Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-04-04 / 14. szám

1914. április 4. 14-ik szám

ÉRMELLÉK

3-ik oldal.

Eltűnődvén pedig ezeken, olvasgatom a Csiszár-estét, a rendőrfogalmazó tragédiáját, akit agyonlőtt a férj, mert a feleségét el-, csábitotta. Eljutottunk tehát megint ahhoz a kényes és lényegében kemény, nehéz és szigorú kérdéshez, amelyet igy adnak fel az iskolában a hittanórán, hogy:

— Mit tilt Isten a kilencedik parancsolatban ?

És bizony erre a kérdésre éppen úgy kell megfelelni a gyakorlati életben, mint ahogy megtanultuk elméletben kis iskolás korunk idején a katekizmusban. A más asz- szonya nem bitang jószág, és a más családi szentélye nem iiratlan vagyon és nem kakuk- fészek.

Ez eddig rendben volna és éppen ezért az is helyénvaló, hogy aki ez ellen az isteni és emberi törvény ellen vét, az bűnhődjék, ha nem is abban a formában, amilyet a kispesti önbiráskodás mutat.

Kiindulva tehát az adott döbbenetes eset bői, talán azt mondanék, ki amivel vétkezik, azzal bűnhődik s következőképp a rendőrfogalmazó : mert rombadöntött egy családi tűzhelyet, maga is e düledező romok alatt lelte, halálát.

Ám a pálcát ily merev főlénnyel csak akkor törhetnők el, ha ebben az esetben éppen úgy, mint más hasonló esetekben a a bűnözés minden ódiuma egyedül és kizárólag a férfira volna hárítható. A dolog azonban úgy ál', hogy itt és egyebütt analog esetekben a társadalom legalább is annyira bűnös, mint a férfi.

Az uratlan dolog fogalmát úgy határozza meg a jogi terminológia, hogy az senkié, de lehet mindenkié. Nem kell ahhoz sem prűdnek, sem erénycsősznek, sem farizeusnak lenni, hogy megállapíthassuk: a modern társadalom a nőt, beszéljünk magyarul — a női testet — ezek közé az uratlan dolgok közé sorozza.

De bűnösök ebben a társadalomban mindazok a nők is, akik mohón falják magukba azokat a könyveket, tárcákat s mindenféle egyéb irodalmi termékeket, amelyeknek a meseszövés központjában mindig a házasságtörés áll, akik a színpadi malacságok leg- hálásabb publikuma s akiknek ruházkodása és társalgása és utcai viselkedése, szelidebb, vagy közönségesebb formában felhívás ke- keringőre.

Amennyire igaz az a német közmondás, hogy ha orgazda nem volna, tolvaj sem volna, annyira igaznak kell tartanunk azt az általános megállapítást is, hogy egy komoly, méltóságteljes, öntudatos nő viselkedésén a legszemérmetlenebb aszfaltbetyár erőszakoskodása is megtörik. Ahol a nő á-t nem mond, a férfi sohasem juthat abba a helyzetbe, hogy b-ót mondhasson. S megfordítva, egy szelíd kacérsággal elvillanó igénytelen oldalpillantás a nő részéről elég lehet arra, hogy hónapok múltán katasztrófa támadjon belőle, halálos dörrenéssel.

És, ha adott esetben úgy történik min den, ahogy a lapok Írják, akkor jogosítva vagyunk azt mondani, hogy a kispesti tragédia asszonya elhibázta azt a lépést, amikor a rendőrfogalmazóval a moziba ment az ura hire-tudta nélkül és hibásan cselekedett, amikor a rendőrtisztviselőnek randevút adott s oda a férj megtévesztésével, színház ürügye alatt elment, de különösen meggondatlan- ságra adta a fejét, amikor egy idegen férfit a lakására követett.

Praesente cadavere sok mindent el kell hallgatni, de van viszont egy örök újságírói axioma a toll katonáinak lelke mélyén s ez az, hogy mindent meg muszáj Írni, ami igaz és a közjónak érdekében áll. A mondottakat sem lehetett ennélfogva elhallgatni.

Szükséges, hogy legyenek botrányok, ez az evangélium szava. Belőle kiindulva, azt mondhatnék, szükséges, hogy legyenek katasztrófák és tragédiák a felburjánzott házasságtörések körül, mert ezek talán mégis megálljt kiáltanak magukról, hivatásukról s kötelmeikről megfeledkezett férfiak s nők leikébe. Csak az a baj, hogy ez a kiáltó szó, hamar elvész megint, mintha soha el sem hangzott volna. Ki emlékeznék már teszem azt a szécsényi esetre ? Pedig néhány

éve mennyit Írtak róla a lapok! A járásbiró- { sági jegyző meghalt s a férjet, aki lelőtte,; mert elcsábította a feleségét, felmentették. Valószínű, hogy az esküdtek, a mostani véres színjáték férjét is felfogják menteni. Hiszen a csapás, mely rája sújtott, nem kisebb, mint az, amelyet a szörnyű végzet a halottra mórt.

