Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-05 / 14. szám
14-ik szám. VI. évfolyam. Nagykároly, 1913. április 5. KOZERDE ÉF^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1EZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7 — kor. félévre 3‘50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára 20 fillér. Nyílt kérdés. Tekintetes Demidor Ignácz úrhoz, mint Nagykároly rendezett tanácsú város rendőrkapitányához Helyben* Nagykát olybán, úgy a pénzintézeteknél, valamint magántársulatoknál és vállalatoknál, az 1891. évi XIII. t.-c. teljesen figyelmen kívül hagyása mellett, szokásba vették azt, hogy vasárnap délelőtt, sőt délután is hivatalos órákat tartanak és a tisztviselőket ezáltal kényszerítik arra, hogy a hivatalban megjelenve, hivatalos ügyeket intézzenek. Az ipari munkának a vasárnapi szüneteléséről szoló, fent idézett törvénycikk végrehajtása ügyében kiadott miniszteri rendeletek, világosan, félre nem érthetőleg kimondják azt, hogy pénzintézeteknél vasárnap hivatalos órát tartani nem szabad, sőt egy concrét esetből kifolyólag a kereskedelemügyi miniszter 23128—1904. sz. rendeletében kimondotta, hogy a vasárnapi munkaszünet felfüggesztése csakis olyan pénzintézeteknél engedélyezhető meg, a melyeknek üzleti tevékenysége kizárólag a vasárnap és ünnepnapok egy nehány órájára esik, a melyek tehát köznapokon egyáltalán nem állanak a közönség rendelkezésére s a, melyek nem rendelkeznek állandó személyzettel. Ugyancsak a 131—1904. sz. belügyminiszteri rendelettel el lett döntve az is, hogy még azon esetben sem szabad a pénzintézeteknek a vasárnapi munkaszünetet megszegniük, ha biztositó intéze- zeteket képviselnek, mert az ügynöki irodák vasáru« p egész nap zárva tartandók lévén, az ügynöki tevékenységnek vasárnap I szünetelnie kell. Az 1891. évi XIII. t.-c. végrehajtása ellenőrzését a rendezett tanácsú városokban, a rendőrségre bízza. Hogy a törvény, különösen a kereskedők és iparosokkal szemben szigorú végrehajtást nyer, azt tagadni sem lehet, mert minden vasárnap délelőtt 10 órakor megjelenik az ellenőrzéssel megbízott hatósági közeg és a késedelmezö kereskedőket I és iparosokat rendbírság térhe alatt figyel- Imezteti üzleteik bezárására és a törvény ellen vétőket már több esetben szigorú pénzbüntetéssel sújtotta a rendőrség, azért, mert vasárnap délután: üzleteikbe dolgoztak, avagy dolgoztattak. A nagy károlyi pénzintézetek magántársulatok és vállalatoknál azonban jóformán rendőri asistencia mellett folyik a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény A LE6JÓBB M1NÖSÉ6Ü VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS' FÉRFI FEHÉRNEMÜEK. FE- NÉR ÉS SZÍNES PAMASZT TERÍTÉKEK, TÖRÜLKÖZŐK DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! ■HOBHHBHBHEI VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. A régi nótát elfeledtem . . A régi nótát én már elfeledtem, Szárnyát fárqdtan vonja össze lelkem, Nem az vagyok már, aki voltam, Aki azt a sok szép, bolondos nótát Az ablakod alatt daloltam. A lelkem mélyén összegyűl a bánat, A vágyak-vágya hajszol még utánad, Dalolni késztet édes álom, De az akkordot, a zengöt, a lágyat, A hozzád illőt nem találom. Emésztenek testetlen furcsa lángok, Csak úgy pattognak ócska dalszilánkok; Bár a sok ríme szépen összecsendül, A régi nóta, amit neked daloltam, Nem tud kijutni a szivemből. Sz. Hromkovits V. Győző. Hét szerető. Irta: Szekula Jenő. Kísértetiesen zúgott, suhogott a szél a letarolt mezők íelett. A vándor bábsütőlegény feltürte rókaprémes bekecsét s busán baktatott előre. — Csak idején elérnék Czoborszentmi- hályra! — suttogta kábultan maga elé. — Még megfagyok ezen az elátkozott pusztán I Késő ősz volt már s a csupasz jegenye- | fákon didergő varjak tollászkodtak. A nádas felett hazátlan vadludak kerengtek. Énekelt zúgott a nádas a vak, emésztő szélben, mintha láthatatlan boszorkányhad vágtatott 1 volna rajta keresztül. A bábsütő megállóit. — Csak ne találkozzak kóbor kunokkal vad besssnyőkkel! Kardélre hánynak I Emberi laknak sehol semmi nyoma. Csak a magányos jegenyefák bámészkodtak le rá kísérteties hangtalanságban, mint megannyi elátkozott varázsló. — Talán bolond vagyok, — mondotta a bábsütő, — hogy erre a bosszú útra indultam. Csak ne csengne a fülembe folyton ez az átkozott harangszó. Nem harangoztak sehol. Csak felizgatott képzelete játszott vele. A bábsütő magányos tanyákra gondolt, ahol mécses pislákol a homályban s ahol födéllel, estebéddel kínálnak. Sehol semmi világosság. Csak a szól sikoltozott szünet nélkül s csak a láthatatlan harangok zúgása zokogott egyre a fülébe. Egy pillanatra megállóit, hogy a szél el ne kapja a süvegét. Félholtra váltan, kábító szívdobogással törtetett előre. — Nini egy magányos kastély! — kiáltott fel ijedten. deák-téri posztóüzleíérfi és gyermek ruhakel- ______r .. _____ mékből ta vaszi újdonságait tében az árak rendkimegvásárolná,győződj ék meg vilii olcsóságáról o-o választék női kosztüm kelmékben. M M M M M
