Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
1913. december 20. 51-ik szám. KÖZÉRDEK 7-ik oldal. Ruhái fest és vegyileg tisztit Hantiéi Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében. = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapiittatott 1902. Telep: Petöfí-ut 59. Kérelem a vezető táblabiró úrhoz ! Didergő peres felek. Hurutosok az ügy védek. Kérelemmel járulunk a helybeli kir. járás- bíróság köztisztelet és közbecsülésben álló vezetőjéhez, Csilléry Dávid táblabiró úrhoz. Tesszük ezt egyfelől, az alperes és felperes közönség, de tesszük városunk ügyvédi kara nevében is. Kérelmünk a járásbíróság folyosójának fűtése felé irányul. Hogy a kérelem mennyire jogos, azt meg is indokoljuk. A kora reggeli órákban ugyanis teljesen ellepi a bíróság folyosóját a sok alperes, aki mig a tárgyalás reá kerül, sokszor órákig kénytelen várakozni a 1'ütellen folyosón. Csuda-e, ha ilyen körülmények között a könnyedén, városiasán öltözött ember felhül és éppen azon a helyen, ahol orvoslást keres bajára, kap egy olyan betegséget, amelynek gyógyítása sokkal nagyobb anyagi áldozatokkal jar, mert az a pár korona, amelyért felebbezés folytán a járásbíróság folyosóján ücsörögni kénytelen. A folyosón van is egy vaskályha, amelynek az volna a rendeltetése, de — sajnos — abban még eddig fütve nem lett, pedig a hőmérők már a 0 fokra sülyedt. Az ügyvédi kar, aki fűtött szobában tartózkodik, ügyfeleivel való érintkezés céljából ki jár a folyosóra, ahol meghűl és az ügyvédek nagy része állandóan tüdő- és gégehurutban szenved. Ismerve a táblabiró ur minden körülményre kiterjedő jóindulatú figyelmét, de tudva azt, hogy a jogos kérelmek teljesítése elől soha el nem zárkózik, biztos reménnyel nézünk a jelen esetben igazán méltánylandó óhajtás megvalósítása elé. Színházi heti műsor. Ma szombaton Sztrájkol a gólya. Énekes vígjáték. Páros bérlet. Vasárnap délután fél 4 órakor Czigánysze- relem este Buksi. Páratlan bérlet. Hétfőn Asszonyfaló. Zóna. Kedden Villámhárító. Páros bérlet. Szerdán Szünet. Csütörtökön délután Limonádé ezredes. Zóna. Este Arany- eső. Páratlan bérlet. Pénteken délután Ártatlan Zsuzsi. Zóna. Este Czigányprimás. Páros bérlet. Szombaton Otthon színmű. Páratlan bérlet. Vasárnap este Aranyeső operette. Páros bérlet. Bicikliző amazon. E cim alatt nemrégiben egyik helybeli lap foglalkozott egy városunkban gyakran látható bicikliző nővel, s az illetőt úgy állította az olvasóközönség elé, mintha kizárólag kecórságból használná a kerékpárt és erkölcsi felháborodást emlegetett, mert egy nő, I kerékpáron merészéi végigszáguldozni Nagykároly utcáin, miközben látható az is, hogy az illető rózsaszín harisnyát visel. Sőt tovább ment a cikkíró. Behatolva a családi széntélybe, a legszemérmetlenebbül tárgyalta azokat a kérdéseket, amelyek tisztán azokat érdeklik, akik maguk vannak hivatva sorsukat intézni és életüket tetszés szerint beosztani. Már maga az a tény, hogy a lap egy hölgyről is durva módon emlékezett meg, elitélést érdemel, de súlyosabb elitélés alá esik az, hogy ez a lap merészkedett a családi szentélybe hatolva, erkőlcsbiró-1 nak lépni fel olyan kérdésben, amihez a sajtó-! nak egyáltalán semmi köze nincsen. És most bámulj tisztelt olvasópublikum! A lap egyik- múlt heti számában cikk jelent meg a sajtó- szabadságról, amelyben a cikkíró élesen kikel a sajtó azon fattyúhajtása ellen, hogy a legtitkosabb családi ügyeket a nyilvánosságra hozza. Mindenesetre kiváncsi lehet az olvasó, hogy hol is jelent meg ez a hir?! Megmond- íjuk azt is. Ez a lap, Csaba Adorján főispán megfizetett hivatalos lapja volt. Főorvos ur figyelmébe! cim alatt lapunk múlt beli számában megjelent hírünkre vonatkozólag dr. Kovács József városi főorvos úrtól azt az értesítést nyertük, hogy a gróf Károlyi Györgv-téri árokban a különféle'anyagok fel- gvülemledésének oka az, hogy a városi tanács a vizvezetö csőátereszt vasrácscsal látta el, amely nem engedi azt, hogy a s/.emét azon keresztül hatoljon. Megtette azonban az intézkedést, hogy közegészségügyi tekintetből az árok kitakaritassék. Ami pedig tudósítónk azon megjegyzését illeti, hogy a városban fertőző betegségek uralkodnának, nem fedi a valóságot, mert — szerencsés órában legyen mondva — Nagykárolyban ez idő szerint egyetlen tífusz, roncsoló toroklobb, vagy skarlát megbetegedés sincsen. r Hát már megint Erendréd? Endréd! E hely a játszi gyermek éveket juttatja eszembe, amíkoron még ott, mint mozgékony (iucska játszadoztam az ut porában, kis halmocskákat összekaparva, miket csirkéknek nevezett a gyermeki képzelet. Itt a kies fekvésű község pázsitján fogtam a hős cinéért, a szarvas bogarat, a nyári est