Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-04-26 / 17. szám

2-ik oldal.

KÖZÉRDEK

1913. április 26. 17-ik szára.

RÓTH LIPÓT

vaikereikedéie Nagykároly

Deák-tér.

llrár

Kerítés fonatok horgonyozva mindenféle gyártmányban, eke és ekealkatrészek nagy választékban jutányos áron

HRF kaphatók, -“VB

A vidéki újságírás regényét

meg kellene egyszer írnia valakinek. Szerepelnének kenne ficánkoló helyi nagyságok, habitüék és hasonló aranyláncos emberek. Es szerepelnének benne újságírók, vidéki újságírók, ahogy

1 fiatalon nekirohannak a betűnek és kévébe kő- j tik a gondolatokat, az ambíció, tenniakarás megrészegült katonái, a fanatikus lelkesedök — és szerepelnének benne, ahogy lasanként eltompulnak, mtgcsendesednek és érzik a keserű nyálat a szájuk padlása alatt, ahogy a homlokuk szabadságát koronázza a fejfájás láza \ és a szemük enyhülő tüzét megkoszorúzzák az éjszakázás karikái, a hánykolódások a gyűrött lepedőn és álmatlan éjjelei a gondoknak s, ahogy aztán mindtovdbb elhagynak magukból, i minden lépésnél letesznek egyet drága terhes \ kincseikből az útra, mert ó jaj, terhekkel nehéz J a menetelés — és szerepelnének benne, ahogy j a végén nem is lesznek mások, csak szócsövek, rekedtes lcürtei a harcoló érdekeknek, spanyol- j falak, amelyek párbajok, sajtóperek lyukaival j takarják a tülekedő koncot akarást; ahogy min-; denki komájává válnak és megkopaszodnak az J elismeréstől, ahogy mindenki szívességet kér tőlük és miclenki lenullázza őket a hátuk mögött.

Vidéki újságíró . . . Micsoda ez ? Kicsoda ? Ma idegen, akkor: jött ment, ha idevaló akkor: mindig hármas volt a magyar dolgozata“, ha j fiatal, akkor: éretlen, ha öreg: „ugylátszik, tanácsokat akar adni a cárnak“, ha nem poli-1 tizál, akkor: „megvárja, hogy melyik párt fizeti 1 meg legjobbanha érdekes lapot csinál, akkor : | szenzációt hajszol, családi szentélybe gázol és \

az egyéni becsületet tiporja, 'ha nem avatkozik kicsinyes izgalmak házsártos perceibe, akkor: „ennek is mindig méhészetről és házinyul tenyésztésről vannak cikkei a lapjában“.

És szó lenne a nyomda mellett afféle irodákról, ahol most a főkönyv helyett a redak- ciót vezetik, rozoga irodaasztalokról, mindig tintás tolszárakról, nyikorgó ollókról és ragasztós üvegekről. Látnának embereket az esti lámpafényben, a felbontott újságok, a telefonkagyló és a teleragasztott falak előtt, padlón szétdobált papirosokkal és a szedők hangtalan besurranását; látnák a hasábok fényes levonatait, az összerakott betűknek ezt a most még titkos áriáit, hallanák, hogy zuhan a toll az öblös tintatartóbd s hogy hímezi tele a papirt, mint valami megbomlott motor, amely elvesztette a kormányát és véres cikk cakkokban jelöli meg. az ujja helyét. És megtudnák érezni egyszerre a csendet, a szerkesztőségi szoba éjjeli csendjét, az ablakon j kivágódó villanyfényt, amely messze szeretne ölelkezni távoli kávéházak úszkáló derengésével és lassan, bátortalanul beleolvad a szürkülő vir- | radat komorságába. Ezekről kellene valakinek | írnia, akinek szeme is legyen, szive is, akarata és hideg esze is .. .

Az öngyilkos esperes.

Kiss Bertalan a szatmári református esperes hétfőn délután öt órakor Szamoskeéreu szivén I lőtte magát s nyomban meghalt. Kiss Bertalannak májusban'’kellett volna elfoglalni Szat- maron az esperesi széket, a melybe az elhunyt j Biki Károly helyett választották meg nagy kor- :

teskedéssel. Állítólag szívbajos vblt, s e miatt gyakran panaszkodott barátainak. A szatmári esperesi választás is nagyon megviselte idegeit. Kiss Bertalan 30 éves lelkész volt Szamoské- ren. A mull vasárnap választották meg az utódját. Két jelölt ájlott egymással szemben. Leövey Miklós tunyogi lelkész “és Szonay Lajos nagyecsedi lelkész. Kiss Leövey mellett korteskedett. A hívei meg is Ígérték, hogy támogatják jelöltjét, de az Ígéretet nem tartották meg s igy történt az, hogy. Leövey 80 szavazattal kisebbségben marad. A lelkészt nagyon bántotta ez a kudarc s úgyszólván sírva panaszkodott, hogy hívei 30 esztendei lelkészi működését igy hálálták meg. — Kiss Bertalan napok óta feltűnően viselkedett és ideges volt. Nem szólt senkihez, teljesen magica zárkózott. Vasárnap délelőtt a templomban volt és buzgón imádkozott. A délutánt olvasással töltötte. Este nyugodtan megvacsorázott családja körében s korán nyugalomra tért. — Felesége hétfőn reggel kocsin behajtatott a mátészalkai nagyvásárra. Kiss Bertalan déltájban elbúcsúzott gyermekeitől és szobájába zárkózott. Délután öt órakor lett öngyilkos, revolverrel oltotta ki eletet.

