Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-25 / 4. szám

6-ik oldal.

KÖZÉRDEK

január 25. 4 ik szám.

ROTH LIPOT

vaikeiei^etléie Maiykároly

Deák-tér.

m

Mindenféle legjobb minőségű korcsolyákban nagy raktár.

DR. SCHEiNER TIBOR

: egyetemes orvostudor: Nagykároly Széchenyi-u. 5.

■

ta

rendeléseit megkezdette.

Titokzatos 80,000 korona.

A nagykárolyi rednőrség hallgatása.

Zsarolásról van szó!

Szenzációs és egyes részleteiben titokzatos esetről adnak hirt a fővárosi lapok, amelyet — érthetetlen okokból — mély titokban tartott eddig a nagykárolyi rendőrség. Az esetet, emelyről szó van, titokzatossá teszi az a körülmény, hogy annak szálai huszonnyolc esztendőre vezetnek vissza, de fölöttébb érdekes előttünk az eset, már azért is, mert a nagyon érdekes ügy szereplője id. Vetzák Ede, városunk legvagyonosabb polgárai egyike, a Takarékpénztár vezérigazgatója.

A minden tekintetben szenzációs ügy részletei a következők:

Kollár Lajos kispesti jómódú asztalosmester és háztulajdonos idézést kapott a kispesti rendőrségtől. Kollár megjejent a rendőrségen, ahol közölték vele, hogy a szatmári ügyészség megkeresésére, mint terheltet fogják kihallgatni, mert id. Vetzák Ede bankigazgató feljelentést tett ellene zsarolás miatt, amelyet Kollár levélben követett el ellene.

Kollár meglepetéssel hallotta, hogy bűnvádi eljárás van ellene folyamatban és védekezésül a következő érdekes történetet adta elő.

— Mindenekelőtt kijelentem, hogy én a sértettnek nem zsarolási szándékból, hanem csupán jóindulatból Írtam a kérdéses levelet, amelynek következő a históriája:

— Nemrég Nagykárolyban jártam és onnan hazafelé utaztamban a vasúton szóba egye- ledtem egyik utitársammal. Bemutatkoztunk egymásnak, megmondtuk egymásnak, hogy melyikünk hol lakik. Mikor utitársam meghallotta, hogy Nagykárolyban voltam, elkeseredetten szólott:

— Egyszer voltam életemben Nagykárolyban, ezelőtt 28 évvel, de azt az utamat holtomig megemlegetem. Az az ut tett engem koldussá. A nagykárolyi piacon jártamban elvesztettem egy bőr pénztárcát, amelyben 40 ezer forint volt készpénzben.

Mikor utitársam ezt elmondta, a vonat már Debrecenbe érkezett, már nem volt időnk beszélgetni lovább a dologról, mert utitársam Debrecenben kiszállott.

Tovább utazva gondolkoztam a hallottakon. Homályosan derengett az agyamban, hogy én tádok erről a 28 év előtt történt dologról. Abban az időben ugyanis, amikor ez a dolog történt, 1885-ben, Nagykárolyban voltam asztalosinas. És emlékeztem, hogy utcánjártam- ban egy nagykárolyi vásári bódés ment előttem a feleségével. Amint közvetlenül előttem haladtak, a férfi hirtelen lehajolt, felvett a földről egy bőrből készült pénztárcát és azt hirtelen átadta a feleségének, aki azt a kebelébe, a blúza alá rejtette.

Én azután elkerültem Nagykárolyból, de üzleti összeköttetéseim folytán igen sokszor kellett ott megfordulnom. Volt alkalmam látni, hogy a vásári árus lassanként megvagyono- sodott, házat vett, vagyont szerzett és ma egyik előkelő nagykárolyi pénzintézet igazgatója.

Mikor utitársam elmondotta a tragédiáját, amely vele történt Nagykárolyban és egyedül maradtam a vonatban, nyomban megtaláltam az összefüggést az elvesztett pénztárca és a volt vásári bódés megvagyonosodásu között.

