Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-01-04 / 1. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdeké hez. 1. szám. Érmihályfalva— Székelyhid, 1913 január 4. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Megrendült közbiztonság1. Lopnak, rabolnak szerte a járásban. Nincs olyan nap, hogy lopás, betörés ne történne súlyos testi sértéssel komplikálva. Tagadhatatlan, el kell ismernünk, a közbiztonság megrendült, erősen megrendült. Ha ennek okát keressük, önkéntelenül tűnnek szemünkbe a nyomor, a tél, a megélhetés nehézségeinek szomorú képei. Itt a tél fagyasztó, dermesztő, nehéz páráju ködével s ez a hatalmas nagyur megszüli a vele járó édes testvért: a nyomort. Nincs munka, nincs kenyér, nincs meleg szoba. Az éhségtől csillogó gyer- mekszemek. a hideg, fütetlen szoba nagy ur, rémi tó nagy ur. Fejszét, fegyvert ad a nyomorgó emberpária kezébe s kergeti a bűnbe, elfelejtetve vele az embertárs szeretetét, áltállá, vérszomjas vadállattá teszi, aki — ha kell — öl az ennivalóért. Egy másik nagy és fontos oka a közbiztonság megrendülésének a csendőrlétszám csekélysége. Pedig csak ezek a marcona arcú, kakastollas legények, akik élő és beszélő megtestesítői a kötelesség- teljesítésnek, tudják megfékezni a romboló .emberi szenvedélyeket. Több esendőit különösen olyan helyekre, mint amilyen Érmihályfalva is. Ha az ö kemény, kopogó lépteik fogják végigjárni az utcákat, zsebbe szorulnak a bicskák, szegen maradnak a fejszék. Ezek a derék emberek, a kik sem ünnepet, se éjjelt, se nappalt nem ismernek, csak a kötelességüket, teljesen ki vannak merülve a folytonos szolgálattól. Létszámuk, mely 6 főből áll, ritkán van betöltve s 2—3 embernek kell végeznie a 6 ember teendőit. Csoda-e, ha igy a járásban megrendültek a közbiztonsági állapotok, csoda-e ha a bűnügyi krónika napről-napra gaz dagabb s a csendőrség egész erejét nem annyira a közbiztonság megőrzése, mint inkább a nagyobb szabású tolvajlások és rablások tettesei kiderítésére forditja. Érmihályfalván még rosszabbak az állapotok, mint a járásban. Volna ugyan rendőrség a városban, de ez csak a nevét viseli s működésének összes eredménye a kézbesítésekben és szolgai teendőkben merül ki. Ezekre a megrendült közbiztonság helyreállításánál számitaai nem lehet, annyival inkább nem, mert éjjeli szolgálatot nem is tartanak, sőt ismét előfordult, hogy a legelemibb, a vasúti szolgálatot, sem látják el. Pedig a helyzeten segíteni kell. Az ember vagyona, az ember élete drága, azt megvédelmezni kötelesség. Érmihályfalva ma a csirkefogók, betörők és csalók eldorádója s erélyes intézkedésre' van szükség, hogy véget érjenek a balkáni állapotok. Teljes bizalmunkkal fordulunk a járás atyja, Dobozy Kálmán főszolgabíró úrhoz, a mikor arra kérjük, hogy illetékes helyen tegye meg az intézkedést a csend- őrség létszámának kiegészítése, illetve felemelése iránt. Ha ez megtörténik, remélhető a megrendült közbiztonság helyreállítása, de addig egyedül az Isten kezében van az érmihályfalvai polgárság vagyona és élete. Simkó Aladár A kedélyes utas és a haragos vasúti portás. Nagyváradról Nagykárolyba zónázott karácsony előtt pár nappal egy délután utasunk, aki a sötétséggel hadi ,lábon állván, azt éppen nem kedveli. Útja Érmihályfalván vezetvén át, kénytelen volt két kis órácskát a II. oszt. „váróteremének csúfolt helyiségben eltölteni, mivel a 6 [j m.