Az öngyilkosság az egész vármegyében részvétet keltett.

A szamoskeéri tragédia áldozatát, Kiss Bertalan szatmári református esperest szerdán délután egy órakor temették el.

A temetésen ott volt Madarassy Dezső egyházmegyei gondnok. Szatmárról dr. Vajay Károly királyi tanácsos, polgármester, Bakcsó Gergely ref. főgimnáziumi igazgató, dr. Farka* Antal, dr. Böszörményi Emil, dr. Lénárd 1st.

Korai főzelékek: Retek Saláta Borsó

Zöld hagyma

SAJTOK:

Ementbáli

Trapista

Rocfort

Imperiál és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni

SCHNELL IMRE

FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN

NAGYKÁROLY.

Főzelékek:

Friss Carfiol, különféle Conservek u. m.: borsó, bab, kukorica, Spárga ------ gomba stb. —

Ku

gler, bonbon és sütemény zzz nagy raktára.------Az asszony még elég fürge, pedig már ő is lemorzsolt vagy ötvenhat esztendőt. Elhozza a varróasztalról a rőföt.

— Az ám, de milyen lesz a posztó ?

— Kék, vagy fekete, ahogy kelmed ki- vánja.

— Legyen kék.

— Tegye le a szűrét gazduram.

— De mit kóstál? — böki ki az uj rendelő egy kis huza-vona után.

— Finom posztóból legyen ?

— Biz igen.

— A nadrág száz pengő, az atilla hatszáz pengő, summa-summárum hétszáz pengő.

A gazdának olyan tág karikára nyílt a a szeme, hogy Meskó uram is beleszédülhetett volna, ha ugyan meg nem szokta volna már az ilyen csodálkozást.

— De majszter uram, — hüledezett a gazda — nekem azt mondták, hogy kelmed igen olcsón csinál ruhát.

— Elég olcsó ez, másnál sokkal többe kerül.

— Alkudjunk.

Isten neki, száz pengőt leengedek az atillából, de többet egy fityinget se.

— No, akkor nincs vásár, — feleli az atyafi szűrét húzogatva, — nem vagyok én birka, hogy megnyirjanak.

— Ejnye, a láncosadtát, ezt se mondták még nekem, ugy-e anyjuk?

— Jaj, lelkem, mért nem mondod meg mindjárt, hogy te csak öreg bankókban szabtad meg az árát.

— Csakis, nekem az uj német bankó nem kell.

— Mindegy az, ha öreg bankóban vagy ezüstben is srófolják fel az árát.

— Ej, dehogy, galambom, az uram . . .

A mesterné itt elharapta a szót, mert

Meskó uram csöndet intett.

Aztán vállára tette a kezét az atyafinak :

— Nézze csak kend ezeket a rámába foglalt bankókat. '

Es kitágult szemmel, arcán a boldogság derűs mosolyával mutogatta neki a Kossuth- bankókat.

A gazda értelmetlenül bámult rá.

— Van-e sok kendnek ebből az igazi nemzeti relikviából ?

— A Kossuth-bankóból ? Van egy néhány ezer forint ára. Édes anyám a szarufa alatt rejtegette, később előhozta s úgy őrizte, mint a szemefényét.

— Jaj, gazduram, hosszú útról jött ugy-e, üljön le, az Isten áldja meg. Anyjuk, hozzál csak lelkem egy kis borocskát, kutya meleg van.

— Köszönöm, mester uram, de sietős a dolgom, aztán még mindig nem tudom hányadán vagyunk.

— Hányadán ? Hát megcsinálom, öosém- uram, a nadrágot is, meg az atillát is, de

I ugy-e, nem sajnálja érte a hatszáz pengőt Kossuth-bankóban ?

A gazda hümmögve forgatta a kalapját. Tán nincsenek odahaza a félházban, hogy j Kossuth-bankókban számol ez a mester. Szeghalmon elmúlt volna harminc esztendő anélkül, hogy tudnák milyen régen vége a Kossuth-világnak ?

— No, csapjunk kezet, öcsém, ugy-e megígéri a hatszáz pengőt s akkor olyan ruhát csinálok, hogy még a királyok pitvarában se járnak különben.

— De hiszen nem jó már a Kossuth- bankó.

— Azt csak bízza rám, öcsém, tudom én, mi a jó pénz, honvéd voltam én 48-ban, látja ott azt a zászlófoszlányt az üveg alatt ?

A gazda a falhoz lépett s megnézte a fakó selyemdarabot.

Néhány fekete vércsepp s ónszinüvé lett lőporfüst feküdt rajta. A széle foszladozott s egy forgácsra volt erősítve. Majd a szabadsághősök és Kossuth képére pillantott, aztán valami szokatlan forróság lövelt a szivébe.

Az arca piros lett, a szeme égett, mint a láva.

— Hej, Meskó uram, csak még egyszer lenne Kossuth-világ Magyarországon.

Meskónak kifeszült a melle, a vállai megszélesedtek s a hangja átszellemülten rezgeti, mint a juharfa tilinkóó.