Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-04-19 / 16. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 16. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913 április 19. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Nyílt kérelem Nagyméltóságu Dr. Balogh Jenő m. kir. igazságügyminiszter úrhoz. A biharmegyei székelyhídi kir. járásbíróságnál, f. évi február hó második fele óta, betöltetlenül ál egyik bírói állás, amelynek ügykörébe tartozott, a sommás perek ellátása. Ezen idő óla teljesen szünetel a bíróságnál a közönséget anyagilag érdeklő minden olyan kereset ellátása és tárgyalása, amely ezen állást betöltő bírónak a hatáskörébe tartozott, amely körülmény a jogkereső közönség között folyton fokozódó elégületlen- séget, sőt a mai gazdasági és pénzügyi viszonyokra való tekintettel, aggodalmat is kelt. Nyugtalanítja a közönséget az is, hogy a többi tárcák keretébe eső ügyek is felette csigalassúsággal és oly késedelmezéssel nyernek elintézést, hogy ez, igazságszolgáltatási szempontból, joggal kifogásolható. Biztos tudomásunk van arról, hogy a telekkönyvi hatóságtól sürgetés dacára is alig lehet egy-egy legfontosabb elintézett ügy leírását és kiadmányozását kieszközölni, mert az óriási ügyhalmaz dacára csak egy leiró van s a tárca rendelkezésére álló Írógép is oly rozoga állapotban van, hogy azzal haladni lehetetlen. Hasonló állapotok uralkodnak a végrehajtási ügyeknél is, a melyek száma köztudomás szerint felette megszaporodott. Ezen tárcát, fáradságot, időt előrehaladott kora dacára, egészségét, sem kímélő vezető járás- birónk egyedül látja el, holott eddig egy biró és egy jegyző végezte s jóllehet sokszor a késő éjjeli órákig kettőzött buzgalommal dolgozik, képtelen a vállaira nehezedő bo- bonyolult idegen bírósági megkeresések elintézése mellett azokat elintézni és az érdekelt felek részéről érkező sürgető megkereséseknek eleget tenni. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy a bíróság minden osztályának az ügyei úgyszólván el vannak temetve a nap nap után szaporodó hátralékokban, mert sem megfelelő számú biró, sem kezelő, leiró, sőt elegendő mennyiségű leírási eszköz sem áll rendelkezésre. Meggyőződtünk arról is, hogy nem csak vezető járásbirónk, de a működő bírók is a hivatalos órán túl állandóan és megszakítás nélkül dolgoznak, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy amit végeznek az nem is emberi munka, mert pihenésre sem engednek maguknak időt, a szórakozást pedig, bizonyára csak hírből ismerik. Ez abban leli magyarázatát, hogy ma, a három működő biró próbálkozik betölteni azt a munkakört, amelyet évekkel ezelőtt négy biró és két jegyző látott el, jóllehet az ügydarab száma megkétszereződött és egyes fontosabb ügyek ellátása a mai viszonyoknak megfelelően, huzamosabb időt is igényel. Megvagyunk győződve arról, hogy Nagyméltóságodnak ezekről a felette sajnálatos ! állapotokról tudomása nincsen, mert bizo- í nyára sem az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekében, de emberi szempontból sem engedné meg azt, hogy eddigi hat bírói tisztet teljesítő egyén helyett három teljesítse azt a feladatot, amely megkétszereződve, bonyolultabbá téve, emberi szervezetet túlhaladó munkákat igényel. És ez az igazságszolgáltatási eljárás nem csak a három biró vállaira nehezedik, de felette sújt bennünket a jogkereső közönséget, akik anyagilag közelről érintő ügyeink elintézésénél, kizárólag a bíróság segélyére vagyunk utalva. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk Nagyméltóságodhoz, mint az igazságügyek legmagasabb őréhez, hogy a tarthatlan állapotoknak véget vetendő a régi állások betöltésével, elrendelni méltóztassék, hogy a bíróságnál hónapok óta felgyülemlett ügydarabok rendkívüli segítséggel mielőbb elintéz- tessenek, egyben intézkedni méltóztassék az iránt is, hogy ezután ne maradjanak le- iratlanul és kiadatlanul azok az ügyiratok, a melyeket a birók nagy fáradsággal elintézlek és ne szenvedjen ezektől a köz és igazságszolgáltatás egyaránt. . Alázatos szolgája: A székelyhídi járásbíróság jogkereső közönsége. Tavasszal. Poéták dalolják, de minden alkalommal mutogatja az élet azt az igazságot, hogy mikor a klorofil megfesti a fát, kipattantja rügyét és virágba szökteti, valami változás ' esik meg rajtunk is. Vérünk mintha gyorsaiban keringene, gondolataink mintha derültebiek j lennének az áprilisi, a májusi illatok érkeztén. Az élni szeretés, az élethez való ragaszkodás tavaszi metamorfózisa ez, mintha az a titkos erő, mely a vén fűzfának ágaskodó fürtéit meghajlítja, az embert is érintené tavasszal. Kevesebb a halál és az öngyilkosság. Kevesebb patentét adnak szabadalmakra és telis- ded tele lesznek a szerkesztőségi papirkosa- ' rak — költeményekkel. De ezek régi dolgok, kár lenne őket csé- 1 pelni és az öreg Carlyle harangját felkölteni, aki élete végéig nem tudta megérteni, hogy micsoda tehetség adódott az újságírónak, a kinek a muszáj inspirációjára, állandóan — üres szalmát kell csépelnie. Véleményünk azonban az, hogy nem csépelünk üres szalmát, mikor tavasztáji legnagyobb tanúságként arról a „vakbank“-ról beszélünk, melyben a nemzet minden réte- 1 gének megélhetése elrendezve van. Már kap- ! tunk izelesitőt abból az ijedelemből, melynek még ebben a tavaszi időben — sajnos — nem egyszer részesei leszünk. Az áprilisi fagyot értjük, a mely a hamar virágba szökő gyümölcs egy részét elvitte. Sajnos, a mi közepeurópai ingadozó időjárásunk során lesz még depresszió elég s nemcsak a kajszin, de más is elfog fagyni. És majd júniusban elég lesz egy júniusi meleg nap, a rettegett hőütós és oda lesz az emberek vetése. Az egyoldalú mezőgazdálkodásból élő országok exisztenciája a bizonytalan időjárástól feltételeztetik. Mondhatjuk, hogy ez vabank-játék a sorssal. Van-e belőle kivezető? Felvehetjük-e a küzdelmet az elemekkel ? Enyhithetjük-e az időjárás borzalmas kártevését? Megakadályozhatunk-e egy nemzeti szerencsétlenséget ? Ezt nem; de azon mezőgazdasági államokban, ahol ipar is van, a nép existen- ciája nem olyan kockázatos. Azért kicsi és nagy szerencsétlenség, mely a termőföld áldását részben vagy egészben elviszi, legyen arra jó, hogy mindazok, akik a nemzet milliónak sorsát irányitjáK, vessék gondolatukat arra a régi célra, hogy nekünk az egyoldalú mezőgazdasági államnak, ipart kell teremtenünk. Gondoljunk csak rá, hogy egy emberöltő választ el az alföldi aszálytól és apáink ki nem fogynak annak szomorú elbeszéléséből, hogy ez a gazdasági csapás mennyi embert tett tönkre és mennyire visszavetett embertömegeket évtizedekre, közállapotunkat soká zsibbasztotta: egy elveszett csatának minden nyomorúsága felidéződött azért, mert elmaradt a májusi eső, júniusban sem volt csapadék, nem volt mit aratni s a tartós szárazságban megrepedezett a föld. Nincs más remedium, nincsen más kivezető, mint olyan kenyérkereseti ágakat is a nemzeti erőnyerésnek megnyerni, melyek függnek esetlegektől, véletlensógtől, felhők járásától, hanem tisztán tudás és munkától. Valami haladás van ezen a téren, ámbár ez időtájt eldicsekedni vele nem oportumus; de ez kevés. Ne csak állami segítés fejlesz- szen nálunk ipart; de főleg a nemzeti közszellem, melyet a sajtónak kell irányítania. Ezek a gondolátok rajzanak agyunkban, az elcsépelt szalma, melyet épen a magyar közönség indolenciájából hányszor kell még a nemzete sorsán aggódó szürke újságírónak végigszántania papirosán. Névnapi üdvözlések. Gyula napján a MÁV. tisztikara testütetileg tisztelgett Makutz Gyula főellenőr, állomásfőnöknél, jókivána- taik tolmácsolása végett s az intelligentia számos tagja is gratulált a közszeretetben álló főnőknél a névnap alkalmából. — Rezső napján Jakab Rezső főjegyzőt keresték fel számosán a barátok és jóismerősök közül, kifejezést adandó jókivánataiknak a közbecsülésnek örvendő főjegyző előtt az évforduló alkalmából. Államsegély. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az érmibályfalvai iparos tanonciskola számára 1300 korona segélyt engedélyezett. M Ira is Tára, i talap ralija írsisir1* Hölgyek ügyeimébe ajánljuk kalap-újdonságainkat.
