Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-09-06 / 36. szám
ÉRMELLÉK 5-ik oldal. 1 913. szeptember 6. 46-ik szám Székelyhid. Rendszerváltozás az elemi iskolákban. A közlegelő iskolai év uj rendszerrel köszönt be az elemi iskolába. Amint már jeleztük is, a vallás- és közoktatásügyi miniszteri eltörölte az évek óta fennálló félnapos tanítási rendet s visszaállította helyette a régi szokást. Azt gondolhatná valaki, hogy ez a legfelsőbb fórumból jövő intézkedés csak befejező akkordja egy hosszú, gondos, tapasztalatokon alapuló vitának. Pedig dehogy. A közönségre váratlanul jött. A félnapos rendszer kezdetén megoszlott ugyan a vélemény az egész és félnapos rendszer között, szóvá is tettük éppen e helyen is a dolgot remélvén, hogy a megkezdett témát siet letárgyalni a közönség s megvitatván az uj rendszer előnyeit, hátrányait, helyes megállapodásra jut. Ez azonban nem történt meg. E helyett jött — váratlanul — a miniszteri döntés s a félnapos rendszernek vége. Pedig a félnapos tanítási rend sikerrel megállta a helyét. S bár voltak, akik békétlenkedtek miatta, általánosságban szerették s ami a fő, a gyermekekre nézve előnyös volt. 8—12-ig voltak a tanulás csarnokában,. ahol felváltván a könnyebb és nehezebb foglalkozást egymással s fűszerezvén minden órában egy kis játékkal meg sem érezték, hogy munkát is végeztek. Nem zökkentette ki őket az iskolai rendből semmi külső zavaró körülmény ami a déli hazamenetellel együtt jár. Nem kellett ebéd után tele gyomorral, bágyadtan újból komoly munkához látni. Nem kellett a távol lakóknak esőben, sárban, fagyban ismét az iskoláig vergődniük: s télen majdnem sötétben indulniok haza. Övék volt a délután j játékra, pihenésre s otthoni munkákra. Az j édesanya, apa is kivehette részét a nevelés munkájából. Mert hiszen a családi nevelésre most még, amig a fálánszter rendszerhez el nem érünk, mégis csak szükség van, a szülő, ha csak egy kicsit is törődik gyermeke jövőjével, nevelését nem bizhatja egészen az iskolára. Bármilyen kitűnő és lelkiismeretes legyen is a tanító, mégis vannak dolgok, amiket a gyermek csak otthon tanulhat meg a szülők mellette S tévedés volna azt hinni, hogy erre a családi nevelésre nem minden szülő alkalmas. Nagyon kevés kivételével mindenik bir annyi tehetséggel, hogy gyermekének megtanítsa azt, ami az ő igényeik szerint nekik éppen szükséges. Avagy a seprés, mosogatás, szárnyasetetés, ásó-, kapaforgatás, ökrök terelgetése és ki tudná, hányféle egyszerű munka megtanulása az apa és anya vezetése mellett nem házi nevelés-e ? Nem szükséges dolog-é ezeknek a tudása ott, ahol esetleg éppen ezekkel szükséges majd nagy korában a kenyeret megkeresnie ? Épp oly szükséges ennek a tudása, mint ahogy minden úri gyerektől megvárjuk ma már, hogy nyelveket tanuljon, zenéhez értsen, táncolni is tudjon s emellett a házi dolgokat ismerje. De ha a gyermek naponként kétszer megy iskolába s ugyanannyiszor jön onnan, eljárja szabad idejét s a távolabb lakóknak éppen nem marad alkalmuk arra, hogy otthol is tanuljanak valamit. Akik a félnapos rendszert ebből a szempontból mérlegellék, feltétlenül hívei lettek s továbbra is fenntartandónak ítélték. Legfőbb hibájának azt hozhatta fel bárki, hogy nem lehetett kitörölni végképen a délutáni órákat, mivel már az elemi iskola felső osztályaiban oly sok az órák száma, hogy hat délelőttre nem lehetett beosztani. Várta is mindenki ennek a hibának orvoslását, ámde egészen másképpen! Ha figyelemmel kiséri valaki az állami tanítás tervét, megnézi, mekkora anyaghalmazt kell ma már az elemi népiskola négy alsó osztályában beadni azoknak a 6—10 •■éves gyermekeknek s figyelemmel kiséri azt is, hogy némely gyengébb tehetségű gyermek számára milyen megemészthethetetlen ez a mennyiség, elbámul rajta s nem fogja elhinni, hogy ezt a tudnivaló tömeget szaporítják évről-évre. Pl. a kertészeti oktatást is szükségesnek találják a tanitástervnek bölcs készítői, be is osztják a tudnivalók közzé, de anélkül, hogy ugyanennyi fölösleges elméleti anyagot törölnének ki a régi tervezetből Hiszen nem az lenne a fő, hogy mindenből egy kicsit (vagy nem is kicsit!) tanuljanak azok a gyermekek, hanem az, hogy keveset, de alaposan tanulhassanak, olyan alaposan, hogy későbbi ismereteiket reája építhessék. Ez az alaposság azonban nem lehetséges ilyen anyaghalmaz mellett, mint amilyen most kötelező. Kérdezze meg a felettes hatóság, — amely a tanulnivalókat kötelezően kiméri -- a felsőbbfoku iskolákat. Ezeknek 90 százaléka bizonyára azt mondja, hogy bár. hírét se hallották volna a gyermekek az elemiben a törteknek. Inkább tudnák jól a négy alapműveletet. — Bár nyelvtanról ne is tudnának, inkább több olvasna folyékonyan, értelmesen, írna takarosán s lehetőleg helyesen. Szóval: mindennek javára vált volna úgy segíteni a zsúfoltságon, hogy a tanítási órák számát kevesbítette, vagy hosszát rövidítette volna a miniszter. így meg lehetett volna valósítani a tiszta félnapos rendet. E helyett jött a rendelet s a félnapos rendszernek vége. A tanítótestület akkor, amikor a miniszter kérdést intézett hozzá a félnapos rendszer helyes voltára nézve s arról, vájjon to- j vább is fenntartandónak találja-e, állást foglalt a félnapos rendszer mellett. Igen mellette. S mégis jött a rendelet s beszüntette a félnapos tanítást. Hogy miért? Bizonyára nem tapasztalásból. Legalább nem helyi tapasztalásból. A minisztérium ehhez túlságosan távol van tőlünk. A tanítók j buzgó pártoló véleménye pedig csakugyan j nem lehetett ok az ellenkező döntésre. Ep- j pen a minisztérium részéről, noha maga a társadalom valóban azt nézte legelőbb a félnapos tanításnál, hogy vájjon micsoda előnyei vannak e rendszernek a tanítókra nézve. Á gyermekekre való hatás egészen másodrendű kérdéssé zsugorodott. Kiderült ugyanis, hogy a szabad délutánok mód felett? előnyösek a tanítóknak, tehát ha ők a rendszer mellett küzdenek, tisztán csak önzésből történik s nem a rendszer előnyeiért. Mert a társadalom nem akart s nem akar hinni azoknak az embereknek önzetlenségében, akiknek önfeláldozó munkáját élvezi s meg is követeli gyermekeivel szemben. Most aztán teljes megelégedéssel nézheti mindenki, milyen kívánatos eredményeket terem ez a rendszerváltozás a mi városunkban, ahol minden hivatal déli 1 óráig tart. Gyermekes családanyáknak főhet a fejük, hogy miként főzzenek, hogyan találjanak. Vagy két ebédet főznek, vagy apróbb gyermekük csak félig kész ebédből eszik, amint lehet, vagy az 1 órára után, sokszor fél 2 órakor hazaérkező férj és nagyobb gyermekek fognak elsült-főtt ebédeket kapni, hacsak nem azt a megoldást választják, hogy az elemi iskolás gyermek egynegyed óra alatt ebédeljen is, az iskolába is elérjen. Látni fogjuk! Költészetemről. Gyönge, bus virág az én 'költészetem, Melyet letörnek s hervadó lészen; Mint vihartól összetört kis hajó Fölbukkan, aztán letün a vészben. A csalódás és szenvedés világát Erős lélekkel óh! én ismerem; Régen a sírnak éjjelében volnék, Ha nem őriz meg egy mesés szerelem . . . Borongás lelkem nehéz sóhajai Mondják busán, mi nékem az élet, De ha telemre tavaszt hoz egy jobb sors Szivemben újra szerelem éled. H. Kovács Zoltán. Ezüstlakodalom. Kedves, megkapó családi ünnepély folyt le csütörtükön Székelyhidon. — Házasságuk huszonötödik évfordulóját ünnepelték, a járásszerte köztiszteletben és szeretetheti álló házaspár: Ádám Gusztáv és felesége Grósz Pepi úrnő. Székelyhid lakossága impozáns módon adott kifejezést a házaspár iránt érzett nagyrabecsülésnek. Az