Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-04-05 / 14. szám

1913. április 5. 14-ik szám ERMELLEK 3-ik oldal s erről nem nekem, hanem lelkiismeretének tartozik számolni. Kifejezi azon óhajtását, hogy a hivatal­nokok emlékezzenek meg a szegény gyer­mekekről. Nem tudja, hogy egyházunk évenkint négyszáz koronát fordít az iskolába járó szegény gyermekek s a felnőtt szegény Armos nevüek segélyezésére. Az egyháztanácshoz beadott kérvényüket azért nem tartottam szükségesnek tárgyal­tatni, mert éppen ekkor jelent meg a vall. és közoktatásügyi miniszter urnák azon ren­deleté, mely az ő egyházukból való kilépé­süket nem tartotta törvényesnek s azt meg­semmisítette. Gyermekeik jártak az iskolákba mindaddig, mig az 1912-ik évben — néme­lyik szülők — az egyháziskolai adófizetést meg nem tagadták. Ekkor alkalmaztatott -— az ilyenekkel szemben — az egyházta nácsnak azon régen érvényben levő határo­zata, hogy 20 korona iskola fentartási költ­séget fizessenek. Tudja az illető jól, mert számokkal igazoltam be neki, hogy egyházunknak minden ref. vallásu gyermek taníttatása — az államsegélyen kívül — épen ezen összegbe kerül. Végül lássuk, hogy bántam velük, mikor megjelentek'? Vezér elvem: „amint akarod,! hogy az emberek cselekedjenek te veled, te is úgy cselekedjél másokkalA mondott alka­lommal, mikor megjelenlek, amint Írja: „voltak ott egynéhány reformátusok‘ s ezek | azért voltak ott, mert ügyük volt, amit vé­gezni kellett. Azt mondtam tehát önöknek, hogy most nem érek rá velők foglalkozni, mert más dolgom van, jöjjenek ' máskor. Ekkor társa az iroda ajtót kinyitván, azt mondotta az illetőknek: *jöjjenek be“. Erre én erős hangon mondtam: „itt én parancso­lok“ Es hogy önök nagyon jól tudják, hogy velem „sem hajba kapni, sem botra kelni nem kell“ igazolja az, hogy e jelenet után pár nappal irodámban a legszebben, a leg­csendesebben tárgyaltunk tovább egy óránál. Ezzel — mindenkorra — végeztem Mol­nár Gyula úrral. Bagamérban ismernek jól engem, mert 35-dik éve, hogy itt szolgálok, de ismerik jól őt is. A kik szemtanúi a mi életünk cselekedeteinek, a mi tetteinknek, azok tudják, hogy kettőnk közül kinek van igazsága. Bagarnér, 1913. márc. 28. Bányai László ref. lelkész. Székelyhid. Levél a szerkesztőhöz. A madái védelemről. Most midőn a természet * kezdi ki­bontani zöld köntösét s ezernyi kis, csicsergő madárka vidit erdőt-mezőt, érzem a legalkalmasabb pillanatnak, hogy e becses lapjukban, — mint a vidék e célra legalkalmasabb orgánumában, — néhány szót tegyek közzé a madárvéde- j lemről, mint a mezőgazdaság eme hatal­mas tényezőjéről. Sajnos, nemsokára következik ama kor­szak, midőn a fészek-szedőknek bő alkalma nyilik az aratásra, kik nem gon­dolnak arra, hogy: ezáltal mennyi keser­vet okoznak nemcsak a szegény madár- j családnak, hanem a gyümölcstermelő földmivesnek is és kárörvendö mosoly- lyal kiszedik azt az 5—6 tojást tartal­mazó fészkaljat, mely hivatva van kör­nyezetének gyümölcstermését megvédel­mezni. Mennyivel másként áll ez az éjszaki országokban. Vegyük csak a kis Dániát, hol minden kertben találunk mesterséges fészekodút s télen madáretető házikót, vagy szegényebbeknél madáretető asztal­kát, hová a gyermeksereg örömmel köze­ledik s hozza a szegény éhezőknek a friss élelmet: kenyérmorzsa, olajpogácsa, magvak stb. alakjában. Én már több éven át fiigyeiem a madáréletet és arra a meggyőződésre jutottam, hogy: káros madár egyáltalá­ban nincsen; közömbös pedig csak el­vétve. Tudom, hogy ellenségeim szememre vetik a madarak ezen pártfogását és jog­gal kérdik, hogy hát a veréb hasznos madár-e ? Én csak azzel felelek, hogy: a házi veréb haszna felér azzal a kárral, a mit gabonanemüekben tesz, hogy egy- egv elhullott magocskát felszed, nem oly kár, mint a mennyi hasznot hajt a pap­macska hernyó irtásával, holott e szőrös hernyókat a kakukon kívül más madár nem is eszi. Vegyük tekintetbe, hogy a veréb évente 4-szer költ s minden fészekaljára csak négy fiókát számítsunk, s minden fiókra i naponta 15 hernyót ez évi illetve nyári 7560 hernyó, fogyasztás. Képzeljük most; el, hogy ezen 7560 hernyó, fejenként és naponta csak 1 fillér árát eszik és vegyük j figyelembe a fészkelési idő 80 napját, a kár 604 korona 80 fillér. Most mérlegel­jük a hasznot a kárral. Hazánkban saj nos csak nagyon gyéren j fordulnak elő madár és állatvédő egyesü­letek, a kultuszminisztérium ugyan elren­delte, hogy iskolákban a madarak és fák napja megtartassék, de ez csak írott malaszt maradt. Nekünk magunknak kell a gyermek lelkűidét a szépre és a jóra terelni és akkor kevesebb lesz a bűnös és több munkáskéz fog érvényesülést keresni a társadalomban. K. K. Katholikus Népszövetség Székelyhidon. Husvét