Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-04-18 / 16. szám

2-ik oldal. KOZ „ŰEK 1914. április 18. 16-ik szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is : természetim fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban ; száj­padlás nélküli fogpótlások u. m. : aranvin&ai. itoronaa, v.sapiOga& a . o í/. .. ..veszi ■ esebb kivitelben. Foghúzás. Fcgtömés. László JeiL vizsgázott fogtechnikus. hiszemüségböl, el sem képzelhették azt, hogy megtörténhessen egy virágzásnak indult, pótadó súlya alatt görnyedező vá­roslakosságával az az igazságtalanság, hogy megfosszák egyedüli állami intézm ényé­től. Pedig, sajnos, de be kell vallanunk, hogy a pénzügyigazgatóság sorsa reánk nézve a legkedvezőtlenebb stádiumban van. Azok a felterjesztések, amelyeket Nagy­károly város tett a pénzügyigazgatósági épület megoldása tárgyában, még inai napig és elintézetlenül hevernek az illető szakreferens asztalán s a fővárosból nyert értesüléseink szerint a kedvező megoldás aligha lesz várható. De még azon esetben is, ha valami különös isteni gondviselés folytán, el is fogadná a minisztérium a város egyik vagy másik ajánlatát, feltétlenül uj épít­kezést követelne, amely elviselhetetlen terheket róna a város polgárságára. Ezúttal nem is teszünk szemrehá­nyást a múltakért senkinek, úgy sem se- githelünk már a megtörtént dolgokon... A béke és szeretet évfordulójának ün­nepi hangulata, még fogva tartja lelkün­ket s csak a kétségbeejtő helyzet feletti aggodalom késztet bennünket a harci riadó meghívására. Sajnos, Nagykároly, a pénzügyigazga­tósági székhely ez újabban megvívandó küzdelmében, aligha számíthat azokra a férfiakra, akik ezelőtt két évvel, éjjelt s nappalt egybetéve az általuk megindított f hatalmas mozgalommal megmentették a várost ettől a szörnyű csapástól. Nem számíthatunk pedig azért sem, mert elfeledkeztünk arról, hogy megkö­szönjük nekik fáradozásaikat, hogy leg­alább a hála adóját, rójja le velük szem­ben á polgárság, önzetlen munkájukért, nemes emberbaráti szeretetükért. Feltételezhető-e az. hogy ilyen eljárás melleit újból ott találjuk őket a küzdő porondon ? ! ? ! Aligha hisszük ezt s igy tisztán ma­gunkra vagyunk utalva, minden jóakaró, minden pártfogó nélkül. És ebben a kétségbeejtő helyzetben, amidőn még mindig nem jött el az utolsó óra, újból azokhoz forduluuk, a kik hivatottak a város és a polgárság sorrának intézésére. Ébredjenek fel lethargikus álmaikból és mentsék meg ezt a szerencsétlen várost a tönkrejutás veszedelmétől!! / Még van idő a tettre, a cselekedetre ! Forduljanak pártfogásért ismét azok­hoz, akik eddig is szeretettel karolták fel a város ügyét. Talán elfelejtik a múlt hálátlanságát és nemes szivük érzelmei­nek engedve, újból megmentik a várost a fenyegető veszedelemtől. De ölhetett kezekkel ülni ■s várni a sült galamb berepülését, egyenlő azzal, hogy elökészüljünk a büszke Nagykároly város­nak, nagyközönséggé való átalakulásához, NAGYKAROLYI KERESKEDELMI ES IPARBANK RESZVENYTARSASAG, Csak Zinner István Gróf Károlyi György téri vendéglőjében lehet jó bor, kitűnő ételek és a Kis Begye művészi gordonka­játéka mellett, kellemesen és feztelenül mulatni. Alaptőke : 1.200,000 korona. Tartalékalapok; 492,000 korona. FolyÓSlt ■ váltókölcsönöket bekebe­lezés, értékpapír fedezet vagy ke­zesség mellett. Leszámítolja, iparosok és ke­reskedők tárca váltóit a legjutányo- sabb kamattétellel. Türiesztéses jelzálogkölcsönöket nyújt földbirtokokra a becsérték 50Va erejéig 2U—50 éves idő­tartamra, a kölcsönkérvénnyel egy­idejűleg beterjesztendő az ingatlan hiteles telekkönyvi kivonata és ka­taszteri birtokive. Vesz és elad . mindennemű tőzs­dei értékpapírt, sorsjegyeket a leg­előnyösebb napi árfolyamon. Takarékés folyószámlái betétüket igen jutányos kamattétel mellett gyümöicsöztet; a tökekamatadót az in­tézet viseli, I ahnni/nlif " - I’nindonnomii bank­Leuunyo.ll . S2erü ügyletet. Közelebbi felvilágosítást készséggel nyújt az intézet igazgatósága. Pannama kalapok legsikeresebb tisztítása Hím fia