Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1913-09-13 / 37. szám

2-ik oldal ÉRMELLEK 1913. szeptember 13. 37-ik szárm Tisztelt közgy űlés! Mielőtt a mai gyűlésre kitűzött dolgok tárgyalásához fognánk, szomorú kötelesség hárul reám. Mély megilletődéssel jelentem ugyanis, hogy Péterfy Sándor a magyar tanitók atyja, az Eötvös-alap és Tanitók háza lelkes meg­teremtője sándorfalusi magányában csende­sen elhunyt. Hült tetemeit a hálás tanítóság Budapestre hozatta s a székesfőváros által adományozott disz sírhelyre nagy részvét mellett temette el. Az ifjabb tanitónemzedék alig ismeri Péterfy örökbecsű munkálkodá­sát, de mi öregebb tanitók soha el nem múló hálával gondolunk az Eötvös-alap és Tanitók háza nagyérdemű megteremtőjére, ki egy egész hosszú életen keresztül küzdött, fára­dott, hogy minél több tanító özvegy könnyeit letörölje s minél több tanító gyermekét se- geitsen emberré tenni. Ezen egyszerű falusi tanítóból kizárólag saját erején képezdei igazgatóságra s kir. ta­nácsosi rangra emelkedett nagy férfiú való­ban méltó a magyar tanítóság örök hálájára s ez okból bátor vagyok inditványozni, hogy egyesületünk nevében külön gyászlapon örö­kítsük meg az ő áldott emlékét s majd amikor a tanitók kegyelete az ő sírja felé — bizton hiszem — díszes emléket óhajt állítani, mi is tehetségünkhöz képest járuljunk hozzá e nagy emberbarát sírján felállítandó emlék­oszlop költségeihez. Ezeket határozatképpen kimondom. Nem kímélte meg a halál a mi sorainkat sem, kiragadván közülünk egyik legjelesebb kartársunkat Szabó Gyula margittai kolle­gánkat, kinek hült tetemeit éppen ez órában adják át a földnek, melyből vétetett. Az egyesület utólagos jóváhagyásának reményé- nyében intézkedtem, hogy egyik tisztviselőnk búcsúbeszédet mondjon elhunyt jeles kartár­sunk sírja felett, valamint a felől is, hogy egyesület nevében díszes koszorú helyeztes­sék a ravatalra. Jóváhagyást kérek s az ő emlékét is ké­rem jegyzőkönyvben megörökíteni s indítvá­nyozom, hogy a jövő közgyűlésre kéressék fel Szatmári Károlyt emlékbeszéd tartásra. Rendkívüli meleg ováció kisérte az elnök beszédét és a közgyűlés Kiss Lajos indítványára elhatározta, hogy azt jegyző­könyvileg örökíti meg és az abban fog­laltakért elnöknek hálás köszönetét nyil­vánítja. A gyűlés első tárgya a múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása volt, amelyet némi módosítással elfogadtak és a kikül­döttek hitelesítették is. A második tárgy H. Kovács Zoltán érkőbölkuti tanító felolvasása volt, ame­lyet a közvizsgák reformjáról tartott. Rend­kívül ügyesen dolgozta ki a nehéz témát, amellyel radikálisan akart véget vetni az j unalmassá váló vizsgáknak s fűszerezni akarta azt, testedző sportok összekötésé­vel és játékokkal akarta kellemessé tenni a vizsgázó növendékek számára. Ugyan- ehez a tárgyhoz Üröghy Sándor és Csóka Lajos indítványokat adtak be és ebből kifolyólag érdekes vita indult meg, amely­ben részt vettek Kiss Lajos, Rácz Béla, Csóka Lajos, Debreczeni Ferenc, Szilágyi Árpád tanítók és Király Piroska a szé­kelyhídi ref. egyház bájos tanítónője. A vita eredményeként a közgyűlés kimon­dotta, hogy a tárgyatjkiadja a tanügyi bi­zottságnak, azzal a kéréssel, hogy a Ko­vács-, Üröghy- és Csóka-féle javaslatok­ból egy javaslatot készítve, terjessze azt a legközelebbi közgyűlés elé. A harmadik tárgy a tankönyvek bírá­latáról szóló jelentések levétettek a napi­rendről, de a közgyűlés utasította a bí­rálattal megbízott tagokat, hogy jelenté­seiket a tavaszi közgyűlésnek okvetlen terjesszék be. Ezután Üröghy Sándor olvasta fel nagy érdeklődés és gyakori éljenzések és tapsok közölt „A társadalom és a nép­nevelés“ cimü pedagógia értékezését. A mesteri munka, amely jeles tolira és ki­váló népismeretre val, csak gyarapította azokat az érdemeket, amelyet Üröghy a népnevelés terén eddig is szerzett. A gyűlés berekesztése előtt, elnök fel­olvasta Soós József nagylétai tanító sür­gönyét, amelyben arra kéri a közgyűlést, hogy írjon fel az országos szövetségnek, hogy pártolja azt az indítványt, amely az igazgatói, tiszteletdijjaknak a nyugdíjba való beszámítását célozza. Felolvasta vé­gül a „Tanitók Lapja“ szerkesztőségének azon kérelmét, amelyben anyagi támoga­tást kér. Az első indítványt a gyűlés egy­hangúlag magáévá tette, a másodikra nézve beható vita után kimondotta, hogy egyszer s mindenkorra 20 koronát se­gélyként megszavaz, de az előfizetésen kívül nem áll módjában a lapot segé­lyezni anyagilag. Az elnök meleg záróbeszéde fejezte be a közgyűlést, mely után a tagok társas­ebédre gyűltek össze Andriskő János ma­gyar konyhájáról hires vendéglőjében. A minden tekintetben kifogástalan és lukulusi ebéd közben, az első pohárkö- szőntőt az egyesület aranyszáju és arany- tollú főjegyzője Csóka Lajos mondotta, aki a vendégekért emelte poharát. Végh József esperes gyönyörű beszédben a magyar tanítóságért, Molnár Antal elnök a tanítósággal karöltve haladó, bátor szó­kimondó és független lap szerkesztőjét. Simkó Aladárt, lapunk felelős szerkesztője a kultúra Apostolnőit, a tanítónőket, B. Kovács Lajos rendkívül szellemes köszön­tőben a Csóka felköszöntőjében kimaradt Molnár Albert számvevőt és Timkó István és Győry Istvánt, Rácz Béla igen sikerült ánekdotta kapcsán az érmihályfalvai ven­dégeket. Erdős Endre, Végh József espe­rest éltette. Szathmáiy Sándor á tanítók­ért és azok nesztoráért Üröghy Sándor­ért, Szőke János a magyar nyelv lelkes zászlóvivőjeiért a tanitók és tanítónőkért, H. Kovács Zoltán, Vasady tanfelügyelőért emelte poharát. Ebéd után Bálint szebb­nél szebb magyar nótáira megcsendült a dal az ajkakon, majd a fiatalság táncra perdült és élénk jókedvvel járta a magyar csárdást egész a székelyhídi vonat indu­lásig, amikor elszéledtek az Apostolok és Apostolnők magasztos hivatásukat, a gyér-, meknevelés nehéz munkáját teljesíteni. Nviracsádon. Mikor a körjegyző Cristen a faluban. Letartóztatott kereskedők. Lapunk múlt heti számában rövid hírben közöltük, hogy a Nyiracsádi körjegyző egy árverésen letartóztatta és a községházára ki­sérte Weisz Ignác érmihályfalvai keres­kedőt. Most az ügyet teljesen megvilágítja az alábbi feljelentés, melyet Weisz adott be a nyiracsádi szolgabirói hivatalhoz. A feljelentés a következő: Tek. Főszolgabíró Ur! Knepfelmacher Mártonná és Knepfelma- ehef Mariska nyiracsádi lakosok ellen 1913. év augusztus hó 29-ik napjára nyilvános ár- I verés volt javamra kitűzve, a nagykállói I kir. járásbíróságnak 1912. évi 1409—4. sz. végzése folytán, amelyen mint végrehajtató [én és ügyvédein megbízottja Weinberger Béla érmihályfalvai lakos jelen voltunk. Az árverés befejezése