Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
1913. szeptember 6. 36-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldíil Korai főzelékek: Retek Salata Borsó Zöld hagyma SAJTOK: Ementüáli '1 rapista Rocfoít Imperial és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és tescbéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Főzelékek: Friss Carüol, különféle Conservek u. m.: borsó, bab, kukorica, Spárga Kugter, bonbon es sütemény nagy raktára, rzzz Feljelentést adott be ugyanis a szatmári kir. ügyészséghez, felelős szerkesztőnk ellen, amelyben zsarolással vádolja | meg, s azt állítja, hogy csak az esetben voltunk hajlandók a cikket lapunkból kihagyni, ha ezért azonnal 300 koronát} kifizet! Ezt tanukkal óhajtja igazoltatni, közöltük Dr. Vetzák Sándor ügyvéddel is, aki teljes megbízható vallomást tehet a dologról ?! ?! Az ügyészség elrendelte a vizsgálatot, amelyet Dr. Falussy Alajos rendőrkapitány ejtett meg. Az eddig kihalgatott tanuk, hitelt ér- demlöleg igazolták,s hogy Koszorús vádjai légből kapott állítások. Igazolták, hogy a könyesö csudadoktor amidőn felelős szer-' kesztőnk öngyilkossággal való fenyegetőd- zése után engedett kérésének, kezet akart csókolni, de igazolták azt is, hogy szerkesztőnk kijelentette Koszorús előtt, hogy j a cikket ha az ügyet nyolc nap alatt nem rendezi, meg fogja Írni. Dr. Vetzák Sándor még nem lett ki- halgatva, de kiváncsiak vagyunk arra, hogy milyen vallomást tehet az az urfi, aki aligha tud valamit a dologról, s aki egy hasonló ügyben — a 80000 koronás í bugyeláris kérdésénél — szintén ki akarta a cikket hagyatni a lapból, de kérése meg | lett tagadva s csak azt engedtük meg neki, az általunk fizetett külön óra díj mellett, hogy olyan védbeszédet fűzzön a már megirt cikkünkhöz, amilyen legjobban esett szivének és lelkének. A tanuk azt is igazolták, hogy Koszorús még adós is maradt az általa felajánlott munkadij egy részével, tehát nem zsarolásról van szó, de igy szeretne kibújni fizetési kötelezettsége alóL amelyért a bíróságnál bepereljük. Érdekes a dologban az is, hogy az ártatlan báráuyka ugyanazon nap este, amikor sírásával sikerült nálunk célt érnie, felkereste Dr. Merts László ügyvédet lakásán és 300 koronát ajánlott fel neki, hogy ne írjon lapjában semmit a válajji esetről. Dr. Merts azonban elutasította a csudadoktort, kijelentvén, hogy a kérdésről ez ‘ időszerűit tudomása nincsen s igy se pro, se contra nem nyilatkozhatik. Vesztegetni akart tehát Koszorús s ha Nagykárolyban nem tudott célt érni, olyan helyre fordult, ahol szívesen vették tölle a sót és szívesen Írtak neki jeremiadá- kat zsarolásról és a maffiák működéséről. Ha becsületes embernek tartja magát Koszorús, indítson sajtópeit ellenünk. Ott áljon elé vádjaival az esküdtszék előtt, ahol bizonyítani fogjuk azt, hogy cikkünk nem légből kapott állítás, de a kálvária, járt úrnő elbeszélése alapján lett megírva mert az ilyen feljelentgetések csak arra valók, hogy megerősítsék bennünk azt a hitet és meggyőződést, hogy Dr. Koszorús fél ügyét a független esküdtek Ítélkezése alá bocsájtani és igy szeretne kibújni az alól, hogy végre betekinthetni lehessen a válajji rejtelmes eset kulisza titkai mögé. Rabbibeiktatás. •wrr IS üdvözöljük az uj főpapot. (S) Lélekemelő, gyönyörű ünnepély keretében iktatta be hivatalába vasárnap a statusquo izr. egyház uj lelkipásztorát: Schönfeld Lázár főrabbit. Az a szeretetteljes ragaszkodás, mélységes tisztelet, a mely a hívők részéről az uj lelkész személye iránta beiktatásánál megnyilvánult, fényes bizonyítéka annak, hogy a lelkipásztor már előre is bírta a hívők szeretetét és a fiatal főrabbi, aki nagy tudásával és kiváló irodalmi működésével már hírnevet vívott ki magáuak, csak díszére fcg válni annak az egyháznak, a melynek élén eddig is az ország legkiválóbb főrabbijai álottak. Sehönfeldben ugyanis nemcsak az egyház nyert egy kiváló és nagytudásu főrabbit, de szemeiben a bosszuállás istenének tüze iubo- gott; minden szava, mint a menydörgés, hangja reszketett és szaggatott volt a fölin dulástól és emelt hangon mondta el a