­kodnak. Ezeknek a misériáknak ecsetelésére vál­lalkozunk ezúttal, remélve, hogy a Máv. üz­letvezetősége megteszi az intézkedést arra nézve, hogy azok megszüntetésével a nor­mális állapotok helyreállításáról, mielőbb gon­doskodva legyen. Hangsúlyozottan említjük fel ezúttal is, hogy az állomás személyzetét a hiányokért mulasztás nem terheli, s igy őket ezért fele­lőssé sem feszült . . . De nem is tehetjük őket felelőssé, mert személyes tapasztalataink és a nap nap mel­lett előforduló események igazolják, hogy itt nem a személyzet, hanem a rendszer a hibás. Székelyhid állomást a múlt év folyamán nagyon is szép költséggel kiépítették. Van I., II., Ili. oszt. váróterme, előcsarnoka, van külön személy pénztár, külön árupénztár helyisége, mind igen szépen berendezve. Újabban a peron részt díszíteni is próbálják, s a leendő virág kosarak már ott lógnak a peronon, — mintegy azt óhajtván bizonyí­tani, — hogy az állomás vezetőségének és személyzetének meg van a szép iránti érzékeis. S mindezek dacára az állomáson bot­rányosok az állapotok. Igen, mert a szépen berendezett állomás­ban minden meg van, ami az utazó közön­ség kényelmét biztosítja, csak a legfőbb hiány­zik : a személyzet. Sokkal kisebb forgalmú állomásokat láttunk és láthatjuk lépten nyo­mon, hogy a közönség rendelkezésére külön személypénztáros, külön árupénztáros áll, hogy az állomásfőnök összes teendői abban merül­nek ki, hogy a forgalom akadálytalan lebo­nyolítására felügyeljen, s az utazó közönség­nek egyrészt utbaigazitással szolgáljon, más­részt úgy a vasút, mint a közönség jogos érdekeinek megóvását ellenőrizze. Székelyhidra ezt igazán nem mondhatjuk. Határozottan állítjuk, hogy az alkalmazottak, kezdve az állomás főnökön feladatuknak lel­kiismeretesen megfelelnek, de annak tőlük távol álló okok miatt nem tehetnek eleget. Tudjuk nagyon jól, hogy a korral min­den halad, fejlődik, nő. E szabály alól a vasút sem képez kivételt, sőt talán reá ezen szabály, még fokozottabb mértékben áll. Hisz ha figyelemmel kisérjük, látjuk, hogy az újabb és újabb vasutak úgyszólván gomba módra nyilnak meg; emelkedik a forgalom, nő az állomások munkaköre, meg- terheltetése, aminek következtében természe­tesen nőni kellene a munka arányában a személyzet létszámának is. Mindezzel szemben Székelyhidon azt kell tapasztalnunk, hogy még az azelőtti időben 4—5 ember dolgozott az irodában, ma akár­hányszor csak az állomásfőnök és személypénz­táros található, akik ketten természetesen az áru fel- és kiadását, személy ós podgyász pénztárt, forgalmi, tavirda, ellenőrző, stb. szolgálatot ellátni a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetnek képesek. Már csak

Next

/
Thumbnails
Contents