Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-04-11 / 15. szám

2-ik oldal. ERMELLEK 1914. április 11. 15-ik szám. Ezután a tüzoltóegylet sorfala mellett a, lovasbandériummal élén lelkes ünneplések között vonult be a püspök a községbe, egész a lelkészi lakig, ahol a presbitérium élén Végh József esperes üdvözölte a magas ven- j déget. A püspök szeretetteljes válasza után a lelkészi lakban szált meg, ahol megregge- j lizet és át is öltözött. Beiktatási ünnepély. A ref. egyház hatalmas épülete kicsiny­nek mutatkozott az ünneplő közönség befo-j gadására és több százra ment azok száma, j akik kimaradtak az egyházi szertartásról. A beiktatási ünnepélyt egyházi s utána a dalegyesület által Üröghy Sándor tanító ve­zetése alatt előadott alkalmi ének előzte meg, melynek elhangzása után dr. Balthazár Dezső püspök mondotta el a gyönyörű beik­tató beszédet. A virágvasárnap magasztos jelentősége fejtegetéséből indult ki és ecsetelte az ün­neplést követő kálváriát. Majd a lelkészi hi­vatal magasztosságát fejtegetve, nem hall­gatta el annak töviseit sem. Üdvözölte az uj testvért állása elfoglalásával, amelyhez a hivek szereteíét és megbecsülését kérte. A beiktató beszédet követőleg, rövid ima után Végh József mondotta el az alábbi székfoglaló beszédet, mely nagy hatással volt az egész közönségre. Szeretett Atyámfiái! Hozsánnával fogadtak híveim, hozsánnát zengett gyülekezeti énekünk, s én mégis fé-' lek, aggódom, remegek! Ne Ítéljetek meg érte Atyámfiái 1 Az angyal tépett ruhájának i foszlányszálait most is kezemben érezem. | Óh mert miként Jákob a pusztában az an­gyallal tusakodásra kelt; sorsom nemtőjével nekem is sokáig kellett küzdenem, biztató J szavát hallgatnom, mig végre bátorságot ve- i vék eljönni ide, s megállani e helyen Isten-1 nek házában, a mennyország kapuján ! Lel- ] kém hálával, szivem szeretetteljes érzelmekkel vau tele, s szempilláimon mégis könnyeket érzek 1 A hála érzelmeit felfakasztja lelkem- ből az Isten kibeszélhetetlen kegyelme, ve­lem a gyarló emberrel szemben 1 Szivem szeretetteljes érzelmeinek forrása az általa­tok irántam megmutatott jóindulat, s ragasz­kodás 1 Könnyeimet sem szüli fájdalom, de a félő aggodalom forrásából fakadnak azok, félő aggodalom jövőm iránt, félő aggo­dalom a reám váró kötelességekkel, s általatok ahhoz csatolt reménységekkel szemben! Miképen állok meg helyemen, miképen töltöm be hivatásomat ?! Ezen kérdések gyötrik lelkemet, s ezen kér­désekre vártok ti tőlem joggal e percben, székfoglalásom alkalmával határozott választ, szabatos feleletet! Szeretett Atyámfiái / Nincs az emberi életnek egy-egy kedvesebb, elragadóbb je­lenete, mint az egymást szerető, s egymás­tól huzamosabban távol élt barátoknak, is­merősöknek viszont találkozása. Mennyi kér­dés szivben, szemekben, ajkakon! Miként szeretnék pillanat alatt elmondani egymás­nak a távoliét alatt átélt örömöket, elviselt bánatot, s mily gyakran, sőt legtöbbször né­mán marad az ajk, összeszorul a szív, könnybe lábbad a szem, mert a szivben ösz- szegyült érzések a viszont találkozáskor nem találnak könnyen rést a kimenetelre. Látta­tok-e, kérdezem, már ilyen jelenetet Testvé­reim 1 ? Ereztétek valaha ezeket ? Óh ha igen, úgy méltányolni is tudjátok és nem róvjátok fel nekem, ha most megreszket aj­kamon a szó, s nem is tudom mindazt ki­fejezni, amit érezek, amit gondolok, s meg­engeditek, hogy ajkamra vegyem példány­képemnek Pál apostolnak alapigénkben felvett eme szavait: „Bizonyságom nekem az Isten . . . stb“. Ezen szavak mind elmond­ják, amit éreztem, s érzek irántatok, elmond ják, hogy kedves vágyam volt ide jöhetni, valami lelkiajándékot közölhetni veletek ! Es ti ezt joggal igényelhetitek is, hiszen az em­ber ha valakit szeret, becsül, rendszerint kedves ajándékokkal igyekszik meglepni azt. Hoztam én is, nem aranyat, sem ezüstöt, s drága múló kincseket, óh mert ilyet