Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. szeptember 13. 37-ik szám rr ti műterei]] Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautsehukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidat koronák, csapfogak a levmüvészi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus. lyagos, rövidlátó szemeit az igazság zászlója, a független magyar sajtó annyi diadalt ért szinbolutna. A fözászlóvivö, az öreg Littecky bácsi pihen, számlája pénzét, a zászló árát. Az öreg „Szamos" amely azelőtt nyílt, szóvivő harcosa volt a szatmári független polgároknak, az öreg „Szamos" amelynek hangja után ment a vármegye független polgársága, nos ez az öreg „Szamos" recsegő grammofon lett, amely úgy, ahogy visszarecsegi azt, amit belédiktál- nak Lukács panamaőrgróf szatmári ügynökei: Ez az újság ma már csak „lap", sok, sok össze-vissza nyomott feketebetiik- kel tarkított papírlap, de .nem az az „újság" ami volt. Én nem üzleti alapon, nem a kon- kurrencia setét szemüvegén keresztül irok erről a „mungó gr ammo főnről“, hanem mint hivatásos újságíró lebbentem félre azt a mungópénzen, judáspénzen vásárolt leplet, amely mögött a szatmár- megyei mungóprimadonnák belédanolják sókupléiknt az öreg „Szamos" ütött kapott, horpadt tölcsérébe. Ki hinné azt a laikusok közül, hogy „szeretett" (? ?) főispánunk, Tiszáék szat- marmegyei főmandarinja, egyik első énekes primadonnája a vén „Szamosának, ennek a hirdanoló vén grammofonnak ? Különösen az elmúlt nyári közgyűlések idején lehetett hallani megyefőnökünknek, ennek a kedélyes, pipás Tiszakivonatnak hangjait. Ez akkor történt, amikor a vicinális Kollégium tagja kivétel nélkül egy közös, hivatalos bizottság előtt vizsgázik. A vizsgákon a szigorú angol profeszorok előtt aztán a kollégiumok dicsőségéért épp oly mérkőzés folyik, mint pár héttel előbb, a vizen, evezőruddal a kézben, a Christ-Church-Meadow árnyas füzei alatt . . . Szeretuék még sokat, nagyon sokat írni az angol egyetemi életről (minden oly különös, oly szép, oly ragaszkodó a múlthoz) s a városról, mely páratlan szépségekkel teljes. Virágokkal tarka, apró angol játékhazak, gigászi épületek, templomok, kollégiumok, múzeumok valami oly ritka, összehangzó, egyseges képpé futnak itt össze, aminek párját sehol sem találjuk. Nagy városokban, emberektől nyüzsgő metropolisokban is vannak ódon emlékek, de ezek modern paloták sivárságába beékeltek, itt pedig a palotasorok perspektíváját egy bántó szin, egy bántó vonal sem zavarja: vég nélkül futnak a graciózus gót csipkék, végtelen sorban merednek ég felé a könnyed csúcsíves tornyok e nagy, hallgatag városban. S mig a repkénybo- ritotta falak mögött a világ urainak fiai építik jövőjüket s a Clarendon-nyomda gópóriásai világgá árasztják az oxfordi tudományos élet ujabb s ujaab beszámolóit: künnt hajkan suhan a szellő a Magdalen torony harangjainak csodás zenéjével ezüstös tavak, százados fák, gyepes pázsitok, megvénhedt házak fölött . . , Halkan, ritmikusan döcög a lóvonat is ... A nagy, őrökké ifjú középkori város felett nyomtalanul szállnak az évek ... Pszt! . . . Kőbe meredten, harangok játékában, illatban, lángulatban álmodik itt a középkor . . . H. Király Ferenc. vasutak subvenciója alaposan belefütött a megyei székház gyászíőtermébe, amikor a különböző sápérdekek nagyon is összeütköztek. Akkor a szeretett főmandarin ur beleénekelte a vén „Szamos ba a „vicinális kupiét“ s a jámbor olvasó hetekig sem olvasott egyebet, minthogy a vicináliok nagyon jók. Hogy miért ? No azt talán Bányász ur, a vicinális őrgróf ur tudná megmondani, meg azok az urak, akik a vicinális pótadókból nehány szép bankót átnyálaztak lapos bugyelárisaikba. Ezekről a bugvelárisokről jut eszembe a főispán ur piros bu- gyelárisa. Hát kérem ez egy egészen közönséges bugyeláris. Talán születésnapjára kapta a megyefőnök ur azzal a házisipkával, amely alatt a megye érdekében pipázgatni szokott. Adja Isten egészségére a főbiró . . . akarom mondani főispán urnák. Szóval az a bugyeláris: kívülről. De belülről már egészen más. Nagyon is más, sőt — túlságosan érdekes. — Innet kerülnek elő a szép kékhasu ezres bankócskák, azok a bankocskák is, amiért a „Szamosának, grammofonozni kelt Öméltósága aktuális kupiéit. Igen ez a bugyeláris minden negyedévben megnyílik az öreg „Szamos" előtt, s a valamikor váratvivő