Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-15 / 11. szám
\ Nagykároly, 1913. március 15. Il-ik szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK É (^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ESTTIEZŐGAZDASAG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP J Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Helyben házhoz hordva egy évre 7 — kor. félévre 3'50 kor. SIMKÓ ALADÁR Vidékre postán küldve egy évre 8 — kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. március tizenötödikére. (Ss.) Ezen a napon szabadítsuk fel lelkünket a napi események kicsinyes gondjaitól. Tartsuk távol magunktól a mának jelentéktelen dolgait, a melyek elibénk vetni igyekeznek kusza árnyékukat, holott a mi szemünk messze tekint ma,. Epekedő vággyal, áhitatos hittel nézünk egy idők messzeségében lobogó lángot ; áldó imádattal, mint csillaghivő pogány a hunyó napot. Bizalommal, hivő reménységgel, mint felkelő napot. Nemzeti életünk feltámadásának haj- nalpirja, a lángbaborult ország tüzviharja s milliók kiontott vére izzik piroslik és világol e fényben. Magyar egünknek egy vérben és dicsben forgó külön napja. A múltba néző honfi bánatnak pihenőhelye, előretörtető hazafiságnak vezércsillaga, nagy tetteknek erőforrása. Dicsösséges kiindulópont és örök cél, 1848-ik évi március ! Jerlek, fürösszük meg sziveinket ama nagy napok életenergiájában ! Zuhogtas- suk át lelkűnkön az emlékezésnek aranypatakját. Kiszállva minden köznapi salakból magasztosult homlokkal forduljunk legendás idők emléke felé, szoktassuk szemünket csodák látásához, lelkünket, szivünket edzzük nagy tettekhez és hittel, bizalommal, halálmegvetéssel készüljünk egy uj márciushoz ! Már hatvanötödször hozza meg nekünk a kikelő tavasz március szent napját s mi minden évben egy lépéssel távolodunk időben, érzésben és elvekben a mi szent örökségünktől. Minden évben nagyobb nehézségűn hé kerül lelkesülni, minden évben hamisabb az eskü, hamisabb az ének. Elvesz a szép szavak értelme, csengő, bongó rímekbe merül ki a nagyotmon- dás, fogadkozásban a tettrekészség. Tolakodó bizalmaskodással „apánk“-oljukmeg Kossuth Lajos szent nevét, annélkül, hogy igazi fiainak érezhetnők magunkat. Hős honvédek méltatlan unokái azt hisz- szük, hogy még mindig jogunk van a csaták oroszlánját „Bem apó“-nak nevezni, holott tüzbe, vészbe, ész nélkül követni nem volnánk képesek. Öklünket rázva esküszünk minden évben, úgy mint régen, hogy rabok tovább nem leszünk és nem érezzük, hogy tagjaink uj láncoktól nehezek és nem halljuk, hogy esküre emelt kezünkön láncot zörgetünk, rázunk. Szabadságért küzdő ősök kardjából már bilincs készült a gyönge utódoknak. Tragédiánk az, ami az ifjúé, ki a szabadságért küzdött, börtönbe vettetett, hol saját kardjából vert bilincs szoritá tagjait. S mig rázza és átkozza bilincsét nagy kegyetlenül, az ekép szólitá meg: „Csörgés, ifjú csörgés! Csörgetésem átok, mely a zsarnok fejére száll!“ Rázzuk meg a bilincseket szerte e A LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK. KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK- FE- NÉR ÉS SZÍNES PAMASZT TERÍTÉKEK, TÖRÜLKÖZŐK VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINPI6 A LEG- DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN NAGYKÁROLY, PEÁK-TÉR. VANNAK RAKTÁRON 0-0 Tanuló felvétetik ! ......... TÁR CZA. ***5Március lő. Irta: Sz. Hromkovits V. Győző. Éjfél! ... A magyarnak fáradt pillájára, A vak éjszakának ráborult az árnya. Elaludt a magyar, nem lehet csodálni, Századokig kellett a harc tüzét állni. Európa küszöbén, hősiesen állva Századokon által nézett a halálba. Elnyomta az álom, elejté a kardot, Mellyel annyi hordát, rettegésben tartott. S mig a magyar szunnyadt, harcoknak utána Eljött az ellenség, szolgaság sátána, Kaján pillantással azt az órát várva Hogy láncot verhessen kezére, lábára, S az éjféli órán nem vala ott senki . . . Hát nincs, ki a magyart felébresztvén menti ? \ Te alvó oroszlán, hát el kell viselned, Hogy a gyáva nyúltály könyörögj kegyelmet ? De nem — bár sokáig raboskodtunk gyászba ? Nem volt a magyar még soha megalázva. Ott fenn a toronyban az éjféli órán A vészharang kondult vészjelzőn, mogorván. Zúgott a vészharang, haragos morajjá, Volt a magyar nemzet ébredező jajja. S ki a vészharangot bátran megkongatta, Kossuth Lajos volt az, magyar édes atyja. Március idusán kigyuladt a vészjel, Nagy vihart hirdetvén, a hazában széjjel. Zúgott a vészharang. Talpra minden ember! Ne legyen itt olyan, aki halni nem mer. Csalogató szóval, a kutyákat tartsák, Egy kell a magyarnak: és ez a szabadság. Tárogató szóljon, kardunk megforgassuk, Háromszinü zászlónk, bátran lobogtassuk. Tüzbe jött a gyermek, eldobta a könyvéi, Még le sem csókolta, édes anyja könnyét, \ Nehéz kardot kötött, gyenge oldalára, S úgy sietett a szent haza oltalmára. Oda ment a tüzbe, a legelső sorba . . . S talán legelsőnek, lett is eltiporva. Szegény, gyenge ifjú! Soh’ se láttak többé, Valahol jeltelen simák hantja föd bé! Oh szabadság! Milyen édes ez az egy szó! Magyar fülnek milyen bűbájosán hangzó. Ifjú a jegyesét oda hagyta érted, S vidáman öltötte fel a harci vértet. Mintha nem is böszült csatatüzbe menne, Hanem mintha épen lakodalma lenne. Pedig tán holttestén riadó lármával, Tomboló paripák száguldanak által. j És az erős férfi, akinek családja, \ Most csupán a haza veszedelmét látja. ■ \ Ifjú lesz a vénből, roskadozó lába Éiatalos tűzzel viszi a csatába. íéríi és gyermek ruhakelmékböl tavaszi újdonságait megvásárolná,győződj ék meg Roth Adolf deák-téri posztóíizle- tében az árak rendki- vüli olcsóságáról o-o M M M Nag'y választék női kosztüm kelmékben* M M M
