Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-23 / 34. szám

3-ik oldal 1913. augusztus 23. 34-ik szám. KÖZÉRDEK Korai főzelékek: Retek S Saláta Borsó Zöld hagyma SAJTOK: Eiuentháli rapista Rocfoit Imperial és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Conservek n. m. : borsó, bab, kukorica, Spárga Kugler, bonbon és sütemény nagy raktára, Mondanom is felesleges, készséggel tette, alig tudíam visszatartani attól, hogy kezemet össze ne csókolja. Kijelentettem azonban neki, hogy fentarlom teljes cselekvési szabadságo­mat és a beszerzendő információk után a cikket újból megírom A 950 példányban kinyomott lapot odaadtam neki. Ezért felszámítottam: 950 péld. a 20 fill ......................190 — Kü lön-óráért fizettem . . . 36'— 14 oldalas lap ujabbi nyomása 112‘10 Összesen: 348’10 A kidobott cikk helyett uj cikket tettünk a lapba és éjfél után két őréiig dolgoztunk, inig a lappal teljesen elkészültünk. Ezért fizetett Koszorús összesen 300 azaz háromszáz körönéit, tehát é8 korona 10 fillérrel keveseb­bet, mint ami engemet teljes joggal megilletett volna. Az egész dolog nyíltan a nyomda személyzet előtt történt, nem titok­ban, nem zárt ajtók mellett, de mindenkinek a füle hallatára. Nem csináltam egyáltalán titkot a do­logból. — A „Magyar Királyiban töb­beknek elmondtam az esetet, akik he­lyeselték eljárásomat és senki sem tar­totta a dolgot olyannak, a miért csak pirulnom is kellett volna. Hogy a cikket a másik héten meg­írtam, ez csak bizonysága volt annak, hogy beláttam azt, hogy helytelenül cselekedtem, amikor Koszorús kérését tel­jesítenem, annyival is inkább, mert Ko­szorús eldicsekedott, hogy tőllem nincs mit tartania, mert engemet és halgatá- somat megfizette. . . . — kapom néhány pillanat múlva vála­szul. Szóval nincs szerencsém. Abba is hagyom az egész kutatást. Mit nekem a kultúra ? ! Minap falun akadt dolgom. Az eső bevert egy faluvégi gazda házába. Szives vendégsze­retetből megnyitotta előttem szebbik szobáját és bort hozott a pincéből. Mialatt a bor irá­nyába jár, szemre veszem a szobáját, hát uramfia! . . . mit pillantok meg falon szép aranyos kötésben a jól ismert polcrámában. — Pallas nagy lexikonát. — Bátyám! — szólok a borral belépő öreghez, —• mi a szösz ! — Kendnek meg van a Pallas nagy lexikona? — s a polcra mu­tatok. — Az-e ? nem tóm, — feleli kétkedve, mert hát, tetszik tudni, a betűvetésben nem vagyok ösmeretes, mert, hogy hát öregapám se vót, hát én se. Valami pesti svindler — uj- bóldogasszonykor lesz két esztendeje — behá­lózta anyukomat, mig én a várost jártam vá­sár eránt. Pör is lett, elvesztettem. Ráment a tarka tehén meg a borjú. Mivelhogyhát olyan szép arannyal van becikornyázva, hát hadd díszítse a szobát. A fél falut befonta az a gaz pernahajder, mindnek meg van. Még mormogott az öreg, de én móhon kap­tam a C kötet után s felütőm: Cultura : lásd Kultúra. Nosza a K-kötetett: Kultúra: lásd mivelő- dés, mivelés. A következmények igazolták, hogy helyesen cselekedtem, mert ha azt a cikket meg nem Írom, Koszorús ma is vígan üdülne valamelyik fürdőben, anélkül, hogy valaki üldözte volna, a feljelentésben foglalt súlyos vádak miatt. A dolog többi részét már ismeri a közönség. — Tudja azt is, hogy Szabó Géza a szerencsétlen asszony férje nyi­latkozott lapomban a dolog érdemi ré­szét illetőleg. A magam részéről mindazok a lapok ellen megtettem a feljelentést, a melyek Koszorús előadása alapján inkorrektséggel vádoltak meg és a biróság a meghurco- lásért elégtételt fog szolgáltatni. Az olvasó közönséget csak arra ké­rem, hogy a fentiek szives tudomásul­vétele mellett, addig mig az esküdtszék ítélkezik az ügyben, függessze fel döntő véleményét. A becsületes, befolyásolhatlan esküdi­tek verdiktje elfogja dönteni azt a kér­dést is: Ki hát a gazember?!?! Simkö Aladár. Fürdői levél. Félixfürdő, 1913. aug. 19. Csúnya, hűvös, esős idők jártak a múlt héten s csak két nap óta látunk napfényt, amely felelevenítette a teljesen néptelenné vált fürdőt. Borús idő esetén ugyanis a fürdő teljesen kihalt. Az emberek egész nap szobáikban maradnak, ott is étkeznek s az ebédlőben és szalonban nem látni másokat, mint egy pár lézengő filtert és a mi társaságunkat, amely — No még az M-kötetet: „Mivelés (műve­lődés, kultúra) alatt az olyan tevékenység