kuruc „Szamos" csöndes köhécselésseí, temeti el az ezres ban- kócskát, a jól megszolgált banKócskát, amint a kormány főmandarinja a sok és nagypipáju főispán ur a részére minden évnegyedben kinyálaz a piros bugyeláris- ból. Oh ez fönséges, undorítóan megható jelenet. A pénzt a szatmári muiigópárt fürge messenzser boyja, a kis Sick Elemérke, a Luna gróf szokta fölvenni. Ad róla egy nyugtát, melyet Keresztszegi Lajos vasúti potyajegy ellentengernagy is alá szokott Írni, mert ennek a díszes társaságnak ő az elnöke. Ki is lehetne más? Hát kérem ez az első film Panamavármegye közéletéből. A többi most készül. Szép képek lesznek csak gyomor, de jó gyomor kell hozzá, hogy végig „élvezzük". a^* Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden kedden, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! SS" Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Ünnepi beszédek Főíisztelendö Schönfeld Lázár ur nagykárolyi főrabbi beiktatása alkalmából 1913. aug. 31-én. I. Beiktató beszéd. Tartotta; KRAUSZ VILMOS debreceni főrabbi. Mélyen tisztelt ünneplő gyülekezet! Fötisztelendö szeretett kar társam! Ha lelkem elé lép dicsőült szelleme azon párját ritkító, kimagasló férfiúnak, a Thóra- tudomány és hitézónoklat elismert nagy- j mesterének, áldott emlékű megboldogult Fürt Ferencnek, kinek neve fényesen bejárta ; az országot, s fenséges nimbuszával ezen ! szentélyt elárasztó, ki 17 éven át legeltette és tartotta össze hűséges szeretettel e nyájat, ki e szószékről oly hiven, oly igazán, oly prófétai ihlettel hirdeté Isten igéjét, hinté buzgón és serényen a hívek fogamza- tos szivébe a vallás és nemes erények szent I magvait. De aki, óh fájdalom! 9 hónappal ' ezelőtt kiejtette kezéből a bibliát, mondá az utolsó Áment e sze.it helyen ; ha meggondolom, hogy e nagyérdemű hitközség, mely ily mintalelkószt vesztett, nagy vesztesége érzetében vérző szivének más gyógyirt, lelke mély bánatának más vigasztalást nem találhat, mint azt, hogy azon jeles férfiú az elhunytnak szeretett gyermeke, kit utódjául megválasztottak, s kinek hivatalba iktatására ezen ünnepélyes órában ide gyülekeztünk, a támadt űrt méltóan betöltse; ezt tekintve és szem előtt tartva, nem szolhatok jobban a tárgyhoz, mint azzel, hogy rátok alkalmazom a tegnapi Haftóránkban felhangzott vigasztalószózatot: „ánijo szajáro la nüchomo.“ Te szélvészcsapott, eddig vigasztalatlan nagykárolyi zsidó hitközség! Oh vigasztalódjál meg immár, mert ime „Lazurkúből rakom falaidat s zafírból alapzatodat, rubint- követ teszek ormaiddá és karbunkulus követ kapuiddá s egész határodat drágakövekké." A főpapi melldiszen — Chosen-Mispat — a lazurkő Jehuda törzsének, a zafír Jisszac- harnak a „Kádkaud“ talmudi magyarázat szerinti Saliám és josfo, rubin és jaspis József és Benjámin törzsének, a karbunkulus pedig a Ruben törzsének köve volt. Jehuda „Gür arje Jehuda" a népéért való bátor, hősies sikraszáilásanak jelképe. Jiszoszckor a Thórában való búvárkodás és nagy tudásának symboluma, József a tiszta erkölcsök mintaképe, Benjamin, kinek íöldjón a szentély állott, a templomi őrállást, Ruben pedig a gondos testvéri hűséget jelzi. S ime megválasztott uj lelki vezéred, lelki pásztorod, mint eddigi működésével fényesen bebizonyította, hogy mindezen magasztos tulajdonságokat magában egyesíti. A törzsnevek és köveik által jelzett Jenudaként oroszlánbátorsággal tud síkra szállani a zsidóságért, Jiszochorként nagy szaktudással és vasszorgalommal búvárkodik a Thóránkban, Józsefként mutat példát és tanítja a tiszta erkölcsöt, Benjáminként őrködik hűségesen a templomi szentély fölött, Rubenkónt hirdeti és terjeszti az általános testvériséget, lángoló haza- és emberszeretetet és egyéb honfiúi erényeket. „Vechol bonäjich 1 imüdé Hásém verav solaum „bonajieh.“ S gyermekeitek, ifjuságtok azj,Ő őrködése és vezérlete alatt az örökkévaló Áanitottjaivá válnak, nagy lesz gyermekeitek üdvössége. Jövel tehát szeretett kartársam „Bau beruch Haséin" jövel Isten nevében és foglald el e széket, légy őre e szentélynek, vezére és tanítója e nagyérdemű hitközségnek, mely egyhangúlag, egy szivvel, egy lélekkel bizalommal és szeretettel irántad, téged ide hivott. TTIODERN RUHAFESTÉS U ,Ä IT "Á I T D D'Ál GALLÉROK GŐZMOSÁSA BÁRMILY PIVATSZINRE í| I K i ML tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett).
