Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-27 / 52. szám
közérdek: 1913. deczember 27. 52-ik szám. 2-ik oldal. SBlll 1. Isrilóg-xanD-m. szalon. czroLkrorifea, csak 2 korona ÜE1H13Í1 Cukorkák és díszek, Kugler, Heller és Shmidt bonbonok nagy választékban Gyümölcsök: Nagybányai alma. Almeriai f.zöllő. Datolya. Malaga. Füge Krünella stb. Schnell Imre csemegeüzlete IMI Nagykároly, Kölcsey-utca t. |Hj Magyar és francia Cognak. Asztali, Tokaji, Paiugyai és Jalics borok. Törley pezsgőborok: Reservé, Casinó és Talisman. Naponta friss virsli és fölvágottak- ® Tescheni Andrássy teavaj. Telefon 80. Siam. IBB1B ■^7"Id-éls:i megrendelések azonnal eszközöltetnek. lilIlillSl valamelyest engedett szigorúságából. S ha végére ér ez átkos esztendő s megusztuk annak tengersok kellemetlenségét, talán újra kivirul lelkűnkben a remény örök- zöldvfája s megerősít bennünket egy uj esztendő küzdelmeire, melynek eredménye eddig még előttünk ismeretlenek, de melyről bízvást hihetjük, hogy rosszabb ennél az esztendőnél semmiesetre sem lehet. Egyetlen vigasztaló momentum, e máskor oly üditö, testet-lelket felfrissítő gyönyörű ünnepben csupán ez a remény. A remény, mely éltet s mely még a haldoklónak is vigaszt s enyhet nyújt. Bízzunk Istenben, aki nékünk oly sok szép illúziót ajándékozott, mely illúziókkal mindig körülfontunk szegényes életünk kopottságát. Bízunk abban, aki lelküldte hozzánk fiit, hogy megváltsa az ő szenvedéseivel az egész emberiséget. Ha az, ki a keresztfán mártírhalált halt egy lobogó eszméért, mosolygó arccal tűrt el minden földi szenvedést, nekünk sem szabad elcsüggednünk, nein különösen akkor, amikor alig par nap előtt a Megváltó születésének évfordulóját ünnepeltük. S halkan, bágyadtan, ködtől elfojtva, gondjainktól rekedten, megszólalnak a máskor oly barátságosén hívogató templomi harangok. Vasárnap van, menjünk keresztényi türelemmel, Istenfélelemtől s reménytől eltelve misére s higyjünk a költő örökéletü igazmondásában : És jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor,mely illán Bugzó imádság epedez százezrek ajkán ! LEGALKALMASABB a*- ÚJÉVI AJÁNDÉKUL! A MAI ROSSZ VISZONYOK MELLETT EGY ELEGÁNS, FINOM ÉS TARTÓS KOBRAKCIPŐT VENNI STERN LAJOS CIPŐÁRUNÁZÁBAN NAGYKÁROLY, BANK= PALOTA. REFLEXIÓK. Irta: ZOLTÁN BENŐ a Nagykároly Közgazdasági Bank R.-társaság főkönyvelője A már vége felé járó esztendő sok megpróbáltatásnak tett ki bennünket. Háborús félelem és gazdasági gond emésztette az ország erejét. A bizonytalanság Damokles- kerdja egy napra sem tűnt el fejünk fölül, örökös rettegésben telt el az egész esztendő. A balkáni háború alatt. A közelmnlt hónapokban lefolyt balkáni események fölött, úgy látszik, hogy mindnyájan napirendre tértünk. Pedig az a szellem, amely a Balkánon felelevenítette a legsötétebb középkort, hozzánk is bekopogtatott és ha nem is gyilkoló fegyverekkel végezte rombolásait, részünk volt az egész országon keresztül tomboló viharban, amelynek kíméletlen rombolása alatt nemzetgazdaságunk a sir szélére jutott. Mig megdöbbentő vérességében a vadál latias, vérlázitó, undortkeltő balkáni eseményeket távolról kontempláltuk, észre sem vettük, hogy itt belül, tulajdon hazánkban is mily rémesen pusztít a háború gazdasági életünkben. A Kelet véres eseményei megakasztották a rudját annak a szekérnek, amely hivatva volt gazdasági életünkben egy kis fellendülést előidézni. A nyugati nemzetek kárörvendve, gúnyos mosolygással kisérték a a Monarchia kátyúba rekedt szekerét, s titokban talán úgy vélték exponált állásáért, a vandalizmás erős gátjáért kárpótolni, hogy mikor tiltó szavát felemelte a vérszomj lokalizálására, majdnem műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása néikül- is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. in.: aranvbiűak. Goronüx, uSaptOgSi. a i.egmuveszi- esebb kivitelben. Foghúzás. FGgtömés. vizsgázott fogtechnikus. hogy az élet nagyon szép és hogy ebben a csodaszép őszi bervadásban annyi báj, annyi poezis van, amennyi csak egy ilyen mesés költeményben lehet, amilyen a természet. Nagy, uj Overland gépje már a kapu előtt állott. A soffőr már jelezte is többször a megérkezését, de Karcsi nem sietett, gyönyörködve nézte a fenséges pusztulást, hallgatta a bokrok meséjét. A soffőr még egyet tülkölt s erre figyelmesebb lett. Eszébe jutott, hogy ma találkoznia kell Taszáry Böskóvel, azzal a kis bakfissal, akit imádott az egész város ifjúsága, akit kényeztetett az egész társaság s aki úgy tudott kacagni, mint a mesebeli tündérkisasszonyok. És Melleky rohant le a lépcsőkön. Beült a kormány mögé, a soffőrnek megmondotta, hogy ma egészen fölösleges a gépre ülnie s nekivágott a lombokkal behintett útnak. Az autó repült, gondolatai mégis megelőzték a jó öreg Overlandot, mert azok már ott jártak az Audrássy-ut egyix villájában, ahol Taszáry Böske rendezgette aranyszőke baját a kiránduláshoz. * A Liget fasorai között állott meg az autó. Böske elemében volt. A remek őszi idő felvillanyozta egészen, de az is bizonyos, hogy jókedvének volt más oka is. Nagy könnyedséggel ugrott le a gépről s be' sem várva, mig Melleky leszáll, már neki rohant a sárguló gyepnek, hogy egyetlen szálat elfogjon azokból a menyasszonyi foszlányokból, amelyekkel úgy telve volt a levegő. A nagyszerű csendben egyszerre idegen hangok értek hozzájuk. Benn a szökükutak felé vezető utón járt yalaki. Még jártak. A két ut, amelyiken ők mentek, összefutott a park bejárójánál és azok is, ők is arra mentek. Melleky nem is figyelt arra, Böske sem, de a két alak egyre közeledett s amikor már csak egy buja fabokor takarta el őket, mégis arra nézett a fiú. Arra nézett és hangos hahotára fakadt. — Pista! — Megismételte újra hangosabban : — Pista 1 És Füssy Pista a nőgyülölő, á férfias erő, a higgadt ifjúság prédikátora meglepetve állott meg egy gyönyörű leány karján, akit bizonyosan nem az esti szellő hozott le melléje a Liget fasorai közé, de aztán elmosolyodott és kedvesen nyújtotta ki acélos karját Melleky felé: — Jól van fiú, hát győztél. Azaz, hogy nem is te győztél... A hatalmas, sima járású Overland gép repülve vitte be őket a város felé. Füssy Pista nem szónokolt többé, legalább Mellekynek nem. Egészen más dolga akadt neki is, barátjának is azon az utón, amelyet olyan villámgyorsan szelt át az autó. Nem gondolt egyikük sem arra, hogy melyiküké a bölcsebb életfelfogás, csak repültek tovább a jegenyesorok között a város felé. Melleky nem nézte a gyorsaság jelzőt, de nem nézték a többiek sem. Nagy boldogságukhoz éppen illett a szédületes rohanás, mintha nem is a földön: de a levegőben járnának. Az ut egyik kanyorulatánál egy motorbiciklis rendőr tanyázott. Gépét egy fához támasztotta, ő maga pedig a levegőbe bémász- kodott. Az ősz hervadó szépsége megejtette az ü viharedzett szivét is. Egyszerre megrázkódott és magához tért. Automobil közeledett, még pedig riasztó sebességgel. Gyakorlott füle hallotta a suhogásról, az érzékei megsúgták neki, hogy akik az autóban ülnek, egyáltalában nem törődnek a városi regulációkkal. Hirtelen a gépére ugrott, de mielőtt még megindithatta volna a motort, mint egy óriási madár úgy suhant el mellette az automobil. — Megállni! Kiáltását meg se hallották. Hol jártak már azok. De megindult a motorbicikli is. Ha az autó úgy ment, mint egy óriási madár, a motorbieikli úgy suhant előre mint a fecske, a madarak leggyorsabbika. Két perc se telt bele, már az automobil mellől kiáltotta: — Megállni rögtön! Melleky gondolkozott volna, hogy meg- álljanak-e, de a lányok megállást parancsoltak. Azután a rendőr kérdezett és ők feleltek (
