Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-03-15 / 11. szám

1913. márczius 15. 11-ik szám

ÉRMELLÉK

3-ik oldal

fentartásához egy fillérrel sem járul, sőt ősei hitét is megtagadta, jogosan nem kivánhatja, hogy hütlenül elhagyott egyháza jótéteményeit igénybe vehesse.

3- or Molnár Gyula építőmester azon aggodalmának ad kifejezést, hogy a miniszter által kívánt kimutatásban — hogy t. i. hány baptista gyermek van Bagamérban — az adatok tévesen lesznek kimutatva! No hát ettől ne féljen az építőmester ur, mert a törvény világosan kimondja, hogyikik tekintendők baptistáknak s kik nem. A felől pedig bizonyos lehet az építőmester ur, hogy a kimutatás elkészítésére felhívott vagy felhívandó hivatalos egyén a törvény szerint fog eljárni a kimutatás elkészítésénél, az építőmester ur fenti gyanusitésát tehát kereken visszautasítjuk.

4- er Azzal ijesztget az ipitőmester ur, hogy az általa vezetendő monstre deputáció majd felfogja világosítani a miniszter urat a bagaméri ref. iskolánál uralgó állapotokról is.

Nem tudom ismeri-e az építőmester ur e latin közmondást „ne sutor ultra crepidám“ ? Alig hiszem, mert ha ismerné bizonyosan nem vindikálná magának azt a jogot, hogy ő világosítsa fel a minisztert valamely iskola állapotáról.

Tisztelt mesterur! Vegye tudomásul, hogy az iskolák állapotát a kir. Tanfelügyelő s a közigazgatási tisztviselők vannak hivatva megvizsgálni, a kik ebbeli kötelességüket évenkint — az ön segítségének igénybe vétele nélkül — pontosan teljesítik is.

Ezen kívül a ref. egyház — mint önkormányzati joggal biró erkölcsi testület — felsőbb egyházi hatóságai utján intézkedik a ref. iskoláknak úgy szellemi mint anyagi állapotáról s önnek mint aki sem a tanfelügyelőségnek nem tagja, sem tisztviselői állást — tudtunkkal — nem visel s végre nem is tartozik a ref. egyház hívei közé, anyi köze van a bagaméri ref. iskolákhoz, mint Csendes-óceán szigetein lakó .ember- evő pápuáknak az 1919 ik évi párisi női divathoz.

Megnyugtásul annyit mondhatok, hogy bár minden iskola olyan tantermekkel, felszereléssel és oly buzgó és képzett tanítókkal volna ellátva mint a bagaméri ref. iskolák ; akkor Magyarország népoktatásügye a legműveltebb külföld iskolai állapotával csakhamar egy színvonalon állana.

5 ör Végezetre azzal, ijesztget az építőmester ur, hogy később arról is küld majd értesítést, hogy miként bánik el a tiszteletes ur a baptista hívőkkel szemben ?

Beáta simplicitás!

A református lelkipásztor a baptista hívőknek nem felettes hatósága ; a ref. lelkésznek a baptistákhoz semmi köze nincs; ő azokkal sem jól, sem rosszul nem bánhatik. Máskülönben kíváncsian várom az újabb értesítést s addig is béke velünk!

Bányai László ref. lelkész.

Székelyhídi.

MÁRCIUS 13.

Magyar lelkek ! ne feledjük El mig élünk soha,

Hogy a március tizenöt A magyarnak hozta Fölébredést. a szabadság Átkos századiból.

A szabadság! Egyenlőség I Testvériség elve!

E nagy napon a hazánkban Végre otthont lelve, Megszületett a haladás Ragyogó hajnala.

*

* *

Szabad ember, szabad sajtó, Közteher, szabad hit,

E négy eszme e nagy napon Fölemelt mindenkit, Alkotmányunk elsorvasztó Hitvány rendszeréből.

Szabad most már a gondolat Szép magyar hazánkban,

E szent nap benne legyen Mindig az imánkban :

Örök Isten! esdve kérünk,

Népünk szabadsága Erősödjék s ne kerüljünk Soha, szolgaságba !

H. Kovács Zoltán.

Jön a tavasz.