A társadalmi kérdés szempontjából persze nem is az a fontos, hogy mi történt a férjjel Szécsényben, vagy más esetekben, vagy most. A lényeg az, hogy a lelkeket nem ilyen megrendítő külső behatásoknak, nem ilyen erőszakos rázkódtatásoknak kell megfélemlíteniük ideig-óráig, hanem egy legyőzhetlek egy ellentmondást és ellenállást nem tűrő belső erőnek kell rávezetnie az örök erkölcsi törvénynek megtartására, legyen ez bármilyen kényelmetlen, vagy nehéz. ,

Mert ami másé, az nem a mienk. És a j a mások családi részke nem arra való, hogy beszennyezzük. Aki pedig — s ezt nemcsak j az udvarlóknak kell szem előtt tartani, hanem a feleségnek is — rózsát akar tépni, ültessen magának s ápolja. De a más virág- \ ágyába ne gázoljon bele.

Dr. Helvey Lajos.

iiaetare • ..

Örömöt hirdet, olyan örömöt, amely ^ egyenlő a tavasz ébredésével, a fogoly ember szabadságával, az édes vigalom gyönyörűségével.

A kedves enyhe tavaszi szellő nyomán éled a vadász reménysége, hogy hamarosan vége szakad a másfélhavi szobafogságnak.

Kezdetben csak a „Reminiscere“ kutató biztatása szól feléje, még ha sok eredménynyel nem is kecsegteti; Később az „Oculi“ figyelmeztetése az éberség hangjával cseng mindig a fülében. De tetőlokra hág e bízta- I tás és nyomán az öröm, ha megjön a „Laetare“. Ez már biztosan magával hozza azokat a sóvárogva várt Kedves madarakat, j melyek a vadásznak igazi gyönyört, felejthetetlen perceket szereznek.

Az enyhe tavaszi fuvalom nyomán szál- j lanak ők az esti szürkületben, — hogy a lesben álló vadász lövészi képességeit kipróbálják. Ha az elejtett állatok közt a ritkaság mellett azokat a nehézségeket is számítjuk az értékelésben, melyek megszerzésükhöz szükségesek, úgy e nagyszemü, hosszucsőrü különlegesség sem tartozik az olcsó szerzemények közé. Azért is oly kedves és becses, mert különleges fáradozás árán jut hozzá a vadász.

A kedves szalonka madár minden mástól élesen megkülönböztető különös hangja, nagy ébersége, a sötétben való nehéz célzás, sőt sokszor a kényszerűségből előállott nehéz kilövési hely, mindmegannyi kellemesen izgató, értékemelő körülmény.

Élőkerül a pihent fegyver, a csizma, a vadászruha, aminek láttára vinyogva fic- kándoz a szép vizsla. Aztán még jó szürkület előtt odaül a vadász az erdőbe példás türelemmel várva a tavaszi vendéget. Ha néha-néha megzörren a haraszt valami árva, egér motoszkálására, vagy a bagoly suho-1 gása hallik a fák között — édes zsibbadás futja el a vadász egész testét, mert hiszen minden nesz, minden szellősuhogás — csak ezt a kedves madarat hozhatja . . .

A nehézségek és a csekély esélyek nem riasztják el a vadászt a mindennapos kirándulástól, sőt borzalmas nógatásként hat idegeire — az eredménytelenség undok he- ringfeje.

Az aggódó nő hiába „simfel“ az időre, a férfi hajthatatlan. Az nem baj, ha ködös, szeles, nyirkos az idő; sőt ilyenkor a legjobb — mondja ő. Úgy száll ilyenkor a szalonka, mint a zsíros tót-kalap és meglőni könnyű.

— Nem maradhatok édesem, ma mu-; száj mennem, biztosan lövök, hiszen ma j van „Laetare“ — dass sind die ware“.

Aztán a vacsora időre nyílik az ajtó. Az előszobában a vizsla rázza le magáról illedelmesen az esőt, benn- pedig a jó háziasz-j

szony fogadja a megnyúlt képű, csuromvizes vadász-zsákmánynélkiili urát . . .:

. . . Most már látom „dass ist das ware!“

Vármegyei bizottsági tagválasztás. Bihar- vármegyei központi választmánya Csokaj és Asszonyvásár községekben a vármegyei bizottsági tagok pótválasztását f. hó 24-re tűzte ki. A választás elnöke Kovásznay Marcel főszolgabiró lesz.

