Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-14 / 11. szám

2-ik oldal.

KÖZÉRDEK

1914. március 14. 11-ik szám.

Készítek a gyökér eltávolítása nélküj- is : természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvhiílak. koronák. csasíGgsk a ifcgm^»eszi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés.

László Jenő

vizsgázott fogtechnikus.

és azon udvartartásának minden pompáját fogja ragyogtatok

Ezen hercegi kiáltvány hatása alatt tódult társadalmunk szine-java szombaton a Polgári Olvasókör nagytermébe, ahol rendes körülmények között szokta Karneval herceg estélyeit tartani, uralkodását manifesztálni szemlét tartani és az esetleges újonnan jelentkezett Méltóságokat, illető hatáskörrel ellátni.

Utóbbira bőséges alkalma nyílott, ameny- nyiben udvartartásának gárdájába nagy részt uj egyének kerültek be.

Az estély minden egyes müsorszáma kiváló és udvarképes volt és szemmel láthatólag észrevehetővé vált, hogy Karneval herceg élvezetet és gyönyört talált a remek műsor művészi változatosságában.

Együtt tapsolt a közönséggel, sőt annyira ment, hogy egyes szereplőt. kJ a zugó tapsok dacára sem lett volna hajlandó ismétlésekbe belemenni, személyesen kért fel tánca megismétlésére.

Az előadás végeztével az udvari lakájok a fogadótermet székmentessé, illetve táncké- pessé tették, mely idő alatt Karneval herceg szükebb körben a bájos elnöknővel, a műkedvelők gárdájával, közöttük a confenren- ciér, dr. Rósenberg Sándorral egyeledett szívélyes társalgásba és fejedelmi köszönettel adózott azon művészi közreműködésért, mely- lyel — úgymond — böjti pihenője megszakításáért kárpótolták.

Ezen epizódszerü jelenet után jel adatott a táncra és megkezdődött a táncmulatság, mely páratlan jókedv mellett vette kezdetét.

Karneval herceg a táncpárok közé elegyedve, élvezettel nézte a csárdás, boszton és tángótáncokat, miközben megéhezvén, jelt adott a szánéra lehívására.

Szünőra alatt Őfensége pezsgős vacsorát adott és mondhatni páratlan jókedve az egész környezetét felvillanyozta.

A szokásos etikette betartása mellett ért véget az udvari társasvacsora és a környezet fiatalsága a szupeesárdás jelzésére újra a táncterembe ment és folytatta úgy, amint azt megkezdette.

„Hazádnak rendületlenül . . .“ szívre ható dallamát ? ! Mi tévedünk, mi nem mondunk igazat, mert a hazafiság nem csak az ifjúság, hanem az egész magyar nemzetnek nem csak a szive mélyén elrejtve, hanem olt ég minden ténykedésében, minden szavában, minden mozdulatában ?!

Vajha igy lenne. Szívesen viselnök homlokunkon a hazug megszégyenítő bélyegét, csak azért, hogy a nemzeti érzelmek nyíltan, minden aggodalom nélkül törjenek ki azok ajkán, kik e fenséges, napon szivükben az ujjongó érzelmek' helyett az elsirhatatlan keserves bánat gyötrő kínjait érzik.

Még mindig csak ott tartunk, avagy most jutottunk odáig, hogy igazi hazafias érzelmeivel csupán s elsősorban az tüntet, kinek részben nincs veszteni valója, vagy ifjúkorának mentő argumetumait ránthatjuk elő.

Mikor jő el a várva-várt korszak, mikor a magyar ember kedvére ujjonghat, örvendhet e szent nap évfordulóján, mikor fékezhetetlenül minden gátló körülmény mellőzésével vehet részt amaz ünnepélyeken, melyeket nem a megszokás, az üres konvenció, hanem az igazán át- érzett keblek rendeznek, a haza s a nagyvilág szabadságának eme felejthetetlen napjának évfordulójakor.

Künn a tavaszi verőfény fáradtan süt, az üres hangú hazafias melódiákat zengő sokaságra. Fáradtan, öregen tűz alá a nap. Nem képes felmelegiteni a sziveket, nem tudja felolvasztani a közöny hideg jégburkát, mely az ünneplők lelkületére oly fárasztóan reánehezedik.

Ti hősök, ti félistenek odafönt tekint-'

Modern ruhafestés Bármilyen divatszinre

Hű,fiú Jer Hűi

ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában

Felvételi üzlet:

Nagykároly,

Szécheny i-utca 43. szám.

molyán nyilatkozzék, hogy érzelmeit bevallja sjkitárja szivének leglerejtettebb titkát annak, kinek minden lehellete, minden egyes gondolata szólt.

Öt .esztendeig úgy voltak együtt, mint két jó pajtás, kik szeretik egymást, mint ahogy az iskolás gyerekek barátjukat, de komoly érzelmekről egyetlen szót sem vesztegettek. Szinte nevetségesnek tartották volna azt, hogy ők is épen úgy, mint a közönséges halandók érzelmeiknek szabad folyást engedjenek s igy emberi gyöngeségüket igazolják.