Még hó borítja a hegyek ormát, fehér zuzmarás az ereszek alja, hűvös szél visit a a kéménykürtökön keresztül, de valahol délen, melegebb tájon már valami rezdül s langy fuvalom simítja végig a természet kifáradt ölét.

Jön a tavasz ! A bimbófakasztó, virágnyitó tavasz mámoros langy fuvalmával, mely összeborulásra készteti' az egymásért dobogó sziveket s mely uj erőket, uj reménységeket hoz a kifáradt emberi elernyedt izmokba s lelkekbe. Mert bizony ha talán sohasem, most nagy szükségünk van arra, hogy a reménység örökzöld lombja, mely már-már hervadásnak indult, ismét kiviruljon, hogy ne veszítsük el bizalmunkat egy eljövendő jobb korban, egy elérkezendő egy- hülést nyújtó javulásban.

A tél keménysége nem az egyedüli kellemetlen s kényelmetlen jelenség volt. Nem csak ez fárasztotta ki az embereket s az egész társadalmat. A háborútól való rettegés s a nyomott közgazdasági viszonyok voltak azok legelsősorban, amelyek ennyire elnyo- moritották nemcsak a mi országunk pénzügyi helyzetét, hanem talán az egész kontingen- j sét. S így kétszeres örömmel fogadjuk a tavasz ébredésének legelső jelenségeit, mert tavasz jöttétől sok-sok titkolt és sóvárgott reménységünk éled fel újra. Vájjon ezek a reményeink valóra is válnak, vájjon csakugyan elkerültük-e már a háborús borzalmak bekövetkeztét, azt teljes bizonysággal még nem állíthatjuk. De minden hitünk és reménységünk meg van arra, hogy az életadó tavasszal egyidőben a békés munkálkodás és együttműködés korszaka is elérkezett s rövidesen gyógyitóirt, hegesztő balzsamot nyerünk arra a sok sebre és vérző fájdalomra, amit nemcsak a tél, hanem a nemzetközi bonyodalmak zúdították reánk.

A nap bágyadt sugarai mind élénkebben i 1 tűznek alá, hogy melengessék az emberek kihűlt, elfagyott tagjait. Lelkűnkbe uj melegség száll s már ismét visszatér szivünkbe a reménység egy elérkezendő jobb korszak irányában. Még dúl ez ország kebelében a j a testvérharc, még mindig nem okult a magyar, de hisszük, hogy a mindent újra élesztő tavasz a lelkekbe is elhozza azt a kicsirázó magvat, mely megteremti aztán a békét itt benn is az országban, ahogy megszülte ott lent a Balkánon, a hegyes, völgyes török földön.

Itt a tavasz! S a haldokló felcsillanó reménységével mosolyogva tekintünk eljövetelére. Biztosan hiszünk abban, hogy megújhodást, nyugalmas békét s fejlődést hoz számunkra, mert már épen az utolsó órája annak, hogy ezek bekövetkezzenek. Nem bírjuk már tovább a küzdelmek nehéz terhét, elkeli buknunk abban a testet-lelket ölő küzdelemben, melynek osztályos része minden egyes tagja társadalmunknak s melynek nyomasztó terheit egyformán viseli szegény és gazdag.

Eljött a tavasz s mi felujjongó lélekkel köszöntjük a természet újjáéledésének nemes szinbolumát!

A mihályfalvi cigányasszony tudománya.

— Kifosztott érolaszi gazdálkodó. —

Bár garmada számra állnak a bíróságnál azok az aktatömegek, amelyek a becsapott falusi nép hiszékenységén épült kuruzslási csalásokról szólnak, a falvak hófehérre meszelt házikói között, még mindig oly nagy a sötétség, hogy a ravasz cigánykuruzslók egyre-másra aratják a maguk csalárságuk termését.

A legfrissebb keletű cigányfurfang Ero- lasziban történt, hogy Csajka Gyula (gazdá1- kodó portáján megjelent egy cigányasszony, aki bár sohase járt arra (?) mégis tudta, hogy a gazdának egy négyéves leánykája már régóta beteg, mert hát, hogy rajta — a rontás. De ő vállalkozik a gyermek meggyógyitására.

