Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-27 / 52. szám

1913. december 27. 52-ik szám. KÖZÉRDEK 5-ik oldal 999 !••• Nagy újévi vásár! Figyelje meg! m Figyelje meg! a 400 napig járó órát Lilienfeld Sándor órás és ékszerész kirakatában Nagykároly, Gr. Károlyi György-tér 6. mely egy / j j F V j gyönyörű ^ ^ L v ajándék. 999 999 999 >99 999 Orak es elsiszereJs: nagy •v’á.la.szitelsi'ba.n.. ► ►► rasztott faunt ad, egyforma öntudattal játszai valamennyi szerepet. A tekintetében van va­lami exaltalt, de olyan, ami az igazi művészt jellemzi, s a megjelenése rokonszenves. Fönt már rábíztam a szépszetn Ítélkezésére, de jót nem állok erle, ha esetleg nagyobb károkat is tenne ö maga az Ítélkező félben. — Nem le­hel komoly képpel emlékezni Váradi Izsóra. Az voina az ö halála, ha egyszer egy komoly képet latna. Ö maga általában nagyon komo­lyan játsza a boros üvegeket es nyakalja a szerepeit, de a magáén kívül nem tűr komoly képei. Vigasztalására állapíthatom meg, hogy az meg eddig nem is fordult elő. Ne szaporít­suk a szót, Gáspárt, Horváthot, kémeiket em­lítem még, nem mintha nagyon rászorulnának a megemlekezésre, mert hat ki nem emlékezik rájuk ? Hanem hiszen a gyerek is gyerek addig is, míg meg nem keresztelték, de jó keresztény csak azután lehet belőle. Azért sietek én is ráönteni a játékukra a keresztelőlevet, hogy jó volt, gyakran szerzett mulatságos, élvezetes perceket. S kész a csökréta. Egy csomó igazán jól sikerült szerepnek és jelenetnek az emlékévei zárhatjuk a hetet. Legjobb volt a karácsonyi előadás, az „Aranyeső“, mely az igazgató szá­mára igazán aranyesőt hozott. Telt ^ház előtt és pompás hangulatban folyt le az előadás, amelynél jobbat ez a társulat még igazán nem produkált. Örökös taps és kacagás váltogatta egymást, s ez tükröződött vissza a szereplők­nek az arcán is jókedv formájában. Vagy tán inkább megfordítva: az ő jókedvök a közönség arcán és tapsaiban? Nem lehet megállapítani. Ez a két fél úgy egészíti ki es támogatja egy­mást, hogy mikor az egyik jókedvében van, a másikra is átragad. S a telt háznál kell-e jobb j kedvderitő a színésznek? Igaz, nincs mindig telt ház, de ez nem a részvotlenségnek, hanem az emberek elfoglalt­ságának tulajhooitható. És még sok másnak. Ahol asszony van a háznál, ott az asszony nélkül nem lehet mozogni. Ahol meg nincs asszony a háznál, ott megvan a mozgási sza- bkdság, de hamar kimeríti az energiát. Szóval tökéletes mozgási lehetőség sehol sincsen. S kedves publikumom, valltuk meg az iga­zat, még mindig azon töröd a fejedet, hogy vájjon a betéti-könyvet értékesitsed-e, vagy in­kább az almáriom fenekén levő harisnyát húzd elő, Igazán súlyos ez a probléma, s nem tu­dom, akad-e hamarjában, aki megoldja. Annyi tény, hogy színészeink beleélték ma­gukat a közórzésbe, mint sajt a kukacba. Meg­találták az utat a szivekhez, s igy hamarosan meg fogják találni a betéti-könyvekhez, s a betéti harisnyákhoz is. C’est Iá vie. Viszontlátásig az „Otthon“ bemutató elő­adásán ! Kor. jpp'“' Gőzfürdő k o re soly a p á ly á j a nyitva !!! nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság. HÍREK. Pénteki levél. Mese egy pár kis sárga cipőről Ott kezdődik a mesr a gyárban, ahol meg­várta a cipőt egy szerelmes szivü czipészsegéd, aki előtt, amig szabta, amíg varta, egy pár kes­keny könynyü, finom, kicsike kis fehér láb tán­colt, — bár hiszen képzeletben csak valami kis masamódlánynalc, vagy talán éppen a cipőgyár egyik tüzőlányának apró lábacskái. Olyan szeretettel, olyan gonddal, olyan ked­vesen varta meg a kis czipöket a legény, és olyan egypár könnyű, vékonytalpu, karcsú sarkú, keskeny orrú kis topánkát remekelt a puha, finom, tapadás sárga bőrből, hogy szinte alig nyomott többet az egész egy selyemkeztyü súlyánál Es mikor készen voltak a gyönyörű kis cipellők, a suszterlegény szerette volna selyem- papirba csomagolni, mint