Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-12-06 / 49. szám
3-ik oldal 1913. deczember 6. 49-ik szám ÉRMELLÉK mindenkor pontosan utánvét mellett szállít K 168 árban ab waggon Nagykároly. POLLAK S. ZSIGMOND DEBRECZEN. Telefon 4—41. Székelyhid. Nincsen ember . . . Nincsen ember, ki mondhatná: Nem ismertem szerelmet, Mely fölemel, vagy porba dönt, Hervasztja a lelkeket. Boldoggá tesz .hervadásig, Remény nélkül gyötrelem Az örökké uralkodó ö s gyönyör: a szerelem. Ha nékem is gyönyör volna A szerelem mámora, Elfeledném keserűimet S jönne éltem szép kora. Kovács Zoltán. Őszinteség. Könnyel, vérrel van felszántva a magyarság országutja. Könnyel, vérrel vannak áztatva azok a sirok, melyekből rosszulvezetett üzletikönyvek, váltók, pöriratok, összeroskadt, nemrég vagyonos családok romjai emelkednek ki sikoltó fekete keresztnek. Köny és vér mossa le a közgazdászok, kereskedők „javul a helyzet“ optimista mosolyát; mert aki józan szemmel végig tud még nézni a magyar társadalom utján, az láthatja, hogy a javuló helyzet csak a tüdőbeteg végvonag lása, halálos virulás az a pir, amelyet már a másik percben a halál csontkeze fagyaszt meg. Most, amikor lezajlott az őszi nagy vásár, most, amikor kereskedőink a karácsonyi vásár csődjétől rettegnek, — a tavalyi is rosz- szul sikerült, — most nem szabad felületesen elfutni a magyarság közgazdasági útja mellett, mert ez az ut nem a börze, nem a kereskedelmi cégek, nem az iparosok privilegizált útja, hanem az egész pusztuló, kivándorló magyarságé, mely félszázad óta nem volt a maihoz hasonló csőd előtt. Azé a magyarságé, amely csak tűrt, szenvedett, fizetett, vórthányt és meghalt, rábízva a tusakodás, a verekedés, a számítás, a közgazda- sági élet szanálásának terhét másokra, akiket csak akkor sietett támogatni, ha a sajtó már nagyon felkorbácsolta erre a lelkeket; s a gyámolatlan, az erélytelen, a pusztuló magyarság akkor, ha látta, hogy az emberfeletti erővel megvívott küzdelelem sikerre vezetett: fölemelte munkában, görcsös összeszorulás- ban és lomha tétlenségben is elfáradt kezeit és elkezdett tapsolni. Ma, most azonban bűn, a nemzet ellen való vétek a magyarság tétlensége. Ez a nemtörődömség, ez a perverz jajgatás, ezek a könnyelmű táncok a közgazdasági élet egyre szennyesebben hullámzó, posványos vizében. Hivságosak azok a hitvesi féljaj du- lások is, amelyek régi volt kedélyes ebédek- vacsorák után sírnak. Örökös a panasz mindenütt! De a a rossz üzletek szivetfacsaró örökös emlegetés mellett józanul látni, kalkulálni és meghúzódva élni, — senkisem akar, mert a magyar „lady“ nem engedheti ezt meg. És ez az, ami a magyarság csődjét egyre rohamosabban sietteti, ez az, ami még a vidéki élet kisebb igényeit is megroskasztja; ez az, amit gyökeresen ki kellene irtani: a látszat hamis fenntartásának, nagy pénzekkel, nagy veszteségekkel, elfolyó vérrel való egyre tartó éleszgetése. A társadalmi élet igényeit pénzzel, „puccal“, hamis látszattal igyekeznek fentartani a lateiner-osztály tönkszélón járó urai, akik ezzel maguk alá ássák a talajt, mert nem akarnak, mert nem tudnak tisztán látni, őszintén beszélni! Pedig ma a vidéki magyar társadalomnak egy roppant erejű szervvé kell összeforrnia, hogy megküzdje a pénz elleni véres harcot, hogy kibírja a még hátralevő gazdasági krízis nagyságát, hogy megbirja menteni a gazdasági végösszeroppanásból önmagát! Nagyrészt a közgazdasági és ipari tényezők könnyelmű optimizmusa az, amely félrevezeti megnyugtató hírekkel — amelyekben maga is hisz, — a társadalmat, mert ez a javulás lehet időszaki jellegű ugyan, de tartós, de állandó beláthatatlan időkig nem. Pár adatot — a magyar közgazdasági és ipari élet mélyéből — lássunk végre őszinteségük meztelenségében. Az ipari és kereskedelmi élet redukciója révén — s mert a gyár, az iparvállalat olcsó munkaerőket is igényel, — télire 150 ezer munkás lesz kenyér nélkül. 