után a megvett ingóságok elszállítása céljából fuvarost kerestem, Wein­berger pedig — mivel követelésem fedeze­tet nem nyert — törvényes jogánál fogva a folytatólagos végrehajtáshoz fedezetet kere­set és talált is egy bádogedényben egy sors­jegy részleteivel és azt a bírósági végrehajtó őrizetébe lefoglalás végett átakarta adni. Erre Knepfelmacher Mariska, — aki úgy látszik felháborodott azon, hogy már a végrehajtás foganatosítása alkalmával Rákóczy Jenő bí­rósági végrehajtó erélytelensége folytán olyan botrányt sikerült előidéznie, amely az eljárás befejezését és sok értékes ingóság lefoglalá­sát lehetetlenné tette, — odaugrott, a bádog- edényt a részleteivel elragadta Weinbergertől és előbbivel fejbe akarta ütni. — Weinberger revolvert rántott elő és önvédelemből maga elé tartotta, mert csak igy szabadulhatott kriti­kus helyzetéből. Ekkor Knepfelmaeherék Perger Endre községi jegyzőhöz mentek panaszra, aki oda­jött és Weinbergert letartóztatni akarta és kijelentette, hogy sajnálja, miszerint már az árverés előtt le nem tartóztatott bennünket. Ezen illetéktelen beavatkozásról és basásko- dásról tudomást szerezve, megkérdeztem Perger jegyzőtől, hogy milyen jogon és in­dokból kíván bennünket letartóztatni, aki ma­gából kikelve ordította: „Én vagyok itt az atyaisten, letartóztatom magukat, kövessenek a községházára!“ és amikor kijelentettük, hogy csak karhatalomnak engedünk, a csend­őrőrmesterrel kisértetett bennünket a község­házához. Minthogy én semmi olyan cselekményt nem követtem el, amiért személyes szabad­ságomban jogosan korlátolható íettem volna, a Weinberger Bélával keletkezett incidenst pedig Knepfelmacher Mariska idézte elő minősitetlen, a hivatalos komolyságot sértő, meg az ő testi épségét is komolyan ve­szélyeztető magatartásával, amely ellen őt megvédelmezni még karhatalom igénybe­vételével is törvényes kötelessége lett volna a bírósági végrehajtónak, — ha a községi jegyző hatáskörének túllépésével a beavat­kozást helyénvalónak tartotta, Knepfelmacher Mariskát, mint a botrány egyedüli előidéző­jét kellett volna előállitatnia, én azonban, aki erre okot egyáltalán nem adtam, előállít­tatásomban személyes szabadságom súlyos megsértését, Perger jegyzőnek hivatali hatal­mával történt súlyos visszaélését látom, el­lene a biróság előtt megtettem a megtorló lépéseket, egyidejűleg azonban fegyelmi pa­naszt is terjesztek elő és az iránt esedezem: Méltóztassék Perger Endre nyiracsádi községi jegyző ellen a fegyelmi vizsgálatot sürgősen elrendelni. Az eset tanúi Weinber­ger Béla érmihályfalvai, Rákóczy Jenő nagy­kállói és Terdik János nyiracsádi lakosok. Tisztelettel: Weisz Ignácz kereskedő. Reméljük, hogy ha a szolgabirói hivatal nem is, de az alispáni hivatal megfelelő elég­tételt fog szolgáltatni a méltatlanul meghur­colt kereskedőnek, aki egyben a jegyző ellen a bíróságnál is megtette a feljelentést, sze­mélyes szabadság megsértése miatt. Csendőrök a vadászok ellen. Kié a vadászterület. Bagaméri vadászok pőre a káptalannal. A vadászati törvény megengedi a vadász- területek jogos tulajdonosainak, hogy az orv­vadászt, ha fegyverét át nem adja, a legkisebb ellenkező vagy védelmi mozdulatra lelőhessék. Az orvvadász ismeri ezt a törvényt és ha a pagonybm véletlenül vadásszal találkozik, azon-

Next

/
Thumbnails
Contents