Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-09 / 32. szám
KÖZÉRDEK 1913. augusztus 9. 32-ik szám 2-ik oldal. Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendők, harisnyák, mellények, ^ummi- ooo köppenyek. ooo !! Uti-kosarak és bőröndök !! Tanulok fizetéssel felvétetnek.-A-z újonnan JJ leg-olcsoToToaxi ! Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzök, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek-ruhák és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. hagyásával elkövetkező hátrányáért valaha kárpótolhatná. Lehetnek ugyanis kisebb jelentőségű alakulások, melyek Nagykárolyt a törvényhatósági joggal biió, nagy forgalmú és nagyobb vidékre kiható városok közé való helyeztetésében az elért fejlődésben talán megtarthatják, de lehetetlen pótolni azt az erőt, melyet az uj gör. kath. püspökség székhelyévé tétele nyújtana és nem fogja biztosítani azt az eredményt, mely ennek az intézménynek is beállításával összefogóban lenne elérhető!! Nem szabad tehát levenni a kérdést a napirendről. A képviselőtestület meghozott határozata jogerős, a város kérelme is elő van teéjesztve, és ezzel a magyar gör. kath. egyházak . érdekét is egyaránt szolgáló kérdés a váios részéről a döntésre megfelelően előkészítve van ugyan, mindamellett helyénvalónak találnók, ha a kérelem meeujittatnék és a képviselőtestület intézkedéséből annakidején ismét impozáns városi küldöttség keresné fel a döntő köröket. Ajánljuk ezt a kérdést a képviselő- testület tagjainák figyelmébe. A jelek azt mutatják, hogy ennek a lépésnek megtétele mégis csak eredménynyel járhat. „Videant consules“ . . . Jó házból való tanuló felvétetik Gál Samu könyv- és papirkereskedésében Nagykároly, Kölcsey-utca. Visszaemlékezés egy régi ' pénzváiságra. Mikor a háborús napok még be sem következtek, a gazdasági válság szele már is I végigsepert Magyarországon. Néhány nap óta azonban valósággal tombol a krach s olyan érték eséseknek va- ! gyünk tanúi, amire 1873. óta nem emlékszik senki. 1873! Ezt az évszámot mindig halljuk, ; anélkül, hogy a mai nemzedék pozitive tudná, ■ hogy mi is történt ezelőtt 40 esztendővel. I Annyit sejt mindenki, hogy akkor is óriási ! krach zúgott keresztül az országon s egyik j napról a másikra százezrek vesztek el és semmisültek meg. Valóban, nem minden érdekesség nélkül való tehát, ha ismerjük milyen is volt az a válság,' amelyre mindenki hivatkozni szokott s amelyhez hasonló, talán csak ezekben a háborús napokban zajlott le még egyszer az országban. Felkértük tehát a helyi közgazdasági élet egyik kitűnőségét, aki akkor már tekintélyes szerepet játszott a kereskedelmi világban, mondja el nekünk reminiszcenciáit az 1873. évben urulkodott súlyos pénzválságról. Ezeket mondta: — Az 1873. év gazdasági krízise megjelenésében hasonlít a mostanihoz; némileg az okaiban is. Azt előre kell mondanom, hogy háború az akkori krachban nem játszott közre. A válságot az árak felhajtása, szinte szédelgés- szerű felverése okozta. Az értékeket olyan árakra verték fel, amilyet természetes utón nem érhettek volna el. Alakult például egy részvény táásaság — akár ipari, akár pénzintézeti — a részvényeket nehány hét múlva már kétszeres áron adták és vették. Egy 200 korona n. é. részvény mindjárt a megalakulás után 500 koronán állott. Minden komolyan gondolkozó embernek be kellett látnia, hogy ez jóra nem vezethet, Csakugyan beállott 1873 ban a krízis. A válság természetesen Bécsből indult ki. Akkor volt Bécsben a világkiállítás s már ennek tartama alatt hirdették, hogy ha a kiállítás véget ér., nagyon veszélyes és ko- komoly napok fognék bekövetkezni. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy egy papiros, amelynek alig van jövedelme, amely még nem eredményezett semmit, horribilis összegeket kérjen. Megkezdődött az árak lenyomása. Az áresés egyre rohamosabban állott be. A gyenge papirosok magukkal rántották a szolidab- bakat k. Volt papiros, amely a krach alatt egyik napról a másikra 363 koronáról 6U koronára esett. Elmondhatom, hogy akkor a legszolidabb papírok is értékük felére szállottak alá. Hogy milyen izgalmas napok voltak azok, hogy a tőzsdén milyen pánik uralkodott állandóan, azt még elképzelni is bajos. A kontreminőrök lenyomták az árakat, a pénz roppant drága volt, a bankok nem lombardiroztak — egyszóval, az értékeket nem vették semmibe. Nagyon sokáig tartott ez. A válság 1873. tava«zán kezdődött, októberben súlyosbodott, a