Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-05-24 / 21. szám
1913. május 24. 21-ik szám ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Székelyhid. Petőfi sírja. Petőfinek sírját soh’se keressétek, Szabadságért küzdő fiatalok, vének; Hisz az Ő emléke, ami büszkeségünk, Nyomorult sorsunkban minden reménységünk. Nem kell annak sírkő, kinek szelleme él, Kinek nagyságáról egész világ beszél! Gondolat világa: Szabadság hajnala, Remélő lelkűnknek', szentséges, szép dala. Honvéd csontok közt van a Petőfi pora, Külön nyugvó csontját nem lelik meg soha! Minek is lelnék meg ? El még a szelleme! — Zsarnokság ostora! — lelkűnknek szerelme. Petőfinek sírját már ne kéressétek, Igazságért küzdő fiatalok, vének, Inkáb védjetek meg a szent Szabadsádságot ! Miért Petőfinek lelke égett, lángolt! (Erköbölkut). II. Kovács Zoltán. A cselédkérdés. Mennél többet foglalkozunk a cseléd- kérdéssel, annál inkább domborodnak ki a megoldás nehézségei. Minden újabb hozzászólás, más és más beállításban mutatja a töretlen ugart, melyen munkáskezek még nem szorgoskodtak. Szemben állnak egymással a cselédtartó osztálynak és a szolgálatkeresőknek érdekei. A cselédtartó a múlt tradícióban keresi álláspontjának jogosultságát, szolgálatkereső a megváltozott helyzet nagyitóüvegével a szemén küzd a maga hasznáért. A fejlődés örök törvénye, amely a korhadó törzsek tővén uj hajtásokat fakaszt, nem hagyta nálunk sem érintetlenül a szolgálatkeresők osztályát, mert már itt is küzdenek az emberi jogokért, anélkül azonban, hogy dicsekedhetnének a más államok műveltebb cselédjeinek munkaértékével, megbízhatóságával és szorgalmával. ' Innét származik a cselédtartók jogzs elkeseredése a megokolatlan igényekkel s bér- követelésekkel szemben. Cselédeink átlagos tudása nem sokkal több a semminél. De nem is lehet. A szalma- födeles kunyhókból kiindulva, nem hozzák magukkal hazulról a munka értésének még legelemibb fogalmait sem. Bért azonban követelnek lehetőleg sokat, mert úgy hallották, hogy ennyi jár a cselédnek. Bérigényük a szolgálati évekkel emelkedik, de tudásuk és használhatóságuk nem tart ezzel lépést. Inas- vagy tanulóévek a cselédsorban levőknél nincsenek, mindjárt pályájuk kezdetén bért, önállóságot, kimenőt és jogokat követelnek. A szülei háznál alig alig foglalkoztak egyébbel, mint kisebb testvéreik dajkálá- sával, vagy a libák őrzésével. Arra, hogy egy tizenöt éves leány azzal állítana be, hogy már otthon megtanulta a mosást, vasalást, kenyérsütést, hogy rendben tudja tartani a házat és önmagát, — alig van eset. Ezek után nem nehéz a bajok kutforrá- sára rámutatni. Nálunk csak az megy szolgálatba, akit erre a nyomorúság egyenesen ráhajt. És most ha vesszük azt az anyát, aki a cselédsorból bizonyos relativ jó módba került tudása révén, avagy a másikat, aki egy egész élet boldogtalanságával fizeti meg hogy nem volt alkalma a háztartást megtanulni, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy úgy az egyik, mint a másik anya irtózni fog annak még csak a gondolatától is, hogy a gyermekét odaadja egy idegen családhoz, ahol jó fizetés mellett megtanulhatja mindazt, amire később saját háztartásában oly égetően nagy szüksége lesz, Kisasszonyt nevel mindenük a leányából. Az egyikből varrónő, a másikból masamód, gépirónő avagy színésznő lesz. Keresni alig fog valamit, mert a silány fizetés nem elég a divatos ruházatra, fiatal teste elveszti ruganyosságát az idegernyesztő foglalkozásban, areái rózsái elvirulnak és mig görnyedten ülve munkája mellett kergeti a boldogság fantomját, az élet a maga apró-cseprő örömeivel elsuhan mellette. Szegény leány, szüleid álbüszkeségének csak te lész az áldozata. Manapság legnagyobbrészt csak a szegény embereknek a gyermekei lépnek szolgálatba, akiknek maguknak nincs háztartásuk, ahol az anyák sem főzni, sem mosni saját minimális igényeik kielégítésén felül nem tudnak, ahol a legnagyobb nyomor és piszok van, ahol az anya vagy házonkivüli dologban van, vagy beteg, vagy anya egyáltalán nincs. A gyermek alig jár iskolába, úgyszólván az ut porában nőtt fel. Tisztán a véletlen dolga, hogy a tanulatlan, nyers leány milyen asszonyhoz kerül. Ha olyanhoz jut, ki ugyan szükes viszonyok között él, de maga is dolgozik, otthon ülő és érti jól a házi munkát, úgy nyert ügye van és jól jár. Ha a cseléd nem felel meg, asszonya el- 1 kergeti, lehetőleg bérlevonással. Sokszor tiz helyről egymásután kell távoznia. Közben a leány egy-egy koronával maga licitálja föl bérét. Rendesen egy-egy hetet szolgál egyhuzamban, azután kvártélyos asszonyoknál facéroskodik, ott magára szed minden elképzelhető rosszat. Tudományban, ügyességben nem gyarapodik, de annál inkább sülyed erkölcsben és erkölcsi felfogásban. Elemei minden elemelhetőt, orgazdára lcöny- nyen akad, a pénzt pedig könnyelműen költi el. így fejlődik az úgynevezett rossz cseléd típusa. Hihetetlennek látszik, de szomorúan igaz, hogy az ily cseléd nyolc-tiz évi szolgálat után alig tud valamit, tisztességes ruhája, megtakarított pénze nincs, a lelke pedig sivár, mint a sivatag. Hol konkludál tehát a cselédkérdés ? A cselédsort erkölcsi értékben, becsülésben emelni és a szellemi proletarizmus ellen küzdve, a leányokat erre a pályára terelni' és nevelni. Nekünk székelyhídiaknak különleges szinte tarthatatlan állapotaink vannak ebben kérdésben. Egyrészt a cselédhiányt érzik általánosan asszonyaink, ezenkívül hiányzik az alkalmas, megfelelő anyag. Tehát kereslet van ezen a téren, kínálat hiányában. S ezért nem győzzük eleget hallani asszonyaink p/anaszait s cselédmizeriák miatt. dr. Bs. országos ügyvédszövetség alakult Budapesten valósággal szervezni az ügyvédi kar jegyzőellenes akcióját, s hogy ez az ügyvédszövetség nem pihenésre használja föl az időt, bizonyítják azok a gyűlések, amelyeket fiókjaival az ország nagyobb városaiban tartat s amelyek felhasználnak minden alkalmat arra, hogy a jegyzői magánmunkálati jogok megszüntetését sürgessék. Ez az aktió megszólalásra bírta Bihar- vármegye főszolgabiráit, akik mint a jegyzők közvetlen s a kérdésben teljesen elfogulatlan felettesei, percet sem késtek eléje állam ennek a támadásnak, védelmükbe venni a jegyzői magánmunkálkodást, s vele a nagy- fontosságu szociális érdeket, amelyet ez a községi polgárság gazdasági életére oly fontos munkakör képvisel. A főszolgabírók közül Kovásznay Marcel a székelyhídi járás főszolgabirája igy nyilatkozott : A jegyzői magánmunkálatok betiltását igen nagy hibának tartanám, ha bekövetkeznék. A közönségnek erős érdeke, hogy azon napirenden lévő s aránylag kis körre szorítkozó beadványok szerkesztéséért ne kelljen ügyvédhez mennie, hanem helyben