következőket : „Itt fetrengsz im előttem emberektől megvetett, Jehovától megutált söpredék. Adám leszármazottjai között a legaljasabb. Eljött végre mit én már rég vártam; megértetek az aratásra: önző és hízelgő csoda. Megtelt a mérték; ütött a leszámolás órája. Tekintsetek körül és nézzétek e sodomai pusztulást, hahogy megerdemelték-e vagy nem ? Ti, kiknek házajtajától alamizsna nélkül kuilogott el mindig a kéregető koldus, zsolozsmájának elzengése után; kik kitérő és ferde utasításokkal, szavaitokat a hízelgés mézes-mázos köpenyébe burkolva vezettétek félre felebarátitokat. Érdemesek voltatok-e jobb sorsra ? De eljött az ideje, hogy vissza- térjeték nyughelyeitekre. El innen bűnös, gyülevész népség. Találjatok kegyelmet, irgalmat és üdvözülést az Urban, ki miután megtisztít benneteket a ragadó szennytől, megadja nektek a kellő és érdemes formát. — Alleluja, álleluja. Nem messze onnan, ahol ez éles feddő szavak elhangzottak, egy hosszú alaknak az árnyéka surrant végig az utcán. Igen, a bős Titusnak csak árnyéka maradt, ő maga ösz- szeroskadt azon rideg tudat hatása alatt, hogy nem az ő vitézsége, hadi ismeretei és kegyetlenkedései folytán lett Jeruzsálem neve a királyságok könyvéből törülve, hanem . . . Ismerkedjünk meg közelebbről, két titokzatos és érthetetlen szereplőkkel, kik a szelI temekkel egyidejűleg f eltűntek. Ott nem volt többé keresni valójűk. Elmentek: bosszujo- kat kitöltve ugyan fenékig, de csalódottan Izrael fiaiban, megszégyenülve valóságukban. Aggodalommal és szánalommal eltelve a számüzöttek fölött. Sajnos, nem is találkozunk velük valódi minőségükben, kiengesztelve. Mindig csak egyoldalúan ; dicsfényüknek csak vetített sugarai világítják meg sötét lelkünket. De kik ők, a dicsők, kikről visszapattan a nyíl, annak küldőjét megsebesítve, kik nem sérülnek meg bármilyen élesre fent vágásától sem. Anyaszültek-e, mint mi vagyunk? vagy valami magasabb régióba tartozók-e ? Igen! A legfőbb idealizmus, az őszinteség és felebaráti szeretet két szemé- lyesitője volt az. E rövid válasz után megvilágosul előttünk az ő eljárásuk, melyet eddig az érthetetlen- ség sötét fátyla takart. Elosztanak az Úr cselekedeteinek helyessége ellen támadt kételyeink. Nagy volt Izrael bűne,, nagy és megbocsáthatatlan, mert vétett az Ur parancsolatainak legnemesebbjei ellen, melyek egyszersmind a hit, az erkölcs, az emberi jólét, a boldogulás és általában a jó cselekedetek sarkövei. Méltók voltak kínos végzetükre. S bárha nehezen esik szivünknek e borzasztó visszaemlékezés; szűkre terjedő felfogó tehetségünk nem tud bár kielégítően megnyugtató választ adni nekünk : kételkedő, gyarló földi népségnek, szégyenkezve és pirulva mondjuk mégis, hogy: „Igazságos az Isten, mert parancsolatait szegtük meg“. A próféta is, mikor megjósolta a vészt, emi- gyen szólott nekiek : „Őrizkedjetek emberI társaitoktól és felebarátotokban ne bízzatok» mert ez megcsal, amaz pedig ármánykodással üldöz. Csak hizeleg egyik a másiknak, de igazat nem szól; nyelvüket hazudozásra szoktatják és csak a rosszra törekszenek". Ő is ecsetelte ama kor legnagyobb bűnét. S im most, midőn alig múlt e gyászos évforduló, a mindennapi kenyér megkeresésének nehéz mnnkájában elszunnyadt lelkünk újra felsir, szemeink patakként ontják a könnyeket, szivünk összefacsarodik és hullatja vércsepjeit; keblünk mély sóhaja az egekig száll és reszketünk a bekövetkezendő vésztől! a két leg-legmagasabb lény ismét üldöz. A mai generáció szakasztott mássa az ! akkorinak. Itt idézem egyik próféta szavait, aki az utókor számára jósolt és a többek között igy szól: „Hallgassátok meg Izrael fiai I Isten szavait, mert pere van az Örökkévaló- I nak a föld lakóival, mert nincs igazság, j őszinteség, jótékonyság és nemes érzés a földön stb.u A szent templom égése óta imár két évezredet őriött le az idő vasíogu kereke, de I szivemben még mindig lobognak a lángok, lelki szemeim türelmetlenül néznek egy jobb, nemesebb és szebb kor jövője elé ... Oh 1 de mikor lesz az. Pedig oly nagy szükség lenne rá, hogy kimondhatatlan. Várlak, várlak csak jöjj mennél hamarább.
