Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-05-02 / 18. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. május 2. lSrik szám. Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készitek a gyökér eltávolítása nélkül- is : természetim fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban ; száj­padlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvbioak. &ofGucik, uSáiAGgoii a i0íínmv3űZi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fegtömés László Jené vizsgázott fogtechnikus. hanem rágörnyed az Íróasztalára és éli- zsoldért körmöl. De eljön majd a megváltás órája, győzelemre jut majd az eszme, a kiví­vott jogok piros zászlója diadalmasan fog lengeni — és akkor ott lesznek majd ök is, finom kezükkel belemarkolnak a jogokba, részt kérnek a dicsőségből, „keblünkre testvérl‘-rel üdvözlik majd a rongyost, akivel megosztandják a kérgeskéz legzsirosabb falatját is. Addig azonban, mig ez a szebb jövő elérkezik, a munkáshad csak egyedül ünnepel, egyedül küzd a jogokért: egye­dül, magira hagyatva, de fenségesen és büszkén: „a pire* zászló alatt«44 m Kiárusítva lesz olcsó álban 3000 pár Dől-, térti- és ayerraetciDö különféle alakban és színben = 30 napi = BSgT határidő alatt 'fa® Her»» Samnná Nagykárolyban. I hogyan neveljünk iparos inasokat? Városunkban az ipari továbbképző tanítás- folyamok nagy fontosságú és szép sikerű működése szemlélete ébresztette fel abbeli csodálkozásomat, hogy bár szóval és Írásban nagyon sokan foglalkoztak már az iparos inasok oktatásának, nevelésének kérdésével, az ügy mégis csak régi stádiumában van mindeddig. Bátorságot veszek tehát magamnak arra, hogy iparos társadalmunk emez életbevágó feladatának megoldásához nehány gyakorlati megfigyelésemmel s egy-két gondolatommal hozzájáruljak. Mindenek előtt sajnosán tapasztalom, hogy a mesterek nem sok, a segédek még keve­sebb gondot fordítanak erre a mindannyi­unkra nézve fontos kérdésre. Sokan e bajok orvoslását az ipari szak­iskolák felállításától várják. Pedig csalódnak az illetők, ha azt hiszik, hogy ott az inaso­kat egy egész életre szükséges tudnivalókkal fogják ellátni, mert a fődolog mégis csak az lesz, mit a műhelyben, közvetetlen gyakor­lat utján sajátítanak majd el; a szakiskola legfeljebb annak a bizonyos iparágnak alap­elemeivel fogja a tanulót megismertetni s igy fundámentumát fogja adni a gyakorlati továbbképzésnek. Aki szakmája iránt kellő szeretettel vi­seltetik, az inasnevelés kérdésének fejt ge- tését nem fogja feleslegesnek találni, mert hisz nem lehet előttünk közönbös dolog, hogy fognak-ó majd az utódok a különböző iparágak haladásával lépést tartani; ma minden iparág folytonos fejlődásben van s csak az fog boldogulni pályáján, aki szor­galmasan s kellő kitartással igyekszik már inas korában a szükséges tudnivalókat el­sajátítani. Nálunk az inasok képzése és nevelése körül sok visszásság észlelhető úgy a mes­terek, mint a segédek részéről, kik ritkán gondolnak a gondjaikra bízott inas jövőjére s hagyják őket, mint gazt, közöttük felbur- jánozni minden erkölcsi és szakmabeli útba­igazítás nélkül. Például nagyon üdvös dolog volna, ha a segédek leszoknának az inasok korcsmába, boltba, henteshez és trafikba való küldözgetéséről, mert némely fiú auy- nyira megszokja, hogy utóbb kapva-kap az alkalmon, hogy kimehessen s igy több időt tölt az utcán, mint a műhelyben. Az olyan műhelyben, hol a kiküldözgetés tiltva van és mégis teszik, kétszeresen hátrányos, amennyiben a fiúnak tudom isa vau a tila­lomról s igy a segéd — mondjuk — bűn­társává lessz az inasnak, mi által elveszti tekintélyét előtte. Okozhatja pl. ezt még az is, ha a segéd a fiúval együtt, vagy annak tudtával a mester, vagy a munkavezető en- gedelme nélkül valamilyen saját céljára szolgáló munkát készít. Az inas vérszemet kaphat, gondolván, ha neked szabad, nekem is szabadj és ő is készít valamit. Ha azután néhány szerszámot és meglehetősen sok anyagot tönkre tesz s rajta kapják, azzal védekezik, hogy ez, vagy az a segéd is megtette ugyanazt. Nem emeli a segéd tekintélyét az sem1 hogy ha az inas előtt a mestert, vagy a munkavezetőt szidják, előttük sikamlós dol­gokról beszélnek, vagy ha velük játszadoz­nak, vagy pláne, mint egyeseknek rossz szokása, ha őket itallal megkínálják. Ez esetek