egy nyíló, harmatos virágot, úgy tenni el, mig eljönnek érte, vagy talán tán úgy vinni el, ha eljött már hozzá an­nak álmodott fehér lábacskádnak a tulajdonosa. Azonban hát, — a suszterlegény más cse­lédje volt, a hatalmas, rengeteg nagy pénzű gyár fizetett munkása, nem volt szabad sem a bőrrel, amiből megvárta, sem az idővel, amig varta, s a czipöt. Úgy darabszámba, szépen be kellett adni szombat este a raktárba. A gyárból aztán útnak indították egyszer a szép sárga topánkákat, sok ezer más testvérével együtt, szerte az ország minden vonalára, mig azután kibontották egyszer a vaspántos ládá­kat egy vidéki metropolis divatüzletében. Ott rakták a segédek a pultra a cipőket, a rengeteg sok pár uj téli cipőket, amikkel előre.- ősz közepén még, rendezték a raktárt. Es meglátta ott a kis czipőket, egy lány. Egy nagyon szegény nagyon csúnya, kicsi, el­maradt növésű, elvénhedt formájú kis nevelőm, akinek nem volt ugyan több csak egy szoknyája, és az az egy szoknya is kopott volt és elviselt nagyon. Akkor e'seje volt és a zsebében pénz volt, gyönyörű szép, robogós uj bankók. Es vágy fogta el a csúnya, szálkás hajú vö- rösarcu kis leányt a gyönyörű kis topánkák után, és az uj, érintetlen, szép nagy bankó­kat mind odaadta az egyetlen egy pár, finom, vékonytalpu kis cippelőért. Es ott kezdődött aztán a szegény kis sárga czipők nyomorúsága, Hogy a nevelőnőnek nem volt több, csak az az egy pár cipője, és a neve­lőmnek sokat kell sétálni, korzózni, — robotból, Szép- időben, hóban, nagy esőben, sárban, me­gyen a rábízott kis leánygyermekekkel sétaképen, s megyen egyedül, ha bevásárolni küldi az asz- szonya. És menni kellett a csúnya, fakó kis nevelő- nőnek, az egyetlen egy pár kis sárga cipőjében, hóvizben, olvadásba, csúnya, nagy, ólomosszürke esőzésekbe, sáros, lucskos aszfalton, s ki a nagy messzi korcsolyapálya görcsös, havas, messzi or­szágúján. 'És mindig, csak abban az egy cipőben . . . Szegény kis cipő, úgy elázott a csúnya, gonosz hóvizekben. Szépen rajzolt formája szét­esett, vékony, könyii talpa földuzzadt a szenyes sárba, karcsú, magas, csinos sarka félregörbült, keskeny, hegyes orra széjjél taposodott, puha sárga bőre kicserepesedett, nagy sár foltok lepték el, mint valami csúnya, gonosz kiütések, mintha betegr lett volna a két kis elvárult úri csípő . . . És az ostoba kis nevelőmnek, akinek csak I egy pár cipőre tellett, de azt szépet vett, drá- \gát, finomat rövid egy pár hét alatt már egy cipője sincsen . . . Mert azok a csúnya, széjelázott, barnafoltos, I görbesarku sárga nyári cipők, olyanok épen olvadás hóvizben akár mzitláb járna a gazdá­juk . . . Mint valami fázós, vörös, nagy lúd­talpak. Viola. Olvasóinkhoz:! Lapunk előfize­tői-, munkatársai-, barátai- és olvasóinak boldog újévet kívánunk. István napja alkalmával a városi tisztikar testületileg tisztelgett Debreczeni István kir. tanácsos, polgármesternél jókivánatai tolmácso­lása végett. A tisztikar érzelmeit Hetey Ábra- hám h. polgármester, főjegyző tolmácsolta. Eljegyzés. Róth Adóit helybeli posztó­kereskedő eljegyozte Zauderer Helén urleányt, Zauderer Salamon posztónagykereskedő leányát Kolozsvárról. (Minden külön értesítés helyett.) Karácsonyi ajándék. Dr. Boromisza Tibor megyéspüspökünk karácsony alkalmából a vállaji r. k. templom építésére 15000 koro­nát adományozott. Vármegyei bizottsági tagválasztás. Hétfőn, heti vásárra tűzette ki a vármegye Métsgos főnöke városunkban a vármegyei bizottsági tagok választását. Sem a kereskedők, sem az iparosok nem fognak részt venni abban, A legcélszerűbb újévi ajándék gyermekeknek télikabát vagy ruha • férfiaknak szőrme bekecs, városi vagy utazó bunda és lábzsák. • ÓRIÁSI VÁLASZTÉK! • SZOLID, SZABOTT ÁRAK! Szántó Mór és Társa Szatmár (a színházzal szemben). 999 Kocsis dolmány öltönyök és rózsás szűrök állandóan raktáron! •••

Next

/
Thumbnails
Contents