Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-02-28 / 9. szám
1914. február 28. 9-ik szám ÉRMELLEK 3-ik oldal. alkalmat arra. hogy elnököt úgy is, de mint Ermihályfalva legújabb polgárát meleg szeretettel és őszinte barátsággal üdvözölje. — Reméli azt, hogy ez csak szorosabbá fogja fűzni össze azt a kapcsot, amellyel eddig is lelkesen munkálkodott Ermihályfalva kereskedelme és gazdasági fellenditésén. Yágh Józsel köszönő szavai zárták be a közgyűlést, amely lelkesen ünnepelte elnököt és Benedek Zoltán vezérigazgatót. Ezután az „Érmihály falvai Járási Seeélyszövetkezet“ tartotta meg gyűlését, amely egyhangúlag elfogadta az igazgatósági és felügyelő-bizottsági javaslatokat és hozzájárult a felmentvény megadásához. Hová lett a pénz ? Kovács Lajos ér- mihályfalvai gazdálkodó házából a szekrényből, addig mig künn járt az udvaron, eltűnt 12 darab 20 koronás. A lopással özv. Nyíri Eszter cselédjét gyanúsította, aki azonban váltig tagadta a tett elkövetését. Kovács a csendőrséghez fordult panaszával, ami eredménynyel is járt, mert a 12 drb 20 koronást a csendőrök megtalálták a blúz honaaljába bevárva. A tolvaj cselédet letartóztatták és átadták a nagyváradi,kir. ügyészségnek. Mulatozás közben. Érdekes feljelentést tett Gall István érkörivélyesi gazdálkodó a csendőrségen. Előadta ugyanis, hogy a napokban az érmihályfalvai vasúti vendéglőben mulatott, miközben eltűnt 200 ropogós koronája. A lopással Nyíri Bálint eigánnprimást és társait vádolta meg. A csendőrség megejtette a nyomozást és a bírósághoz tett feljelentése szerint kiderült, hogy Nyíri tényleg ludas a dologban, mert 40 koronát előadott a pénzből, de azt állítja, hogy a földről vette fel, a hova Gaál jókedvében leszórta. A többi 160 korona is valószínű a földről került illetéktelen helyre, a mely vallomás igazságában a esendőrség alapos kételkedésének adott kifejeeést. Székeiyhid. A legújabb női mozgalom. Özvegy kapuvári Vargyas Endrénétől, a Magyar Urinők Országos Egyesülete Központi Tanácsának főtitkárától, felhívást kaptunk, melylyel felkér, hogy az egyesületnek propagandát csináljunk. A felhívás érdekes azon a réven, hogy miképp képzelik urinők, kik az élet küzdelmes viszontagságaival soha szemtől- szemben nem állottak, a nők kereseti kérdését megoldhatni. Nagy általánosságban odaveti Var- gyasné, hogy a nők gazdasági téren érvényesüljenek. Mit akar ezzel mondani, nem világos. Mert abból nem igen okosodunk ki, ha azt írja: „Akinek életpálya kell önfentartására, azt a gazdasági térre kell vezetni, ki a szabadba és nem az irodákba, gyárakba elfonnyadni és görnyedni, idegeskedni engedni, hogy az egész jövő generációt satnyává, nyomorékká, idegessé tegye. Természetes utat jelölünk ki e téren számukra s általa nemzetgazdasági missziót is cselekszünk és a drága megélhetést is általa megköny- nyitjük.“ Mit akarnak ezzel mondani a „magyar urinők“ ? Hogy azok a nők, akik nem. tartoznak az ő kiváltságos osztályukhoz, szántsanak, vessenek, kapáljanak vagy tán gazdasági munkafelügyelők, béresek legyenek? S ezáltal lehetne a drágaságot is kiküszöbölni? Hiszen hazánkban a mezei munka csak időszaki keresetet nyújt és ez a mi népünk megélhetési viszonyait annyira megrontja, hogy ebből a nagy bajból fakad úgyszólván minden más nemzetgazdasági mizériánk, sőt részben a nagy drágaság is. be meg aztán a legnagyobb mezei munka idején, aratáskor, fájdalom, a parasztasszonyoknak is ki kell jobotolniok, de még a gyermekek is kiveszik a nagy fáradságos munkából keserves részüket. A nőknek gazdasági téren való boldogulása és ezzel kapcsolatosan a megélhetés megköny- nyitése: eszme, mely csakis kényelmesen berendezett budoárban ülő úri nő agyában fogamzhat meg. Érdekes különben a felhívás következő, ékesen megirt passzusa is : „Érthetetlen, hogy ebben a túlságosan sok életpályát kereső és talán nélkülöző férfi-világ munkaköreit, hivatalait akarják a nők elfoglalni, holott azoknak is nagy re-ze küzd az élet nehézségeivel. Hová fogna ez vezetni, ha az egyetem és műegyetem, valamint a kereskedelem és ipar terét a nők özönlik el? Akik ezt óhatják, azok nem gondolják meg a jövő fejleményeket, melyeket leküzdeni majdan nehezebb lesz a beteges ambíciókkal fellépő nőkkel szemben, mint ma odahatni, hogy ez be ne következzék és megakadá- lyoztassék. Családi élet fdldulva, gyermek anya nélkül, férj feleség nélkül, a házikor gondos vezető háziasszony nélkül. Milyen családi életet és ebből kifolyólag ! milyen társadalmat teremthet? Ma már úgyis odajutottunk, hogy a férjhez menetelnél első kérdés vagy nagy hozomány, vagy jó állás. Hol van itt a férfiúi büszkeség? Nagyzási hóbortot, a kevéssé háziasán nevelt nőt hozzák fel indokul. Hát ennek is nem a férfivilág az oka?