mindegyike elég, hogy a rosszra könnyen hajló fiú előtt, a segéd te­kintélyét aláássa úgy, hogy még jó irányú tanítása is falra hányt borsó legyen, ha pl. az inast hanyagságáért pirongatja is meg még a fiúnak áll feljebb, ő tesz szemrehá­nyásokat a segédnek. Az inasokat szigorúan a szorgalmas mun­kára kell szoktatni, de nem szabad őket túlterhelni, ami ártalmas a fiatal gyermek egészségére nézve, mert gyorsan kimeríti erejét a túlhaladó munka. Dolgozzék az az inas kevesebbet, de jól, hiba nélkül, mert ha fiatal korában rászokik a hanyag mun­kára, később nehezen fog leszokni róla. Ügyelni kell arra, hogy közvetetlen közelé­ben oly tárgyak ne legyenek, melyek szóra­pán plátói volt, hanem testi formákat is öl­tött. Gyöngéd, meleg, belsőségteljes viszony, melynek már szemmel látható következmé­nyeit viselte Finánc. Ezen már a szószaporitás sem segíthetett. De hogy azért az eset nem volt jelentékte­len azt bizonyítja az a körülmény, hogy az egész falu csudájára járt annak a három ko­mondor kölyöknek, melynek Finánc nem sokára életet adott. A nemzetes asszony sokféle gondját sza­porította ez is. Kettőt ugyan csakhamar el­helyezett belőlük. A harmadiknak is hamar akadt volna gazdája, csak nem olyan, akire jó lélekkel rá lehetett volna bízni a Finánc ivadékát. Bárándy Gergely is ez alkalommal lépte át hosszú idő óta először a Végh porta kü­szöbét. Oly kevéssé várták, hogy a lányok nem is tudtak hamarjában, mit csinálni. A Finánc harmadik kölyke irányában jött ő is. Kissé megványadt a hires Bárándy Ger­gely. Valamikor sokat koptatta a küszöböt, úgy volt, hogy elveszi a három lány vala­melyikét. Hogy melyiket, hogy melyikhez húz jobban, azt ő maga sem tudta. Olyan egyformán szürkék, olyan egyformán sová­nyak, hogy nehéz lett volna köztük a vá­lasztás. Talán ezen múlt csak a Bárándy dolga is. Mintha megkórgült volna, hirteleni- ben elmaradt és idegen leányt hozott por­tájára feleségnek. Igaz. szép volt, gazdag is, de mit ér egy ilyen inci-finci teremtés a hatalmas Bárándynak. Duhajkodott tivornyá- zott is csakhamar, mint akár legénykorában. No hiszen próbálta volna ezt valamelyik Végh lány melleit. Ótt is hagyta őt az apró asszonyka nem sokára. Azóta se látták. Most pedig előjött Bárándy megint és ki is rukkolt egyenesen : — Hallom nemzetes asszonyka kölykezett a Finánc, s a harmadik még gazdátlan. Ha nem sajnálja tőlem jó gazdája is lennék. Hallom pláne, hogy Tiszának hijják. Nemzetes asszony nem sokat rágta a szót, mielőtt kiadta. — Abból semmi sem lesz uram öcsém. Nem adom a Tiszát akárki kezére. — Olyan rósz embernek tart, hogy még a kutyáját sem bízza rám ? — Kiki magáról tudja, hogy milyen. És nem adom. Azonban, hogy a jég igy meg volt törve Bárándy ismét hozzászokott a Végh lányok­hoz. Nálunk keresgélt vigasztalást az özve­gyi életre. Ha nagyon nagyot talált mulatni, még a cigányt is odaállította az ablakuk alá. A sírva vigadalmaztató nótákra mind a három lány fölóbredt s szűzi nyoszolyában mind három álmatlanul forgolódott, busán töltvén az éjszakát. Másnap a nemzetes asszony nem győzte őket a dolog után noszogatni. Bárándy Gergely pedig újra mindenna­pos lett a háznál, jóllehet nem is tudta bi­zonyosan, kit illetett inkább a látogatás a lányokat-e, vagy a Tiszát? Ha szerit tehette lecsalta a lányokat az udvarra a Tisza resi- dentiája elé, Abban volt a Tiszának is resi- dentiája. A kis köLök kutya egész nap ott ténfengett az anyja körül. Finánc különben Bárándy Gergelyből hamar kiszagolta a gonosz szándékot. Mi­helyt messziről meglátta rögtön beparancsolta Tiszát az ólba, Bárándyra pedig ellenséges indulattal morgott rá, még a lányok sem tudták elcsititani. Hosszú háztüznézésnek csak házasság a vége s Bárándy Gergely miután a válópere is lejárt egy szép napon — már nem tudni, hogy a lányok igézték meg, vagy a Tisza, — kérőként jelentkezett a nemzetes asszony­nál. — Most már csakugyan elválik, rossz embernek tart-e a nemzetes asszony: a Tinka kezét jöttem kérni az úri személyem számára. Nemzetes asszony összeráncolta a homlo­kát : nem szerette, ha leakarták torkolni. — Tinka kezét ? Én csak a Finánccal rendelkezem. A lányok sorát ők maguk in­tézik. Csipke függönyöket legszebben tisztit Hújtújjer Pút ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents