Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-05-17 / 20. szám

VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 20. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. május 17. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Ermellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Gyorgy-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér, Érmihályfalva. Bírósági szeméiyszaporitás. (dr.) Körülbelül másfél évi idejök van még bí­róságainknak az uj polgári perrendtartás ta­nulmányozására, annak életbe léptetéséig. A nagy perjogi reformmal kapcsolatosan olyan kérdések vetődnek a felszínre, melyek nem csak a birákat, hanem a laikus közönséget is érde­kelhetik. Egy uj perrendtartásnak az elsajátítása, szellemének tökéletes megismerése és a gya­korlati életre való kihatásainak áttekintése nem kis feladat s azért csak természetes, ha a birói szaktekintélyek már most is élénk eszmecserét folytatnak a felett, hogy minő módok és esz­közök bocsátassanak a bíróságok rendelkezé­sére, hogy ők az uj perrendtartásba behatol­hassanak és annak perjogi vonatkozásaival tö­kéletesen megismerkedjenek. Az igazságügyi kormány azzal az életre való tervvel foglalkozik, hogy minden törvény­széknél sorozatos előadásokat fog tartatni, me­lyeken kiváló szakférfiak gyakorlati módszerrel magvilágilják az uj perrendtartásnak a régitől eltérő alapelveit, intézkedéseit s ezeknek a bonyolultabb jogi esetekre való alkalmazását. Ez azonban csak egyik eszköze az uj per­jog elsajátításának és inkább csak kisegítő eszköze, mert ami által az uj perrendtartás a biró alapos szellemi tulajdonává válhatik, az mégis csak nem más, mint magának a bíró­nak szorgalmas és mélyre ható tanulása. Egy ilyen tanulásnak a munkáját az előadás elő­segítheti, mélyítheti, a szerzett ismereteket bővebb keretbe beállíthatja, de semmikép sem pótolhatja. Jogszabályoknak a megértéséhez és alkalmazásához önálló szellemi munkásság, tanulmányozás szükséges, ez az alap, amely nélkül az előadásokból kellő hasznot huzni nem lehet. A tanulmányozás azonban időt igényel s éppen ennek a szükséges időnek a kiszakitása okoz gondot a bíróságoknak. A rendes napi teendőkkel elfoglalt, hivatásának gondjaitól ki­fárasztott biró, hogyan szentelhetné magát ne­héz, mélyreható tanulmányozásnak, amelyhez pihent szellemi erő, a munkakevdnek olyan fris- sesége szükséges, aminövel a nap-nap után mű­ködő, hivatalos ügyekkel elhalmozott biró nem rendelkezhetik. Erre a körülményre vezethető vissza az a javaslat, amely a szakkörökben tetszéssel ta­lálkozott, hogy minden törvényszéknél már előre ki kellene jelölni a felebbezési tanácsok elnökeit és tagjait s ezeket azután olyan mérv­ben kellene mentesíteni a munkától, hngy ők idejöknek egy jelentékeny részét a nekik kije­lölt ügyszak tanulmányozására fordíthassák. Ez az eljárás személyszaporitást tenne szük­ségessé, de ez már agy olyan pontja a bíró­sági stálus reformjának, amelyre nézve éles ellentétek vannak a birói kar tagjai közötf. Vannak, akik a bírósági szemólyszaporitás- ban a különben sem nagyon kedvező előme­netelnek egyik újabb akadályát látják s azért azt mereven ellenzik. Ezek szerint a bírósá­goknál személyszaporitás nélkül is létesíthető egy olyan állapot, amelyben nemcsak a jelen­legi munka gyorsabban lenne elvégezhető, de még az uj polgári perrendtartással kapcsolato­san felmerülő munkatöbblet is könnyen rárak­ható volna a bíróságok vállaira. Nem kell ehez más, mint a vezető egyéneknek jó megválasz­tása. Vezető csak az legyen, aki az igazság­ügyi igazgatáshoz is ért és aki éppen ezen talentumánál fogva minden tisztségre a legal­kalmasabb egyéneket tudja kiválasztani, vagyis aki alaposan ért a helyes munkabeosztás mű­vészeiéhez, amelyben a nagy munkabírás titka rejiik. Ezen vélemény szerint a vezető egyének kinevezésénél a rangsor mellékes, a fő a rá­termettség. Mások ellenben nem tartják hátrányosnak az előmenetel szempontjából a személyszapo­ritást és a rangsor szerinti előléptetésben sem látnak gátló okokat a birói ügyvezetés sikerére nézve, mert az igazgatási jártasságot nagyon könnyen elsajátíthatja magának minden biró, akiben megvan az ahoz megkívánt szorgalom és lelkiismeretesség. Az előléptetés kérdése még sokáig fogja zaklatni a birói kar nyugalmát és nézetünk szerint nem is oldható meg ez a kérdés más­kép, csak úgy, ha a felsőbb hatóság egy arany középutra tér a rangsor szerinti előléptetés és a rátermettségi szempont között. Az igazsá­gosság követelménye az, hogy menjen előre a rangidősebb biró, a jelleg és javadalmazás fo­kozásával ; másrészről nyilvánvaló hivatalos ér­dekek követelik, hogy nagyobb hatáskörbe, ve­zető állásba csak olyan birót nevezzenek ki, aki nem csak érdemes ember, hanem szélesebb körű áttekintéssel biró tisztviselő is, igazgatásra alkalmas talentum. Ha ilykép nyugvó pontra jutna az előlép­tetés kérdése, hisszük, hogy a személyszapori­tás szándéka a birói karnál ellenszenvvel nem találkoznék. A lakosság szaporodásával a pe­rek is szaporodnak s már ez az egy körül­mény is indokolni látszik a személyszaporitást, amelynek éppen most lehetne nagy hasznát venni, mert a polgári ügyszakra előre kijelölt bírák munkájának egy részét az újonnan beál­lított bírák vennék át s az ekkép mentesített bírósági közegek arra fordíthatnák idejűket, hogy magukat az uj, törvénykezésbe beleéljék. Simán, zökkenés nélkül menne át ezzel az életbe az uj perrendtartás s igazságszolgálta­tásunknak ez a része megkiméltetnék az uj törvények alkalmazásánál gyakran észlelt inga­dozásoktól. Legszebb ékszerek, órák, ezüst- és arany- nemüek LÖFKOVITS ARTHUR és TÁRSA cégnél kaphatók Debrecen, Piac-utca. Miskolczy Ferenc 1883-1913. Biharvármegye főispánja Miskolczy Ferenc szerdán töltötte be vármegyei tisztviselősége 30 éves fordulóját. Miskolczy Ferenc kora fiatalsága a modern Magyarország fejlődésével esett össze, amelyek maradandó benyomáso­kat hagytak ifjú lelkében. Ezek a benyomások irányították hivatali tevékenységét is s mint csékei, majd központi főszolgabíró, később mint a vármegye alispánjának, az alkotások egész sorozata fűződik nevéhez. Mindenkor a köte­lesség és tudás mintaképe volt s ma is az és ennek áldásos nyomai meglátszanak a vármegyén. Szigorú, de igazságos felebbvaló, de csupa szív és jóakaratu barát. 1910. évben helyezte Őfelsége kegye a föispáni állásba, amelyben a vármegye minden polgára részéről szeretet és becsülés környezi. A legmélyebb tisztelet érzelmeivel üdvözöljük az „Érmellék“ közön­sége nevében Öméltóságát az évforduló alkal­mából és tiszta szivbőt kívánjuk, hogy sokáig élvezhesse díszes állásában a vármegye kö­zönsége osztatlan szeretetét és becsülését. Negyven év múlva. Kedves vendége van Makutz Gyula M. Á. V. főellenőr, érmihály- falvai állomásfőnöknek. Bátyja Béla, aki ezelőtt negyven évvel, mint 16 éves ifjú vándorolt ki Ausztráliába, érkezett látogatá­sára és két bénapot fog tölteni ’Magyaror­szágon. Makutz Béla 1873-ban utazott ki a külföldre. Sok évi hányódás után Vest Ausz­tráliába Perth városba vezette sorsa, ahol ki­tartó szorgalommal vasárugyárat alapított, amely ma a vidék elsőrangú gyártelepévé nőtte ki magát. Ottan családott alapított és zavartalan boldogságban él, állandóan leve­lezésben állván, öcsével Gyulával. Az ősszel családját küldte testvére látogatására, majd visszaérkeztük után, maga ült hajóra és 31 napi folytonos utazás után kedden megérke­zett Érmihályfalvára. Makutz Bélát rendkí­vül meglepte a főváros fejlődése és elragad­tatással beszél arról, hogy mennyire meg­változtak a magyarországi viszonyok az el­múlt 40 év alatt. — Még elég jól beszél magyarul és kijelentette, hogy ma is büsz­kén vallja magát magyar alattvalónak és magyar honpolgárnak. A ritka vendéget, aki a napokban szülővárosát Nagybányát is meg­látogatja, szeretettel üdvözöljük körünkben és kívánjuk, hogy jól érezze magát itthon az édes Magyar hazába, amelynek hü fia maradt a másik világrészben is, jóllehet tengerek választják el tőle. Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihályfalva képviselőtestülete f. hó 13-án rendkívüli köz­gyűlést tartott P. Kovács Sándor főbíró el­nöklete alatt. A gyűlés első tárgya a járási főszolgabíró azon rendeletének felolvasása volt, amelyben utasította az elölj áróságot, hogy az érmihályfalvai Ottományi-ut járuló, kát 2726 koronát azonnal fizesse be. Előadó bejelentette, hogy a járulék fel van ugyan véve az 1913. évi költségvetésbe, de mint. Czipész -u.rst.3s: figyelmébe! ELSŐ BIHARME^YEI CIPŐFEL­Cipőfelsőrészeket nagyban, raktári munkára, valamint páronként rendelt munkára pon.tosa,n méret •atari legizlésesebb Inl'vitelbem és legolcsóbb* árban a.z SORESZ-ÓYARTOL ERMlHAL^FALWlN szerezheti be. o-o

Next

/
Thumbnails
Contents