Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-18 / 16. szám
4-ik oldal. KOZ JEK 1914. április 1Ő. 16-ik szám. m —— s w 1 ..-—----------- 11 i-------- -H ,KATZ <livat:eriiie Nagykároly. a — i Blúzok, Pongyolák, Cosztümek, TaKATZ, <liva tier me Nagy kár oly.-------- E va szi kabátok, Selyem- és Gumiköpenyegek legnagyobb választékban t. -.....- ’ I Kálváriájában, hamis világításba helyezze. Egy jellemet a csalódások és a sikertelenségek közt mutatni be a leghálátlanabb és a legélesebb világítás. Hátha még ezt rosszakarattal ellene fordítják! Hol van a száműzetésben a hatalmas fejedelem, aki az eszme kedvéért a hatalmáról mondott le ? Az az idő, amikor másoknak a kegyelméből élt, amikor kérnie kellett, hátha megrostálja azt a nagy méltóságot, azt a parancsoláshoz szokott nagyurat? Egy bizonyos. Az, hogy Rákóczit az olvasó még a száműzetésbe és a sikertelenségek közé is szeretettel kiséri és együtt érzi vele összes csalódásait. Rákóczi méltósága pedig keresztül tör még a Szekfü-féle rossz világításon is. Azt nem lehet olyan egyszerűen levilágítani, mert világit maga sokkal erősebben, mint az ilyenféle világítások. Összes rokonszenvünket viszi magával Pá risból Versaillesbe, Versaillesből Grosboisba és Grosboisból Rodostóba. Mint ahogy Mikes kisérte a fejedelmet, nem kényszerűség bői, hanem szeretetből. A történelem szálai újra és újra belekapcsolódnak Rákóczi egyéniségébe. A leggorombább tévedés Szekfűtői a száműzött Rákócziban nem látni egyebet, mint „trón- követelőt“, akinek a szenvedései minden történeti hatás nélkül múltak el és a nemzetre nézve következmények nélkül maradtak. Szekfű nem látja ebben azt a hatalmas erkölcsi tőkét, mely többet jelent a nemzetre nézve, mint Rákóczinak egy, esetleg diadalmasan megvivett háborúja jelentett volna. Olyan ez éppen, mint mikor a Rákóezi szabadságharcában se lát'egyebet, mint ami eredmény nélkül múlt el és visszavetette a nemzetet kulturális fejlődésében. Nem tudom, hogy számításba vetíe-e Szekfű azt is, hogy a nemzeteknek életkoraik vannak. Egyes nemzetek egyszerűen kivénülnek, kiapad az életenergiájuk, megszűnik a létjogosultságuk és ezzel elbuknak. Mig másokból fiatalos erővel tör elő az öntudat, vérüket pezsdülésbe hozza a benne rejlő energia és szabadság- harcba készteti őket elnyomóikkal szemben. Tudtommal a nagy lelkesedések és szabadságharcok mindig a fiatalosan duzzadó erőről tesznek tanúságot. A szabadságharc után bekövetkezett a pangás. Mint ahogy az ember is nagyobb megerőltetés után fáradtan szokott nyugalomra dőlni. De hol van az a tudós, aki megállapítsa, hogy a nemzet, mely a szabadságharc után zsibbadt álomba merülve pihente ki fáradalmait, nem éppen a Rá- kóczi-féle felkelés felfrissítő erejének köszönhette-e a század végén bekövetkezett újraéledését. Hogy vájjon kulturális föllendülésének a gyökerei nem éppen a kuruc korszakba nyulnak-e vissza ? Talán Szekfű az ? Nézetem szerint sohasem szabad azt hinni egy szabadságharcról, melyben az illető nemzet erejének, életrevalóságának adta ta- nujelét, hogy az azt a nemzetet visszavetette, íme még napjainkban is, századoknak az újabb viharain át is, kibújik egy késői hajtás és pazar pompával virágzik fel a Rákóczi- kultusz. Hogy mennyire virágzik, mennyire becsben áll, bizonyítja éppen az az érzékenység a nemzet részéről, mely minden érintésére reagáj, melyet ennek a névnek az említése okoz. Érzéseink legbensejéből lakad. Talán gyermekkorunk idealizmusából, melyet a Rákóczi név tanítása mellett csöpög- tettek bibénk. A ilyen szálakból szövődik a történelem. Bizonyos, hogy a Rákóezi-kultusz a nemzetnek megbecsülhetetlen kincse, nemzeti létének egyik legerősebb oszlopa. Nem illúzió, mint aminek Szekfű szeretné feltüntetni. Rákóczi életérő a történelem beszél, a tetteit minden gyermek el tudja sorolni, a nemzet őt nem költötte, hanem csak szere- tetével, tiszteletével övezte, a glóriát köritette a feje