Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-21 / 8. szám
Nagykároly, 1914. február 21. 8-ik S2ám. VII. KÖZÉRDEK évfolyam, %, \ »U vjH. ,> .. * k ± 'i. A V' ERMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES TTlEZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. 1 > Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelés szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SIMKÓ ALADÁR. 1 Helyben házhoz hordva egy évre 7’— kor. félévre 3'50 kor I Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— ko Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 38, , Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 95. *■0. ■4~? t* . A külváros. i Nagykároly külvárosa napről-napra ércesebb hangon szólal meg. Ugylátszik — bár a városi tanács nem igen akar tudomást venni erről — ott is laknak emberek, ha sok helyütt heten egy szobában, összezsúfolva, mint a hering. ___.. Ki s földszintes házakból állanak ezek az utcák, bojtorjánjai a megyei székhelyére, aszfaltjára, villanyvilágítására, de legfőb- kép lüöVos pótadójára büszke városnak. Ezekben a kis házakban is emberek laknak. Oly szegény emberek, hogy már a színházi bérletet is felmondották és a mozira fanyalodtak, mert ez olcsóbb élvezet. De akadnak közöttük olyanok is, akik nem mennek a szinházba sem, sőt akadnak közöttük olyanok is, akik még a színháznak és a mozinak tájékára sem tették a lábukat. A külvárosi polgárnak nincs színházra, mozira szüksége. Járható utat, világítást kér, mert ehhez neki éppen olyan joga van, mint a Széchenyi-, vagy a Wesse- lényi-utca lakóinak. A külváros, amely eddig hallgatott, most megmozdult, oly hullámokban, ami már régen nem történt. Most már nem is kér, de követel. Követeli, hogy a tanács is mozduljon meg és valósítsa meg a városrendezési program mot. Lássa el végre-valahára a külvárosi utcákat járható utakkal, világítással és jó ivóvízzel. Ök is olyan polgárai a. városnak, mint bárki más: ők is éppen úgy viselik a városi terheket, mint a főutcák lakói. Van olyan utcája a városnak, ahol kocsikkal közlekedni sem lehet, van olyan utcája a városnak, ahol pokoli sötétség uralg már a kora eseteli órákban. A Pék-, a Tompa-, az akácfa-utcák régen hangoztatott sérelmeik orvoslását követelik, a Gózson-utcaik a számtalan ígéretek beváltását, a < elyeket a város vezetőségétől nyertek kérelmükre. A külváros lakóit nem lehet többé Ígéretekkel megnyugtatni. Megtanulták azt, hogy az ígéret csak Ígéret marad, de az sohasem lesz beváltva. A külváros lakói okultak az elmúlt évek tapasztalatain. Teljes joggal hangoztatják azt, hogy ha volt a városnak hiábavaló tízezreket kidobni a Széchenyi- utcai csatornázásra, ahol földbe építették a polgárság keserves adó filléreit, kell, hogy legyen arra is pénz, hogy ők is bejöhessenek bokáig érő sár nélkül a piacza és nekik is világítson az a drága villany, amelynek létesítéséhez ők is meghozták az anyagi áldozatot. RUBLETZKY KÁLMÁN im»í- es uritliial-art háza iMíiYSiAROLY, IBcak-ter l§. Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben. TÁRCZA.-mmŐszi este. A hold mint egy halvány fátyol Borul le az őszi tájra, Mint szomorú, fájó mosoly Beteg lányka ajakára. Lombjaveszteit zizegő fa Meg megremeg, mintha félne, Néha mozdul, alig rezdül, Akár mintha nem is élne. Őszi szél az ágak között Fenn-fennakad, el-ellankad, Felbug néha fájdalmasan, Mint tört kobzon, ha húr szakad. ! Csend van ismét, mély hallgatás, Mintha várna a bús tájra, Mint éhes vad félé kúszva Les reá a prédájára. Patak partján. Patak partján hosszú, néma csendben Zajgó lelkem álmaival állok, Melyek szivem ábrándossá teszik, Mint a mezőt az őszi virágok. Patak partján hosszú, néma csendben Letépem az utolsó virágot, És a lelkem kopár mezejére Odadobom, mint egy kínos átkot. N. J. Amerikai történet. Irta: Battyán Radó. A füstös kávéházban már csak a legmakacsabb kávésokat lehetett látni, azokat, akiknek igy hónap vége felé elfogy a pénzük és akik nemcsak ebédre, de vacsorára is kizárólag piccolókat fogyasztanak. Jani, az érdemekben megkopaszodott főpincér, már rég a Kassa tövében aludta az igazak álmát, a kis társaság azonban nemhogy elcsönde- sült volna, de egyre hangosabb, egyre zajosabb lett. Nem szeretném, hogy olvasom soká törje a fejét a rendkívüli vigasság okán, hát mindjárt itt árulom el, hogy egy Amerikát járt vig barátjuk mesélte borzasztó és hajmeresztő kalandjait, melyek ugylátszik, kellő ■i—MiTiriimiiinff tirrma Kisded Sándor fiiszerkereskedósében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról.