-nyi I. oszt. „váróteremnek“ titulált szűk helyiségben volt ugyan lámpa és kályha, de azok — horribilis módon — sztrájkoltak. A II. oszt. „váróterem“ kandallójában ugyancsak égett a parázs, pótolva az I. oszt. „terem“ kályhájának sztrájkját is, de a villanylámpát helyettesitő „fotogénes két karú lámpa“ sugarait sehogysem akarta a „termet" megtöltő úri közönségre pazarolui, egyszerűen azon okból, mert nem gyújtották meg ! Miért is utasunk a szomszédos — orgona illattal és pipafüsttel telitett — III. osztályú kivilágított „váróterem “-ben erősen pipázgátó négy vasúti alkalmazottnak szives figyelmét esti 5 órakor kénytelen volt felhívni, hogy: „kérem fújják el a lámpát a II. osztályú teremben, mert nagyon füstölvén, ott mindenki nagyon fekete.“ E felszólalásra — miután az ország és háború dolgát a négy vasúti alkalmazott — kedvezően — elintézte, kevés idő múlva bejött a „terembe* az egyik vasúti hordár s miután a sötétség miatt 3—4 utason keresztül botlott s néhány tyúkszemet letiporván, kivitolt, végtelen csodálkozásának adott hangos kifejezést: hiszen hogy füstölne a lámpa, mikor meg sem lett gyújtva s nem is ég.“ Annak meggyújtásakor, a hordár monologizálása közben tudtuk meg, hogy azért kellett egy órát koromsötétségben tölteni s félve az esetleges szintén zónázó zsebszakértök munkájától a meleg teremben a téli bundákat is jól begombolni, mert a lámpagyujtogató hajléka lelett ilyen elkésett időben repült át a „gólya“ hozván egy uj katonát a háborús világnak 1 A lámpagyujtogató boldog családapát azonban — úgy látszik — társai ebből kifolyólag irigykedésből nem óhajtották helyettesíteni. Utasunk kedélyes fellépése azonban a portás kedélyét — valószínűleg — lehangolta s úgy vélte, hogy a hivatalos tekintélyen csorba esett miután a vasúti rendtartást átlapozgatta, gondolt, merészet és nagyot 1 Bekukucskált a fotogén fényben úszó terem majdnem átlátszó ablakán, szúrós szemeivel utasunkat keresve, kit miután a vakitó fény (?) miatt csak pár perc múlva láthatott meg, erélyes mozdulattal benyitotta az ajtót s noha csupán utasunk és csakis egyedül és éppen vóletlenségből csakis ő nem dohányzott feléje fordulva, erélyesen kijelentette, hogy itt dohányozni nem szabad. Az úri közönség hahótája mellett portásunk kissé megszégyenülve az attak sikertelenségén eltávozott; azonban valószinüleg most már a szolgálati szabályokat lapozgatta, mert kevés idő múlva szigorú tekintélyt tartva ismét megjelent s az összes utasoktól sorban a jegyek előmutatását kérte annak kijelentése mellett, hogy a kinek jegye nincs, az egy korona büntetést fog fizetni. Ne higyjék azonban k. olvasóim, hogy a haragos portás bácsi, akinek jegye,nem volt, azoktól beszedte a koronákat. Oh nem 1 csak meg akarta tudni, hogy vakmerő utasunk — ki a terem sötétségéért szólni merészkedett — tényleg utazik-e ? No meg a kedélyes felszólítással a tekintélyén csorba esett! S miután a helyiségben levők felénél ajegyek előmutatását kérte s utasunkra került volna a sor, azt abban hagyta. Utasunk azonban a parancsnak eleget tenni óhajtván s félvén az egy kor. büntetéstől a jegyet előkotorászta s az előle távozó portás bácsit megszólította, hogy neki is megvan a jegye, hát tőle miért nem kéri, mire büszke önérzettel kijelentette, hogy : „arra a jegyre nem kiváncsi!“ s a közönség újabb hahótája mellett félbe hagyva a jegyek megtekintését, haragosan elhagyta a termet. Hanem azért megkérjük az állomásfőnök urat, hogy szíveskedjék utasítani a vasúti alkalmazottakat, hogy a várótermeket tartsák tisztábban, fütsék rendesen, a lámpákat is a rendes időben gyújtsák meg, még akkor is, ha a lámpagyojtogatónál csaGazdák figyelmét felhivom du- 1iraktáramra, a mely minőség tekinteté- san felszerelt Mü bUJAl/SCA OJJ ben felülmulja a összes égetett cserepeket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom beton- és hidcsövek, itatóváiyuk, cement folyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó ós Jó kiszolgálás JENŐ Sbz éx:r^ll3_ául37-fa,lT7-sii első Toeton.gr^ár tiilajcLonosa. Beocsini Czementgyári Unió részv.-társ. Selypi gyárának nagybani elárusitója.