Jer Pál ruha/estő, vegytisztító és yőzmoső-yyárában Felvételi üzlet: N a g y h ár o l y, Széehenyi-utca A3, szám. Lassan s méltóságteljesen felemelkedett helyéről s egészen közel jött hozzám. — Te nem vagy amerikai, — szólt, mi­közben alaposan végigmustrálta öltözékemet. Nagyon jól vagy te öltözve, erre a vidékre, folytatta. — Igen. Szeretet jól öltözködni. — Nem félsz te tőlem? — kérdezte most hirtelen, minden átmenet nélkül. — Már mi a csodát félnék tőled, nem vagy emberevő. Meg ha az is volnál, ugyan­csak kemény falat lennék. — Nem félsz te tőlem ? — kérdezte most már igazán félelmetesen. — Ugyan miért félnék, ki bántana ilyen szegény ördögöt, mint aminő én vagyok, — vágtam ki hetykén, mimmelve az olyan fér­fit, akinek nincs veszteni valója. — Ilyen rnhában, lakk cipőben, nem sze­gény ördögök szoktak járni — szólt a félel­metes alak. — No meg azután van egy browingom, szóltam, miközben előhúztam zsebemből töl­tött revolveremet. Ezt a barátomat minden utamra magammal viszem. Aztán már egy­szer megtámadtak útközben is, mikor lovam­mal hazafelé baktattam. A lovammal hat embert agyon rugattam, nem hiába voltam első lovas Buffalo Bill csapatjában. — Fickó, te tetszel nekem, — mondta az idegen, szemlátomást meggyőződve barátsá­gomról, — noha a ló históriát nem egészen | hiszem el. Holnap elkísérlek, mert az ut bi- j zonytálán. Néhány kontár csirkefogó, úgy- j látszik Texas Billi dicsőségére vágyik. Aludni tértünk. Elővigyázatból a revolve­remet magammal vittem az ágyamba, mert I nem, igen bíztam uj ismeretségemben. Éjfél felé lehetett, hirtelen kopogtatás ébresztett fel félálmomból. — Nyisd ki az ajtót! — hallattszott kí­vülről. Az idegen volt. — Minek ? Hagyj aludni, — szóltam eré­lyesen. — Szobát akarok cserélni veled fickó, az én ablakaimon rács van s ón rácsos szobá­ban aludni nem tudok. Felkeltem az ágyból s míg jobb kezem­ben revolvert szorongattam, balkezemmel hirtelen feltártam az ajtót, minden eshető­ségre elkészülve. Nem támadott meg. Összes eókmókja a kezében volt. Teljesítettem a ki-; vánságát. Az ő szobájában feküdtem pihenőre Az ablakok, földszintes ház lévén, tényleg rácsokkal voltak ellátva. Alig hogy lepihentem, léptek zaja, ide- oda futkosó emberek kiabálása tette izgatottá a hangulatot. Az ajtómon heves kopogtatás hallattszott. j — Nyissa ki az ajtót 1 — hallatszott ismét. — Már mi a csudának nyitnám ki megint ? — Nyissa ki a törvény nevében, mert különben lövünk. De már ennek fele sem volt tréfa. Hát lehetetlen itt aludni! Kiugrottam az ágyból. S mig kezemben hűséges Browningomat szo­rongattam, hirtelen kitártam az ajtót. Nyolc-tiz revolver szegeződött mellemnek. Polizmannek álltak künnt. — Add meg magad Billy, most már nincs menekvés, — hangzott felém. — Hé 1 Megállj átok, nem én vagyok az, akit ti kerestek, avval én szobát cseréltem. Az én szobámban van az idegen. A polizmannek fele e percben elrohant. A másik percben revolver lövések zaja hal­latszott. Kitekintettem az ablakon s a holdfény ezüstös világítása mellett tisztán láttam, hogy az ón marcona emberem épp e percben igyekszik átjutni a házat kerítő kőfalon. Most hirtelen úgy tűnt fel nekem, mintha pihenőt tartana. A kőfal tetején megállapo­dott. A polizmannek odarohantak. Nem védte magát. Mikor hasztalan hívogatták a fal te­tejéről, az egyik polizmann lábánál fogva le­rántotta onnan. Mint élettelen hulia dőlt a rendőrök közzé. Egy jól irányzott revolver- lövés, szivén találta, szegény Texas Billyt. Mert ő volt az, a hires rablógyilkos, a félel­metes betörő, ki legyilkolva börtönőrét, pár nap előtt menekült tömlöcéből. Ezért nem mert rácsos ablaku szobában aludni, mert érezte, hogy a rend éber őrei kutatni fognak utána. S most már feltudtam fogni, miért kér­dezte tőlem és oly nyomatékkai: — Nem félsz te tőlem ? 1 Most, hogy holtan feküdt előttem a kö­nyörtelen gyilkos, most kezdtem reszketni egész valómban, mert most éreztem csak tel­jességében, hogy kinek a társaságában töl­töttem el egy teljes éjszakát.

Next

/
Thumbnails
Contents