ér­tendő, amely valami inegnemesit s általában a szellemi élet fejlődése és nemesedése nevezte­tik kultúrának“-. Nahát kérem, ugy-e, hogy igazam volt? Ki látott már a török-tatar háborúk elmú­lása óta magyart tevékenykedés által neme­sedni. Amit a szellemi élet fejlődéséről és ne- mesedéséről mond a lexikon — hát 'kérem . . . hiszen a szellemeket hazánkban már Kálmán király bölcs törvénnyel törölte el. De ha már a nyugati szelek befújták hoz­zánk ezt a szót, hát mi csak használjuk be­csülettel s értünk alatta tücsköt-bogarat. Az országunkba tévedő jámbor idegen hadd találkózzék legalább a szóval, ha a hozzávaló fogalom nincs is meg. De különben is hála a hazánkban nagy­számmal működő idegenforgalmi bizottságok derekas munkájának, igen szépen sikerül az idegeneket hazánk határaitól távol tartani s igy e részről tekintélyünket nem fenyegeti ve­szély. Ha pedig köztünk találna akadni vakmerő tevékenykedő, aki nemesíteni és nemesedni akar, hát az csak álljon elő, majd mink elbá­nunk vele. Bonton. reggeltől estig teljes lélekkel játsza a 10 fil- I léres kalabert. Amity csapás volt reánk nézve Misztrik plébános és Kubicza polgári iskola-igazgató távozása, ép oly kedves tagokkal gyarapodott a kis társaság, amely most már családi me- j legséggel tölti el a rideg kimért fürdői életet. A múlt hét végén három intelligens csa­láddal kötöttünk ismeretséget, t. i. Imre bácsi és Én. Dr. Halász István ákosfalvai orvos, Halianszky Ernő varsói főjegyző és Kovács Albert nagyíalui ref. lelkészszel, akik kedves feleségeikkel, a két első gyermekükkel időz­nek a fürdőn. Egész családi kör, azzal a meleg szere­tettel, amit csak ott lehet feltalá ni, ahol a boldogság ütött állandó fészket. Most már elviselhetőbbé vált még a reuma. Szívesebben áldozunk a Komesik oltárra is hiszen sasszárnyakon telnek az órák és a napok. Dr Halász István fiával igen szoros ba­rátságot kötöttem és a rendkivül eleven eszü, kedves fiúcska hozzam való ragaszkodása feledteti velem azt, hogy én nem az édes családi körben, de gyógyfürdőn vagyok, ahol pihenni is kellene. Halianszky barátom két éves fiacskája, a kis Belzebub fiók, édes csacsogása általá­nos derültségben tartja a társaságot s mond­hatom, ha napról-napra laposabbá váló bu- gyelárisom nem figyelmeztetne, eszembe sem jutna a hazatérés gondolata. Vasárnap megjött a lelki atya is, Doma- hida érdemekben gazdag esperes, gör. plé­bánosa, Ajaky János. Most már nem kell félnünk attól sem, hogy a vasárnapi ajtatos- ságtól is ki ne vegyük a részünket, mert ismerve a főtisztelendő ur igen jó szokását, piros borral fogja osztogatni az Ur vérét, ha kell, naponta többször is. Itt van még Czut- rin bácsi az orth. izraelita egyház köztiszte­letben álló elnöke, Schlésinger bátyám, a Kaplony-utca Rothschiidja, akikkel minden reggel 5 órakor találkozunk a 39 fokos für­dőben. Van tehát ismerős bőven, s igy azon tör­jük a fejünket, hogy miként tehessük kelle­mesebbé az időt. Ugyanis fürdeni csak egyszer lehet, vagy a kora reggeli, vagy a délutáni órákban s igy a többi idő a szórakozásra szolgál. Kedden, az éltető napsugár csalogató fé­nyére átrándultunk a szomszéd Püspök für­dőre. Pongrácz Imre bátyám volt a vezér, aki feledve évtizedes csúzát, egész fiatalos ru­galmassággal vezette a tiszteletes ur ragyogó szépségű fiatal feleségét, a Püspök-fürdő árnyas sétányai között. Bejártuk a fürdő egész területét s habár a kultúra keze itt még meghagyta az évtize­des és százados tölgyeket, tagadhatlan, hogy a Félix-fürdő rendezett parkjával sokkal na­gyobb kényelmet nyújt, mint a Püspök-fürdő ódon épületével és elhanyagolt sétányaival. A kirándulás koronája volt az ebéd, me­lyet Dr. Halasiné, Kubát Ilona úrnő tisztele­tére rendeztünk, akinek névnapját ünnepelte ez alkalommal a társaság. A rendezés nehéz, de legkellemesebb fel­adatát, a selyem bankfiu Szilágyi György vállalta, akinek assistalt Nyáry Béla az aradi zsentri és Inglick József a szatmári tőkepén­zes egyenruhás, aki szombat óta az én szo­bámban ütötte fel éjjeli tanyáját, vagyis a fürdőigazgatóság előtt házastársam lett. Az ebéd leírása reklámizü lenne, de azt meg kell jegyeznem, a csinos bankfiu alapo­san megfelelt elvállalt kötelességének. A menü kitűnő volt, az ételek kifogástalanok,

Next

/
Thumbnails
Contents