Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
deczember 30. 51. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Karácsonyra Kertész és Schwartz gyermekjáték szükségleteit szerezze be r __ r r__ fc üzletében, hol az összes JÄTEKÄRUK leszállított árakban kiárusittatnak. Kalapok, sapkák, fehérnemüek, nyakkendők, téli kötött és szövött árukban nagy cv n i v\ — Kis üzletem van, melyet ketten vezettünk a feleségemmel, Legónykori barátaimmal a barátságot házasságom alatt is fentar- tottam. Több családos és nőtlen barátom járt hozzám főleg esténként vacsora után szórakozni. Mi is eljártunk a családos emberekhez, de sohasem vettem észre, hogy barátaim valamelyike jobban, melegebben érdeklődött volna feleségem iránt, mint amennyit a tiszteiét parancsol és megenged. — Augusztus havában egy estén mint rendszerint most is sokan voltak nálam barátaim közül és vacsora után szórakozásból borozgatva kártyázni kezdtünk. A feleségem 10 óra tájban elköszönt a társaságtól, mint máskor is tette és nyugodni ment. Mi a verandán játszottunk tovább és éjfél felé a kalabriászról a ferblire tértünk át. Én folyton vesztettem. A játék izgatottá tett és nem vettem észre, hogy ki tűnt el körünkből. De különben sem tűnt volna fel, mert nem egyszer magam is, hol egyik, hol más sik kiment sétálni az udvaron levő virágo- kertbe. Hajnal felé ért véget a játék és amikor vendégeim eltávoztak, bementem a feleségem hálószobájába. De nem feküdtem le, mert közelgett reggeli négy óra, mikor a koránkelő falusi emberek miatt az üzletet rendesen nyitni szoktam. Pirkadt már, mikor leültem feleségem ágya szélére és szeretettel átölelve, megcsókoltam. Felébredt és félig álomban, behunyt szemmel gyöngéden szemrehányást tett, hogy miért nem hagyom őt aludni, holott már az éjjel egyszer felkerestem őt. Megütközve hallottam a szavakat, mert én a kártyaasztal mellől egyszersem álltam fel és a hálószobában nem jártam. A kérdezősködésemre adott válaszokból kétségtelenül megállapítottam, hogy valaki gáládul visszaélt feleségem mély álmával, aki abban a hiszemben, hogy én csókolom őt, ellenállás nélkül tűrte el ölelését. És az én lelkem e perctől fel van dúlva. Feleségemet vissza küldtem szüleihez és báJ belátom, hogy ő alapjában véve nem hibás, félreértés áldozata csupán, de tovább vele élni nem tudok, nem vagyok képes. Kérem a lelkijindokok alapján, házasságom felbontását, mert én a feleségemet többé házamhoz vissza nem veszem. Hogy ki volt az a gazember, aki feleségem hálószobájába lopódzva életem feldúlta, nem tudom, nem is gyanítom. Eddig a kereset. Érdeklődésünkre jogászi körökben azt a véleményt hallottuk, hogy a bíróság a válást nem fogja kimondani, hanem kötelezni fogja a férjet felesége visz- szafogadására. Kavarodás a főügyészi alias körül. Jövendőbeli 'após és a jövendőbeli vő. Mit akar békés Csaba? Egy rövidke hírben közölték a helyi lapok, közöttük mi is, hogy a néhai nagy- tudásu, élet és hivatalos tapasztalatokban gazdag, dr. Schönpflug Richard elhalálozásával üresedésbe jött vármegyei főügyészi állás vezetésével, a vármegye teljhatalmú főnöke, Baudisz Jenő tiszti alügyészt bizta meg. Senkinek sem tűnt fel akkor az, hogy a hivatalos irás nem helyettesítésről, de egyszerű megbízatásról szólott, csak azoknak ütött szeget ez a fejébe, akik a hivatalos titkok bcnfentesei, akik