szürkületén s kergettem a denevéreket hullámzó röptűkben. Itt e kies fekvésű község pusztuló berkében szedtem az ibolyát, gyöngyvirágot, erdei szamócát s fáiról a varju-fiókákat. Csacska gyermekségek, de mind kedvesek, oly mély nyommal bevésettek az emberi szívbe, hogy a sir széléig, a sir megnyíltáig emlékünkben dereng. Ez a szeretet szóllaltat meg engem is, mint Erendréd szülöttét; ugyanis Egy öreg névrokonom irogat Érendréd- ről, mond szülőföldéről, holmi pajkos dolgokat. Hát szó ami szó, csintalan fattyuk van-1 nak ott. Hogy bátyám olyan kihivólag vágta ki a rezet, azon mégis csodálkozom. Mert, hogy én is a Tiszteletes urnái kétszer felöntött fekete kávé szakértőjére, Geszte- réd vegyész bátyánkra hivatkozzam, — mint bátyám tette — hát idézem eme öreg patikus bátyánk azon arany mondását, hogy: „egy tisztességes farkas sem pusztít a maga határán, hanem az érendrédi is elmegy Tasnádszarvadra. Hát Bátyám ezt nem tartotta be. S mert ezt tette, hát én felhívom figyelmét egy igen fontos kérdésre, ami úgy érzelem erkölcsi, mint tárgyi tekintetben igazán fontos és ami közös szülőföldünk erkölcsére nagyban kiható. Úgy tudom ugyanis, hogy Érendréden óv tizedekkel ezelőtt ólt egy jóságos földbirtokos, j mes, nemzetes, domahidai Domahidy Dániel, ki nagy területű földet adományozott a ref. egyháznak azon végrendeleti meghagyásával és kikötésével, hogy a Domahidaiak családi sirja az egyház, mint örök életű testület által időtlen-időkig gondoztassák és az ó-temető, melynek emlékfáit az idők vasfoga elemésztette és. megszüntette, sétakertté alakíttassák át. Az ember érzelmi világának egyik magasz- tosabbika a kegyelet, a kegyeletnek pedig fenkölt természetszerű védője, apostola a ................ le lkész. Hol a végrendelet ? ^ papír ládában rágja a papír moly. Mi van a sírral ? r Olt himbálja rajta az esti szellő a boj- : torjánt a bürök ágas-bogas, biizillatu vi- rágát. Mi van az O-temetövel ? Egy ízben állat-legelővé adatott ki, hogy a virág helyett szenny fedje. Mi most ? Hát kaszálló. Öreg bátyám Falussy Öméltóságára hivatkozott. Én is. ügy tudom Öméltósága a községben főgondnok és az egyházmegyének tanács- birája. Hát kérdem: Vau-e tudomása a kegyelet ily megsértéséről‘ó Hajlandó-e az önhaszon palástjával betakart nemtörődömséget eltávolítani és a kegyelet magasztosságát a néplelkében megrögziteni ? Azt hisszük, hogy a lelkészek javadalmát, köztük az endrédi ref. lelkész űrét is a kormány magas fokra emelte, de ha nem emelte volna is, a kegyelet őrének nem lett volna szabad tudatosan a végrendelet intóz- j kedéseit önérdekből a köpörcölő könyvmo- 1 lyokkal megetettetni papirosostul együtt. Végre kérdezem Domahidy Elemér-egyházmegyei fögondnok ur Óméltóságát, összeegyez- hetőnek tartja-e, hogy a kegyelet magasztos érzelmén az egyházvezelö, akár egy Domahidyról, akár bárki másról van szó, úgy túl tegye magát ? Fiatal Vátnfalussy. Szegény zsidóság ... Ha valaki eddig té- venésben volt az , iránt, hogy szereti-e a mi főispánunk a zsidókat, meggyőződhetett erről a szombati vármegyei gyűlésen. Tudvalevő dolog az, hogy izraelita polgártársaink vallási törvényeik értelmében szombati napon nem utaznak sem vasúton, sem tengelyen s igy ha gyűléseken mellőzni akarják őket, annak napját szombatra teszik. Csaba Adorján pedig tudvalevőleg nem nagyon rokonszenvezik a zsidókkal — valószínű nem szereti a sóletszagot — s igy szombatra tette a vármegyei közgyűlés napját, hogy ne kelljen egy terembe ülnie azokkal, akik megtartják vallási törvényeiket, amelyért csak tiszteletet érdemelnek, de ellenszenve dacára támogatásukat már nem egyszer kérte, kereste és vette is igénybe. Reméljük a zsidóság okult a legutóbbi eseten és ezután tudni fogja azt, hogy a főispán ur Öméltósága egyáltalán nem respektálja vallási törvényeiket és nem tekinti a zsidóságot egyébnek csak eszköznek ahhoz, hogy ha kell és szükség van reá. őket céljai elérésénél felhasználja. A zsidóságnak pedig kötelessége ezentúl akkor is távoltartani magát a gyűlésektől, amikor a főispánnak nagyon is szüksége lenne az ő támogatásukra. Vasárnapi munkaszünet felfüggesztése. Az Omke jól megindokolt előterjesztésére, a kereskedelmi miniszter megengedte, hogy f. hó 21-én vasárnap, a munkaszünet felfüggesztése mellett, az üzletek egész nap nyitvatar- tassanak. Saját érdekében áll mielőtt férfi és gyermek öltönyökre gyapjúszöveteit megvásárolná, győződne meg előbb Kóth Adolf Nagykároly, Deák-téri posztó, divatáruházában az áruk rendkívüli olcsóságáról. IAEIPINÓER ÉS FOLYTON É6Ő KÁLYNÁK, Róth Linót VALAMINT Itűr POROSZ FUTÓ KOSZEN vaskereskedésében jutáuyos áron kaphatók Telefon 105 Nagy károly o^-tér.
