Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-04-11 / 15. szám

ÉRMELLÉK

5-ik oldal.

Székelyhid.

1914. április 11. 15-ik szám

Gábor bácsi mulat.

Irta : Máthé János.

Gábor bácsi, egy csomó pénzt Tett a „lajbi“ zsebbe,

Hogy kirándul, mulat egyet, Bemegg Debrecenbe.

Feleségét, bucsuzásul Szépen megölelte,

Ki a zsebből, a pénztárcát Lassan kiemelte.

Gábor bácsi, a vonathoz Kicsit késve ért ki;

No de sebaj! a vonatban Adnak jegyet néki.

Fel is ült hát a vonatra,

Vígan fiityörészve,

Hogy egy fillér sincsen nála, Nem is vette észre.

Jön ám egyszer a kalauz,

Hogy nézze a jegyet;

Gábor bácsi a zsebbe nyúlt És kérte az Eget . . .

Hogy csak egyszer tegyen csudát S annyi pénze lenne,

Hogy legalább a jegy ára,

Belőle kitelne . . .

De nem talált jegyre valót,

Nem volt hát mit tenni :

Mihály falván, a főnökhöz Kellett neki menni.

Hat korona bírságot kért A szigorú főnök.

Gábor bácsi nem fizetett :

Jöttek a csendőrök . . .

... Az anyjuknak telefonon Megjött a hir, este :

Dróton küldött hat koronát.

S hatvan fillért — jegyre. —

Husvét.

(S.) Fehér virágok tiszta illatától terhes a lég, napsugaras erdő-berek s mig a csengőbongó harangszó ünnepi zsolozsmára hivja a hivő lelkeket, a természet ismét átéli a feltámadás, a megújhodás dicső tényét.

Ünneplő köntösben, magasztos ihlettel a keblekben, tódul az emberiség legnagyobb része az Ür házába, hogy ott sóhajtsa ki nagy fájdalmát, vagy suttogja el megható t- tan köszönetét azért a nagy boldogságért, amivel a Mindenek Ura őt megáldotta.

Tömjénfüst libeg a levegőben, az ünnepi zsolozsmák áhitatos akkordjai messzire kicsengenek a templomból s az ünneplő közönség örömtől kipirult arccal rebegi: Feltámadunk !

Feltámadunk! Feltámadunk abból a fásult közönyből, amiben szinte elmerülünk. Feltámadunk, mint a természet a zord téli fagy után, hogy újra bimbóba hajtson a száraz ág rügye, hogy virág fakadjon ott, hol eddig sivár és szomorú szintelenség uralkodott.

Feltámadunk: ezt rebegik a hívők szent imáikban. A dalban, mit az áhitat vált ki a szivekből. Lelkűkből sarjadzik ki a hit a feltámadásban, hiszen ime szemeik előtt válik valóra az a természetben. Hol nem rég hó takarta még avar a mezőt s zuzmorától dideregtek a kopasz fák ágai, ott most uj élet sarjad, uj virág fakad. Nem halt meg a természet öröKre, mert ime a tavasz első le- helletére újra feltámadt, hogy uj élettel örvendeztesse meg mindazokat, akik gyönyörködni tudnak a természet szépségeiben.

A lelkek is megtisztulnak e szent napon s a hívők, kik áhitatos zsolozsmákkal áldoznak az Ur színe előtt, e szent napon maguk is hisznek abban, hogy a lelkűk is megtisztult attól a sok földi salaktól, amely

a tél folyamán reárakodott. Ők maguk szentül meggyőződtek arról, hogy uj élet kezdődik a régi romokon s hogy most már emberiesebb, keresztényiesebb szellem lakozik majd az emberekben. Hiszik, hogy megváltozik minden, mert hiszen az északi szél fagyos lehelletét is felváltotta a tavasz laugyos fuvallata.

Ünnepi köntösben pompázó, ünnepi lelkületű emberek, miért nem tudjátok ezt a szent, ezt a megváltó érzést továbbra is szivetekben ápolni ? ! Miért, hogy az ünnep eltávoztával, telketekbe is visszatérnek a hétköznapi érzések, a köznapi gondolatok ?! Hát lehetne az, hogy csakugyan emberek legyünk?! Hogy érző szívvel szemléljük a szevedők fájdalmát, hogy megindítson még köznapokon is a szegény nyomora, a halottjukat siratok gyásza, az éhezők keserve ?! Csak ünnepi alkalomkor költözhetik sziveinkbe az a magasztos, isteni érzés, mely felülemeli az embert Isten minden más te- 1 remtménye fölé ? ! Nem lehet a köznapokon ünnepi gondolkozás az agyakban, ünnepi érzés a szivekben ?!