készíttethesse el a jegyzővel, szabályrendeletileg megállapított igen olcsó árért, melynek túllépése fegyelmi felelősséggel jár. A napirenden levő jegyzői magánmunkálatok túlnyomó része olyan, melyet hivatalánál fogva eo-ipso a jegyzőnek kell minden körülmények között elvégeznie, mert a jegyzői irodában vannak a szükséges adatok, elvégzése tökéletes helyi ismeretet követel, s amit a jegyzőtől elvenni éppen ezért nem is lehet. Amiért az ügyvédek magukat károsítva látják, ezek minden valószinüség szerint jórészt a telekkönyvi beadványok. De hát mindannyian tudjuk, hogy komplikáltabb telekkönyvi beadványokat, illetőleg azok alapját képező okmányokat a közönség úgy sem a jegyzővel, hanem a szintén tarifához kötött és aránylag szintén olcsó közjegyzővel készítteti el, hogy pedig a napirenden lévő apró átírások, jelzálogi bekebelezések elkészítéséért is ügyvédhez kelljen mennie a lakosságnak, ez már az időveszteséget nem is számítva, anyagilag csakugyan súlyosan érintené. A magánmunkálatok eddig sem a jegyzők, hanem a közönség érdeke. Ez pedig közérdek, mely mellett mellékszempontok figyelembe nem jöhetnek. Nem azért van a bihari főszolgabirák de közöttük Kovásznay felszólalásának fontossága mintha a jegyzői magánmunkálkodás egyáltalán védelemre szorulna, inkább azért, mert az, ebben a kérdésben a közigazgatási tisztikar egységes gondolkodásának igazolására szolgál. Az egységes állásfoglalás ellen pedig.képtelen minden törekvés, mert az ügyvédi kar itt is fiaskót fog vallani, mint a körjegyzői illetményekért folytatott küzdelemnél érte. A. K. Főszolgabírók a jegyzői munkálkodásról. Néhány év óta az ügyvédi kamarák közgyűléseinek állandó programmpontja a jegyzők magánmunkálkodási jogának megszüntetésére irányuló feliratozás. Se szeri se száma az ügyvédi kar eme feliratainak, előterjesztéseinek, amelyek az igazságügyminiszterhez, belügyminiszterhez, kormányhoz címezve, hol a közérdek jelszava alatt, hol az ügyvédek nyíltan kifejezett anyagi érdekeiből törnek lándzsát a jegyzői magánmunkálkodás ellen. Sőt mintegy másfél éve egyenesen a jegyzői magánmunkálkodás eltöröl- tetésének nyíltan hangoztatott célzatával egy Az uj járásbiró. Dr. Horvatovits József, a székelyhídi kir. járásbírósághoz kinevezett kir. aljárásbiró 1-én foglalja el állását. Úgy a közönség, mint az ügyvédi kar türelmetlenül várja hivatalba lépését, mert különösen a sommás perek tárgyalása hónapok óta nagy késedelmezést szenved. Képviselőtestületi közgyűlés. Székelyhid képviselőtestülete f. hó 17-én d. u. 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Doby Józsel főbíró elnöklete alatt. A közgyűlés tudomásul vette a kőjárda építésének felülvizsgálatára kiküldött bizottság jelentését, azt a község nevében átvette, egyben a felülvizsgálathoz kiküldött Warró László államépitészeti mérnöknek az átvétel körüli fáradozásáért Gazdák figyelmébe! Gazdák figyelmébe! EREPETI JOHNSTON KÉVEKÖTŐ ARATÓíÉP--RUDHORDÓ TALIGÁVAL D’ÁklMCD CÄKinnDWÄl KAPHATÓ DEBRECENBEN, PIAC-U. MELY KIZÁRÓLAG CSAK ORIl|/UI\riRL 43. DREHER SÖRCSARNOK MELLETT AUTOMOBIL-RUDNORDO TALIGÁVAL CSAKIS AZ, Bacher-Melichár gépgyárak fióktelepén. (E gépekből Debrecenben és a szomszédos községckken 250 van már használatban. Az automobilos rudhordótaliga folytán felesleges ezután a földterület sarkait kézi kaszával levágatni.)
