Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-03-21 / 12. szám

II. évfolyam.

Melléklet a „Közérdek.,-hez 12. szám.

Érmihályfalva—Székelyhid, 1914. március 21.

Felelős szerkesztő SINIKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF, JAKAB KÁLMÁN. Értarcsa :

SZOBOSZLAY SÁNDOR.

Bagamér:

MOLNÁR ANTAL.

f

TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám

Kéziratok nem adatnak vissza

Nyilttér sora 50 fillér.

Érmihályfalva.

Falusi keservek.

(S) A falu igen sok nagyvárosi ember képzetében maga a fizikai élet eldorádója. Jó levegő, bőséges táplálék, hangos ricsajok és halk, nagyon halk kulturprob- lémák csendes otthona. A legtöbb városi ember talán el sem hiszi, hogy mindebből még a jó levegő sincs meg ma már a falun. Azt is elrontja az udvarokon büzlö rengeteg trágya, a patakban ázó kender és — mi tagadás — az utón dülöngélő emberek szájából kigözölgő rengeteg pálinka. (Ez utóbbinál különösen nemzetiségi falura gondolt a sorok Írója.) A táplálékról pedig jobb nem is szólni. A baromfit a városba szállítják s otthon még felüifizetéssel sem szívesen válik meg tőle a paraszt. Ami érthető is. Neki nemcsak a pénzre van szüksége, hanem sokkal inkább azokra az értékekre, amit csak a városi boltosnál és iparosnál szerezhet be. A pénz tehát igy is, úgy is a városba kerül. Mivel pedig a baromfi, tojás, tej, vaj rendszerint az asszony resszortjába tartozik: sokkal bölcsebb dolog a gazda háta mögött csapni vásárt, nehogy számon tudja tartani minden virágos keszkenő, vagy himes kötény érthetetlenül borsos árát.

Marad háta falusi kellemetességekből: a hangos ricsaj s a kevés kultúra. Bizony ez — csak valámennyire intelligens vagy mondjuk igy: kulturember számára édeskevés. De hát, akit ide köt a hivatása, a. mindennél drágább napi kenyér

— kénytelen ebbe is beleszokni, sőt ha van eqy kis életmüvészete, még kellemessé is teheti, ha környezetét nem is

— legalább az otthonát. A könyv, a zene, vagy valami otthoni pepecselés a méhészet, esetleg fúrás-faragás mindig biztos ellenszere az életunalomnak.

Nem is panaszkodnak azok a jó falusiak, mig egészségesek. Hanem azontúl — ? Vannak falvak, ahol 'nemcsak betegnek nem érdemes lenni, hanem még a meghalás is veszedelmes. Nem a temetőhiány miatt. Temető az van ! Szinte kedve volna az embernek azt mondani, hogy az egész falu sem egyéb, mint temető. Az ambíció, a kultura, a magasabb szépségek temetője.

Hanem minden további néljkül rámutathatunk a mi falvaink legrettenetesebb nyomorúságára: az orvoshiányra. Innen

kissé bajos megítélni a baj okát. Kevés-e az orvos, vagy csak a falutól irtóznak, nem lehet tudni. Tény az, hogy az Alföld szivében épp úgy eredménytelen marad a köiorvo.-i állásra hír.letett pályázat, mint a széleken, a nemzetiségi falvakkan.

Hogy példát említsünk, Érmihályfalva mellett van egy szépen gyarapodó nagy község: Bagamér. Éveken át kereste az orvost, nem kapott.

Hogy pedig megértessük, mit jelent ez az orvosnélküliség egy-egy faluban, talán elég lesz fölemlíteni, hogy pl. egy orvosi vizit Érmihályfalva vagy Nugylélá- ról Bagamérba (a legközelebb eső orvosi székhely) 40, mondd negyven kemény koronába kerül. Hogy a legjobb lovakkal is három órát tart az ut, amely idő alatt egy szülönö vagy mérgezett beteg kényelmesen átér a másvilágra — ezt már könnyű hozzáképzelni.

Orvos hiányában a halotlkémi teendőket is persze hozzá nem értő, laikus emberek intézik el. Hogy: miként, arról jobb hallgatni. Ezért veszedelmes ilyen helyen a halál, mert könnyen megtörténik, hogy mielőtt komolyan rágondolná magát valaki a meghalásra, már el is temetik. Az egyik Tyen ■— fináncból lett — halottkém ezelőtt pár évvel ugyan kijelentette, hogy az ő bizonyitványával senkit nem temettek még el tetszhalottképpen, mert ő minden halottat megszagol (?) Arról azonban nem nyilatkozott, hogy mi történik olyankor, ha náthás ?

Egyébként ez igazán nem alkalmas tréfára. Különösen nem Bagamér, mely vidék tudvalévőén a betegségek legfőbb fészke.

Bagamér község különben Biharmegye legnépesebb „kis“ községe, ezért is érdemesebb külön kiemelni a többi orvos nélküli falu közül. Ötezer néhány száz lakója jóformán mind tehetős gazda, akinek elődei szokatlan intelligenciát is hagytak utódaikra. Megfelelő számú úri család is van a faluban, azonkívül két jegyző, két családos pap, a tanítók, kereskedő stb. Mind garancia arra, hogy egy — bár .szerényebben dotált — orvos nem látna éppen szükséget közöttük. — Különben a községhez tartozik Érkenéz hasonló jómódú, bár kisebb helység. A község kényelme sorvosi lakást építtetett, sőt 1000 korona személyi pótlékot is szavazott meg az orvos részére. Nyáron át pedig valóságos üdülőhelylyé avatja a sok városi „levegőző“, akik szintén sokért nem adnák, ha »rvos lenne a faluban.

De orvos nincs. Hiába a pályázat kiírása, orvos nem jelentkezik. Önzetlenséget ma kívánni senkitől sem lehet. Ha az orvosoknak fényes jövedelmük van városokban, kulturgócpontokon, igazán nem lehet kivánni tőlük, hogy néhány ezer embertársuk jővoltáért áldozzák fel a saját kedvteléseiket. Elvégre a falusi embernek nemcsak szellemileg kell lefokozni a kulturigényeket, de bizony a gyomrával szemben is le kell mondani az arisz- tokratikusabb ijencségekről.

Azonban, ha volna valahol olyan orvos, aki elé nem viszik ezüsttálcán a zizegő bankókat, csengő aranyakat, az bizony jól tenné, ha figyelmes lenne a Bagamérból felé hangzó könyörgő szóra, s a többi intelligens, tanult emberhez hasonlóan, lemondva a saját kulturigé- nyeiröl, jönne kultúrát terjeszteni falura. Hogy annak a szegény parasztnak ne kellesen az ökrét eladni, ha háromszor- négyszer belép hozzá az orvos, s hogy a szegény vajúdó asszonyok ne lennének teljesen a „tudós“ asszony bizony kétséges nagy tudására hagyva. Nem is szólva a járványról, melynek mibenlétét még eddig meg sem érti a szegény, gondozatlan nép. Nagy ősi burjántól elvadult terrénumok várnak itt munkálásra. Miért van az, hogy nem akad vállalkozó ?

Ha a fixum csekély, talán az állam lehetne bőkezűbb ? Ahol olyan költséggel nevelik a parlament számára a szavazó gépeket, ott talán juthatna egy kis morzsa a nemzet jövője, egészsége részére is. Mert gy bizony „pusztulunk-veszünk“ nemcsak szellemileg, de a legmaterialisabb számok szerint is.

Nagy ribillió a vasút? állomáson.

Eltűnt 8470 korona. Meglopott állomásfőnölc helyettes

Az elmúlt héten, csütörtökön este nagy szenzációja volt a vasúti állomásnak.

Az állomásfönöki irodahelyiség Íróasztaláról — addig mig a főnökhelyettes Olajos Imre az emeletre vacsoráim felszaladt — eltűnt 8 darab pénzeslevél, amely összesen 8470 koronát tartalmazott.

A pénzt a székelyhídi és szilágysomlyói vonalról küldték be, amelyet rendesen az érmihályfalvai állomás továbbit, a Máv. gyüj- tőpénztárába.

Csütörtökön este Olajos Imre főnökhelyettes vette át a 8 darab pénzes levelet és mintegy 30000 koronát tartalmazó értékpapírokat és azokat letette a főnöki irodába az

A legjobb wrm m EST sasa /agnr j»g. / / a legbiztosabb hatású háziszer.

Külsőleg és mm 'sün Ipl j'PIll j|M w w Próbaüveg 40 fillér. Kapható minden gyógyszerBelsöleg (gk fejül $IÉj Á ; wm Hm •—4|g* tárban, drogériában, úgyszintén a készítőnél:

Egyaránt y y Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél

^eTorecen, HPiac-uitca, 30. {§} IFostsii szá,llltá,sok: naponta bérmentve k-ü.ld.etrj.elr.