hatása pedig éveken át érezhető volt. Egy szerencse volt, az, hogy Magyarország gazdasági élete akkor kezdett csak fejlődni, a maihoz hasonló engagement ok még aránylag sem voltak, mégis a kereskedőket a teljes tönkremeneteltől csak a jól dotált intézetek mentették meg. //0? ÍZLÉSES tói JÓ MUNKA-----------EZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE ! ---------------------------Fog- és gyökérüuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nélU^VERSENYKÉPESSÉGET ) 1907_^_JUL7ß? JJ :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készil :: .: :: AKERESKEDEl^lÉSlPARKAWVRAy \-KITÜN. ETÖ ÉmEj// 1ALDIÍA AITAL, vizsgázott fo$;tecliuikiis. Magam se tudom, meddig bámultuk ez isteni panorámát. Sokáig tarthatott, de nekem mégis csak nehány röpke pillanatnak tetszett. Végre is utitársam törte meg a csendet. Koronghyné, ez volt utitársam neve, igen érdekes egyéniség volt. Tartózkodó, de nem unalmas s akár a világirodalom nagyjairól beszélt, akár az élet apró boszantásai- ról csevegett, mindig ott játszott ajkai körül egy cinikus, de azért mégis igen kedves mosoly. Egy ragyó napsugár volt egész kedélyállapota, ami a sötét felhők mögül tör elő. Láttam, hogy szivén egy be nem hegedt seb tátong, de részint discrétióból, részint részvétből soh’se tereltem erre beszédünket. Elmerengve tekintett az el-elmaradó tájra, lánykáját magához ölelte, aztán felém fordult és ismét elkezdett csevegni az ő édes- bús hangján. — Együvé utazunk, nagy ideig leszünk abban a kies falvacskában, Poprádfürdőn együtt, azért akarom, hogy ösmerje éltem történetét s abból megösmerjen engem. Ha gyengének érezném magam, ha annak . . . láttára hevesebben dobbanna föl az asszonyi szív, s ingataggá válnának lépteim: legyen mellettem drágám s buzdítson, bátorítson, további kitartásra edzzem ! — Atyám — igy folytatá tovább barátnőm beszédét — gazdagnak hitt, előkelő megyei tisztviselő volt. Mint egyetlen lányát jó, úgynevezett úri nevelésben részesített. Alig hagytam el az iskolát, megösmertet- ték velem a vig, a ragyogó életet s mint lámpafény lepkéktől, úgy láttam magam én is csakhamar az udvarlók seregétől körülvéve. Csak kevés ideig élvezhettem ám e tündöklő életet. Atyám elhalt. Jelentékeny vagyon, de még jelentékenyebb tartozás maradt utánna. A gyász év letelte után, mikor ismét kezdtem anyámmal a társas életben résztvenni, csakhamar arról kellett meggyőződnöm, hogy régi jó barátaim mind valami ágról szakadt idegennek tekintenek. Olyas valakinek, kit nem kell, nem hasznos többé észrevenni. A vagyonnak szólt tehát s nem nekem a hódolat. S most, hogy atyám halálával kipattant a titok, hogy tudniillik vagyonom majdnem semminél is kevesebb, megszűnt a jogom ahoz, hogy továbbra is a felső tízezrek egyik tagjának tarthassam magam. Nem volt elég erőm önként eldobni magamtól éltem, családunk egyik volt jó barátja által állami hivatalnokká neveztettem ki magam. * * * Egy szép májusi reggel volt. Még ott csengtek fülünkben a zene ritmusai. midő fáradtan lepihentünk a Városliget egyik terebélyes fája alá Lisztet, Mozart és Wagnert talán soha oly szépen nem játszottam, mint aznap éjjelén a postai altisztek egyesülete javára rendezett műkedvelői előadáson. Tetszeni akartam. Már két éve dolgoztam együtt Bihari Sándorral, evvel a tetőtől-talpig hivatalnok emberrel. Szinte pórias volt ez az ember. A világ kincséért sem mondott volna egy hízelgő szót szemembe, de azért boldog volt, ha segítségemre lehetett valamiben, ha munkám megkönnyebbit- hette. Éi dekes egyéniség volt s egy szép napon azon csíptem el magam, hogy valahányszor Bihari szemem közé néz, mindannyiszor halvány pir borítja el arcom és egy eddig előttem ismeretlen édes érzés tölti el szivem. Szerelmes voltam. De Bihari vagy nem tudta, vagy nem akartn ezt észrevenni. Sokszor szerettem volna magam karjai közzé dobni, karjaimmal őt átfonni s egy forró, vértperzselő csókkal ajkára tapadni . . . , de ez ő komoly, hideg tekintete mindig fölébresztett álmomból, kijózanított szerelmi mámoromból. Egy szép májusi reggel volt. A tánc végzetével együtt távoztunk Biharival. Utunk a Városligeten vezetett keresztül. A tánc, a játék, az izgalom egészen kimerített; fáradtnak órzém magam, azért lepihentünk a liget egyik lombos fája alá. A nap már kezdett felemelkedni az ég peremén, sugarai itt-ott utat törtek maguknak a liget sürü fái között, amit szép zenével üdvözöltek a falombok lakói: éneklő kis ma-