Meghatott utitársam sorsa és hazaérkezve levelet Írtam Nagykárolyba a bankigazgató urnák, melyben elmondottam, hogy én tudok a 40 ezer forintos pénztárca történetéről és ajánlom, hogy küldjön annak a szegény embernek, aki az ő vagyonának a koldusa egész életén át, legalább vagy 20 ezer koronát. Megteheti, mert az a járdaszélen talált 80 ezer korona kitünően kamatozott, nagy vagyont hozott neki, előkelő pozíciót és tekintélyt szerzett a számára. Közöltem vele a szegény ember cimét is. De ugylátszik, a bank- igazgató ur másként fogta fel a dolgot és ahelyett, hogy pénzt küldött volna a szegénynek, engem jelenteit fel.

Kollár Lajos vallomásáról a rendőrtisztviselő jegyzőkönyvet vett fel, amelyet megküldött a szatmári ügyészségnek.

Utána jártunk a dolognak és a család egyik tagjától az alábbi felvilágosítást nyertük :

Néhány hónap pal ezelőtt Vetzák Ede Újpestről levelet kapott, amelyben a levélíró közölte, hogy 27 ével ezelőtt tanúja volt annak, amidőn nevezett a nagykárolyi piacon egy kis sárga tárcát, amelyben 80000 K volt, talált és amelyet feleségével egyült elrejtett. Megfenyegette a levéliró Vetzák Edét, hogy tegyen a dologban valamit, mert különben nyilvánosságra hozza az ügyet.

Vetzák Ede a levelet egyik fővárosi detek- tivnek küldte el, aki kinyomozta, hogy a levéliró egy újpesti rovott múltú, részeges asztalos- segéd, Ungvári László. A detektív levele után csakhamar megjött a második levél is, amelyben Ungvári azt írja, hogy kár ő utána információt szerezni, ő szívesen ad magáról információt. Egyben felszólította Vetzák Edét, hogy 8 nap alatt jelenjen meg az ügy elintézése céljából újpesti lakásán. Vetzák Ede a levelekben foglalt sértő valótlan állítások miatt feljelentést tett Ungvári ellen a szatmári ügyészségen. Az ügyészség megkeresésére az újpesti rendőrség hallgatta ki Ungvárit, hogy ő a kérdéses levelet nem zsarolási szándékból irta, hanem azért, mert tudja, hogy ki vesztette el a 80,000 koronát s azon akart segíteni. Később a szatmári kir. ügyészséghez intézett beadványban azt állította, hogy ő Galíciában Albrecht főherceg életét megmentette és ezért kitüntetést akartak neki adni, de ő azt visszautasította. Egy alkalommal pedig megboldogult Erzsébet királyné kívánságára 6 ulánus katonát megölt, amiért udvarmesternek nevezték ki, de ö ezt a kitüntetést is visszautasította. Ezekből nyilvánvaló, hogy ö önzetlen ember és e levelek megírásánál se vezette zsarolási szándék.

Ez ügyben a főtárgyalás a szatmári kir. törvényszék előtt f, hó 23-án lett megtartva. Ungvári itt is a fentebbi védekezéssel állt elő, és olyan össze-vissza beszélt, hogy dr. Jakó kir. ügyész azt indítványozta a kir. törvényszéknek, hogy Ungvári elmeállapotát vizsgáltassák meg. A kir. törvényszék az ügyész indítványát elutasította azon indokolással, hogy Ungvári csak színleli az őrültséget és bűnösségének megállapitása mellett 5 napi fogházra átváltoztatható 100 K pénzbüntetésre Ítélte. Az’ ügyész büntetés súlyosbításáért, vádlott pedig felmentésért felebbezett.

Színház.

Mielőtt az elmúlt hét eseményeiről részletesen beszámolnánk, Heves Béla a szatmári színtársulat- igazgatója és Neményi Lipót között felmerült sajnálatos confliktusról kell megemlékeznünk, amely különös színben tünteti fel Hevest és sajtóját, a munkapárt fizetett orgánumát a szatmári Szamost.