tudom, — nem is vártatok, de meg ilyennel nem is rendelkezem, hanem hoztam azt, mit Pál apostol közölt híveivel, a római keresztyé­nekkel, hoztam lelki kincseket, lelki ajándé­kokat, elhoztam a könyvek könyvét, Isten igéjét, hogy a benne levő örök igazságok megmérhetetlen drága gyöngyszemeit, ige­hirdetésem, társadalmi érintkezésem alkal­mával, az öröm, a bánat perceiben, a kétsé­gek, a megpróbáltatások között, a bölcső mellett, a sir szélinél, szétosszam, elajándé­kozzam közöttetek ! Oh mert miként meg­mérhetetlen a tenger, melyben a gyöngy terem, úgy kibeszélhetetlen az áldás nagy­sága, mely a kijelentés helyes értelmezése, az ajándékok okos felhasználása nyomán fakad! Mint a csermely befutja nemcsak a hímes rétet, de az ember nem lakta zord vi­dékeket is, úgy elviszi, elküldi az a maga ajándékait, lelkikincseit, közvetítői, a lelké­szek által az észak örök hóboritotta pólus­tól, a forró égöv perzselő homok sivatagaira is ! Ezen kincseknek sáfárja vagyok én, va­gyunk mi lelkészek mindannyian. Hivatá­sunk pontos betöltése, s jóigyekezetünk elé — tudom — ezer és ezer gátat dob az élet, állítanak az emberek ! Tudatlanság, közöny, istentelenség erkölcsi romlás mind ellensé­geink ! Ezekkel való harc, s küzdelemben domborodik ki a lelkipásztor egyénisége, jelleme! Miképen fogom fel hivatásomat, miképen szándékozom azt betölteni katedrán, s ka­tedrán kívül, ennek megmutatása képezi je­len órai beszédem feladatát. Itt elmondandó Ígéreteim, melyeknek megvalósitására szen­telem egész életemet, ezek képezzék nektek hozott ajándékaimat. A lelkipásztor egyházópitő munkájának elvitázhatatlanul központja a templom, a szószék; eszköze az ige az evangyéliom. Értékét nem a szokásos köznapi mérlegen méri a társadalom, vele szembe a kötelesség mérőserpenyőjébe mindig több súlyt alkal­maz, mint, amit az emeltyű megfelelő má­sik oldala ki szokott egyenliteni. A legtöké­letesebb, s hivatása magaslatán álló lelki- pásztort is érheti gáncs, kicsinylés, rosszin­dulatú megtámadtatás. Hátha még közönséges tucat emberek sorába tartozik, s hivatalát kenyérkereső pályának tekinti csupán: ek­kor tör csak ki ellene — szerintem is igazabb alakban — az elkeseredés : erkölcsi törvényeket hirdet, aranyszabályokat prédi­kál, s maga gázol keresztül azokon ; ösvényt mutat az idvesség felé, maga azonban egé­szen más csapásokon halad; türelem, sze­lídség alázatosság tanát hirdeti, s ezen eré­nyek tőle mind messze távol állanak ! Ilyen és ehez hasonló kifakadások igen sűrűén hallhatók, mintha a lelkész nem is a min­denekkel közös anyagból nyerné léteiét — benne egy felsőbb, egy tökéletesebb lényt keres a társadalom. Pedig Testvéreim ember az is, közös gyarlóságok edénye, mint má­sok sokan ! Kivétel az általános szabály alól csak úgy, s csak az által lehet, ha a te­remtő által szivébe, s leikébe oltott, de még teljesen ki nem alakult érzelmeket a hit, a vallás, s az erkölcsi hármas lombikjában hevíti fel, majd meghiggadva ott leszűri be­lőlük a nemes törekvéseknek, magasztos ide­áloknak, s jószándékoknak megszentelt ér­zelmeit. Az igy átalakult lelkipásztornak már csak egy vágya, egy célja, egy törek- vésa lesz: Istennek élni, országát építeni, Istenhez vezetni a társadalom különféle me­zején, különféle munkakörben ellentétes vi­szonyok között élő, a lelki kincsekben gaz­dag és szegény, emberiséget. Csak a jelzett tulajdonok birtokában, s csak ezekkel vér­tezve foghatja fel a méltatlan támadásokat, hordhatja türelemmel a megpróbáltatások terhes keresztjét. A támadások élét Isten igazságosságába vetett hite tompítja el, hogy a kereszt terhét érte, s az egész emberiségért elviselje ! Ha tanítása, beszédje által a min­denét vesztett szüle, vagy árva szemébe fel szökő könnyeket sikerül felszántania, ha két egymást szerető szív összekötésével a kívánt, s remélt boldogság aranyálmait látja megva­lósulni, ha az