Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-04 / 14. szám
1914. április 4. 14-ik szám KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Megérkeztek az 6914. ewre a legszebb gramofon-újdonságok Lilienfeld Sándor o\tet«te Nagykároly, Nagypiac. Aranyeső, Cigányprímás, Buksi, Sangó stb. Egy lemez ára 2 korona 50 fillér. 3 d.sira,"b lemez -vételn-el 200 d.a,raFo tü. ingyen. nak. Adjon pedig abban az irányban, hogy a polgárság a közigazgatási hatóság segítségéhez könnyen jusson hozzá s valóban érezze a hatóság segítő kezét. A közigazgatás rendezését s a városokról szóló törvény megalkotását nem abból a szem- bontból nézzük, hogy az önkormányzati ha táskört milyen irányban korlátozzák vagy szólesbitik, mert hisz- n meg vagyunk róla győződve, hogy a városok az ő vagyonaik fölött a jövőben sem fognak kevesebb joggal rendelkezni, mint a ma érvényben levő törvények szerint A közigazgatás rendezését s a városok reformját abból a szempontból nézzük, amely szempontok azt tartalmazzák, hogy a polgárok a közigazgatás terheinek viselése ellenében jó közigazgatási gondoskodásban részesüljenek. Ebben pedig benne van a jó ivóvíztől kezdve az élvezhető szinclö- adásig minden. Vagyis mindaz, amire az ember egészsége, műveltsége, józan Ítélőképessége és ép erkölcsi érzéke révén igény tart. A jó levegő, az egézséges hús és kenyér, az embernek megfelelő lakás, a tisztaság, a rendezett utcák s az emberek embertársai jogai és jós igényei elleni cselekményeinek gyors megtorlása, a terhek, adók és illetékek beszolgáltatásának lehető megkönnyítése, szóval annak az elvnek érvényre juttatása, hogy a közigazgatási rendszer, törvény és hatóság a polgárság jogos érdekeit szolgálja és védelmezi s nem azért van hogy azt indokolatlanul zaklassa, az élet kellemetlenségeinek kiszolgáltassa, bajait és nyomorúságait még az ő erőszakos, kíméletlen zaklató eljárásá- is fokozza és gyarapítsa, A törvényhozástól mindent nem várhatunk. A jó törvény megalkotása még nem betetőzése a jó közigazgatásnak. Ez az elv, ha valahol, úgy a közigazgatásban áll. Itt van a legnagyobb tere az egyéni tudásnak, az emberi jóindulatnak, a humanitásnak. Ismerünk olyan városokat ahol a fél indokolt sürgős kérelme, a közigazgatás veze-1 tője által azonnal elfogadva, az iratok gyors felszerelése mellett, rövid fél órán belül elintézést nyert; mig egy másvárosban hasonló ügy írásbeli folyamodás útjára tereltetett s folytonos sürgetés dacára hónapok teltek el, mig az érdemleges elintézést nyert. Van olyan közigazgatási hatóság, ahol az ügydarab iclszerelésérc a levéltárnoknak Írásbeli utasítás adatik s ez nyilvántartásba véve, kétszer-háromszor is sürgetés tárgyát képezi, s igy hetek, sokszor hónapok kellenek csak ahhoz, hogy a beadvány az clőiratokkal fel szereltessék. A szaktisztviselőket még a rövid utón könnyen elbírálható sürgős ügyekben is iráiban hivják fel véleményük beterjesztésére, ez után ismételt leírást, kiadmányozást. expediálást, nyilvántartást, sürgetést, különböző iktató és mutatókönyvekbe való bevezetés és irattározást kíván s igy egy ügy, amely a szakközegnek rövid utón való meghalgatása esetén, a legrövidebb idő alatt eliulézést nyerhetne, a bürokrácia szövevényes hálózatába belevonva, óriási tinta és papirfogs aztással, a fél érdekeinek erős megkárosodásával, a hivatalos személyzet indokolatlan igénybevételével, hónapokon át nyer elintézést. Így eshetik meg azután, hogy egy ügynek tanulmányozásé a számta lan közbeeső végzés miatt óriási időpazarlással jár. A városok jövőjének alapja a jó, gyors és olcsó közigazgatás, amely nemcsak a köz- igazgatási rendszertől, de a közigazgatást az életben alkalmazó tisztviselőktől is függ. Jó törvény és jó tisztviselőkkel dolgozó közigazgatás előmozdítja a polgárok vagyonosodá- sát jólétét és megelégedését. Ezek azok a tényezők, amelyek egy városnak a kultúra, művelődés és a modern igények szempontjából jövőt biztosítanak. Kétségtelen, hogy a jó törvényhez és a megfelelő közigazgatáshoz feltétlenül szükséges a polgárság jóindulata és odaadó közreműködése is. Apollo mozgófény kép-szinház Nagykároly, a Városi Színházban. Holnap vasárnap kerül vászonra ez évad legnagyobb szenzációja, a és bizonyára előadó a szinügyi bizottságban, hangosan felkiálltott: — Ilyen Júliánk nem volt még soha! Most megismételgette magában a fennhangon tett és a nagy nyilvánosság előtt elhangzott kritikát és kis szivét egy pillanatra öröm és boldogság árasztotta el. De elszomorodott megint. S ha sikere is volt? Mit ér ? Azért csak ott tart, ahol tavaly előtt is volt és két év múlva sem tart tovább. Tágrameredt szemmel bámult az ablakon beáradó csillagtalan sötétségbe. — De hiszen Duse is igy kezdte, — igyekezett megnyugtatni felizgatott idegzetét. Igen Duse, akit még nem látott, csak olvasásból ismerte, aki mint sovány, kiéhezett gyermekleány kóborolta be a kis olasz színpadokat, mig végre meghalhatott, mint Júlia Veronában, a nyílt amfiteátrumban és föltámadt, mint Róma királynője. Fázott. Szerette volna behivatni a háziasszonyát, hogy fütsön be, de nem volt bátorsága. Vak, alaktalan iszonyat és félelem szállotta meg lelkét, minőt a gyermekek éreznek éjjel, az elhagyott erdőkön. Tudatára ébredt annak, hogy egyedül van. — A házi tűzhely nekem többé nem világot, — nyöszörögte. Pedig szeretett volna visszatérni hozzá, melyet elhagyott, nagy, üres, de vakitófényü álomlángokat követve. — Az apám 1 — ismételgette szent csodálattal, szinte szerelmesen, emlékezetébe idézve annak a férfiúnak az arcát, aki a legközelebb állott hozzá a földön mindenkinél. A tenyerébe temette az arcát. Jaj csak volna most valaki vele, valami költő vagy művész, aki megértené az ő nagy, vérző, vonagló és mámoros lelkét, aki szeretni tudná és megragadná a kezét a végzetes pillanatokban. Csak volna valaki, akiben hinni tudna és szerethetné. Az ablakhoz lépett. Ott künn zúgott és zajlott a Tisza, jeges árját sodorva magával messze havasi vizeknek. Sötét parti fák tüskés ágán egy fönakadt fehér kendő lobogott és repdesett a szélben. A színésznő halotthalvány arccal nézte. — Vájjon egy év múlva nem fogja-e az én testemet is kidobni a viz, — suttogta babonásan — nem fog-e majd engemet is eltemetni a Tisza? 1 S mint akit a távoli drámák igézete ijjeszt- get, az ablaküveghez szorított arccal zokogott lélektelenül, keservesen . . . ■BS B ■S N =3 u ■H i4 fco •H > Szilire alkalmazta a világhírű Pathé filmgyár dr. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Szinház igazgatója útmutatása szerint. Főszereplő: BERKY LILI a budapesti Népopera nagyhirü primadonnája. Budapesten minden mozgóban a sajtó és a nagyközönség páratlan elismerését vívta ki, E kép felvétele közben fulladt Kolozsváron Imre Rózsi a Szamosba. VIVI V Á A V » Alsópáholy 7.50. Felső- flijli I i páholy 6 K. I. r. támlásszók 1.50. II. r. támlásszék 1.20. Erkélyülés 1.20 Zártszék 90 f. Karzat 40 f. Tanulójegy 30 f. Előadások délután 3, 5 és este fél 9 órakor. Felhívás a nagyérdemű I vevőközönséghez A „Magyar Áruháziban a húsvéti ünnepek alkalmából mélyen leszállított árakban szerezhetők be az összes raktáron levő legújabb és legjobb minőségű áruk. — Újdonságok kalapok, sapkák, ingek, gallérok, nyakkendők, harisnyák és minden szakmához vágó cikkekben.