Fájón szomorú kérdések. S a felelet még szomorúbb, mert igazat ad azoknak, akik az I emberekben az embert csak ünnepnapokon látják. Elmúlik a feltámadás gyönyörű ünnepe, s mi kizökkenve az ünnepi hangulatból, ugyanott folytatjuk, mint az ünnepek előtt. Egyetlen lelket sem térit el attól a gondolkozástól, mely az ünnepek előtt uralkodott lelkületén.

Vájjon reméljük, hogy ennek a husvétnak oly sok megpróbáltatás után nagyobb ereje leune az emberiségen ?! Mi nem hiszünk benne.

Ünnepi Istentiszteletek. A róm. kath. egyház szombaton este 6 órai kezdettel feltámadási ünnepélyt és körmenetet tart. Vasárnap reggel 6 órakor, sonka, bor, kenyérszentelés, fél 11 órakord. e. szentbeszéd, tartja : Hágen Ferenc plébános és utána szentmise ; délután i fél 3 órakor vecsernye. Hétfőn délelőtt fél 111 órakor szentmise; délután fél 3 órakor í vecsernye. — A ref. templomban d. e. 10 I órakor Istentisztelet és úrvacsora kiosztás ; prédikál, Szabó Zoltán lelkész. Délután, valamint ünnep másodnapján prédikál, a Debre- czenből kirendelt legátus.

Képviselőtestületi közgyűlés. Székelyhid község képviselőtestülete f. hó 4-én rendes közgyűlést tartott, amelyen több községi számadás, illetőségi ügyek kerültek elbírálás alá. A gyűlés legérdekesebb tárgya volt a községi épületek biztosítása iránt beérkezett ajánlatok, airfelyek közül a legjutányosabbat a „Hungária“ biztosítótársaságot fogadta el a közgyűlés.

Jegyzőválasztás. Klotz Lajos bihardiószegi jegyzővé történt megválasztatása folytán f. hó 23-án ejtik meg Kokadon a jegyzőválasz tást. Értesülésünk szerint Osváth Károly ottani segédjegyző lesz egyhangúlag megválasztva,

Halálozás. Krizsán Sándor székelyhídi gazdálkodó hétfőn éjjel rövid szenvedés után 24 éves korában elhunyt. Alig három hónapos ffatalasszonyt hagyott hátra. Temetése szerdán délután folyt le általános részvét mellett.

Székelyhídi kerület választói. Most adta közre Biharvármegye alispánja a székelyhídi választói kerület szavazóinak összeállítást. Az összeírás szerint a kerületnek 4493 választója van. És pedig: Bagamér 175, Ér- adony 84, Érkeserü 74, Érmihályfalva 532, Érsemjén 135, Értarcsa 68. Gálospetri 88, Érkenéz 54, Érselénd 75, Álmosd 101, Asz- szonyvásár 136, Bihardió.szeg 639, Janka- falva 13, Érköbölkut 126, Értarcsa 89, Hegy- közszentmiklós 115, Kiskereki 117, Kokad 108, Nagyiéta 632, Székelyhid 689, Szentjobb 164, Biharcsanálos 33, Ujléta 50, Cso- kaj 103, Kiskágya 15, Koly 65 és Nagy- kágya 34.

Sorozás. A székelyhídi járásban a fősorozás f. évi április hó 27., 28. és 29-ik napjain fog megtartatni a következő sorrendben. Április hó 27-én a következő községek állitás- kötelessei fognak előállittatni: Bihardiószeg, Kóly, Nagykágya, Csokaly, Kiskágya, Hegyközszentmiklós és Érolaszi..Április hó 28-án Ujléta, Nagyiéta, Kokad, Álmosd és Asz- szonyvásár. Április hó 29-én Szentjobb, Biharcsanálos, Érköbölkut, Kiskereki és Székelyhid. Az idegen illetőségűek azon napon állitandók elő, amelyiken a tartózkodási helyük hadkötelesei.