Szombaton délután ugyanis Heves Béla az ottani társulat bájos naivája Pálma Tussy kíséretében automobilon átrándult Szatmárr ról és drámai szendéje családi gyásza miatt, arra kérte Neményit, hogy a „Farkas“ premierjére engedje át Füzes Annát társulatának egyik legtehetségesebb tagját és helyette a „Csitriben“ készséggel lép fel Pálma Tussyka.

Neményi eleintén szabadkozott, de amidőn Heves kijelentette, hogy a darab elmaradása exiszeniiájába kerülhet a collegá- litásra való tekintettel megadta az engedélyt és Füzes automobilon átrándult Szatmáriba.

Ezúttal mellékes az, hogy milyen sikert aratott Füzes a darabban, de tény, hogy az automobil kirándulás folytán erősen át- hült és napok óta az ágyat kell őriznie, sőt a bülés folytán kezelő orvosa állapotát aggasztónak tartotta.

Szatmáron másnap újból a „Farkas“ került szinre és Heves ismét megkísérelte a primadonna kölcsönzést, de Füzes betegsége miatt, Neményi ez újbóli szívességet megtagadta. Akkor sürgönyileg kérte fel közvetlenül Füzest az elutazásra, szerződéssél biztatván, azonban ezen célja is hajótörést szenvedett.

Heves hálája nem maradt el és az ügyről sajtója a „Szamos“ vasárnapi számában az alábbi kömiinikét irta:

A farkas helyett — Hölgyek öröme.

Kellemetlen meglepetés várt azokra, akik tegnap este jóelőre megváltott jegygyei a zsebükben igyekeztek a színházba, hogy A farkas előadását élvezzék végig. A színház bejáróján nagy feliratok jelezték, hogy A farkas előadása a vendégprimadonna betegsége miatt elmarad és helyette a Hölgyek öröme című francia vígjáték kerül szinre. A közönség előbb méltatlankodott, azután beletörődött a változhatatlanba, mert ezúttal csakugyan nem a direktor tehet róla, hogy a vendégmüvésznó „beteg“ lett. Vagy legalább is nem a szatmári szinház direktora. A művésznő betegségének kórtüneto : krajzleros kollegialitás. A betegsége oka : Neményi Lipót, a nagykárolyi szinház direktora. Neményi — ugylátszik — megsokallotta, hogy drámai hősnője akkora sikert aratott a szatmári színpadon és egyszerűen kikosarazta Hevest azzal a kérésével, hogy engedje Füzest Annát ma is fellépni, bár a művésznő ma Nagykárolyban sem játszik. Hát, hogy milyen kollegialitás dúl a direktorok közt, az az ő dolguk, de már mi, közönség, még is úgy vagyunk vele, hogy nem szívesen hagyjuk szó nélkül ezt a mi rovásunkra menő krajzler kollegialitást különösen éppen Neményi Lipóttól, mert az ő családjának egyik-másik tagját igazán kellemes emlékek fűzhetik a szatmári színpadhoz és a közönség- séghez. •— De hát igy sem dőlt össze a szatmári szinház, ha Károlyi direktor nem is jött alátámasztani. A közönség nagyon jól mulatott a sikamlós, de kellemes, ötletes francia vígjátékon, melyben Bársony Aladár ismét tanujelét adta pompás színészi talentumának. A sikerben osztoztak a többi szereplők is: Szőke, Gzakó Miéi, iindrey, Borbély, Szalóki, Zsoldos és Pálma Tusi. Ma este már visszavonhatatlanul A farkas megy Z. Hah- nel Arankával.

Neményi akit rendkívül felháborított Heves ezen eljárása, az alábbi levelet intézte a Szamos szerkesztőséghez :

Tekintetes Szerkesztő url

Folyó hó 19-iki becses lapjában, a színházi rovatban „Krajzleros“ kolegának címez és Füzes Anna betegségének okát direkt nekem imputálja. Ugylátszik, hogy tekintetes szerkesztő ur csak egyoldalulag lett informálva és nem vette magának azt a fáradságot, hogy három tekintélyes nagykárolyi orvosnak a bizonyítványát elolvasta volna.