Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
november 1. 44. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. mODERN RUHftFESTÉS BÁRMILY DIVÄT SZÍNRE HÁJTÁJER PÁL GALLÉROK GŐZMOSÁSA tükörfénnyei hófehérre. Nagykároly, Szécüenyi-u. 43. sz. (A róni. sath. elemi fiuis&ola mellett). Soroljuk föl ezeket, hogy legalább tudják az emberek hová kívánkozzanak : a legnagyobb közöttük Szászváros; a többiek pedig: Breznóbánya, Dobsina. Gölnicbánya, Gyergyószentmiklós, Igló, Jolsva, Kézdi- vásárhely, Körmöcbánya, Leibie, .Magyar- kanizsa, Szepesbéla, Szepesolaszi, Vízakna. Ezek közül Szepesolaszinak és Leibicnek nincs semmi adóssága, Szepesbélának mindössze 734 korona és a többinek is meglehetősen kevés. Ezzel szemben vannak azután olyan rendezett tanácsúak, ahol száz percenten felül van a pótadó. A rekord Abrudbányáó l(i3 százalék, utána Mezőtúr 131, Szolnok 126, Nagykároly 113 százalékkal. Száz percenten felüli pótadója van még Dobsina, Hajdúböszörmény, Kiskunhalas, Kisszeben, Nagykikinda rendezett lanáesuaknak. Van azután két város, amelynek több az adóssága, mint a vagyona: Beregszász fedezetlen passzívája: 19.234 korona, Dob- sináé 15.000 korona. A rendezett tanácsú városok fennálló kölcsöne 176 millió, kölcsönszükséglete 189 millió. A kölcsönszükséglet mérve változik a hét millió korona (Kanizsának kell ennyi) és a 20,000 korona között, amennyivel például Nagyvárad város lenne kirántva a hínárból. A legtöbb — ötvenhat — rendezett tanácsú város vágóhidat akar; 49 vízvezetéket és csatornázást és igy tovább. Együvé foglalva tehát a rendezett taná- nácsuak és törvényhatósági joguak szükségleteit : fél milliárd kölcsönre várnak a magyar városok, a már meglevő ötszáz millió adósság mellé. Ha tehát a mélyen tisztelt külföldi tőke üzletet akar kötni: siessen, itt az alkalom ... Olcsó tűzifa iisztelettel értesítem a n. é. közönséget, _hogy Rakóczi-utca 10 szám alatt levő fatelepemről egy köbméter elsőrendű, két éves vágású cser hasáb-tűzifát házhoz szállítva 10 koronáért árusítok. Szobovits Mór fakereskedő. , Polgári Takarékpénztár rejtelmei. Az elveszett alaptőke. Meddig hallgatnak a részvényesek? Mint a derült égből lehulló villám- csapás agy hatott a helybeli pénzpiacra ‘ a „Közérdekének a „Polgári Takarék- I pénztár1' válságáról szóló tudósítása. Pedig már hetek, sőt hónapok óta I foglalkozik a közönség ezzel a kérdéssel és régóta köztudomású, hogy az intézet — a meggondolatlan ki- hitelezések és a földbirtokok értékcsökkenése folytán — alaptőkéjének jórészét elvesztette. Azt is tudta mindenki, hogy több [oldalról igyekeztek a szanálás módját megtalálni, de hasztalan, mert nem volt kéz, amely segélyt nyújtott volna a rövid idő alatt szomorú lejtőre jutott pénzintézetnek. A „Polgári Takarékpénztár“ a nagy pénzbőség idején alakult. A részvényesek nagy része a legszegényebb sorsú pol- [gárok soraiból kerültek ki, akiket az alapítók óriási üzleti haszonnal való reménynyel kecsegtettek. Abban az időben jött létre a részvénytársaság, amikor mindenki gründolt, amikor mindenki azt hitte, hogy a bankmesterség a világ legjobb foglalkozása. Voltak az intézet alapitói között tekintélyes polgárok és vagyonos birtokö- sok is, akik saját foglalkozásuk gyakorlásában presztízst és tekintélyt szereztek és sikerhez is jutottak, de a megalakuláskor az igazgatóságba beválasztottak olyanokat is, akik nein is konyitottak a pénzkezeléshez, de anyagi garanciájuk sem volt ahhoz, hogy egy pénzintézet élére állhassanak. Ilyen körülmények között kezdte meg a jobbára szegény emberek keserves filléreiből létesített intézet működését. és lemezek jutányos árban kaphatók: Lilienfeld Sándor órás és ékszerész üzletében Nagykároly, Gróf Károlyi-tár. Gramofon-lemezek ára: darabonként 2 K 50 f, 3 drb lemez- vételnél 200 drb tű ingyen. — Tanuló koszttal vagy fizetéssel felvétetik műveltség, szociális, gazdasági és földrajzi viszonyok fokozatai szermt, mégis csak egy egységet alkot, egy nagy, hatalmas, terebélyes fát, aminthogy az Írás szavai szerint: „Ki odom ée hászode“ az emberiség a föld fájához hasonlít. A külömböző fajok, nemzetek, rendek és osztályok úgy viszonylanak egymáshoz, valamint a gyümölcs leveléhez, ez az