Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-23 / 34. szám
3-ik oldal 1913. augusztus 23. 34-ik szám. KÖZÉRDEK Korai főzelékek: Retek S Saláta Borsó Zöld hagyma SAJTOK: Eiuentháli rapista Rocfoit Imperial és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Conservek n. m. : borsó, bab, kukorica, Spárga Kugler, bonbon és sütemény nagy raktára, Mondanom is felesleges, készséggel tette, alig tudíam visszatartani attól, hogy kezemet össze ne csókolja. Kijelentettem azonban neki, hogy fentarlom teljes cselekvési szabadságomat és a beszerzendő információk után a cikket újból megírom A 950 példányban kinyomott lapot odaadtam neki. Ezért felszámítottam: 950 péld. a 20 fill ......................190 — Kü lön-óráért fizettem . . . 36'— 14 oldalas lap ujabbi nyomása 112‘10 Összesen: 348’10 A kidobott cikk helyett uj cikket tettünk a lapba és éjfél után két őréiig dolgoztunk, inig a lappal teljesen elkészültünk. Ezért fizetett Koszorús összesen 300 azaz háromszáz körönéit, tehát é8 korona 10 fillérrel kevesebbet, mint ami engemet teljes joggal megilletett volna. Az egész dolog nyíltan a nyomda személyzet előtt történt, nem titokban, nem zárt ajtók mellett, de mindenkinek a füle hallatára. Nem csináltam egyáltalán titkot a dologból. — A „Magyar Királyiban többeknek elmondtam az esetet, akik helyeselték eljárásomat és senki sem tartotta a dolgot olyannak, a miért csak pirulnom is kellett volna. Hogy a cikket a másik héten megírtam, ez csak bizonysága volt annak, hogy beláttam azt, hogy helytelenül cselekedtem, amikor Koszorús kérését teljesítenem, annyival is inkább, mert Koszorús eldicsekedott, hogy tőllem nincs mit tartania, mert engemet és halgatá- somat megfizette. . . . — kapom néhány pillanat múlva válaszul. Szóval nincs szerencsém. Abba is hagyom az egész kutatást. Mit nekem a kultúra ? ! Minap falun akadt dolgom. Az eső bevert egy faluvégi gazda házába. Szives vendégszeretetből megnyitotta előttem szebbik szobáját és bort hozott a pincéből. Mialatt a bor irányába jár, szemre veszem a szobáját, hát uramfia! . . . mit pillantok meg falon szép aranyos kötésben a jól ismert polcrámában. — Pallas nagy lexikonát. — Bátyám! — szólok a borral belépő öreghez, —• mi a szösz ! — Kendnek meg van a Pallas nagy lexikona? — s a polcra mutatok. — Az-e ? nem tóm, — feleli kétkedve, mert hát, tetszik tudni, a betűvetésben nem vagyok ösmeretes, mert, hogy hát öregapám se vót, hát én se. Valami pesti svindler — uj- bóldogasszonykor lesz két esztendeje — behálózta anyukomat, mig én a várost jártam vásár eránt. Pör is lett, elvesztettem. Ráment a tarka tehén meg a borjú. Mivelhogyhát olyan szép arannyal van becikornyázva, hát hadd díszítse a szobát. A fél falut befonta az a gaz pernahajder, mindnek meg van. Még mormogott az öreg, de én móhon kaptam a C kötet után s felütőm: Cultura : lásd Kultúra. Nosza a K-kötetett: Kultúra: lásd mivelő- dés, mivelés. A következmények igazolták, hogy helyesen cselekedtem, mert ha azt a cikket meg nem Írom, Koszorús ma is vígan üdülne valamelyik fürdőben, anélkül, hogy valaki üldözte volna, a feljelentésben foglalt súlyos vádak miatt. A dolog többi részét már ismeri a közönség. — Tudja azt is, hogy Szabó Géza a szerencsétlen asszony férje nyilatkozott lapomban a dolog érdemi részét illetőleg. A magam részéről mindazok a lapok ellen megtettem a feljelentést, a melyek Koszorús előadása alapján inkorrektséggel vádoltak meg és a biróság a meghurco- lásért elégtételt fog szolgáltatni. Az olvasó közönséget csak arra kérem, hogy a fentiek szives tudomásulvétele mellett, addig mig az esküdtszék ítélkezik az ügyben, függessze fel döntő véleményét. A becsületes, befolyásolhatlan esküditek verdiktje elfogja dönteni azt a kérdést is: Ki hát a gazember?!?! Simkö Aladár. Fürdői levél. Félixfürdő, 1913. aug. 19. Csúnya, hűvös, esős idők jártak a múlt héten s csak két nap óta látunk napfényt, amely felelevenítette a teljesen néptelenné vált fürdőt. Borús idő esetén ugyanis a fürdő teljesen kihalt. Az emberek egész nap szobáikban maradnak, ott is étkeznek s az ebédlőben és szalonban nem látni másokat, mint egy pár lézengő filtert és a mi társaságunkat, amely — No még az M-kötetet: „Mivelés (művelődés, kultúra) alatt