Rekord a tárgyalások terén. A szorgalom s kötelességismerő es a lelkiismeretes hivatalnok ■gazi példáját mutatta be kedden, a székelyhídi járásbíróság újonnan kinevezett bírója, dr. Korcs- máros Sándor kir. aljárásbiró. Erre a napra ugyanis a felhalmozódott ügyek miatt 100 sommásügy tárgyalását tűzte és egytől-egyig le is tárgyalta azokat. A tárgyalás reggel 8 órától — az ebédelésre szánt egy órai megszakítással — este hat óráig tartott és 50 esetben ítéletet is hozott a tárgyaló biró. És ez igy megy nap-nap után, ha nem is ily nagy tömegben, de mindenesetre tekintélyes számban és a fáradhatlan biró nem ismer hivatalos órát, pihenést, de egyedül hivatásának szenteli egész idejét. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a felsőbb hatóságok fogják-e méltányolni tudni az igazi köz érdekében kifejtett eme példás bírói tevékenységet és elismerésben fogják-e részesíteni azt az embert, aki a pihenésre szánt időt is arra használja fel, hogy bírói nemes és magasztos hivatását gyakorolja, a nagyon is hatátlan jogkereső közönség javára.

Vendégek a leikészbeiktatáson. Végh József esperesnek Érmihályfalván holnap délelőtt tartandó beiktatási ünnepélyén és ennek keretében dr. Balthazár Dezső ref. püspök fogadásánál dr. Babos János, dr. Biró Sándor, dr. Gu- lácsy Sándor, Magyary Miklós, dr. Stetner János és Szabó Zoltán jelentették be részvételüket, de értesülésünk szerint a gazdaközönség köréből is többen szándékoznak megjelenni úgy a püspökfogadáson, valamint az ezt követő beiktatási ünnepélyen is.

Roskadozó házak. Az Ér folyó emelkedése de a csapadékdus esztendő folytán, Székely- hid alantabb fekvő helyein a talajvíz annyira megrongálta a házak falait, hogy több épület a bedölés veszedelmének lett kitéve. A lakosság rendkívül el van keseredve, mert az Ér folyó folytonos áradása igy is kiszámíthatatlan károkat okoz az egész vidéknek és a megmentő Kraszna védgát még mindig késik. — Úgy halljuk, hogy monstre depu- táció készül a vármegye alispánjához, akit felkérnek arra, hogy a kultúrmérnöki hivatal egyik szakközegét küldje ki a helyszínére és a helyszínen szerzendő tapasztalatok alapján kérje az alispán a földmivelésügyi minisztert arra, hogy a vétgát építését azonnal rendelje el.

Uj bankpalota. Az „Érmelléki Takarékpénztár“ földszintes hivatalos helyiségének emeletesre való felépitssót határozván el, az építkezésre lapunk jelen számában árlejtést hirdet, amelyre lelhivjuk az építészek figyelmét. Az építkezéssel Székelyhid község egy gyönyörű épülettel lesz gazdagabb, amelyért csak elismerés és köszönet illeti meg az intézet derék igazgatóságát.

Gróf Stubenberg József virilisjoga. Lapunk múlt heti számában megírtuk, hogy Szúnyog Barna szolgabiró nem vette tudomásul gróf Stubenberg József nagybirtokos azon bejelentését, hogy Székelyhid község képviselő- testületében virilis jogát Pospich Lajos számtartójával gyakoroltassa. — A gróf a határozat ellen felebbezést adott be, amelyre az alispáni hivatal már meg is hozta a Il-od fokú határozatot és a felebbezés elutasítása mellett, a véghatározatot indokaival együtt jóváhagyta. A határozat ellen további felebbezés- nek helye nincsen és igy a gróf, ha jogait a községi képviselőtestületben gyakorolni óhajtja, kénytelen lesz a gyűléseken személyesen megjelenni . . .

Ellopott szölöojtvány. Böszörményi István bihardiószegi szőlősgazda jelentést tett a csendőrségnól, hogy udvaráról eltűnt 1600 drb gyökeres szőlőojtványa. A csendőrség megindította a nyomozást és több gyanús embert kihallgattak, de a tettest felfedezni nem sikerült.

Az uj választókerület. A képviselőválasztókerületekről szóló törvény a székelyhídi vá-