150 ezer család munka, élelem, meleg, élet nélkül 1 A Máv. a magyarság e leghatalmasabb organizációja csőd előtt áll és eddig már 40 millió korona hiány mutatkozik. A Máv. raktárai üresen állnak, nincs mit szállítani és ezért nem jelentkezett ebben az évben a waggonhiány. Az árvízkárosultakon úgy akar segíteni a minisztérium, hogy árvizbélyegeket fognak kibocsátani s az ebből befolyó jövedelmeket osztják szét. Ez természetesen ismét csak a társadalmat terhelné 1 Ezeket a rövid adatokat a legmegbízhatóbb helyről szereztük. Valóságuk kétségen kívül áll. Es épp ezzel a valósággal vetnek előre kétségbeejtő perspektívákat. Kétségbeesni pedig a társadalomnak éppen a mai viszonyok mellett nem szabad, mert ez a melegágya minden tönknek. De tisztán látni a helyzetet legfontosabb érdeke a társadalomnak, hogy félre ne vezettese magát sem hióbhirekkel, sem optimista véleményekkel, amelyek nyomán esetleg nagyobb luxust, több tulkiadást megenged magának. A magyarság útja folytonos harcokon át, véres csataterek, csonka hullák mellett vezetett el a kultúra, a kereskedelem mai harcáig. Most vívja azt a kétségbeesett, nagy küzdelmet, amit kemény, erős összetartással ki kell vívnia, hogy a társadalmi jólét, a magyar ipar és kereskedelem viruló olajága hozza meg a háborúkat követő nyugalmas bókét. Ebben a küzdelemben, megtartózko- dásban, összeszorult igényekkel, tiszta, szemmel és kézzel küzdenie kell becsületes szolidaritásban az egész társadalomnak. Ebben a munkában ki kell vennie a részét a vidéki sajtónak is, állandóan felvilágosítva, nyugodt temperamentumra intve és tanítva, hogy az ország, a vidéki élet összeroppanása még súlyosabb következményekkel ne járjon. Irreális témák pengetése hivságos dolog ma, amikor minden épkézláb embernek tál pon kell lennie, mert ebben az ipari harcban a társadalmi szervezet legkisebb atomja is élet-halál között lebeg! H Ö Feloizlaíták a bihardiószegi gyámpénztárt A bihardiószegi gyámpénztár hónapokon keresztül foglalkoztatta a közigazgatási bizottságot, sőt a belügyminisztériumot is, végre elérkezett a döntő fordulathoz. A köz- igazgatási bizottság a diószegi gyámpénztár feloszlatását határozta el és Verner Kálmán a biharmegyei árvaszók elnöke már intézkedett is, hogy a gyámpénztár teljes pénzkészletét szolgáltassa be e nagyváradi adóhivatalhoz. A feltűnést keltő, de mint az alábbiakból kitűnik, nagyon is időszerű és szükséges határozatnak előzményei nagyobb részt köz ismert tények. Az árvaszék elnöke a vizsgálatok alkalmával évekkel ezelőtt konstatálta, ugyanis, hogy a diószegi gyámpénztár kezelése nem éppen szakemberek kezeibe van letéve. Teljesen megbízható, intakt emberek' ültek ugyan a testületben, hiány, mulasztás vagy szabálytalanság féle sohasem fprdult ugyan elő a gyámpénztárban, de hiányzott a vezetőkből a szükséges pénzügyi, közigazgatási és telekkönyvi szakértelem. így megtörtént, hogy kölcsönnyújtásoknál a gyámpónz- tár nem volt tekintettel a tényleges telekkönyvi állapotra, olyan ingatlanra, házra is folyósított kölcsönt, melyet például nagyobb értékű haszonélvezet terhelt, holott a gyám- törvény kifejezetten előírja, hogy az árva- péntek kölcsönadására legalább háromszoros fedezetet kell biztosítani. Különösen aktuálissá vált a biztos fedezet kérdése az utóbbi időben, mikor a silány pénzviszonyok miatt az ingatlanok értéke bizonytalan hullámzásnak van kitéve. Mátékkor felmerült az a terv, hogy feloszlatják a bihardiószegi gyámpénztárt és beleolvasztják a biharmegyei árvaszékbe, ami különben nem szokatlan; mert a múltban volt már rá precedens, hogy avatatlan, szakszerűtlen kezelés miatt a községi gyámpónztárt az anyapénztárba olvasztották- A közigazgatási bizottság a bihardiószegi gyámpénztár ügyében is hasonlóképpen akart eljárni, de a gyámtestület a jegyző hosszas távolléte, illetve betegeskedésót hozta fel okul és ígéretet tett, hogy ezentúl az árvaszék intenciói szerint folytatják a gyámpénztár vezetését. A bizottság egy évi haladékot adott a bihar- diószegieknek a „megjavulásra“. Az egy esztendős terminus lepergett, de a gyám- pénztár vezetése abszolúte nem mutatta a fejlődés jeleit, minden maradt a régi stádiumban. A közigazgatási bizottság elé került tehát újból az ügy, mely most már a feloszlatás mellett foglalt állást és ilyen értelemben határozott. A bihardiószegieket kellemetlenül Kizárólag saját gyártmányú bör-keztyük, valódi Párisi Reform Miderek, 5 K-tól 60 K-ig. Selyem és cérnakeztyük, nadrágtartó, ruhakefe, pénztárcák és fésűk. Sajátkezüleg készitem a jelenkor legjobb sévkö- töit, haskötőit, müikb, mükezeit, (irigktorok, pesszriumok, gummifecskendök, mint női óvszerek). Gummi görcsér-harisnyákban nagy válaszok. Ha 1 K-át beküld, érte 3 darab minta gummit küldök. Vitárius Sándor keztyüs és kötszerész-mester Debrecen, Piac ú. 16. szám ..... Alföldi-Bankpalota épületében. | i