általa megkeresztelt kisded fokozatos fejlődésében ott látja az egyház, a haza, a társadalom szép reményekre jogosító jövő oszlopát; — ha az erkölcsi rosszat, a bűnt ostorozva, s Isten megbocsátó kegyel­mét hirdetve a tékozló fiút igaz bünbánat könnyeiyel szemében látja az apai házhoz közelíteni, ha a beszéde közben elhintett er­kölcsi magvak a jó aratás reményével kecseg­tethetik, mind-mind olyan örömmel töltik el a lelkipásztornak kebelét, mit nem cserélne fel korának mesés értékű gyémántjaiért, s mit nagyobb dicsőségnek tekint, mint a csaták tüzéböl győzőként megjött hadvezér a maga csillogó érdemrendjeit! Ezekre vágyom én, lelkipásztori szolgálatomnak céljai ezek. A tiszteletes névre büszke vagyok, s bol­doggá csak az tesz, ha azt nem a papi pa­lástnak, de személyiségemnek adják meg embertársaim, tisztes, becsületes szolgála­taimért. Hiszen jól tudom, rég letűnt már az az idő, midőn valami felsőbb, Isten és em­berek közötti lénynek tekintették a papot, s már puszta megjelenésére is babonás tiszte­lettel hajoltak meg az emberek. Engem ál­lásomért, pusztán ne tiszteljen senki sem, ha másként méltó nem vagyok reá! Tudom én, mindenkinek tetszeni, minden kí­vánságot betölteni nem lehet, hiszen a Meg- i váltó maga mondotta tanítványainak: „Jaj tinektek, ha minden emberek jót mondanak felőletek !“ ugyanazért kiáltson bár hozsánna helyet feszisd-meg-et reám gyülekezetem, az igazságot nyíltan, leplezetlenül megmondom I mindenkinek, a bűnt, hitetlenséget ostoro­zom kíméletlenül, a közöny, s tétlenség pár- I náján tespedőket felrázom, s hasznos mun­kára serkenteni szent kötelességemnek is­merem ; templomban, kívül a katedrán, utcákon, téreken, a gazdag fényes szobájá­ban, szegény ember szalma fedele alatt lel­kipásztori gondoskodásom tárgya lesz min­den, mivel az erkölcsi jó, a tökéletesedés ügyét előbb vihetem, Isten országát e földön építhetem ! Jószándékom, s nemes intencióm tudatában békével viselem a mindennapi élet apróbb tüszurásait, lekicsinyléseket; ha sértő gyanusitgatások árját megállítanom nem lehet „ki mint él, úgy Ítél“ elvével vi­gasztalom magam! A társadalmi és sociális kérdések nem hagynak érintetlenül, a vérző sebeket nem­csak meglátom, s el nem kerülöm, de lehe­tőség szerint gyógyítom, bekötözni igyekszem. Szivem, s ajtóm nyitva áU mindenki jogos, s méltányos kérése előtt. Tettemben kicsinyes felekezeti kérdés nem irányit soha, az álta­Felhhoiii izivei figyelmét, hogy KOCH GÉZA fiiszer- ás csemegeüzletébe következő cikkek érkeztek: Friss olaszhoni karfiol, szárított zöld bab, borsó főzelék és úri gomba. Viassz és zöld bab dunstban. Misced Picles mustárban. Valódi francia mustár. Vörös áfonya és kapor dustban. „Marie“ francia libamáj pástétom. Konservált úri és Rizike gomba. Kon- servált borjú pörkölt, borjú írizandeau zöld borsóval, rostélyos szardellával. Szardella sós lében és ringli Sardinia olajban. Szmyrnai füge, berber datolya. Virágméz, akácméz. Szeder-iz, birsalma-sajt, eitronát, spanyol meggy, cseresznye, ringló barack, aranyalma stb. dunstolt. Dessert csokoládé cseresznye, meggy, szilva és dió töltelékkel. Csemege sajtok: Kárpáti tégla, Trappista, valódi Ementhali, Imperial, Romadour, Puszta Dóri, Pál Pusztai, valódi olmützi Quargli. Világhírű Stör kaviár. Tescheni tea-vaj. Pécsi csemege vaj. Szegedi főző vaj. Naponta friss debreceni virsli, szafaládé, pariser. Valódi prágai gépsonka, sonka szalámi. Kitűnő ceglédi kalács- és kenyérlisztek, dió, mazsola, apró szőlő mandula stb. Frissen pörkölt nyers Kuba és gyöngy-kávék nagy válasz­tékban. feteuerországi kitűnő Batul és Mosauszky alma. Stollwerk bonbonok. Mauthner-féle vetemény- és virágmagvak. Gladiolus és tubarózsa hagyma. Hófehér, égő, karmazsin, kanári sárga bomba viola. — Jégbéhütött világos és maláta sör. — Kérem becses rendelményét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents