Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-21 / 12. szám
3-ik óidul. 1914. március 21. 12-ik szám. KÖZÉRDEK pompás kidolgozású Nagykáro'y, Kossuth-utca 5. készülnek a Olhonban vagy a helyszínen eszközlendő bármiféle csoport, épület stb. felvételre készseggel vállalkozom úgy helyben mint vidéken. Kellemes meleg műterem! 1! Jutányos árak! Kossuth. Lajos halálának évfordulója. Huszadik éve, hogy a magyar nemzet édes atyja, hazánk legnagyobb, legdicsőbb fia: Kossuth Lajos örökre lehunyta szemeit; végtelen szomorúságba, nagy gyászba borítva az országot. Húsz esztendő! . . . Úgy rémlik, mintha ma történt volna a rettentő csapás. Most se tudunk belenyugodni abba, hogy a csodás szellem, a hatdmas meteor elköltözött innen. Akkor legkevésbbé adtunk hitelt a fájdalmas és megrendítő valóságnak. Igaz volt. . . Kossuth apánk csendes, hallgatag lett; elnémult az a férfiú, ki éviizedekkel aunakelőlte erős, tiszta, hazafias érzésével, langlelkével, ragyogó szónoki képessegével megteremtette a minden kincsnél drágábbat: a nemzeti szabadságot. Kossuth Lajos nemes hévvel, hatalmas, gyújtó lánggal teli beszédei állítottál:» talpra a szunnyadó nemzetet, magasan szárnyaló, fenkölt szónoklataival sikerült szaporább mozgásba hozni a magyarság vérét. A nemzet erőt kapott és lelkesedése tetőpontján a legnagyobb áldozatokra is képes volt a veszélyben forgó haza érdekében. Kossuth Lajos mondotta, hogy szorgalom és akarat tehetséget pótol. Nála a vaskai at és páratlan szorgalom egyesült fényes, egész kort bevilágító, sőt korszakot alkotó tehetséggel s teremtett és létesített csodás dolgokat és megteremtette és megalkotta a legnagyobbat: a szabadságot. visszatértem, immár kész müvemmel. Volt benne egy fejezet, mely egy nagy szociális forradalom eseményeit ecseteli. Alkalmasnak találtam, hogy felolvassam. Figyelemmel hallgatták, de észrevettem, hogy Agathát jobban magával ragadja az érdeklődés, mint Hermint. így hát neki olvastam. Amint azokhoz az izgalmas jelenetekhez értem, hol az ostromló katonaság hiába fáradozik azon, hogy szétvesse a torlaszokat, láttam, amint Agatha testvér keze ökölbe szorul, szemében könny csillog. Engem is magával ragadott a jelenet fensége, megragadtam kezét és hosszú csókot nyomtam rá. Noha ez csak a lelkesedés ihletet csókja volt, Agatha mégis hirtelen elsápadt és zavarában hátra vonult, mintha a lugas virágait kellene igazítania. Magam is zavarba voltam, de mivel Her- min úgy tett, mintha mi fontosságot sem tulajdonítana az esetnek, nyugodtan befejeztem az olvasást és elbúcsúztam. És ekkor Her- min, a kis, gyermek Hermin csak annyit súgott a fülembe: — Úgy látszik maga inkább az Agatha vőlegénye, mint az enyém. És szemében ismét kigyuladt a zöld kísérteties fény, de ez nem volt már a gyermek, hanem a szerelmes, féltékeny nő pillantása. Megdöbbentem. Egyszeribe világossá vált előttem mindaz, min hetek óta csöndesen, magamban töprengtem. Herminnek igaza volt. Soha többet nem mentem feléje. Megvigasztalodott e még valaha? Nem tudom. Hirét sem halottam soha többet. Bámulatos gyorsasággal toborzott össze egy hadsereget, számra nézve nem óriásit, de elszántságra, vitézségre nézve mindörökké ragyogó példáj i a szabadságért, függetlenségért és önállóságért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi, egy hdalmas szellem harsogó szavára, hivó szózatára megindult a nemzet apraja-nagyja, örogje-fiatalja, fegyvert ragadott minden épkéz-láb ember és ment a csatába élet-t áldozni, vérét ontani a mindennél drágább és szentebb hazáért. Kossuth Lajos dicső nevét évszázadok, sőt évezredek sem tudják majd elhomályosítani Oly tündöklő fényben, oly ragyogó magasságban áll az utókor előtt. A magyar nép, a magyar nemzet szemében egyre nagyobbra nő, mindjobban emelkedik glóriás alakja; ott él minden igaz hazafi szivében és emlékezetében ; őst él kitörölhetetlenül szelleme közöttünk; ott él az a csodás szellem, mely istenit alkotott, mely tetteivel a halhatatlanságot szerezte meg magának és nemzetének. Az évforduló alkalmából a kegyeletes magyai ság elzarándokolt a nemzet nagy I fiának sírjához, elvivén legigazibb, legfájdalmasabb könnyeit, miket sírja felett elhullatott, elzokogta legöszintébb bánatát, hogy nincs már többé, aki izén. Az egész ország, hol csak magyar él, kegyelettel adózott Kossuth apánk emlékezetének, méltóan emlékezett meg a drága halott szomorú évfordulójáról. Feltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt, látjuk fáradhatatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit az édes haza érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, nemes törekvései és fenkölt cselekedetei és úgy érezzük, mintha ismét közöttük látnók s mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!“ Csodás érzés tart fogva bennünket s mi imára kulcsolt kézzel leborolunk az ö halhatatlan nagysága, hatalma és szelleme előtt és áldjuk haló poraiban. Legyen áldott dicső emlékezete! Kiárusítva lesz olcsó álban 3000 pár női-, térti- és gyermetcip különféle alakban és színben = 30 napi: ^jSgr határidő alatt Nagykárolyban. HÍREK, Öntudatra ébredt tehát a város képviselőtestülete és minden könyörgés, kapacitálás mellett is, egyhangúlag leszavazta az uj városi szabályrendeletet. És üt nem használt a föpodesztai alázatos kérés, a kiküldött fullajtárok is kétségbeesett arccal tértek vissza; a jobb oldal —- a mentsvár, — amely eddig szilárdan kitartott a diktátor mellett, ezúttal nem volt kapható arra, hogy szembehelyezkedve a polgárság érdekeivel, megszavazzon egy olyan szabályrendeletet, amely nem kellett senkinek s amely csak újabb terheket rőt volna a pótadóval agyonnyomorgatott polgárság nyakába. Tiszteletet és becs illést érdemelnek ezért a bátorságukért azok a derék, de eddig gerincleien városatyák, akik végre valahára belátták azt, hogy az egyeduralom mellett kényen kátyúba kerülhet a város recsegő szekere. Ez az első lépés, egy szebb jövőt jelent a város közigazgatásában, mert bizonyltja azt, hogy a városatyák tudnak gerincesek is lenni és tudnak önállóan is gondolkozni. Ezt a szép összetartást istápolni kell, ezt az együtimunkálkodást fel kell használni a város javára, ezzel az összetartással teremteni, alkotni lehet abban a szerencsétlen városban, amelyben eddig az egyeduralom és a klikk vezették ároknál fogva a polgárságot. Nehéz időknek néz elébe újra a város lakossága. Veszedelmesen közeleg az 1916 ik esztendő, amikor el kell dőlnie annak, hogy a pénzügyigazgatóság itt marad-e Nagykárolyban vagy egyszerűen átköltöztetik Szatmárra. Ebben a kérdésben pihennek az akták a város poros levéltárában. Nem törődik senki azzal, hogy nem-e jut koldusbotra az a sok, sok kereskedő és iparos, akiknek életexistentiája függ attól, hogy ezen állami hivatal megmaradjon a város falai között. A város feje az öregségtől reszkető munkában meggörnyedt és kiérdemesült polgármester, még csak érintkezésbe sem lépett a hivatal vezetőjével arra nézve, hogy felkérje a kedvező megoldás kieszközlésére. Annyira a szivén feküdt a csúf fiaskóval végződött szabályrendelet megalkotása, hogy nem ért reá ily csekélységekkel foglalkozni. Pedig nyilvánosan, ünnepélyesen máglyát ígért a bűnösnek, akit a legesekélyebb mulasztás terhelt avagy terhelni fog a vajúdó kérdés megoldásánál . . . De hát, melyik az elsőbb és égetőbb kérdés ? Az uj szabályrendelet-e vagy a pénzügyigazgatóság sorsa ? ? ? * * * Recseg, ropog immár a podeszta szék. Ócska lábaiból mindennap egy-egy parány hűl a ta- pettázott pádimentumra. Vájjon mikor roskad már össze, hogy helyt adjon eyy szebb, jobb jövőt ígérő erélyes, dolgozni tudó és akaró uj gazdának ?! Öntudatra ébredt városatyánk meddig tűritek még szótlanul a városházán folyó tarthatatlan állapotokat ? ? ? a s, Eljegyzés. Dr. Szabó János ügyvéd, az „Arina“ pénzintézet tiszti ügyésze, eljegyezte özv. Csillag Aladárnó úrnőt, városunk harmadik kerületének bájos óvónőjét. Esküvő. Dr. Szőke Aladár ügyvéd nagy- ecsedi földbirtokos f. hó 31-én tartja esküvőjét Debreczenben Mandel Samu nagy- birtokos kedves és bájos leányával, Ellával.