az olyan tevékenység értendő, amely valami inegnemesit s általában a szellemi élet fejlődése és nemesedése neveztetik kultúrának“-. Nahát kérem, ugy-e, hogy igazam volt? Ki látott már a török-tatar háborúk elmúlása óta magyart tevékenykedés által nemesedni. Amit a szellemi élet fejlődéséről és ne- mesedéséről mond a lexikon — hát 'kérem . . . hiszen a szellemeket hazánkban már Kálmán király bölcs törvénnyel törölte el. De ha már a nyugati szelek befújták hozzánk ezt a szót, hát mi csak használjuk becsülettel s értünk alatta tücsköt-bogarat. Az országunkba tévedő jámbor idegen hadd találkózzék legalább a szóval, ha a hozzávaló fogalom nincs is meg. De különben is hála a hazánkban nagyszámmal működő idegenforgalmi bizottságok derekas munkájának, igen szépen sikerül az idegeneket hazánk határaitól távol tartani s igy e részről tekintélyünket nem fenyegeti veszély. Ha pedig köztünk találna akadni vakmerő tevékenykedő, aki nemesíteni és nemesedni akar, hát az csak álljon elő, majd mink elbánunk vele. Bonton. reggeltől estig teljes lélekkel játsza a 10 fil- I léres kalabert. Amity csapás volt reánk nézve Misztrik plébános és Kubicza polgári iskola-igazgató távozása, ép oly kedves tagokkal gyarapodott a kis társaság, amely most már családi me- j legséggel tölti el a rideg kimért fürdői életet. A múlt hét végén három intelligens családdal kötöttünk ismeretséget, t. i. Imre bácsi és Én. Dr. Halász István ákosfalvai orvos, Halianszky Ernő varsói főjegyző és Kovács Albert nagyíalui ref. lelkészszel, akik kedves feleségeikkel, a két első gyermekükkel időznek a fürdőn. Egész családi kör, azzal a meleg szeretettel, amit csak ott lehet feltalá ni, ahol a boldogság ütött állandó fészket. Most már elviselhetőbbé vált még a reuma. Szívesebben áldozunk a Komesik oltárra is hiszen sasszárnyakon telnek az órák és a napok. Dr Halász István fiával igen szoros barátságot kötöttem és a rendkivül eleven eszü, kedves fiúcska hozzam való ragaszkodása feledteti velem azt, hogy én nem az édes családi körben, de gyógyfürdőn vagyok, ahol pihenni is kellene. Halianszky barátom két éves fiacskája, a kis Belzebub fiók, édes csacsogása általános derültségben tartja a társaságot s mondhatom, ha napról-napra laposabbá váló bu- gyelárisom nem figyelmeztetne, eszembe sem jutna a hazatérés gondolata. Vasárnap megjött a lelki atya is, Doma- hida érdemekben gazdag esperes, gör. plébánosa, Ajaky János. Most már nem kell félnünk attól sem, hogy a vasárnapi ajtatos- ságtól is ki ne vegyük a részünket, mert ismerve a főtisztelendő ur igen jó szokását, piros borral fogja osztogatni az Ur vérét, ha kell, naponta többször is. Itt van még Czut- rin bácsi az orth. izraelita egyház köztiszteletben álló elnöke, Schlésinger bátyám, a Kaplony-utca Rothschiidja, akikkel minden reggel 5 órakor találkozunk a 39 fokos fürdőben. Van tehát ismerős bőven, s igy azon törjük a fejünket, hogy miként tehessük kellemesebbé az időt. Ugyanis fürdeni csak egyszer lehet, vagy a kora reggeli, vagy a délutáni órákban s igy a többi idő a szórakozásra szolgál. Kedden, az éltető napsugár csalogató fényére átrándultunk a szomszéd Püspök fürdőre. Pongrácz Imre bátyám volt a vezér, aki feledve évtizedes csúzát, egész fiatalos rugalmassággal vezette a tiszteletes ur ragyogó szépségű fiatal feleségét, a Püspök-fürdő árnyas sétányai között. Bejártuk a fürdő egész területét s habár a kultúra keze itt még meghagyta az évtizedes és százados tölgyeket, tagadhatlan, hogy a Félix-fürdő rendezett parkjával sokkal nagyobb kényelmet nyújt, mint a Püspök-fürdő ódon épületével és elhanyagolt sétányaival. A kirándulás koronája volt az ebéd, melyet Dr. Halasiné, Kubát Ilona úrnő tiszteletére rendeztünk, akinek névnapját ünnepelte ez alkalommal a társaság. A rendezés nehéz, de legkellemesebb feladatát, a selyem bankfiu Szilágyi György vállalta, akinek assistalt Nyáry Béla az aradi zsentri és Inglick József a szatmári tőkepénzes egyenruhás, aki szombat óta az én szobámban ütötte fel éjjeli tanyáját, vagyis a fürdőigazgatóság előtt házastársam lett. Az ebéd leírása reklámizü lenne, de azt meg kell jegyeznem, a csinos bankfiu alaposan megfelelt elvállalt kötelességének. A menü kitűnő volt, az ételek kifogástalanok,