Csajka Gyula végtelen megörült, hogy végre akadt valaki, aki az ő gyógyithatlan nak hitt, tényleg angolkóros gyermekét meggyógyítja és a eigányasszony hozzá is fogott a kezeléshez, amihez — természetesen — elsősorban pénz kellett.

Csekély háromszázhatvan koronát kell elásni a kis leány bölcsője alatt, mert csak ez j zel az összeggel lehet megvesztegetni az í ördögöt, aki olcsóbban nem veszi el a gyermekről a rontást. A pénzt aztán csak harmad nap, amikor az ördög már kimulatta magát, szabad felásni.

A többi már az ismert recept szerint ment. Csajkáék odadták a pénzt, a cigány- asszony gondosan zsebkendőbe takarta, meg egy eleven kis méhecskét is tett melléje, hogy annál nagyobb legyen a komédia és aztán müve befejezettségének tudatában eltávozott.

Nem kevésbbé sablonos volt a második felvonás sem.

Csajka harmadnap felásta e helyen a padozatot, kivette a zsebkendőt, melyben pénz ugyan nem volt, de benne porladt a jobblétre szenderült méhecske, ellenben a gazda kis leánva nem gyógyult meg.

Csajka Gyula a csendőrségnél panaszt emelt a cigányasszony ellen, akiről csak anyit tud, hogy az érmihályfalvi temetőben lakik. A nyomozás megindult, de eddig még eredményre nem vezetett.

Március 15. Székelyhid lelkes és hazafias polgársága hagyományos kegyelettel ünnepli meg a sajtószabadság születésének évfordulóját. Az ünnepély sorendje a következő : Reggel 7 órakor mózsárlövés jelzésre a házak fel- lobogóztatnak. Délután fél 2 órakor egy, 2-kor két és fél 3 órakor három mozsárlövés. Ez utóbbi jelzésre fél 3 órakor indulás a városházától a ref. templomba. A ref. templomban ima. Tartja Szabó Zoltán ref. lelkész. Szavalat a Zólyomi téren. Tartja Dibáczi József. Emiékbeszéd az Árpádtéren. Tartja Thamássy Géza. Kossuth serleg emlék beszéd. Tartja a társas-vacsora alkalmával dr. Vámos Andor. Az iparos önk. egyleti dalárda közreműködése a sorrend 3—6 pontjainál. A tűzoltó-zenekar közreműködése a menet alkalmával. Este 7 órakor társasvacsora a „Központi vendéglőben“. Székelyhid, 1913. március 3. Az rendező-bizottság.

Halálozás. Szabó Sándorné a székelyhídi baptista egyház köztiszteletben álló előimát- kozójának neje f. hó 9-én élete 58-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A szegény asszonyt mély bánata vitte sírba. Három legény fia a múlt évben kiszökött Amerikába, amely csapást elviselni nem bírta. A baptista egyház szertartása mellett temették el, impozáns részvét mellett.

Gyászeset. Kelemen József cipészmester élete 27-ik évében f. hó 9-én elhunyt. Az elhunyt, — akit a tüdővész vitt a sírba — alig hat hónapos özvegyet hagyott hátra.

Sorozás. Székelyhidon f. hó 12 én fejezték be az idei sorozást. Az eredmény igazán megdöbbentő. A sor alá kerülő legénységből az előirányzott létszám sem került ki s feltűnően sok volt a távollevők száma.

Megkezdették a járásbíróság építését. Chres- tel és Gaál brassói építési vállalkozók megkezdették a járásbirósági épület munkálatait. Az alapozás serényen halad s ha csak az időjárás meg nem gátolja a f. hó végén hozzákezdenek a falazáshoz is.

Leégett kereskedés. Kiskerekiben leégett Goldsléger Manó koresmahelyisége és kereskedése. A tűz okának kiderítése ügyében a csendőrség erélyes vizsgálatot indított.

Táncmulatság. A székelyhídi fiatalság Hus- vét másodnapján a Nagyvendóglőben tánc- mulatságot rendez.

Dalárda bemutatkozása. Az iparos ifjúság önképző körének dalárdája márc. 15-ón mutat-