sejtették azt, hogy ebben a különös és szokatlan intézkedésben valami rejtett cél lebeg. Most azután kipattant a titok, amely abban culminál, hogy Csaba Adorján főispán, a vármegye érdemekben gazdag tisztviselői és kiválóbb jogászai mellőzései, Szatmármegye főügyészévé, jövendőbeli vejét dr. Kölcsey Ferenc szatmári.fiskálist akarja megválasztatni, akinek érdekében már nyíltan folynak is a kortes- kedések. Mindenesetre a legsajnálatosabb jelenség az, hogy a családi összeköttetés és befolyásolások folytán, a nagy tudást és körültekintést igénylő állásba nem arra érdemeket szerzett és a vármegye régi kipróbált tisztviselőjének és jogászainak egyike, de — ha Csaba célja sikerül— egy teljesen fiatal ember kerül, akinek legfőbb érdeme az, hogy Csaba Adorján, a vármegye főispánjának jövendőbeli veje. Mert hogy érdemesebb férfiúk is pályáznának az állásra, azt felesleges fejKisded. Sándor füszerkereskedésében A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. Leültek a legények, ittak egy-egy pohárka pálinkát. Azt mondja az öles legény csöndes hangon cimboráinak: — Mennyetek a kerti ablak alá, ott lesz mingyárt a juhász, oszt ne sajnájjátok. Az öt legény kiment. Erőset kiáltott az öles legény: a lámpa lángja nagyot lobbant. — Hé kosos, eriggy le áriul az asztal- rul, oszt ne ugrájj ott, mert biz’ Isten le- hajitlak onnét 1 — Lehajltod te biz’ az anyád keservit, de nem engemet! — A juhász tovább ugrált. — Hát megtegyem ? ! — Szeretném látni, te kölyök ! A következő pillanatban a legény kiütötte a juhász kezéből a fütyköst, lerántotta az asztalról s kinyomta az ablakon. A védelmére ment két részeg atyafit úgy vágta pofon, hogy azok a földre zuhantak, azt hitték, hogy a haragos sistergés menykő ütött be- léjök. Gelb, a korcsmáros, a bíróért szaladt. Az acrobata erejű legény kiment a kertbe s gyönyörűséggel nézte, amint az öt cimborája püfölte, rúgta a jajgató juhászt. A nagy lármára sokan összecsődültek; kiszabadították a dühös legények kezei közül a juhászt s a kertből kivitték az útfélre s otthagyták. A juhász nem tudott tovább menni, mert mind a két lábát eltörték, fejét bezúzták. A sövényből karót húztak ki, azzal ütötték. Édes, holdas este volt, a káplán az utcán sétálgatott. Meghallotta a sebesült nyöször- j gósét, odament és felismerte a juhászt. Az egyik kapuban több embert látott, odasietett, kérte őket, vigyék be valamelyik házba, hívjanak orvost; ekkor érkezett a csoporthoz az öreg biró és Gelb. A bírónak ismételte kérését a káplán s a biró intézkedett. Két ember felvette a juhászt, aki lázasan suttogta : — A feleségem ... Ne féljetek . . . csak még eccer . . . A káplán ott maradt s elmondta a tömegnek a juhásszali esetét. Megszólalt a legény, aki a juhászt kilökte az ablakon: — Yót nékünk arról mán a nap tudomásunk, csak vártunk, mikor bánnyunk el vele. No de ma megmentettük a falu becsületét. — A szent uccse, hogy megmentettétek, gyertek mennyünk a korcsmába, oszt igyunk eggyet rája — mondá komolyan a másik piros, köpcös legény. A fiuk bementek, a káplán haza sétált. * A juhász két hónap múlva meggyógyult s tovább betyárkodott. LEGALKALMASABB KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL! A MAI ROSSZ VISZONYOK MELLETT EGY ELEGÁNS, FINOM ÉS TARTÓS KOBRAKCIPŐT VENNI STERN LAJOS CIPŐÁRUNÁZÁBAN NAGYKÁROLY, BANK“ PALOTA.
