Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-12-27 / 52. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közerdek“-hez 52. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. deczember 27. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Humanizmus. A dermesztő fagy, a farkasorditó hideg kizárólag a szűkös viszonyok között élők ellensége, mert hát a jómódú, a tehetős kevéssé érzi a kemény tél rettenetességeit, sőt kellemes előtte a fogvacog- tató hideg, mert künn, az utcán, jó meleg bundájába burkolódzik, odahaza meg a kandalló tiizénél melegedik. Ez az idő a jótékonyság, az irgalmasság, a könyörületesség gyakorlásának legalkalmasabb ideje. Ilyenkor kellene a dúsgazdagoknak megnyitniok sziveiket és erszényeiket; ekkor kellene valamelyes áldozatot hozniok embertársaik érdekében, ebben az időben kellene gyakorolniok az igazi felebaráti szeretetet, a humanizmust. Talán nem is áldozat az a vagyonosak részéről, ba koronákkal enyhítik a szegények nyomorát, csillapítják a földhöz ragadottak éhségét és megmentik a megfagy ástól. Ha már nem tudják megérteni a tél borzalmait a szegény ember szempontjából, azok a dúsgazdagok, kik belécsep- pentek a jómódba, kik örökségképpen átvettek beláthatatlan földeket, és tengernyi pénzt; talán több érzékkel és érzéssel bírnak a nyomorúság iránt azok, kik szegény sorból küzdötték fel magukat. Ezek jól tudhatják, hogy minő fájgalmas érzés, minő emésztő tudat a nyomor és nélkülözés között való élés, ha meg nem feledkeztek vagy tudni nem akarnak i;óia, hogy minő is volt a szegénység, a nyomorúság. Vagy azt is mondjak az ilyen meggazdagodott fennhéjázok, hogy dolgozzék szakadatlanul az istenverte szegény ember, dolgozzék rogvásig, mint ők tették, akkor majd valamire viszik minden támogatás és segítség nélkül. ‘Ilyes félével elütni lehet az adakozásra való hajlandóságot, a jótékonyság gyakorlásának készségét, de ez célra nem vezet. Mert nem a munkakerülőkről, a naplótokról van sző, hanem a kenyérhiány élő vagy silány javadalmazásu tisztességes, becsületes polgárokról, kik dolgoznának örömest, ha volna mit: kik meleg ételt és lakást nyújtanának nagyszámú családjuknak, ha jövedelmükből és keresetükből telne. A tél nyomorának enyhítését sem erkölcsi prédikációkkal, sem szép szóval, hasznos tanácsok adásával, sem jóaka- ratu biztatással elérni nem lehet; hanem igenis a humanizmus gyakorlása által Adni kell még pedig szaporán; adni kell szivvel, lélekkel, önzetlenül, mert aki kényszerből vagy reklámhajhászásból ad, az nem is gyakorol könyörületességet és annak adományát nem kisérheti áldás. Nemcsak egyesekre, a társadalomra is bizzuk a tél nyomorának enyhítését; maga az állam, a kormányzat is vegye kezébe ezt a nagyfontosságu ügyet, mert a nemzet erősbödését jelenti a szegények segítése. Hisz számos oly dolgot, intézményt találhatunk nálunk, mely sok pénzt emészt fel és vajmi kevés értelme- van. Itt lesz a farsang, megkezdődnek a mulatságok, bálok, dáridók, melyek hasonlóképen tekintélyes összegeket visznek el. Miért nem lehetne ilyen pénzeket, ilyen kidobott, eltáncolt, elduhajkodott összegeket' földhöz ragadt embertársaink gyámolitá- sára fordítani? Csakhogy a mai emberiség egoista, vajmi kevéssé törődik a mások bajávál, báuatával, nyomorúságával. Ha a tél nyomorúsága agyonsanyar- ga'ja a szegény embereket, kik sajnos, elegen vannak, egészében a nemzet érzi, sínyli mer ezt. Már pedig sokan vannak kik nagyhazafiságukkal szeretnek kérkedni ; emellett megadatott nekik a korlátlan jómód, vagyon; nos tehát valódi hazafi akkor, ha igazán gyakorolja a honfitársi és felebaráti szeretetet. E ténykedésével elévülhetetlen érdemeket szerez magának nemzete jóvoltának előmozdítása körül és ez békében felér oly érdemekkel, mint háborúban a hazáért való maitiromhalál. Vicinális nyomorúság. Számtalan esetben vezettek be panaszokat a panaszkönyvebbe az utasok, lapunk hasábjain is jelentek meg hasábos jeremiádok a mizériákról, de ha ezek hatása alatt, az üzletvezetőség tett is valamelyes intézkedéseket, azok csak pár napra segítettek a turthatlan állapotokon s rövid idő múlva még fokozottabb mérvben fordultak elő az orvoslást váró panaszok. A legjogosultabb panasz lépten-nyomon télen a kocsik hitetlensége miatt hangzik el. A vonat ugyanis reggeli 6 óra 25 perckor indul Érmihályfalváról, ahol csatlakozója vau a Deb- reezen es Szatmár felől érkező vonatokkal. A jól fütött Máv. kocsikból az utasok, minthogy a gépész későn kezdi a waggonok fűtését, átszállanak a teljesen jéghideg bihari h. é. vicinális kocsikba és dideregve teszik meg az utat egész Székelyhidig, ameddig ugyanis sikerül a kocsikat annyira felmelegiteni, hogy felöltő nélkül elviselhető lesz téve a lomtárba való cugos kocsik levegője. Hétfőn reggel egy újabb adattal lett gazdagabb a bihari h. ó. vasút botrány krónikája. A reg éli vonathoz kapcsolt II. osztályú személyszállító kocsik a nagy hideg dacára egyáltalán nem lettek befütve, úgy, hogy Ér- mihályfalván az utasok, kénytelenek voltak azokból átszállani a III. osztályú kocsikba és igy tenni meg füstben és a III. oszt. utasok szokásos trágár beszélgetését tűrve, az utat Székelyhidig, ahol a panaszkönyvbe egész vádiratot Írták be az utón átélt szenvedéseikről a vasút vezetősége ellen. De ezzel még egyelőre nem zárultak le a bihari h. é. vasút botrányainak aktái. Ugyanis az utasok egyike dr. Jakobovits Emánuel ügyvéd, aki egy teljes napig ágyban való tartózkodással fizette meg az utazás emlékeit, pert indított a Máv. ellen a székelyhídi kir. járásbíróság előtt, amelyben a fizetett, de a vasút hibájából igénybe nem vehető II. és III. oszt. jegy árának külömbözete, továbbá 200 korona kártérítés megfizetésére kéri kötelezni a vasutat, amelynek kedvező eredménye felől kétség sem lehet, mert a vasút köteles az utasok egészségi állapotának megvédéséről gondoskodni. A maguk részéről újból arra kérjük az ér- mihályfalvai állomásfönökséget, hogy a bihari h. é. vasút kezelésénél uralkodó botrányos állapotoknak, végre-valahára, erélyés intézkedéssel vessen véget. Újból a bihari helyiérdekű. Per a vasút ellen. Kötetszámra lehetne összegyűjteni azokat a panaszokat, amely az ócska lim-lom múzeumba való waggonokból összetákolt bihari h, é. va- sutakról szóknak. Nyáron tört ablakos szellős, piszkos kocsik miatt dagadt arcú szerencsétlen utasok, télen didergő, elgémberedett nők és férfiak átkozzák azokat az órákat, amely megismertette velük a bihari h. é. vasúton való utazás kellemetlenségeit. Meggyógyult az alispán. A legnagyobb részvéttel irtunk annak idején, hogy Fráter Barnabás a vármegye köztisztelet és becsülésben áló alispánja, súlyosan megbetegedett. Most örömmel jelenthetjük, hogy az alispán a gondos ápolás folytán teljesen felgyógyult betegségéből és átvette hivatala vezetését. Hivatalvizsgálat. Dobozy Kálmán főszolgabíró Molnár Albert járási számvevő kíséretében kedden megvizsgálta a községi ügykezelést, valamint a pénztárt és a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést. Értékes adomány a róm. kath. templomnak. Gaszner Béláné úrnő gyönyörű oltártentővel lepte a karácsonyi ünnepek alkalmából a róm. A nagy karácsonyi vásár s Glück Lajos női és férfi divatáruházában ÉRMIHÁLYFAL.YÁN, ahol az összes áruk E2D.él37-en leszátllitott árak mellett árusittatnak.