Mondon, lehet, hogy ennek a tavasznak bóditó hatása erősebb volt az eddigieknél, lehet, hogy a szerelem most érte el azt a fokát, melyet titkolni már egyenesen fájdalom, Váry Tamás egy kirándulás alkalmánál nem bírta már visszafolytam küzködő érzelmeit s bevallotta Barta Vilmának, hogy szereti. 1

A sugár növésű, gyönyörű leány elbá- multan tekintett nagy szemeivel Tamásra, mintha az égből esett volna le. Hát ez is olyan mint a többi, ez is beleszédült a fényességbe, mint az a sok körülötte legyes- kedő fiatalember. Hát Váry Tamás nem áll fölöttük toronymagosságnyira ? ! Mindezek a kérdések tolultak eszébe, mikor a váratlan, a hihetetlen, a lehetetlennek vélt szerelmi vallomás elhangzott a régi jó pajtás ajkairól. Meg is mondta kereken neki:

— No de ilyet 1 Ezt nem vártam magától. Én azt hittem, hogy maga az én örökös jó barátom marad s ime most épen úgy be; szól, mint a többi, akikkel szemben nem vi- ! seltetem olyan tisztelettel és becsüléssel, mint magával, épen azért, mert soha sem beszélt előttem szerelemről.

Váry Tamás minden ékesszólását elővette, hogy meggyőzze a leányt arról, hogy az ő érzelmei nem újabb keletűek, hogy már öt év óta szereti, de mindezideig nem vallotta be épen azért, mert igy gondolta, hogy közelebb férkőzhetik szivéhez. Hogy már most épen elég ideje, hogy végre bevallja, hogy ébren-álomban, minden gondolata nála csapóiig, hogy minden törekvése, egyetlen célja, boldog, gondatlan, nyugodt jövőt biztosítani neki.

A szép Vilma csak hitetlenül ingatta acélkók feketesógü bozontos fejecskéjét. Hiába könyörgött, hiába esküdözött Tamás, csak nem akarta megérteni a fiút.

Végre megadta neki a kegyelemdöfést.

Kedves Váry, én magát már oly régóta ismerem, oly régóta tartom barátomnak, hogy én el se tudom azt képzelni, hogy én magát valaha szerethetném.

Váry Tamás most lelve tette dacos hangját s szinte fenyegető hangon vetette oda:

— Hát megmutatom, hogy három hét alati annyira belém szeret, hogy épen úgy, ahogy én most reszketek, ha keze véletlenül kezemhez ér, épen úgy ha én meglátom s belé- remeg egész válam, úgy maga is reszketni fog, ha meglát s boldognak érezi magát, ha keze az enyémhez ér.

Vilma pajkosan kacagott Tamás komolyan elmondott kijelentéséhez s röviden csak ennyit mondott:

— Majd elválik.

S ezzel, mintha mi sem történt volna, folytatták ott, ahol elhagyták. A társaság észre se vette, minő komoly hadüzenet színhelye volt a kies fekvésű kiránduló hely.

Ezidőtől fogva, mintha Váry Tamást kicserélték volna. Az eddigi, hideg, nyugodt férfi átalakult a legszerelmesebb, a legérzőbb szivü férfiúvá. Ahol csak Vilma megjelent, ott lehetett találni Várady Tamást. Mulatságokat javasolt, kirándulásokat rendezett, csakhogy Vilmával mentői többet .együtt és egyedül lehessen. S beszélt mint Demosthenes. Nincs az a kőszikla, mely ennek a heves ostromnak ellent tudott volna állani, de Vilma ugylátszott nem igen érezte annak perzselő hatását. Legalább Váry Tamás úgy találta. Udvarolt, hizelgett, bókolt, minden tapasztalatát, minden agyafúrtságát a szerelmi taktikának alkalmazta, csakhogy a három heti terminus az ő győzelmével végződjön.

S noha Vilmán látszott a hatás, Tamás elvakult, szemei mitsem fedeztek fel abból, ami az ő reménységét sikerrel kecsegtethette volna.

S múlt az idő. Gyorsan száguldtak a napok. Kétségbeejtő gyorsasággal. Minden nap közelebb hozta a kitűzött terminushoz és messzibbre vitte a céltól. Váry Tamás hasztalan erőlködött, nem tudta elérni azt, hogy szemmelláthatólag észlelhető legyen Vilmán, hogy szereti, hogy vágyódik utána.

. ■■ ■ ;

A zsidó nőegylet tangó-estélye.

(S.) Karneval herceg heteken keresztül j uralkodott városunkban a lefolyt farsang • alatt, de még hivatalos pompáját nem ra- gyogtatta egyik estélyen sem, jóllehet minden mulatságon inkognitóban megjelent, vagy pedig képviseltette magát valakivel, aki hűségesen bereferált neki a helyzet szigna- turájáról.

Karneval herceg tudvalevőleg minden évben megtartja az ő hivatalos udvari mulatságát és a hercegi kabinetirodája e célra csakis a kedvező alkalmat várja.

Alkalmat szolgáltatott ezen hivatalos udvari estély megtartására azon tangó-estély, melyre a zsidó nőegylet vezetősége heteken át lázas tevékenységgel készült és a közönség minden rétegében általános érdeklődést! keltett.

Az egyesület vezetősége még álmodni i sem merte volna ezen impozáns sikert és hogy végeredményében mégis úgy sikerült, az a mulatság kedves és bájos elnöknője, Kaufmann Izidorné úrnőnek köszönhető, akinek sikerült kieszközölnie, hogy Karneval herceg kiáltványt bocsásson ki, amelyben tudatta minden alatvalójával, hogy böjti pihenőjét megszakítva, meg fog jelenni a mulatságon

setek szánakozóan mi reánk. Megvénültünk ifjan, megöregedtünk idő előtt. A mi szivünkben nem virul már ifjú tavasz. Kérjétek, könyörögjetek a Magyarok Istenének, ne tegye többé olyan próbára nemzetét, mint a minőre ezelőtt hatvanhat esztendővel, mert a mostani nemzedék még csak bele se kezd bilincseinek, béklyóinak leverésébe, hanem újakért könyörög, cifrákért, fényesekért, hogy azokban tündökölhessen.