Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-02-21 / 8. szám

1914. február 21. 8-ik szám.

KÖZÉRDEK

3-ik oldal.

VAŐŐON SZÁMRA ÉS KICSIBEN LE<aJUTÁNyOSAB- BAN KAPNATÓ ::

ELSŐRENDŰ POROSZ KOSZÉN REITER ADOLFNÁL <sróf károlyi c;yöR<sy-TÉR 14.

is szükségesek múlhatatlanul, de mindenesetre nem fölöslegesek, hanem hasznosak.

De mai szervezetében a vidéki színészetet imár nem lehet fentartasi. Nincs is szüksége a vidék közönségének ilyen helyről-1 helyre vándorló színtársulatokra. Ott, a hol van színházlátogató közönség, mint a hogy tényleg a legtöbb vidéki városban van, fokozott mértékben elégítheti ki az igényeket egy jó központi színtársulat, mely az illető vidék gócpontjában székelne és onnét rán- dulna ki néhány heti előadásra a kisebb vidéki városokba.

Nincs és nem is lehet akadálya annak, hogy ezek a vidéki központi társulatok uuy szerveztesenek meg, hogy tagjaik egy részét . felváltva kültdhetnék ki a vidékre, a megoldandó művészi feladatok természete szerint. \ Megszűnnék ilyen szervezet mellett a magán- vállalkozás és a központi társulat a közponk körzetéhez tartozó városok, kulturegyletett által fentartott s az állam által segélyezeti társaság lenne, melynek tagjai biztos anyag ellátással bírnának.

Kevesebb volna akkor a színész, kevesebb a szinielőadás, de a színészek nem nyomorognának és a közönségnek nem lenne oka az előadások silánysága miatt panaszkodni.

Szenzációs újdonság! "1*8

Royal kávéházban

minden

szerdán, szombaton és vasárnap

mozielőadás tartatik.

Változatos műsor! íKs* Belépti-dij nincs

A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel:

Braun Márton tulajdonos.

íirenek

a helybeli lapok, mondogatja pénteken este a „Magyar Király“ kávéházban Nemfizetősy ur, az állandó potyaolvasó, aki úgy rajong az újságért, hogy még azon nyortidafemlékesen vágja zsebre — természetesen fizetés nélkül — a „Közérdek“ et, ahogy pillanatnyi betekintés végett a kabátom zsebéből kivette.

Sie, Redakter, miért olyan üres ma a „Közérdek“ ? - kérdi leereszkedő hangon . . .

És írhatunk neki forradalmakat, teli vérrel és tűzzel, Tisza Istvánt vasmarokkal, fölhábo- ritó erőszakkal, szenzációs gyilkossági kísérleteket,, városi panamákat, Írhatunk a Koszorús- ügyről, sárga bugyelárisról, epreskerti földvételről, a nagylelkűen visszautasított bankigazgatói fizetés javításról, a fucsba ment kenyérgyár alapításáról, Írhatunk a primadonnánknak színházban és színházon kivül elért sikereiről, Váradi Izsó kávéházi lovaglásáról, Nemfizetősy ur nincs megelégedve, neki üres a „Közérdek".

Nem tudom: neki van-e igaza, hiszen ebben az ügyben érdekelt és meglehetősen elfogult fél vagyok, de sokszor éreztem már hiányát annak1 hogy egy ilyen üres helyére a lapnak, mint ez a mostani is, kiöntsem szivem bánatát és elmeséljem kinkeserveit az újság szerkesztésnek.

Itt van például Nagykároly. Reggel felkel az ember és megnézi helyén van-e a nagytemplom, a színház, a megyeháza, a városháza, a kaszárnya és a többi középületek . . .

Pechünk van : mind a helyén maradt, de ... a Deák-tér sarkán tüntető csődület tolong.

Na, itt csak lesz szenzáció! Szaladunk oda, nagy izgalomban, hátha ismét egy sárgabugye- lárist találtak duzzadó bankókkal ? . . . És csakugyan kiderül, valóban van, vér van, élet- kioltás van : X. kereskedő tanonca agyonvert egy — a raktárhelyiségből kifogott — patkányt . . .

Azután megy az ember a rendőrségre, ott már csakuggan dűl a szenzáció. Egy cseléd ellopott három szalvettát és a rendőrség megindította a nyomozást.

Álig lohol be az ember a szerkesztőségbe, hogy két hasábos hirt Írjon erről a világraszóló szenzációról, már ott várja a tolvaj szobaleány unokabátyja, aki kéri, hogy a saját és mélyen

sújtott családjának reputátiója érdekében ne ir juk meg, hallgassuk el az esetet.

Azután jön a meglopott ur, a károsult, aki előkelő városatya, egyszer már majdnem előfizetett is lapunkra'. Minden szombaton elolvassa a Csókás vagy a Grünfeld könyvkereskedésében, de fizetni — nem fizet érette.

Nyakra-főre dicséri lapunkat. Végtelen szereti olvasni, mert bátor, szókimondó, mindent megír.

De arra kér bennünket, hogy most az egyszer hallgassuk el a topás dolgát, mert ő nem szeret a nyilvánosság előtt szerepelni.

Majd az unokanövére esküvőjén mondani fog egy toasztot és azt beküldi nekünk, természetesen díjtalan leközlés végett.

De most hallgassunk, mert a kedves neje nervöz és nem akarja még jobban izgatni azzal, hogy baj van a háznál . . . stb.

Nem állunk vele szóba vitatkozni, helyes . . . nem Írjuk meg.