fölé. Nem képzelődik az, aki a Rákóczi jellemében meglátja a nagyot, hanem csak akkor veszi észre, hogy mennyire igaza volt, ha megindult a világtörténelembe párját keresni és eredménytelenül tétovázik hol az egyik, hol a másik nagyság alakjánál, a Rákóéziénál szebbet, termékenyítőbb erejűt hiába keres. A szeretetben pedig, mellyel a nemzet vette körül épenséggel nem találja párját. Hát ha ez mind illúzió, akkor nemzeti létünk alapjában és gyökerében is illúzió. Tudnunk kell, hogy nem sok kapocs van, ami egy nemzetet képes együtt tartani. Első ezek között természetesen a nyelv, mint első I tekintetre szembetűnő, legfontosabb tényező. Másik a faj, amelyről azonban bonyolódot- tabb voltánál fogva már nehezebb volna ugyanilyen határozott formában beszélni. Hanem az ilyen „illúziók“, melyek a közös szellemet teremtik,, ezek teszik a nemzeti létnek a lényegét. És huzzuk ki a Rákóczi- kultuszt a köztudatból, elmeredve fogjuk látni, hogy micsoda tátongó űr támad a magyarság lelkében, hogy milyen hatalmas oszlopa dől ki nemzeti létünk épületének. Nem sok ilyen oszlopot kell kidönteni, hogy összeomoljon az egész nemzet és magába olvassza más, életrevalóbb népek erősebb ön- ! tudata. Vagy talán érdemel egyebet az olyan nemzet, mely nagyjainak az emlékét nem ápolja ? Őrizkednünk kell a nyugateurópai sablontól. Nem minden hasznos és elfogadható, ami nyugatról jön. Mint pl. ez a Szekfü-féle mű is, azzal a csalóka nyugati eszmével fedezve magát, hogy Rákócziban az „embert“ keresi, népűnket nemzeti ideáljától, büszkeségétől akarja megfosztani. Létünknek csak addig van jogosultsága, alapja, amig eredeti magyarok vagyunk. A kuruc kor varázsos eredetiségének, magyarságának, meg a Rákóczi jellemének van ereje. Óriási az az erkölcsi tőke, mely ebben fekszik; Rákóczi elevenen ható történeti erő ma is és a jövőben is. Legalább reméljük és mindent el is követünk, hogy az legyen. figyelmébe! Ha akarja tudni, mi a tavaszi divat, úgy keresse fel a Rózsadivatáruházat Nagykárolyban, Deák Ferenc-iér 10. szám, ahol a legdivatosabb női felöltök, leányka bakfis kabátok, costiimök, eredeti párisi női modell kalapok me. sés választékban kaphatok, „Rózsa“ áruház Deák Ferenc-tér 10. hírek. Ignácz THargit Tőagykároly Kaufmann Lajos 1 Ákos jegyesek. (TDinden külön értesítés helyett) Feldmann Etelka Nagykároly Csengeri Márton Budapest jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) ! Mindenféle katonaügyben tájékoztat és eljár az „Országos katonaügyi iroda“ DEBRECEN, HUNYADI-UTCA 5. SZ. Kérelem a közönséghez! A magyarországi sajtó egy pár nap óta óriási változáson ment keresztül. Mintha az ösz- szes hírlapok munkatársai beálltak volna az erkölcsnemesitö egyesületbe. Micsoda finom, előkelő häng árad a lapok hasábjairól. Még a legvadabb, leg szókimondóbb lap is velünk együtt keztyüs kézzel simogatja ellenfeleit; a Fiqaró- féle lapok pedig már nem meztelenkednek any- nyira, mint ennekelötte. Vájjon mi lehet az oka ? Semmi egyéb, mint az 1914. évi XIV. t.-c. Lakatot tettek a mozsdatlan szájakra. A törvény útját állja annak, hogy másnak becsületébe gázolhassanak. Azért az igazat ezután is szabad lesz nyíltan megmondani. Természetesen alapos bizonyítékok kellenek. Az afféle „úgy mondják“, „azt hallottuk“, „igy beszélik„azt suttogják“ már nem elégséges a bizonyításra. Sőt a család belső életébe még akkor sem szabad beavatkozni, illetőleg belenyúlni, ha bizoNemlesz többénedves lakás! Nem lesz többé nedves pince! mert a „BIBER“ abszolut vízhatlan szigetelő lehetővé teszi mindennemű nedves és viz- állásos helyiségek tökéletes szárazza tételét. „BIBER“-rel bármely kőműves végezhet szakszerű szigetelést. „BIBER“ megoldja a beton és vasbeton vizhatlanitási kérdését is. Prospektust, használati utasítást és min- íí íraIvCC egyedelárusitóia TSir«.« A_ « fakerfiskedíílr uenegyeb feivnagösitast készséggé! ad a 5 JZ2.UVOJS.--------------JBlOr GS T S3» Nagykárolyba a