ághoz és mindnyájan a törzshöz. Mindegyik rész fontos és nélkülözhetetlen, egyik kiegészíti a másikat, egyik folyománya a másiknak, egy anyag, egy nedv, egy éltető erő ad mindnyájuknak életet fejlődést, az összetartás, az egymáshoz való ragaszkodás, amit az erkölcsi világban, ha tudatossá válik, szeretetnek nevezünk, teszi a külön alkatrészeket egy összefüggi! egészszé, egy hatalmas tömör egységgé. És ennek az ősszetar- tozandóság magasztos eszméjének adunk Szukosz-ünnepén világos kifejezést, midőn külömböző növénynemeket akként egyesitünk Isten szine előtt szimbolikusan kezünkben, hogy minden nem a fa más-más alkatrészét jelképezze, kifejezvén vele, hogy bármi látszólagos külömbség legyen közöttünk, emberek között, mégis egyek vagyunk, az emberiség hatalmas fájának külön-külön rendeltetésű részei, akik mindnyájan a közös hivatás és cél termékeny talajából szivjuk éltető nedvünket, akik mindnyájan szent igyekvés- sel a földtől fölfelé, Hozzád, óh Istenem, törekedünk. „Ulkachtem lochem bájaum horisaun“. „Az első nap vegyétek magatokhoz az előirt simbólumokat“ és a Midrás magyarázólag hozzálüzi: „Erre vonatkozólag zengi Dávid „Jáálauz szodáj vöchol áser bau“. „Ujjongjon a föld és minden ami rajta van“. „Jálauz szodáj“ zeh hoaulom“ „ujjo"gon a föld“ a világra vonatkozik „vöchol áser bau ilu háb- rijausz“ és minden ami rajta van az emberek összeségére vonatkozik.“ — Mert ezek a kezünkbe veendő simbolumok a szeretetve, az egymás megbecsülésére oktatnak bennünket. Tanítanak, hogy „jálauz szodáj vöchol áser bau“, csak örömtől és ujjongástól visszahangozzék az egész világ, minden kebel, minden szív a szeretet éltető melegétől legyen áthatva, minden arc, minden szem szelídséget és jóságot sugározzon, tartsunk távol gyűlölködést, haragot magunktól, ne okozzunk embertársainknak szükkeblüségből bajt és bánatot, irigykedésből és rosszakáratból fájdalmat és szomorúságot. Szeresd Istent, az Egyetlenegyet és ha Istent szereted, akkor kell, hogy szeresd felebarátodat is. Ájtatos híveim I Szomorú időket élünk. Nagy csalódás ért bennünket és velünk együtt a haladó emberiséget. Benne vagyunk egy sötét korszakban. Fekete árnyékok elho- jnályositják a szeretet fénylő napját. Babona, butaság és ennél több gyűlölet és gonoszság megrágalmazza szeretetet hirdető vallásunkat, vérig sérti zsidó önérzetünket, a legszentebb érzéseinkben kíméletlenül végiggázol. Egy óriási birodalom gyűlölettől teli nagyjai és népei hatalmi tobzódásukban egy borzasztó váddal illetik vallásunkat, népünket, ami ellen nemcsak vallásunk minden szava, minden betűje hangosan tiltakozik, hanem egész emberi mivoltunk, testünk, lelkünk minden porcikája. Azok, akiknek trónját ezer és ezer ember ártatlan vére mossa, azok, akik naponkint embereket ölnek, gyilkolnak, mert szabadságot, életet mertek népüknek követelni, kivánni azok, akik nyíltan, egész világ szeme láttára nemzeteket, népeket tipornak le, mert vallásukhoz, nemzeti függetlenségükhöz szívósan ragaszkodni mernek azok, akik millió és millió embert nyomorogni és szenvedni hagynak, butaságban és babonában sínylődni, csakhogy önző gonosz hatalmuk meg ne gyöngüljön, csorbát ne szenvedjen, azok elég elvetemültek a világnak, az Égyistenség hitét, az igazi szeretet tanát, a tiz parancsolatot adó, de kisebbségben lévő, a tulhatalommal szénben tehetetlen, anyavallás híveit azzal vádolni, amit ők nyíltan szemérmetlenül űznek: ártatlan vér el- ontásával, ők a mesterek pogromok endezé- sében, ártatlan gyermekek és asszonyok kegyetlen megkinzásában és meggyilkolásában. Mi is, akik elkeseredetten, a vallásuk miatt fenevadkónt üldözött testvéreinkkel való so- lidaritásban lelkünk minden felháborodásával tiltakozunk e gaz rágalom ellen, mi is ama szavakat kiáltjuk feléjük, amelyeket 1750. évvel ezelőtt egy keresztény hitvédő (Justinus, a mártír II. Apológiájában, amelyet a római császárhoz és a senátushoz küldött) a pogánysághoz intézett, midőn a kisebbségben levő keresztényeket a pogányok ugyanazzal a vérváddal illeték, amellyel a mai pogányok bennünket, zsidókat, vádolnak és amelyek szószerirh igy hangzanak: „Szé- gyeljétek magatokat 1 Igenis szégyeljétek magatokat, hogy ti azt, amit nyilvánosan