másodnapján tartotta a székely­hídi Katholikus népszövetségi szervezet ala­kuló gyűlését. A délutáni isteni tisztelet után az érdeklődők nagy száma lepte el az ; iskola udvarát, ahol a gyűlés meg lett tartva. Három órakor Háger. Ferenc plébá­nos az emelvényre lépett és miután üdvö­zölte a jelenlevőket és bemutatta az alkalmi szónokokat a gyűlést megnyitotta. Az első szónok Szalancy Andor az országos kath. népszövetség titkára ismertette a kath. Nép- szövetség célját, hasznát és nagy szüksé gességét a mai korban. Szellemes ötleteivel, humoros hasonlataival nagy derültséget idé­zett elő; a kiváló népszónokot mindvégig nagy figyelemmel és tetszéssel hallgatták, j Utána Fetzer József debreceni káplán arról beszélt, hogy a kereszténység ellenségei azzal akarják lehetetlenné tenni, hogy úgy tüntetik fel, mintha azt a papok maguk! érdekében találták volna ki; ezek állításá­val szemben kifejti, hogy a keresztény elle­nes tábor vakmerő támadásai érlelték meg buzgó katholikus férfiakban azt a gondola­tot, hogy egy latalmas katholikus egyesü­letet létesítsenek a „Népszövetséget1', amely- , Tanitógyülés. Az Érmelléki ref. Tanitó-Egyesület máre. 29-én tartotta meg tavaszi közgyűlését Szé- kelyhidon. A gyűlésen nagyszámban jelent meg az egyházmegye tanitói kara, ami nem is csoda, mert hiszen a ref. tanítók fontos, életbevágó ügyeiről volt szó. A gyűlést Molnár Antal elnök nyitotta meg, magvas beszéddel, melyben a lefolyt nagy tanitói küzdelem fázisait ismertette s az elért eredményt közölte kartársaival, s lelkes .szavakban szólitván fel a tanitói gár­dát, hogy a flzetésrendezés nagy kérdéseit továbbra is felszínen tartva s a küzdelmet ezután is kitartással folytatva; e mellett vé­gezze híven és kitartással a népnevelés nagy és nehéz munkáját, mert csak igy remélheti a magyar tanitói kar azt, hogy egy méltá­nyosabban gondolkodó parlament végre meg­adja a rég várt és kiérdemelt tisztességes javadalmazást. Az elnöki megnyitót az egybesereglett tanítóság harsány éljenzéssel honorálta s azután áttért a gyűlés a napirendre kitűzött ügyek letárgyalására, melyek közül fontos­ságánál fogva különösen 2 tárgy vette igénybe a tanítók érdeklődését, u. m.: 1-ször az egyházi törvények módosítá­sára kiküldött bizottság javaslatainak meg­vitatása, melynek célja az, hogy a ref. tanitói karnak az egyház kormányzásban leendő nagyobb fokú részeltetése törvényileg bizto- sittassék, s a tanitói karnak az egyházban elfoglalt fontos pozíciója határozottan kör- vonaloztassék. A bizottság munkája alapo­san megvittatván, elfogadtatott s annak^ az egyházmegye utján az egyházkerületre fel- terjesztése az elnökségre bízatott. A 2-ik fontos tárgy volt a személyi pót­lékok ügye. Köztudomású, hogy a tiszántúli ref. egyházkerületnek a múlt év november havában tartott közgyűlése egyhangúlag, ha­tározatiig kimondotta, hogy az egy és ugyanazon helyen legalább 15 évet töltött tanítónak, az iskola fentartó egyházak évi 200 korona személyi pótlékot adjanak. MEGNYLT Debreczen Piac-utca 52. sz. (a Megyeház mellett) Női és leány felöltök, costümök, blouzok, pongyolák remek választékban. Angol oostiim selyem béléssel K 40-—, selyem- blouz minden színben K 10-—, lüsterköpeny kék, fekete, szürke, drapp színben K 15-=. Divatlapot ingyen, bérmentve küldök. nek célja a nép szellemi és anyagi javának előmozdítása és a keresztény szellem meg­erősödése. Fetzer József után a debreceni Népszö­vetség lelkes igazgatója Kresznerics György üzletvezetőségi tisztviselő beszélt a szabad­kőművesekről és szociáldemokratákról, mint minden pozitív hitnek ellenségeiről, akik fel akarják forgatni a mai társadalmi és er­kölcsi rendet, hogy azok romjain felépítsék a maguk zsarnoki hatalmát. Kifejti, hogy ellenségei minden vallásnak, de elsősorban a katholikus vallás megdöntésére töreksze­nek, mert ez a mai társadalmi rendnek és békének leghatalmasabb őre. Azt tartják, ha ezt sikerülne megdönteni, a többi feleke­zetid gyerek dolog lenne elbánni. Az utolsó szónok Domanek Pál egy ügyesen alkalma­zott elbeszéléssel illusztrálta, hogy a rossz sajtótermékek a posnografia, mily kiszámít­hatatlan romlást visznek véghez évszáza­dokon át az emberek lelkében. Majd Hágen Ferenc plébános, mint a helybeli népszövet­ségi szervezet igazgatója kath. Népszövet­séget megalakultnak mondotta ki és indít­ványozta, hogy az alakuló gyűlés sürgönyi- leg fejezze ki törhetetlen ragaszkodását és hódoló tiszteletét az egyházmegye fópászto- rának és a központnak, az indítványt nagy lelkesedéssel fogadták. A helybeli igazgató miután hálás köszönetét mondott a szóno­koknak és a jelenlévőket a Népszövetségbe való belépésre buzdította a gyűlést bezárta.

Next

/
Thumbnails
Contents