Meséljem tovább . . . Így megy ez egész héten. Semmi, de semmi nem történik néha ebben a városban. Hiszen olyan kis faluk-vagyunk.

Tessék itt összegyüjtenj minden héten olyat, ami Nemfizetősy urnák feszítse az érdekeit.

Tessék elhinni, hogy gyakran megesik, hogy szerdán délután — mikor kéziratéhes szedőink a laphoz hozzáfognak — egyetlen szenzációnk egy árverési hirdetmény.

És ezekhez járul még az is, hogy előfizetőink hátraléka folyton emelkedik, versenyt haladva a mi 14—16ui0-os leszámítolt váltóinkkal.

Hát lehet-e igy ebben a fene drága városban megélni ? Nemfizetősy ur! Úgy e helyes lesz, ha én elmegyek Amerikába kenyerei keresni ?!? . . .

— Tudom, — moromogám sötéten, — de j nekem pénzre var. szükségem 1 (Egészen, ahogy a kis korcsmában tanultam.) A mexi-' kői rám néz, végigmér, legalább fólfejjel lehettem kisebb nálánál, azután pedig harsány és féktelen kacagásba tört ki.

— Hoho, te bitang! Te tetszel nekem !| Ilyen emberre van szükségem! Akarsz lovászom lenni ?

Az üzletet hamar lebonyolítottuk, a kedélyes mexikói kifizette adósságaimat, előleg fejében és még az nap elutaztunk Puzzle- townba, hol hatalmas farmja volt a kitűnő gentlemannak.

Hivatalom elég kényelmes volt, minden éjjel lóháton körül kellett vágtatnom a ha- eiendán, vájjon, rendben vah-e minden, nem zavarja-e semmi a személyzet és a gazdák nyugalmát.

Kaland nélkül azonban már az első éjjel sem múlhatott el.

Elfelejtettem ugyanis megkérdezni, hogy hol fogok aludni s igy akaratom ellenére is kénytelen volt körszemlém után a lakóház kapuján kopogtatni. Töbszöri zörgésem eredménytelen maradt, mig végre az ablakból valami harsány női hang, melyben a hacien- daro feleségének hangját ismertem meg, lesüvöltött :

— Te gazember 1 Te csirkefogó I Ilyenkor kell felverni a békés emberek nyugalmát?

No itt ugyan elég furcsán tárgyalnak a személyzettel, — gondoltam magamban, de

bizony nem reflektáltam a szidalmak özönére, csak még egyszer jól megdöngettem a kaput:

— No megállj te gézengúz, te haramia, — harsog tovább a mennyei szózat és abban a pillanatban kényelmes házipapucsok közeledtét hallom.

A sötétben nem igen vettem egyebet észre, minthogy a kapu megnyílik és egy kevéssé gjmngéd női kéz, először orron, azután fiiltövön legyint.

— Ejnye, azt a füstölt szalámiját neki! — gondoltam magamban — ennek a fele sem tréfa. A haragos asszony kitűnő boxbajnok- nak bizonyult, csakhogy én sem hagytam ám magamat és kemény küzdelem után őnagysága, mint vert csapat vonult vissza. Annyiban azonban mégis bosszút állt rajtam, hogy a kaput becsattantotta az orrom előtt és tanácstalanul álltam a sötétségben.

Csakhogy abban a pillanatban, amint a kapu bezárult felhangzik mellettem a házigazdám öblös kacagása.

— Brávó ! Brávó, fiatal barátom 1 Heti fizetését felemelem két dollárral, ennél dere- kasabban nem viselkedhetett volna.

Csak később tudtam meg, hogy az asszony összetévesztett a férjével és még mai napig sem tudja, hogy nem kikapós férje rittyentette ki utolsó zápfogát.

Ne is tudja meg soha, mert amilyen bárpia, még ide is utánam jön és megskalpol.

s.

Pénzintézetek

beszámolója.

II.

A „Központi Takarékpénztár“ szombati közgyűlésen előterjesztett, merlege kétségtelen bizonysága annak, hogy a nagykárolyi pénzpiacnak ez a jelentős faktora bizlos lépéssel haladt előre a múlt esztendőben is azon az utón, amely eddigi sikereit meghozta.

A szolid és szakavatott ügykezelés, a vezetőség buzgósága és ügyszeretete világlik ki az intézet mérlegéből amely 74656 kor. 08 fillér nyereségről számolt be az intézet részvényeseinek.

A közgyűlés örömmel és megelégedéssel vette tudomásul a szép eredményt, amiben természetesen oroszlánrésze van Sternberg Jenőnek, az intézet kiváló vezérigazgatójának.

Az elismerés méltán megilleti az intézet egész igazgatóságot, nemkülönben a derék, fá- radhatlan tisztviselőket.

A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósításunk ad számot:

A „Központi Takarékpénztár részvénytársaság Nagykárolyban“ szombat délelőtt 11 órai kezdettel tartotta meg tizenkilencedik évi rendes közgyűlését. Reök Gyula elnök üdvözölvén a megjelent részvényeseket, megállapította, hogy a közgyűlés kellőleg meghirdettetek;, a részvényesek meghivattak s hogy 304 részvény képviseletében 24 részvényes jelent meg. Ezután a jegyzőkönyv vezetésére dr. Váradi János intézeti ügyészt kérte fel s javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés a hitelesítő bizottság tagjaivá dr. Adler Adolf, Serly György és Sternberg Móric részvényeseket megválasztotta. Az igazgatóság jelentése, zárszámla es mérleg, valamint az erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentés felolva-