évforduló emlékére rendezett fényes vacsorán 90-en vettek részt, közöttük a város intelligenciája és vezetősége. Az első pohárkössöntőt dr. Hajós Emil ügyvéd mondotta, aki gyönyörű beszédben ecsetelve a 25 éves boldog házasságot, amely alatt a tiszteletreméltó pár Székelyhid egész közönségének nagyrabecsüfését vívta ki szellemes bevezetéssel a mai nappal megújított frigytársak boldogságáért emelt poharat. Kovács Lajos szívből jövő meleg szavakban a régi barátot és barátnőt éltette s előre kikötötte, hogy az aranylakodalmon mint vendég részt kíván venni. — Vacsora után a legde- rültebb hangulatban egész a reggeli órákig maradt együtt a társaság s a dalárda szebb- nél-szebb éneke közben nem egy pohárköszöntővel ünnepelvén ha testben kissé megöregedett is, de szívben lélekben még mindig ifjú házaspárt. Hivatalvizsgálatok. Szunyogh Barnabás járási szolgabiró múlt hó 28-án kezdte meg a községi és körjegyzői hivatalok évnegyedes vizsgálatát. Eddig Ujléta és Szentjobb községeknél tartott hivatalvizsgálatot, ahol a tapasztaltak felett, a legnagyobb elismerésének adott kifejezést. Színészet Székelyhidon. Mezey Kálmán a felvidéki szinikerüiet igazgatója kitünően szervezett színtársulatával már megkezdette előadásai sorozatát. — A társulat a legjobb erőkből van összeállítva és díszére válna bármely nagyvárosi színpadnak. A női szereplők közül kiválóak Kelen Rózsi, Kürti Böske, L. Zsikó Urna és a bájos subrette Mészáros Aranka. A férfi szereplők közül Szalay Antal, Gömöry László, Heltai Andor és a keddi előadáson cigaretta koszorúval jutalmazott fiatal, de törekvő színész : Ligeti Lajos tűntek ki, de elismerés illeti a kitünően szervezett segédszi- nészek gárdáját és a zenekart is. — A társulat a legújabb fővárosi újdonságokat hozza színre és méltó arra az elismerésre, amelylyel Székelyhid intelligenciája a társulat részére bérletekkel gaválérosan biztosította a kiadásokat. Jegyzőválasztás. Székelyhidon szombaton ejtettek meg a választásokat a jegyzői állásokra. Aljegyzővé egyhangúlag nagy lelkesedéssel Váry Árpádot, segédjegyzővé Fazekas Ernőt választották meg. A megválasztott községi tisztviselőkhöz Kovásznay Marcel főszolgabíró intézett gyönyörű beszédet, melyet a közgyűlés tagjai lelkesen megéljeneztek. Üdvözöljük az uj tisztviselőket és a község javát célzó eddigi példás tevékenységük elismerése mellett, uj hivatalukban szerencsét és boldogságot kívánunk. Megnyílt szanatórium. Az érmelléki tüdö- vész elleni védekezésró alakult egyesület székelyhídi fiókja “f. hó 1-én megnyílt. — Az egyesület orvosa dr. Kiss Vilmos járásorvos, minden szerdai napon délelőtt 11—12 óráig teljesen díjtalanul rendel a tüdőbetegek számára és az egyesület az esetleg szükségessé válható segélyezés és gyámolitáson kívül, teljesen díjtalan bocsájtja a szegény sorsú betegek részére a szükséges gyógyszereket is. Megfelebbezték a bihardiószegi jegyzőválasztást. A bihardiószegen tartott jegyzőlasztás ellen, ahol tudvalevőleg Klotz Lajos kokadi körjegyzőt nagy szótöbbséggel főjegyzővé választották, a kisebbségben maradt Brunner- párt felebbezést adott be. A választást etetés és itatásból eredő vesztegetés címén akarják megsemmisittetni és az uj választás megejté- sét elrendelni. Ez már a második kísérlet arra nézve, hogy Klotz választása ellen agitáljanak, holott a Bihardiószegiek boldogok lehetnének abban a tudatban, hogy a község élére a járás egyik legkiválóbb jegyzője került. — Reméljük, hogy a felsőbb hatóság az abszolút j kisebbségben levő és magánérdekekért küzdő I párt felebbezését a község jól felfogott érde- j kében is, elfogja utasítani. Távozó cigányprímás. Székelyhid legjobb és I messzeföldön hires cigányprímása távozik szü- i lőföldéről, hogy idegenbe arassa a legszebb ba-
