Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-12 / 15. szám
Nagykároly, 1913. április 12. 15-ik szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐG AZ DASAG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regre!. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Aki figyelemmel kíséri Nagykároly város évi költségvetéseit és zárszámadásait, önkéntelen reá kell jöjjön arra, hogy a jelenlegi gazdálkodás mellett, a kiadások összege napről-napia emelkedik, anélkül, iiogy a bevétel rovata bármily csekélységgel is szaporodna. Pedig a mindjobban megnyilvánuló igények, mintegy követelöleg Írják elő azt, hogy a város vezetőségének meg kell keresnie helyesebben találnia a módot, hogy a városra nehezedő újabb terhek fedezésére oly intézményeket létesítsen, amely a terhek egyrészét apassza, anélkül, hogy ezzel az adófizető polgárságot pótadó címén, közvetlenül megterhelni kellene. A jelenlegi állapotok mellett, a város feltartóztatlunul siet a csőd felé, mert ott, ahol a város mindjobban szaporodó kiadásai fedezetére egyedül a pótadó áll rendelkezésre, leheletlen iépé.d tartani a kor igényeivel és a fejlődés oly akadályával áll szemben, amely kizár minden olyan létesítményt, ahol a szükséges befektetéseket, az adófizető polgárság áldozatkészségéből kellene fedezni. Hogy Nagykároly városa elérte azt a határt, ahol a pótadó további felemelése iránti szándék meg kell törjön a józanul gondolkozó képviselőtestületi tagok ellenállásán. azt felesleges fejtegetnünk, mert a pótació összege a 100 “,0-ot meghaladta, igy az az áldozatkészség, a melyet a polgárság egy város érdekében meghozhat, teljesen ki van már meritve. Pedig a közel jövőben egy hatalmas építkezést kell teljesítenie a városnak, ha azt akarja, £e«y o m.zügyigazgatő- ság Nagykárolyba maradjon, a melyhez! közel 350,000 korona szükségez, a kilá- j tásba levő görög katholikus magyar püs- { pökség felállításához való hozzájárulás is | horribilis áldozatokat követel s ezekhez a kiadásokhoz a városnak középületein kívül egy fityinggé sincsen. Ha tehát ezeket a kiadásokat kölcsön utján kell fedeznie a városnak, a mostani pénzviszonyokat tekintve — még ha meg is tudja szerezni, az oly terheket róna az adófizető polgárságra, a melyeket aligha bírna meg az a 15000 lakos, a melynek kereskedelmét, iparát és mezőgazdaságát a súlyos gazdasági év rendkívül megviselte és adófizető képességét is kétesé tette. Annak bizonyságául, hogy az adófizetésről nem festünk ijesztő képet, csak a valót tárjuk elő, bizonyságul hozzuk fel azt, hogy behajthatlan városi pótadó címén ebben az évben a kivetés 8 Vát fog kelleni leírni, annak dacára, hogv a behajtással megbízott közegek, igen sok esetben nem veszik figyelembe a* 1908. évi LXI. törvénycikknek a 2. §-ban lefektetett rendelkezéseit. Az az indolentia tehát, a mely a váz összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban,) TÁRCZA. Pirre és Ninon. Kora márciusi reggel volt és úgy szakadt az eső, hogy mikor Pirre kidugta fejét az ablakon, nedvesen húzta vissza. Rosszkedvűen dörmögött. Szidta az esőt, a felhőket, Párist, meg az egész világot. Aztán újra ágyába feküdt és miután pipára gyújtott, kitalálta azt a mulatságot, hogy nézte a mennyezetet. Már két hete, hogy Párisban van és nem tud tőle kiszabadulni, mert 1794-et mutatnak a kalendáriumok és a város tele van sabscoulottal, kémmel, meg vérgőzzel. Azt mondhatnám, bolond fejjel jött ide, de a szive hozta. Mert mikor a forradalom kitört, Pirre a külföldet járta és csak két év múlva kapott hirt róla, hogy apja a király halálakor öngyilkos lett. Ekkor felkerekedett és nem gondolva a veszélyekre, vissza jött hazájába, apja ’ sírjához. Aztán itt rekedt. Töprengéseiben hűséges lakótársa zavarta meg, mely nagyot nyújtózkodva és még nagyobbat ásítva mászott elő az ágy alól. Majd felugrott megnézte barátját minden oldalról, nem történt-e valami baja az éjjel s 1 miután meggyőződött testi épségéről, lehevert melléje a paplanra és onnan próbálta nyalogatni, ahol érte. Ez Czézár ur volt, foglalkozására nézve, kutya, pontosabb meghatározással agár. Éppen diszkurzusba akartak elegyedni, mikor bekopognak az ajtón. Pirre ügyet sem vet reája, hanem azon gondolkozik, hogy ugyan ki lehet ama samaritánu- sok samaritánusa, aki őt ebben az özönvízben meglátogatta. Közben a dörömbölés szünet nélkül folyik. Ki az? — kérdi végre Pirre. — Ki az ? — ugatja Czéaár. Igaz, hogy a lankadatlan samaritán egyszer se mondta még, hogy kicsoda, Pirre mégis — legyőzve kíváncsiságát — csak egy szót vet az ajtó felé : — Várjon 1 — Mit én várjak? Én ? 1 Nyiss ajtót, mert betöröm, hogy a . . . — ordított a külső valaki, regedt hangján. — Hát amíg öltözködöm csak törjed 1 Azzal Pirre magára szedte ruháját és kinyitotta az ajtót. Egy vérbeli és pálinka illatu sanscoulott rontott be rajta. Élőbb mü- vészieset káromkodott, azután leült. — No nagy a baj, citoyen? — kérdi Pirre. — Elég arra, hogy két napig, gondolkoz- has rajta! — Két napig 1 Érted ? Tovább nem! M M M férfi és gyermek rubakelmékböl tavaszi újdonságait megvásárolná,győződjék meg Nag'y választék női Roth Adóit deák-téri posztóüzletében az árak rendki- vüli olcsóságáról o-o kosztüm kelmékben. M M M