“ Nem, drága Nagyságos Asszonyom, érdemes magyar urinö, ennek nem a férfivilág az oka. Ha méltóztatik egyszer fáradságot venni magának — tán meg nem sértjük kérésünkkel — és fényes szalonjából akár hintón, akár autón kihajtatna kissé a kültelkekre s ha csak futólag is megszemlélné azt az életet, ami ott elibe tárul, nem lesz nehéz meggyőződnie, hogy a nőket, legalább a legtöbbjét, igen kevés kivétellel, nem „beteges ambíció“, hanem a komor, rideg, kérlelhetetlen élet, a „ma“ gyakorlati élete kergeti ki otthonukból a sivár kenyérkereseti pályákra. Öreg hiba biz ez, amiért oly jogosan feljajdul, hogy a nők kenyérkeresete miatt a családi élet fel lesz dúlva. Tessék elhinni, hogy ezt a szegénysorsu anya sokkal inkább érzi, mint Nagyságos Asszonyom, mert hiszen az az ő, az Önénél nem kevésbbé melegen érző szivét sújtja legfájdalmasabban. De mit csináljon, hogy a család fenntartásához, mely az ő keresetét nem nélkülözheti, hozzájárulhasson? Talán Nagyságos Asszony recipéje szerint télen is kapáljon? Jobban gon dozhatná akkor gyermekeit, süthetne, főzhetne otthon vagy munkájával megolcsób- bitaná az élelmiszereket? Nem, mindezt más utón kell elérni. Hogy miképpen, azon sokat törik fejüket modern szociálpolitikusaink. Arról azonban biztosíthatjuk, hogy az Ön által ajánlott mód erre a legkevésbbé alkalmas. Ha mégis valamikor sikerülni fog a szegény néposztály megélhetését megkönnyíteni, akkor a nők legnagyobb része sietve vissza fog térni a családi tűzhelyhez ; nem fognak kenyeret keresni sem gyárakban, sem irodákban, de még az Ön által annyira dicsért szabad természetben sem. A fiatalemberek sem fogják annyira megkövetelni a hozmányt vagy jövendőbelijök jó állását. Ehhez csak az kell, hogy a most kereseti pályákra kergetett nők, úgy, mint Nagyságos Asszony, magyar úri nő létére, megkiméltessenek a viharosan zajló, fen- tartásért küzködő élet megismerésétől, amely életet paloták falain belül csak hirbül, felületesen ismernek. Virilis — nem viriiis. Kép a biharmegyei közigazgatásból. Alispán ur figyelmébe! A bihérmegyei központi közigazgatást élénken jellemző esetről ad tudósítást bihar- diószegi levelezőnk. Az ügy egy képviselőtestületi tag virilis joga körül forog, amelyben eddig háromféle határozatot hozott biharvármegye alispini hivatala. Még 1912. évben történt, hogy a községi legtöbb adófizetők összeírása alkalmával Bi- hardiószeg elöljárósága felvette a névsorba Fisher és Wolner fakereskedő céget is, akiket a szolgabirói hivatal, a kimutatás felülvizsgálata alkalmával a közigazgatási bíróság 1900. évi 737. sz. döntvénye alapján a tulajdonarány számításba vétele és az 1886. XXII. t.-c. 32. § ának 4-ik bekezdése alapján — minthogy cégeknél csakis a község - területén fekvő föld és házbirtok után fizetett földadó vehető számításba — törölt a névjegyzékből. Az ügy felebbezés folytán az alispáni hivatalhoz került, ahol a határozatot indokaival együtt jóváhagyták és a céget a felebbezéssel elutasították. 1913. évben megismétlődött az eset s a szolgabirói hivatal újra törölte a céget a névjegyzékből. Fischer és Wollner újra felebbezett és dacára előző évben hozott határozatnak az alispáni hivatal minden indoklás nélkül elrendelte a névjegyzékbe való felvételt és igy Fischer és Wollner bejutott a legtöbb adófizetők névjegyzékébe és községi virilis lett. Az 1914. évi névjegyzék összeállításánál a szolgabirói hivatal ientartva az 1912. évi álláspontját, törölte a névjegyzékből Fische- réket és megismétlődött az alispáni hivalnál a dacon alapuló ragaszkodás az egyszer meghozott határozathoz és újból feloldotta a szolgabirói végzést és elrendelte a névjegyzékbe való felvételt. Most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy tud-e erről a háromféle intézkedésről vármegyénk alispánja, avagy egyszerűen aláírta a nevét annak a határozatnak, amely megváltoztatva egy ambiciózus, törvényekben búvárkodó tisztviselő fáradságos munkáját, jogtalan előnyökhöz juttatott egy fekvő vagyonnal nem bíró céget. Megkívánjuk jegyezni azt is, hogy a Fischer és Társa cég még az esetben sem lehetne virilis, ha a községben fekvő vagyonnal bírna, mert az adómegosztás elvénél fogva, a fizetett adó nem ütné meg a virilismus mértékét. Választás. Nagyiéta község képviselőtestülete f. hó 21-én tartott ülésén, Gergely Simon fülöpszáliási állatorvost, köri állatorvossá választotta meg. Adókivetö-bizottság. Az 1914—16. évben működő adókivetö-bizottság Székelyhidon a következőleg alakult: Elnökké dr. Hajós Emilt, tagok: Vámos Andor dr., Gönczy Dániel, Weinberger Henrik Székeiyhid és Korcsmáros Gábor Bihardiószeg. Közgyűlés. Az Érmelléki Tüdővész ellen védekező Egyesület f. hó 21-én tartotta első évi rendes közgyűlését Székelyhidon a községháza tanácstermében. A gyűlésen Ko-