Érdekes elvi határozat. A székelyhídi szolgabírói hivatal jogtudósa : Szunyogh Barna szolgabiró ismét egy rendkívül érdekes ügyben hozott elvi jelentőségű határozatot. Áz ügy előzménye az, hogy a székelyhídi izr. egyház Klór Ántal szentjobbi lakost az általa fizetett állami adó 10°/0 ával róta meg anyakönyvi adóval, nemcsak a Szentjobb, de Szalárd községben fizetett adók után is, Klór panasszal fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a sérelmes egyházi adókivetés ellen, aki az iratokat leadta elsőfokú határozathozatal végett a székelyhídi szoigabiróí hivatalnak. Szunyogh Barna szolgabiró meg-- hallgatta a pereskedő feleket és ennek eredményeként Klór Antalt kérelmével elutasította. A határozat indoklásában kimondotta, hogy az 1691—1888. V. K. miniszteri rendelet értelmében minden izraelita polgára az országnak, köteles azon izr. hitközség terheihez hozzájárulni, amelynek a területén lakik. Az izr. anyakönyvi adó is egyházi teher lévén, ahhoz kérelmező hozzájárulni köteles, még pedig az általa fizetett állami adó arányához képest, Minthogy pedig a kivetés az állami adó 10°/e-ába lett megállapítva, a kirovás helyesen történt. Klór Antal Szentjobbon lakván — a székelyhídi hitközséghez tartozik és viselni köteles terheit is mindaddig, mig lakhelyét meg nem változtatja. Az a tény, hogy az egyház Szalárdon és Beretyócsoha- jon fizetett állami adója után is megróvta egyházi adóval, szintén miniszteri rendeletén alapul, önként értetődik azonban, hogy egyházi adót sem a szalárdi, sem a beretyócsa- hoji egyháznál nem tartozik fizetni.

Mi lesz a Zólyomi szoborral? Székelyhid büszkesége, az évszázadok régi emléke, még mindig nem foglalta el méltó helyét a ref. templomba. Pedig a hívek, sőt a presbitérium is határozatilag kimondották, hogy vissza kell állítani a hagyományos kegyelet által féltve őrzött emléket régi helyére, a templom belsejébe. Úgy látszik egy újabb és erélyesebb mozgalomra lesz szükség, hogy végre valahára teljesedésbe menjen a hívők óhajtása, amely mozgalom még nagyobb örvényt fog támasztani a lelkész és hívei között.

Hiányzó anyakönyvek. Biharvármegye főispánja legutóbbi hivatalos körútja alkalmából (arról győződött meg, hogy az 1827. évtől 1895. évig vezetett, anyakönyvek másolatai nem lettek beterjesztve a vármegyei levéltárba. Szigorú rendeletet intézett tehát az elöljáróságokhoz azok pótlása iránt. A rendelet óriási felháborodást keltett a lelkészek körében, mert vannak olyan egyházak, ahol 20—30 évről kell az anyakönyveket lemásolni. Az alispán most enyhítette a szigorú renyelkezést, amennyiben megkereste a szol- gabirói hivatalt, hogy hasson oda, hogy az egyházak szükség esetén mérsékelt díjazás mellett az egyház terhére tanító, kántor, vagy más alkalmas egyénekkel teljesítessék a munkálatokat.

Oklevél nélkül A székelyhídi csendőrség feljelentést tett a bírósághoz Domokos Mihály érolaszi lakos ellen, aki Barna György ottani lakos lován orvosi műtétet végzett. Domokos ezenkívül kuruzslással is foglalkozik, amennyiben Szabó Lajosnénak egy ereklyetárgyat adott azzal, hogy ha azt magánál tartja, férjével egész életén át boldog lesz. A bűvös tárgy ára csekély két korona volt.

Testvérgyilkosság. F'ekete György 2 és fél éves és Fekete Erzsébet 4 éves gyermekek a Schveitzer-tanyában játszadoztak. Játékközben a kis leány fiú testvérét egy forró vízzel telt edénybe buktatta. A gyermek oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy másnap sérüléseibe belehalt. A hatóság megindította a vizsgálatot.

Az érselindi kivándorlók. Orosz Mihály ér- selindi parasztgazda kivándorlásra való csábítás miatt vádolva ült szombaton a törvényszék előtt. A parasztgazdáról annak idején a tőle elkobzott levelek alapján kitudódott,